A nagyok statisztikáit is csak erős fenntartásokkal lehet elhinni, hát még a párszázalékos pártokét. SZVSZ mindegy, hogy jött ki, az előző se volt sokkal megbizhatóbb. Bár lehet, hogy túl szkeptikus vagyok.
Ha ez azt jelentené, hogy mindkét nagypártot elzavarják a fenébe, de legalábbis eltéveszthetetlenül, félremagyarázhatatlanul kinyilvánítják azok hiteltelen voltát, újra hinni kezdenék a magyar demokráciában. Meg a nép bölcsességében.
Ez már nemcsak rendszerváltás lenne, hanem a társadalom érettségének magasabb foka. Apátia rulez!
Ha nagyobb távlatból nézzük az adatokat, akkor egy közös elem minden intézet idősorában megmutatkozik: az MSZP támogatottsága ebben a ciklusban lényegesen ingadozóbb, mint a Fideszé. Oszt az MSZP támogatottságának ez az ingadozása gyakran nincs szinkronban egymással az egyes intézeteknél. Ezt sokminden eredményezheti. A két legfontosabb tényező: 1. véletlen, 2. eltérően érzékeny az egyes intézetek modszertana a különböző társadalmi-demográfiai csoportokhoz kötödő változásokra. Célzszerűbb tehát intézetenként külön külön nézni a történeteket, és ezeket egybevetni egymással, nem pedig a nyers számokat. A Gallup története most az, hogy a téli hónapokban kiegyenlítődött a két nagy párt támogatottsága, március folyamán viszont számottevően sok MSZP támogató elbizonytalanodott. Mi történetünk hasonló, de mi egy hónappal korábban észleltük az MSZP támogatók egy részének az elbizonytalanodást, és azt moindjuk: márciusban nem történt számottevő elmozdulás, de inkább összébb zárult a két párt közötti olló, mintsem tágult. Végül a Medián története: az év első hónapjaiban nem történt számottevő elbizonytalanodás az MSZP táborában, március folyamán viszont mérhetően növekedett a kormányoldal támogatottsága. Tessék választani. Én speciel a saját történetünket érzem a legreálisabbnak. Elsősorban azért, mert ezeknél azt is látom, hogy mi minden történt a különböző társadalmi-demográfiai csoportokon belelül, nem kell pusztán az átlagokra hagyatkoznom.
A Klub Rádió nagyrabecsült közönségének azt próbáltam elmagyarázni, hogy a Fidesz a saját táborának nagyobb részét köti magához stabilan és érzelmileg is telítetten, mint az MSZP. Ugyanakkor részben ebböl is adódóan az MSZP-nek nagyobb tartalékai vannak most a bizonytalanok körében, mint a Fidesznek. De persze azért a Fidesz táborának is van pereme, és az MSZP tábornak is van kemény magja.
Oszt ehhez jön még az, hogy február folyamán az MSZP politika iránt valamennyire azért érdeklödö, tanultabb, nagyvárosi peremhívei bizonytalanodtak el, március folyamán viszont a kistelepüléseken élök. Közben a nagyvársi peremréteg már megbocsátotta, illetve elfeledte a terorista focisták körüli hajcihöt, a falusiak viszont még mostanság is emésztgetik a traktorkiállítás képeit. Közben azért persze a Fidesz támogatottsága is számottevöen csökkent a nagyvárosokban, miközben erösen növekedett a kistelepüléseken.
A lényeg tehát az, hogy egy országos átlagadat mozdulatlansága mögött nem ritkán nagyon is jelentös ide-oda mozgások vannak.
Sok szempontból nagyon tanulságosnak bizonyult az április eleji felmérésünk. A föhír ugyi az, hogy március eleje óta nem történt számottevö változás a pártok országos támogatottságában. Ugyanakkor egy hónapja azt találtuk, hogy elsösorban Budapesten és a nagyvárosokban veszített teret a kormányoldal. Most viszont - a még korábbi felmérések eredményeivel öszhangban - az 5000 fönél kisebb településeken a legjelentösebb a Fidesz elönye, miközben a nagyvárosokban átvette a vezetést az MSZP. Szóval az átlagok változatlansága egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem történtek nagyon is jelentös mozgások a mélyben. És ilyesmi természetesen nem most fordult elöször elö.
