Kedves fórumozók, ez egy provokatív topic lesz szándékom szerint.
Tekintve a válások mags számát, és azt, hogy - nemcsak itt, de egész Európában, sőt a keresztény kulturájú országokban is - egyre több a szingli és egyre kevesebben képesek egy házastárs mellett több évtizedet leélni, biztos, hogy annyira ragaszkodni kellene a hagyományos egy férfi efy nő, gyerekek családmodellhez?
Én még nem nagyon találtam rá jó megoldást, de akit érdekel ez a kérdés, és tud valami okosat, ne fogja vissza magát!
A masik pedig az, hogy ki vagy te hogy eldontsd, hogy masnak mi a jo es hogy kinek mire van erkolcsi alapja? Csak azert mert teged egy nem normalis ember "vett el"-a te kifejezeseddel elve- es erre meg veletlenul sem szertnel emlkezni?
de,en nagyon is jol emlekszem...azt hiszem,ahogy elek,neha sokkal tobbmindenre feljogosit erkolcsileg,mint azokat,akik papir moge bujva csaljak egymast fuvel-faval,forditanak egymasnak hatat a bajban es tojjak le a gyerekeiket..
Ugyhogy az erkocs nagyon szubjektiv annak,aki annak akarja latni....
Ertsd meg kerlek,nem egyetelemes igazsagot mondok,csak a sajatomat,de azt azert engedd meg,hogy abban higgyek....
en furcsanak talalom,ha valaki elvalik,akkor is foggal-korommel ragaszkodik a volt a ferje nevehez,hiszen a valas utan mar nincs erkolcsi alapja azt hordani....
Azt mondod nem itelkezel de hat olvasd el mit irtal.....
A masik pedig az, hogy ki vagy te hogy eldontsd, hogy masnak mi a jo es hogy kinek mire van erkolcsi alapja? Csak azert mert teged egy nem normalis ember "vett el"-a te kifejezeseddel elve- es erre meg veletlenul sem szertnel emlkezni?
Mint ahogy azt mar irtam en most nem vettem fel a fejem nevet de ez nem azt jelenti, hogy leszolom azt aki valas utan is megtartja a volt ferj nevet. Van aki ragaszkodik a volt ferj nevehez mert sokkal tobbet jelent neki mint "csak" a volt ferj neve. aztan lehet, hogy majd idovel le tud rola mondani de ezt szerintem majd mindenki eldonti maganak.
egyebkent allandoan arrolirsz,hogy "elvette, megkerte a kezet" stb hogy ezek a kifejezesekmennyire zavarnak teged es megis ezeket hasznalod....pedig ezeket nem kell hasznalni ha nem akarod. mas kifejezesek is vannak ra a magyar nyelvben is.
en ugyan nem itelkezem......Mindentol fuggetlenul en sem sok kivetnivalot talalok abban,ha valaki felveszi a ferje nevet akar igy,akar ugy....Csak ha valas utan megtartja,az elozo ok meleltt mast nem nagyon tudok,amiert megtartsa,hacsak azt nem,hogy lassak,hogy o mar elkelt....
Azt meg ugye sehol nem kerdezik,hogy egyutt el-e azzal,akinek a nevet viseli...
Egyszerű praktikus okai voltak, így ismerték őt, van egy vállalkozása, ami szintén a férj nevén (illetve az ő nevén, amit a házasságkor vett fel) vált ismertté stb.
ez igy pont annyira ertheto es praktikus,mint ahgy en pont ezert ragaszkodom a sajatomhoz....
Egyebkent en semmi rosszat nem tartok abban ha valaki felveszi a ferje nevet vagy hogy megtartja a ferje nevet vallas utan. ezt szerintem mindenki sajat maganak el tudja donteni es szerintem nem kell itelkezni masok dontese folott.
Elso hazassagom alatt a ferjem nevet hordtam. Akkor sem voltam "né"mert azt nem tartom nevnek de a ferjem vezeteknevet felvettem.
Most viszont nem hordom a ferjem nevet. Termeszetsen ezt megbeszeltuk ferjemmel az eskuvo elott es mind a ketten ugy gondoljuk, hogy egy hazassag nem ezektol a formalitasoktol mukodik vagy nem mukodik
en furcsanak talalom,ha valaki elvalik,akkor is foggal-korommel ragaszkodik a volt a ferje nevehez,hiszen a valas utan mar nincs erkolcsi alapja azt hordani....
