Játék a kutyával, mindenféle megkötés nélkül. Tippek, tanácsok, eddigi élmények, ami a kutyával való közös kikapcsolódásról, tanulásról, szórakozásról szól.
5. Kaja!! Eszebe sem juthat feled kapdosni vagy morogni akarmikor el veszed elole a talat, kajat. Es eloszor te eszel o szepen var a sorara.
A tobbi ponthoz sztem nem kell mindig ragaszkodni.
Ha jatek kozben mindig te gyozol egy ido utan ne csodalkozz ha egyaltalan nem is akar veled jatszani, mert minek...sosem gyozhet. Figyeld meg a kutyak egymas kozott hogy jatszanak. Cserelgetik a szerepeket. Jatek alatt nem dominancia harc folyik! A dominansabb kutya is szivesen lefexik a jatek kedveert hancurozni vagy valtogatjak, hogy ki uldoz kit.
Mondjuk egy dologra nem art figyelni, hogy te legyel az aki befejezi a jatekot, tehat ne a reszerol szunjon meg a motivacio, mittomen elunja es elmegy szaglaszni.:)
Én sok apró dologgal szoktam éreztetni, hogy ki a főnök:
1. Ha pl. huzigálunk egy játékot, a legritkább esetben szabd hagyni, hogy a kutya nyerjen. (Persze időnként előfordul, hogy szándékomon kívül én húzom a rövidebbet...)
2. Mikor sétálunk, leültetem minden járdaszegélynél, és csak a "gyere, szabad" parancsra léphet le a járdáról. (Ez egyrészt egyszerű engedelmességi gyakorlat, másrészt ha esetleg elszabadul, és ennek köszönhetően csak kicsit is megtorpan az úttest előtt, talán már észreveszi a közeledő autót és fordítva).
3. Séta közben arra megyünk, amerre ÉN akarom. (Értsd ezt olyan egyszerű dolgokra, hogy ha ő egy villanypóznát másfelől kerülne, mint én, neki kell utána irányt változtatni, hogy a póráz ismét egyenesben legyen.) Persze ezt nem mindig tartom be, előfordul, hogy látom, mit akar, de akkor nem azért csináljuk úgy, mert ő arra húz...(Legalábbis megpróbálok úgy csinálni...:)
4. Azt már az elején ki kell nevelni belőle, hogy húzza a pórázt. Apró rántásokkal értésére lehet adni, hogy szépen nyugisan megyünk, és nem a blöki sétáltatja a gazdit.
Az egója az tényleg most formálódik, amit nem bánok, bár most kell rá figyelni, hogy visszanyírjuk a túlnövő rügyeket. (Kééérem a koszorút! :-)) A doki szerint sarplaninac van benne, magabiztos mosollyal nyugtatott meg minket, hogy neki az ösztöneiben van, hogy bármilyen lefogásból kimeneküljön (ekkor szaladt el a kutya a hátában a tűvel). Kétségkívül nagyon hajlékony, de ezt a képességét szeretném inkább másban kibontakoztatni ;-).
Csak agytornának szánom, de írnátok nekem 5-5 olyan dolgot, amiben azt éreztetitek a kutyával, hogy Ti vagytok az úr? Lehet konkrét eset, de általános példa is.
Biztos tudnánk még kerti munkában is fejlődni, ezért kérdem. A kutyára soha semmit nem hagyok rá, nem azért, mert annyira biztos vagyok magamban, csak mikor elkezdtem összeismerkedni a lovakkal, fejembe vésték, hogy lóra soha semmit nem szabad ráhagyni, máskülönben nem vesz komolyan. Na, de nem nyújtom a tésztát, a kérdés adott, a válaszokat meg kíváncsian várom.