Félre:
Ez, kedves KBS nem propagandaszöveg, hanem az én saját, különbejáratú hasonlatom volt, aminek érvényessége - miként a nemzetközi helyzet... - fokozódik, véleményem szerint.
Vissza.
Le vagyol maradolva, kedves doncike... :-) Én úgy 1995. környékén odanyilatkoztam magam, miszerint a FIDESz, de főleg a vezetői nem kádá/e/r gyerekek, hanem rákosi unokák... Tudod, van az úgy, hogy egy-egy generáció kiesik az öröklődési sorból. ;-)
Jó, akkor visszavonok mindent, amit szerinted én adtam a szádba.
Ami a kádári izét, meg a mainstream médiába bedobott écát illeti: ezek szerint én egy kicsit a mainstream előtt járok. Nekem OV kádárizmusa jó öt évvel ezelőtt kezdődött. Én már ott tartok, hogy most már nem is Kádárral, hanem az ő balos ellenzékével (Biszku, Komócsin) van egy platformon, nagyon sok kérdésben.
Fussunk neki +1*. Minden párt tábora tagolt. Több szempont szerint is, de most csak az elkötelezettség dimenzióval foglalkozzunk. Ennek persze van 1 idöi komponense meg 1 érzelmi is. (A ketö természetesen szorosan korrelál egymással, de azért nem egészen ugyanarról van szó.) A kötödést vektorként célszerü elképzelni és a mérésére célszerü folytonos változót használni. Ezen persze meghatározhatóak kritikus értékek és akkor rendelhetünk számosságokat is a maghoz és a gyüröhöz, ahogy ezt egyes kollégák nevezni szokták. De mivel egy folytonos változóról van szó, eléggé esetleges és ízlés dolga, hogy hol huzunk határokat és hányat. Én speciel csak akkor szoktam elszánni magamat diszkrét sokaság becslésekre, ha nagyon múszály, és ilyenkor is szeretek szigorú lenni. Tölgyessy Péter viszont elsösorban politikus, és szerintem nagyon kevés matematikai statisztikát tanult az iskolákban, így aztán Ö bátrabban becsülget nálam. A párttámogatottságok ingadozásaihoz viszont böven elég 400K csapongó MSZP szimpatizánssal számolni. És ez biza böven meg is van az MSZP tábor gyürüjében. A kemény állítás viszont az, hogy az MSZP esetén széles a csak lazán, esetlegesen kötödök sávja, míg a Fidesz táborának nagyobb az erösen kötödö magja, de igencsak szük a bövülést lehetöségét is magában hordozó sáv szélessége. Ebben egyébként teljes köztem és Tölgyessy Péter között az egyetértés.
Az az "Öreg" tényleg kell hozzá. De ő nem egy ember... És mi sem áll tőle távolabb, mint a "kádári fíling".
BTW: látod, ez a mószerolás a "kádári fílinggel" sem más, mint a mainstream mádiába bedobott éca visszamondása. (Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy te ezt az écát teljes mértékben interiorizáltad.)
- Aki valamit félre akar érteni... (Másképpen: én ezeket nem mondtam.)
- Mondtam, hogy az adat csak nagyon pontatlan becslésre ad módot. (Magam például - ha csak a sajtófogyasztás jellemzőit nézzük - a baloldalt erősíteném.)
De a kedvedért pontokba is szerdhetem. Aztán majd szólsz, melyik ponttal nem értesz egyet.
1. Vannak olyan szavazók, akik a sajtóból - annak is a vélemény-műfajaiból - tudják meg, kit kell kedvelniük, é kit kell szeretniük. (Az összességen belüli arányukat még becsülni sem tudom, ez a Seki szakmája.)
2. Ezek a szavazók minden párt szimpatizánsai között ott vannak. (Igen, még a "szürkeállomány pártjáéban" is. Hisz ki ne szeretne "szürkeállomány" lenni...)
3. Ezek a szavazók az egyes pártok táborában eltérő arányban vannak jelen. (Megengedem: legkisebb arányban a "szürkeállomány pártjáéban", mert azért mégis, ugye...
4. Ezek a szavazók az egyes sajtóorgánumok fogyasztói között is ott vannak. (Igen, még a Zöld Újság olvasói között is...)