Nem kell szvsz ennyire túllihegni: "foggal-körömmel".
Ismerek olyat, aki elvált, de megtartotta a férje nevét. Egyszerű praktikus okai voltak, így ismerték őt, van egy vállalkozása, ami szintén a férj nevén (illetve az ő nevén, amit a házasságkor vett fel) vált ismertté stb. A férjet nem zavarta, őt sem, akkor miért kellene letegye? Hogy neked, vagy a veled egyetértő (többségnek?) megfeleljen? :-D
Annó az én feleségem felvette a nevemet. Na és? Ő ettől kevesebb lett szerinted? Amúgy nem volt soha valami akaratgyenge, kiszolgáltatott csaj. Az elválunk, de ő továbbhasználja dolgot nem próbáltuk.
en furcsanak talalom,ha valaki elvalik,akkor is foggal-korommel ragaszkodik a volt a ferje nevehez,hiszen a valas utan mar nincs erkolcsi alapja azt hordani....
Ha 5x mesz ferjhez,akkor 5x veszed fel a ferjed nevet??? Mokas lesz,mikor mar magad sem tudod,mikor melyik az igazi:)
Az ismerosok viszont rendkivul boldogok lesznek,hogy fogalmuk nincs,hogy hivnak:)
ez csak vicc,termeszetesen nem kivanom,hogy igy legyen....
Talán csak nem szívom meg ennyiszer! :) A magam részéről mesébe illő, valamelyikünk haláláig tartó házasságot képzelek el. :)
Lehet, hogy ha az első házasságom válással végződik, akkor utána az élettársi kapcsolatot választom én is és attól függően tartom meg az asszonynevemet vagy veszem vissza a lánykorit, hogy mennyire maradnak vissza keserű emlékek; de elképzelhetőnek tartok olyan variációt is, hogy az első házasságban a férjem családnevével váltom ki az enyémet, a másikban pedig a szüleim korában leginkább elterjedt X. Y-nét választom. De ez nemcsak tőlem függ ám, hanem a vőlegényem akaratától is! :)
Ha be kellett mutatkoznom,kizarolag a sajatomat hasznaltam,hiszen azon ismernek gyerekkorom ota,azon ertem el valamit a szakmamban es akarhogy is fog alakulni az eletem,ez az egy,ami allando, es valtozatlan.
Látod, én éppen azt akarom kikerülni, hogy jónéhány ember, akik gyerekkorom óta ismernek (annak bizonyos szakaszában ismertek) már ne azonosítsanak be könnyen, ha véletlenül összefutnék velük valahol a jövőben.
A szakmámban pedig én eddig nem értem el semmit, nem is valószínű hogy fogok, mert nem érdekel a karrierem. Dolgozom, mert muszáj - ennyi.
Ha 5x mesz ferjhez,akkor 5x veszed fel a ferjed nevet??? Mokas lesz,mikor mar magad sem tudod,mikor melyik az igazi:)
Az ismerosok viszont rendkivul boldogok lesznek,hogy fogalmuk nincs,hogy hivnak:)
ez csak vicc,termeszetesen nem kivanom,hogy igy legyen....
Tudod,en annakidejen reszben felvettem a volt ferjem nevet G.ne X Y formaban....Tehat a sajatomrol ezzel nem mondtam le....Ha be kellett mutatkoznom,kizarolag a sajatomat hasznaltam,hiszen azon ismernek gyerekkorom ota,azon ertem el valamit a szakmamban es akarhogy is fog alakulni az eletem,ez az egy,ami allando, es valtozatlan..Azt elismerem,hogy az enyem nem olyan szornyu,sot egesz jol hangzik,tehat emiatt sem mondanek le rola.
Tudod,milyen macera volt visszairatni az irataimat asajat nevemre??? Minden darab 1-1 nap szabadsag:)) Gondold meg
Akkor már régen rossz, ha papírt kell írni egy "megállapodásról", mert akkor eleve nincs meg két ember között a bizalom - a te álláspontodat így is lehet értelmezni és ebben van is valami. Nagyobb lelkiismereti felelősség állami vagy társadalmi kikényszeríthetőség tudata nélkül is sportszerűen játszani.