(Az egész séta témával meg kicsit bizalmatlan is vagyok. Jó volna nyugodt, de új terepen gyakorolni. Előző kutyám bárkit megtépett izomból, így az utca egyik felét se szívesen ingerelném még egyszer, tkp. akárhányszor kivittük, mindannyiszor vér folyt (a másik kutyából). A dogokat a többi kutya inzultálta, annál így utólag kevés viccesebb dolgot láttam, mint amikor a dog pofájába egy földszintes kutya beleharapott, a dog meg csak nézett nagy, bamba szemekkel. Bár ennyi degenerált kutya után lassan elkezdek gondolkozni, vajon nem bennünk van-e a hiba ;-)).
Hát ha nem is guru, de 10 éves tapasztalat, és egy fegyelmezettnek mondható kutya után, azt gondolom a helyzet még alakulóban van. Úgy látom a képen, olyan farkaskutya formájú a Tied. Az egoja most van kiteljesedőben, egy - két purparlé után rájön az erejére és határozottabb, következetesebb lesz. De ez csak egy éves kora után teljesedik ki.
A félelme vagy elmúlik az önbizalom növekedésével vagy csak tompul. Ez esetben nem sok jóval kecsegtet a póráz nélküli séta. Azt hiszem azt már csak kutya iskolában lehet majd szorgos munkával rendbe tenni.
A gyakorlás : általában ingerszegény környezetben minden megy, de élesben már más a helyzet.
Alapvetően persze ne feledd, és Ö vele is éreztesd föleg ha kan, hogy Te vagy a vezér:) minnél többet annál jobb, és neki oda kell menni ahová Te akarod.
Ööö, tőlem viheted, de ha elszökik, az biztos, hogy nem fogsz tudni gyereket nemzeni... ;)
Egyébként Angie kutyádat láttam párszor elrohanni úgy, hogy Te csak ordítottál utána teli tüdődből, de lelked rajta, ki finomkezűnek neveztél engem! ;-))
Azt hiszem, hogy meg kéne próbálnom Huncuttal elmenni egy "nagy" sétára. Csak ő meg én. Persze nem játszanám el vele a hegylakót, mert nem csak egy maradhat, de legalább egyszer megtudná, hogy a kutyaséta irányított céllal és civilizált keretek között, nomag persze pórázon nem csak abból áll, hogy vagy ül, vagy húz. Mondom: majd kísérletet teszek, ha szabad. Ha okos, márpedig okos, akkor hamar megszokja a szituációt - szerintem az a baj, hogy bizony a te kezed, Madárka, hogy ismondjam csak... túlságosan szerető és finom kéz. És persze a Madárka féle galamblélek is sokat segít abban, hogy az az immáron hatalmas kutya (aki örvendetes fejlődésnek indult, látom, miután ritkán kerül a szemem elé) hülyét csináljon bárkiből, akárcsak az "erősebb kutya" jogán is.
A kóbor kutyákkal általában a saját kutyám védelmében is szembe szállok, bár sokszor az a helyzet, hogy szegény vakmerő ebet féltem, nem is a sajátomat. De a lényeg az, hogy szokni kell, hogy a "sétáltatás" nem feltétlenül azt jelenti, hogy húzunk-ülünk. Annak idején a német juhászom is megszokta, pedig azzal is idősebb korában kezdtem foglalkozni, igaz, akkor még gyerek voltam, vagyis nem volt meg a kellő erőm mindig az eb visszarántásához.
Albatrosz, pedig jól néznél ki vadászás közben! :-)) (A römis poénért pedig még számolunk jövő héten, s ezt nem feledem!...)
Mivel Ti mind nagy guruk vagytok kutyasétáltatásban, ezért kérdésem volna felétek. Huncut most 9 hónapos, eddig csak minisétákat tettünk vele. Először azért, mert nem mert kimenni a kerítés elé (feltehetően sokat rugdosták és nagyon bizalmatlan), aztán meg mert túl nagy pofája kezdett lenni. Idővel rájött, hogy nem kell feltétlenül magá alá pisilnie, ha számára új dolgot lát, idővel rájött, hogy ő erős kutya, legutóbb úgy tépte ki magát apám és a doki kezei közül, hogy a hátában maradt a tű... Szóval olyan spanyol bika ;-)). Legutóbb, amikor kinn voltunk utcán s ugatni kezdtek a kutyák, egyből futni akart feléjük, s éppenhogy le nem tépte magáról a szájkosarat meg a pórázt, morgott, vicsorgott, ordított (a kutyák felé, felém szelíd maradt). Bármerre indulok az utcában, végig agresszív kutyák vannak, az egyik irányba ráadásul szabadon. Bizalmatlan vagyok velük, mivel rendszeresen megtépik a sétáló kutyákat, s nem örülnék, ha Huncut a kockásfülű nyúl után copyrightot sértve cakkos kutya lenne. A kérdés másik fele, hogyha megijed, csapot-papot hátrahagyva, hetedhét határon átszalad most is, s hirdetéseket sem szeretnék nyomtatni, hogy eltűnt a kutyám.
Szóval nem tudom, hogy gyakorolhatnánk ezt a sétálás dolgot. Kertben minden oké, már megy szépen pórázon, de kinn vagy úr akar lenni vagy magát összepisilve menekülne.
Tipp, ötlet, sugallat...?
Igen, én is a magyar vizslára gondoltam, bár a német rokonát nem ismerem, nem akarom diszkriminálni.:) A farkát azért nem vágnám le, mert 1. én nem vadászom, 2. maradjon úgy, ahogy a természet akarta. Én pl. a napi 4x sétára már nem lennék képes. Az én kutyám kétszer sétál naponta (igaz, szerencsére nagy kertje van), és azt is a szüleimmel felváltva intézzük, mert én az esetek többségében sajnos nem érek rá.
"Aki a MAGYAR vizslát szereti, rossz ember nem lehet.:) "
Nekem MAGYAR vizslám van, 10 éves tapasztalatból beszélek.
A farkát a vadászashoz vágják le, mert a hosszú farokkal zajt csap. Ezt néhány hetes korában megcsinálják, nem nagyon fáj neki. Mint tudod, a farkában nincs túl sok ideg, ezért észre sem veszi ha nagyon beütötte és vérzik. Az enyémnek is hosszú a farka volt már ilyen.
Mozgásigény. Azt gondolom sokan tévesen definiálják ezt a fogalmat. Ez nem egy napi permanens igény , amit ha nem kap meg akkor rohangál a lakásban.
Mi általában hetente egyszer elmegyünk egy nagy rétre /Bp. mátyásfőldi reptér / és ott kifárasztja magát -pockot ás, nyúlat kerget, vagy csak szaglássza a sok állat nyomát. Nekem úgy tünik ez bevált. Meg persze napi 4 séta. Az igaz , hogy a kölyök kiválasztásánál - mivel lakásban van tartva- a legnyugodtabbat hoztam el a lányok közül.
A két képen Huncut kutyám látszik, alvásmélységét tekintve kétszer mínusz alfában. A rántott hús és az eb még úgy jó húsz percig ugyanabban a pozícióban helyezkedtek el.
(Néha csodálkozom, miért is indítottam ezt a topikot - ilyen kutyával ;-)))...
Hát, néha römi, Activity... Na jó, komolyra fordítva a szót: ha a kutyámmal játszom, akkor leginkább egy gumiramadzagra erősített "labdát" (=harang formájú gumi izé) szoktunk huzigálni. Néha lasztit is eldobok neki, kb. kétszer visszahozza, aztán azt várja, hogy kergessem. Ha nagyon rendes kedvemben vagyok, ezt megteszem, de gondolom, nem kell ecsetelnem, mennyi esélyem van ilyenkor elvenni tőle a labdát... Ja, és ha sétálunk marhára szeretné mindig elkapni a póráz fogóját, ami az én kezemben van vagy lelóg. Ezt én kezdetben igyekeztem megakadályozni, mert ugye kinek van kedve egy órán keresztül nyálas pórázvéget szorongatni. Így ebből is kialakult egy játék, a környékbeli járókelők szórakoztatására: kutyi ugrál, és meg elkapkodom a pórázt.:)
(Albatrosz: de, lehet... ;-))) )
Nekünk dog volt az első két kutyánk, nekik aztán tényleg ostor volt a farkuk! A falat azért kellett újrafesteni, mert ahogy csóválták, rendszeresen összevéreztek mindent.