De ne a tetőtől lefelé építsünk házat! A házasságkötés önmagában valóban csak egy formalitás, egy első tűszúrásra kipukkanó lufi, ha nem az van mögötte, ami az intézmény eredeti rendeltetése volna. Viszont, ha megvan mögötte két ember összetartozása, egymás kölcsönös és feltétlen szeretete, tisztelete; egymás egyenrangú félként kezelése és megbecsülése, a bajtársiasság, a lojalitás; az érdekmotiváció teljes hiánya vagy az azonos szintű és mindkét fél részéről tudatosan vállalt érdekvezéreltség - akkor a (polgári) házasságkötés aktusa (illetőleg a "kézmegkérés" vagy az arra adott "igen" válasz) az egésznek a megkoronázása, a pont az i-n.
De miutan/ ebben sem ertunk egyet sokakkal/ nekem van sajat nevem,ezert ha osszehazasodnank sem szandekoznek felvenni a ferjem nevet csak azert,hogy ha alairok valamit,tudjak a csaladi allapotomat
Szerintem az ilyen névviselési kérdésekben mindig az érzelmi motiváció a döntő.
Nekem pl. minden vágyam, hogy felvehessem a még nem létező férjem családi nevét (hacsak nem valami nagyon groteszk hangzású, pl. Hugyecz, Bugyi, Ondódi, Hányik), mert ezzel is jelezni kívánom, hogy az engem "kibocsátó" családhoz már nem kívánok tartozni, az engem befogadóhoz viszont annál inkább. Felvállalom, hogy kimondjam: ennek az az oka, hogy a meglévő családom a múltamat jelenti, ami bizony nem volt túl rózsás. Ez részben az ő személyes hibájukból, részben pedig rajtuk kívül eső okokból eredően alakult úgy ahogy, de nomen est omen és a boldogtalanságra "predesztináló" névvel szakítani kell.
Nem vagyok babonás, de a numerológia szerint a vezeték- és a keresztnevem betűihez rendelhető számokat összeadva egy olyan szám jött ki, mely szerint én örökös harcra, az elérni kívánt célhoz képest az erőmet aránytalanul felemésztő küzdelemre rendeltettem. Sajnos, tényleg ezt mutatja eddigi életutam, én pedig nem akarok tovább harcolni, semmiért és senki ellen, kizárólag a békét és a harmóniát keresem, amit érzéseim szerint csak abban a családban lelhetek meg, aminek egyik alapító tagja én leszek.
A másik szubjektív indok, hogy a születési családnevem hülye hangzású és jelentésű (bár nem annyira, mint a fentebb felsoroltak), nem tetszik, ha van rá lehetőségem hogy megváltoztassam, akkor miért is ne? :)
Hidd el,nem azokban ar ertekekben ketelkedem,amit Te is fontosnak tartasz..Hiszen allitom,hogy minden tarsadalom alapja a csalad,hogy mennyire fontos az adott szo,hogy mennyire fontos egymasert feleloseget vallalni,stb,stb....csak a formajat latom masnak,de a lenyeg ugyanaz
Gabiii esetében érthető a házasságtól való irtózás, hiszen az ő életében arra volt példa, hogy a házasság adta jogaival az ő volt férje az ő rovására - testi és lelki egészségét veszélyeztetve, megkárosítva! - visszaélt, az esetleges előnyöket is egyoldalúan ő élvezte. Aztán, a szülei házasságában is egy kirakat-boldogságot, illetőleg az ő saját családalapításra és személyes boldogsága elérésére tett kísérletének megtorpedózására alakult szövetséget látott.
Állam Bácsiban pedig azt, aki a bajban - törvények ide, hatóságok oda - nem védi meg, nem hisz neki, sőt még ellene is fordul.
Akinek ilyen keserűek a tapasztalatai, annál nem csoda, hogy bírálja és elutasítja a "rendszert".
Azonban ha a házasságról általánosságban beszélünk, akkor szerintem az emberek többsége nem hivatkozhat ilyen nyomós indokokra, hogy miért bújik ki alóla!
Én is azt nem értem, hogy ha huszon- vagy harmincegynéhány évesen elég "felnőttnek" érezzük magunkat ahhoz, hogy munkát vállaljunk (ez részben kényszer is) és belemenjünk olyan megállapodásokba, amelyeknél már az elején látszik, hogy a munkaadónak lesz belőle több előnye mint a munkavállalónak; hogy lekössük magunkat (és ezáltal erős anyagi függőségbe kerüljünk) pl. gépkocsi- vagy lakáshitelekkel (és még sorolhatnám a további példákat!) - akkor miért nem vagyunk elég felnőttek ahhoz, hogy ország-világ előtt kimondjuk: X. emberhez akarunk tartozni, vele reményeink szerint életre szóló szövetséget kötünk, vágyaink, terveink, céljaink közösek és tűzön-vizen át kitartunk egymás mellett?!
Hozzáteszem, hogy még a baráti kapcsolatokból is hiányolom a lojalitást, a bajtársiasságot, a jóban-rosszbant. Sok barátnak hitt ember hátat fordít ha szar van és csak addig haver, amíg bulizunk.
Én ugyan nem akarlak rábeszélni Téged, hogy köss házasságot, a Te dolgod, nem az enyém.
Elmondtam, hogy én úgy látom, hogy a társadalomnak a házasság intézménye jobb, mint a nem házasság, a társadalmilag kevésbé rendezett kapcsolat. Elmondtam, hogy személyes tapasztalatom és sokak tapasztalata szerint az egyéni életünkben is jó lehet a társadalom által is tisztázott, elfogadott, rendezett kapcsolatban élni. Miközben sokak pedig úgy gondolják, mint Te, hogy az én családi életemhez másnak nincs semmi köze, majd megoldok én mindent mások nélkül, de hát ezért él ez a topik, mert nem értünk egyet. :-))
Azt, hogy neked mi okoz jó érzést, kiegyensúlyozott lelki állapotot, azt nyilván nem én akarom megmondani. Részemről nyilván rosszallás sincs egy csöpp se, az, hogy én házasság-párti vagyok egyáltalán nem jelenti, hogy bármi bajom lenne veled. Én úgy gondolom, hogy jobban járnál, ha továbbépítkeznél, de ha Te nem akarsz, nekem ezért aztán nincs semmi problémám veled.
Asszem, hogy legalábbis mi ketten, elmondtunk egymásnak mindent, amit akartunk. Legalábbis én - most úgy gondolom - elmondtam. Kívánom, hogy élj boldogul, papírral vagy papír nélkül, ahogy neked és szeretteidnek jobb!
a kozelkedesi peldaddal kapcsolatban.....Ahogy emlited,ott is vannak betarthatatlan szabalyok.A kintmaradt 20-as tablak,az ertelmetlen korlatozasok,a szandekosan szivatasra kiallitott rendorok.
Ezeknek a szabalyoknak sincs sok ertelme.....
Az,hogy kivel elek egyutt,kivel osztom meg az agyamat,kivel szovetkezek sokmindenre,szamomra maganugy.Olyan mertekben,hogy nem erzem,hogy koze lenne hozza barkinek.
Es ha egyszer majd ugy erzem /remelem nem/,hogy ez nem mukodik,akkor majd EN eldontom,hogy folytatom-e,kotok-e kompromisszumokat es nem kerek jovahagyast hozza semmifele birosagtol,kivulallotol.
Meg mindig nem ertem,mit is jelent pontosan egymas tarsadalmi felvallalasa
Számomra abszolút nem azokat jelenti, amiket írsz.
Amikor valami nem kizárólag rám tartozik, hanem a környezetemnek - ezt bátorkodom társadalomnak nevezni - is köze van hozzá, akkor manapság azt jogilag is, nyilvánosan, ellenőrizhető és regisztrált módon rendezni szoktuk.
- Amikor gyerekem születik, akkor anyakönyvezik. Nem azért mert különben ő vagy én alacsonyabbrendű lennék. Mivel ez egy társadalmilag is fontos kapcsolat, ezért elvégeznek egy jogi lépést is, regisztrálják ezt a lényeges kapcsolatot. (Már említettem, szvsz. jó tudni, hogy kinek kell szólni, amikor találnak egy gyereket.)