Egyébként mindenki halálra rémült annak idején a dogoktól, párosítva a nagyságot agresszivitással, pedig ők voltak a legbirkább kutyák, akiket valaha ismertem. Olyannyira, hogy az egyiket mindig megharapták más ebek.
Albatrosz, kedves ismerős új hús! :-) Te miket szoktál játszani?
Sziasztok!
Aki a vizslát szereti, rossz ember nem lehet.:) Nekem legalábbis az az egyik kedvenc fajtám. Okos, hihetetlenül ragaszkodik a családjához, és viszonylag könnyen nevelhető. Két negatívuma: mivel én állatbarát vagyok, meghagynám a vizsla farkát, ami viszont felér egy ostorral, ha örül a jószág... :-/ A másik, hogy hatalmas mozgásigénye van, amit én nem hinném, hogy ki tudnék elégíteni.
A Vizsla egy álom. Ismervén az itthoni körülményeket... hát csak álom, bizony. Egy második kutya sokat eszik, nem is tudnék annyit sem együtt lenni vele, mint a Játékkutyával, plusz még apu kivágna, mint a macskát szarni. Apropó: macsek. Nos, a nyolc-tíz cica eleve kétszer annyit zabál, mint a kutya, de ezt csak csendben jegyzem meg. Tudom, adós vagyok még az egy szem anyamacska ivartalanításával, pedig azzal megoldódna a probléma. Hm... No komment, a lustaságomat minősíti az eset.
Egyszer volt egyg - vizsla keverékem. Imádtam én is, de az unokatesóm is. szinte az egész nyarat Brúnóvel töltöttük, tanítgattuk a kis gombócot, hosszú órákat töltöttünk vele az erdőben, tetszett mindhármunknak. Okos kis dög volt, aztán a szomszéd valahogy megunta és megmérgezte. Négy hónapos volt. :(
Egy hatalmas, bagyfejű dog kiskorom óta álmom. A keverék testvéreit láttam még sokáig, hatalmasok lettek, majdnem dogok voltak, csak kevésbé voltak szögletesek, nomeg a fejük kissé vizslás volt... De egy dog bizony egy dog. Okos, testes, ha jól van nevelve, akkor igazi, intelligens társ. És nem utolsó sorban szép, jó ránézni. A vizsla meg mostanában jött: egyszerűen okos és kész. Mozgékony és okos, lehet vele hatalmasakat játszani, nem úhgy, mint most evvel a lusta döggel, aki csak a nyúl után fut, amúgy tojik a világra. :)
Persze tudom, hogy csak akkor lesz igazán saját kutyám, ha már teljesen önálló háztartásomz... De álmodozni jó - és az álmok valóra válnak, ha teszek értük. Minden álom, minden téren. :)))
Rendes fiú! Tényleg szeretnél vizslát? Esetleg vizsla keveréket? ;-)
(Meglepett ez az írásodban, s persze egyből rákaptam. Miért pont dogot vagy vizslát egyébként?)