- Amikor házat vagy telket veszek, akkor kijelölik a határokat, bejegyzik az ingatlannyilvántartásba, hogy ezek után nekem jogaim és kötelességeim vannak arrafele. (Pl. parlagfüvet nekem kell irtanom, rövidesen nekem kell majd ingatlanadót fizetnem, de a megtermett cseresznye is az enyém a kukacokkal együtt).
- Amikor munkábalépek, akkor kötünk egy szerződést, amiben le vagyon írva, hogy milyen jogaink és kötelességeink vannak mind a munkáltatónak mind nekem.
- Amikor a kollegákkal írok valamit, akkor a fölé odaírják a nevünket, hogy lehessen tudni, hogy kiket illetnek meg a jogok (pl. bizonyos mértékű védelem, hogy ne lehessen ellopni, még ha ez nem is komly veszély esetünkben), másrészt lehessen tudni, hogy kik követték el ezt a marhaságot.
- Tele van az életünk formális és informális szerződésekkel. Amikor egy vagy több emberrel, szervezettel megállapodunk (szóban, írásban így-úgy) hogy mit fogunk együtt csinálini, vagy mit csinál egyikünk és a máasik ezért cserébe mit ad vagy csinál. Lehet, hogy nem készül papír, de valójában szerződünk. A legfontosabb dolgokban pedig le is írjuk, hogy minél kevesebb legyen az esetleges vita.
Szóval az összes - a társadalom szempontjából fontosabb - kapcsolat rendezett, nyilvános. Úgy gondolom, hogy ebbe a két ember életreszóló társkapcsolata is beletartozik, amit népszerű nevén házasságnak hívnak. Nem is véletlenül, egy sor dolgot rendez a törvény, ebben a kapcsolatban. (Együtt szerzett vagyon, bizonyos jogok, kötelességek.) Még ennél is fontosabb szerintem, hogy - bár erősen megrongált módon - a társadalmi köztudat is rendelkezik egy informális képpel arról, hogy mi várható el. (Pl. az emberek bizonyos - bár szvsz legtöbbször nem elegendő -rosszalással tekintenek arra, aki elhagyja a megbetegedett párját. Merthogy él még bizonyos elvárás azügyben, hogy ha összetartoznak, azt a bajban nem elegáns felmondani.)
Azt gondolom, hogy nem lenne jó, ha a gyerekek csakúgy kallódnának, nem lehetne tudni, hogy ki értük a felelős. Te megszülnéd aztán vagy megtartod vagy otthagyod, aztán kezd vele ki, amit akar. (Lásd még Huxley Szép új világ.) Nem lenne jó, ha házról nem lehetne tudni, hogy kiheztartozik. Nem lenne jó, ha bizonytalan lennék azügyben, hogy főnököm valójában a főnököm-e, és ez tulajdonkáéppen mit is jelent kettőnk viszonyában. Nem lenne jó, ha a kertészem (aki persze éppen nincs és soha nem is volt), nem tudná, hogy az én kertészem-e vagy a szomszédé.
Azt gondolom, hogy a társadalom akkor működik jól, ha viszonylag tiszták a viszonyok. Lehet tudni, hogy ki kinek a párja, ki kinek a gyereke, a családok stabilak és nagyjából egyetértés van azügyben, hogy kinek mik a jogai és kötelességei az egyes viszonyokban. Nem csupán jogilag, hanem informálisan. (Amikor ciki bizonyos dolgokat megtenni vagy nem megtenni.)
Megpróbálom még egy hasonlattal elmagyarázni, hátha megérted. A közlekedésben lehet, hogy egyénileg neked mindegy, hogy jobban betartjuk-e a szabályokat, mint most. Ki nem szarja le, hogy a szomszéd, vagy Gizi néni mit mond, amikor előzöl. Te öreg vagy már ahhoz, hogy azon aprázz,hogy kinek mi a véleménye. Meg különben is Te ügyes vagy. Vagy ellenkezőleg, Te óvatos vagy és Te mindig betartasz minden szabályt, kit érdekel mit csinálnak a többiek. Én mégis azt gondolom, hogy mindannyiunknak, a társadalomnak jobb lenne, ha tisztábbak lennének a viszonyok (nem maradnának kint komolytalan táblák, pl 20 km-es sebsségkorlátozások), egyetértés lenne a vezetési stílus, a helyzetek megítélése kérdésében, jól átlátható szabályok lennének, az előnyökkel, hátrányokkal, jogokkal és kötelességekkel. Jobban működne a dolog, gyorsabban és veszélytelenebbül jutnánk el a célunkhoz.
Egyszer már idéztem (a 860. hsz körül) egy nálam jóval fiatalabb levelezõpartnerem emailjébõl (aki akkortájt házasodott):
"Változó életszemléletben vagyok éppen. Bár nekem mindig is fontosabb volt a házasság az élettársi viszonynál, mert számomra az előbbi nem csak egy darab papír, hanem nyilvános felelősségvállalás egész életre szóló kihatással (jól megmondtam, mi? :) ), de azt is el tudom fogadni, ha valaki az élettársi viszonyban érzi jobban magát. Manapság a legtöbben összeköltöznek, aztán ha jön a baba, arra már összeházasodnak. Pedig nem a gyerekért kell házasodni, hanem egymásért. Viszont az sem baj, ha a két ember előbb kiismeri egymást, mielőtt összekötnék az életüket, ezért is van nálunk az egy év jegyesség, pedig, ha úgy vesszük most én is élettársi viszonyban élek."
de megéri a jogi rendezés, egymás társadalmi nyilvános felvállalása.""
MIERT???????
Meg mindig nem ertem,mit is jelent pontosan egymas tarsadalmi felvallalasa
-....Hogy azt mondhassam,ha bemutatom,hogy a "ferjem" es erre Gizi neni elegedetten vegye tudomasul,hogy lam,lam,ennek is sikerult eladnia magat??
Mar az is milyen kifejezes,hogy "elveszi felesegul"??
-vagy azt,hogy anyam ne mondhassa a gyerekemre,hogy zabigyerek,mint ahogy tette???? Soha nem felejtem el neki,ezzel elegge megalapozta az amugy sem rozsas kapcsolatunkat..Azota a feje tetejere allhat,a gyereket tavoltartom tole,amennyire tudom
-vagy hogy a parom egy utolso senki addig,amig el nem vesz?? Mi a franc vagyok en,hogy el kell engem venni????
-vagy hogy a hugom ferje is azota valaki,miota osszehazasodtak?? Az azelotti csomo evben egy utolso senkihazi volt??
Lasd be,hogy ezek eleg jogos felhaborodast es dacot szulnek bennem ahhoz,hogy "ilyeneknek" meg akarjak felelni
Pontosan erre mondom, hogy ti szerintem házasságban éltek - papír nélkül. Kifele a társadalom fele elkommunikáljátok (együtt megyünk mindenhova, nyilvánvalóvá tesszük, hogy összetartozunk, a gyerek az apja nevén van stb stb), de a jogi lépéstõl irtóztok.
Irtóztok a papírtól. Ettõl - nem elõször mondom - szerintem ez kb. ugyanolyan házasság, mintha papírotok lenne, csak lemondtok bizonyos társadalmi, jogi védelemrõl, a társadalom bizonyos informális megállapodáson alapuló viszonyulásáról.
Egyetértek abban, hoyg valszeg belülrõl semmi különbség nincs, szerintem kívûlrõl van.
Ez lehet, hogy felesleges, de amikor 1-2 hete itt valakivel átnéztük a jogi különbségeket nekem az jött le, hogy nagyon nem. A jogot én meglehetõsen fenntartásokkal kezelem, de szükséges rossz a társadalomban. A tiszta jogi helyzet igenis többet ér, mint a tisztázatlan. (Még, ha egyes esetekben idõnként rosszul is mûködik a jogszolgáltatás.)
Rólunk például mindenki azt hiszi, hogy házasok vagyunk, mert mindenhol együtt vagyunk. Ha nagyon ritkán az egyikünk egyedül megy a közértbe, már hiányolják a másikat az eladók, pénztárosok.
Egyébként is, mióta a flepniben sincs benne a családi állapot, és használható a lánynév, valóban csak egy papír a fiók mélyén.