Szívem szerint amúgy én is két kutyát tartanék, el is férnének a kertben bőven. Csakhát anyuék elég bizalmatlanok már az állatokkal szemben, első kutyánkat megmérgezték (kezelés reménytelen, de pénzben sok volt), második egy vírust kapott el (kezelés hiába, de pénzben sok volt), a harmadik epilepsziás lett (iszonyú sok pénzt emésztett fel, a kezelés és a gyógyszer háromnegyed év alatt jóval több mint százezer forintunkat emésztette fel, végül el kellett altatni), új kutyánkról pedig kiderült, hogy a menhelyről rühesen hoztuk el. Június óta kezeljük, most már szőrös, úgy, ahogy egy kutyának szőrösnek kell lennie :), de a mosófolyadék, az injekciók, a kenetvétel ismét tízezrekre rúgott. S még mindig kezelni kell...
Szóval jó volna még egy kutya, de nem is merném a szüleimnek mondani az eddigi anyagi kiadások után. :-/
Sok érdekes dolgot írtatok, én meg úgy le vagyok maradva minden reakciómmal, hogy szinte a három napja támadt szomjúságomat oltandó is most jutott eszembe vízre gondolni. Úgyhogy lemaradt borravalóként reagálok ezúttal is... :-I
A dogdancing versenyeken milyen a hangulat? Én eddig csak a keringőt próbáltam Huncuttal, de mindig elvétette a lépéseket ;-)). A kúszás-mászás is megy, ma különösen, miután 70 km/h-val ütközött belém (a satuféket csak akkor húzta be, amikor már a hasnyálmirigyemet is átfúrta a fejével), s lekoccoltam a kapubejárónkat. Na, utána kúsztam-másztam, s a szüleim szerint "nagyon koreografált" volt a dolog.
Egyszer szívesen megnéznék egy ilyen bemutatót vagy versenyt, nem tudom, Ti hogy vagytok vele.
No, mára ennyi fért ki belőlem... Lenne egy csomó írni-reagálnivalóm, remélhetően hétvégén már lesz időm huzamosabban egy helyben ülni.
Sziasztok!
Mea culpa, amint írtam, NAGYON ritkán van időm fórumozni.
Mad_árka: A dogdancinget úgy kell elképzelni, hogy felkészülve kiválasztott zenére egy koreográfiát adunk elő, szinkronban mozogva a kutyával. Vannak ebben pörgések-forgások, láb közt szlalom, 2lábon állás, földön kúszás, ugrások stb stb.
Rendes fiú: az értelme, hogy kutya ÉS gazdi szívesen csinálja, jól érzik magukat és leginkább az összhangot még magasabb fokra hozza. Minden kicsi rezzenését megismerheted, s megfelelően metanulsz rá reagálni.
Részletekért íme: http://www.dogdancing.fw.hu/
Hétfőn vettünk egy magánórát Biró Zsófitól - aki lent hírdette magát - és nagyon nagyon örülök! Mindig is tudtam, hogy a kutyám meglehetősen okos, de azt nem tudtam, hogy egy született zseni ( neeeeeem ... nem vagyok egy kicsit sem elfogult :-))) ) . Szóval Zsófi nagyon ért hozzá, hogyan kell a kutyával bánni, hogyan lehet elmagyarázni neki, mit is akarunk tőle. És Rizi nagyon figyelt és nagyon igyekezett és nagyon boldogan csinált mindent. Szellemileg teljesen kifáradt - én így még nem láttam - nagyon aranyos volt. Otthon csak ült és nézett maga elé ... elég jól aludt aznap.
Szóval mindenkinek tudom ajánlani, nagyon jó/hasznos dolog - és legjobban a kutya örül neki!
Nalam is ez volt, a kutyam napkozben egyedul volt, tarsasag nelkul es dilemmaztam hogy beszerzek melle egy jatszotarsat. Masik kutya nemigen johetett szoba, eleve a lakas sem tul nagy es sokat jovok -megyek. 1 kutyaval tok jol lehet utazni de ketto mar bajos. Igy dontottem egy kiscica mellett. Es bejott, nincs unatkozas, sokat jatszanak es nincsenek hatalmi villongasok, mint az ket kutyaval soxor elofordul.