5. Az egyes sajtóorgánumok olvasói között is változó arányú a szinte mindent "benyaló" választók jelenléte. (Megengedem: a Zöld Újság olvasói között nagyon alacsony lehet.)
6. Mindamellett az egyes politikai irányzatokhoz tartozó összes sajtótermék - elősorban a politikai napilapok - olvasószáma alapot ad egy (ismétlem) pontatlan becslésre.
+ Személyes vélemény (mer' optimista vagyok): az összes ilyen szavazó nem tesz ki egy akkora sokaságot, hogy arra érdemes lenne politikát alapozni. Hogy akkor miért alapoznak a politikusok többnyire erre? Azt tőlük kellene megkérdezni...
Ezt az offenzívát inkább "oldalágakon" (pl. egyházak, gittegyletek) folytatja, ahol specifikus(abb)an éri el azt a csoportot, aki ezt szeretné hallani.
A kádári nosztalgia megy "főműsoridőben", ez szól "mindenkinek".
KBS-sel pedig egyetértek abban, hogy ezek is egy (igaz, másfajta) biztonságérzetre játszannak. A kádári fílinggel az a közös bennük, hogy az állam, illetve személy szerint 1 db ember (az "Öreg") kell hozzá, persze a megfelelő ember, nem akárki.
"A biztonság igény pedig nem kádári és nem is magyar jelenség, hanem közös emberi örökségünk része, oszt minden elhúzódó válsághelyzet (pl. kátyuk vagy gazdatünteések) sokakat az éppen hatalmon lévők ellen hangol. Mindenütt."
-- Aztat én tetszettem kérdezni ott lejjebb, de nem ilyen összefüggésben. Azután érdeklődtem, hogy szerinted mi okozza azt a félmilliós (Tölgyessy szerint kb. 800e) választórétegnek relatíve nagyobb MSZP vonzódását (feltéve, hogy ez igaz)?
Szerintem ez még az arányok tekintetében sem állítható. A "konzervatív" vs. "szoclib" média fogyasztási arányaiból nem következik, hogy ilyen arányban lennének totálisan befolyásolhatók az emberek.
Az biztosra vehető, hogy sok ember van, akik leszoktak a gondolkodásról, és nem látom, hogy egyik vagy másik "oldalon" mitől lenne több (vagy arányaiban több) belőlük.
Te "jobbnak" tartod az "egyik" oldalt, és ebből vezeted le, hogy hát akkor nyilván a "rosszabb" oldalon arányaiban több a megvezetett, akik nem látják be, hogy az a "rosszabb" oldal.
Barátom ez mán túlzás. Légyszí mutass rá arra, hogy mi a fene volt az optimista végkicsnegés a művemben, mert magamtól nem nagyon találok ilyet.
Más. A közvélemény-kutatókások csak a szubjektív valóságokat érhetik el , és ezeknek a szubjektív valóságoknak biza nagyon más az eredőjük, mint azt némely politikusok gondolják. Ez a média agymosás koncepció például az egyik legbutább szubjektív valóság, ami szerencsére csak a politikából élők populációjában tenyészik tömegesen. Az emberek ugyanis az esetek döntő többségében bölcsek, oszt nem a politikusok és lapszerkesztők elvárásai szerint súlyozzák a híreket, és a saját véleményeik szűröjén keresztűl szemlélik a véleményeket. Ebből pedig az adódik, hogy gyakorlatilag teljesen előre jelezhetetlen, hogy mi a fityfene hat a közvéleményre, és mi az ami nyom nélkül elenyészik a hangzavarban. Útólag persze néha lehet bölcsnek lenni, de ez se oly könnyű. (Neked speciel ez se szok sikerülni.)
Ami meg a pártorientációkat illetei, ezek sokkal inkább kulturális mintázatokon, mint ideológiai alapokon nyugszanak. Oszt az egyik ilyen markáns kulturális mintázat lényege az, hogy igen veszélyesnek tartjuk, ha fenne nagy küldetéstudata van egy politikusnak, és ez már önmagában is kellő immunitást biztosít a Fidesz nagyon buta nyomulásai ellen. A biztonság igény pedig nem kádári és nem is magyar jelenség, hanem közös emberi örökségünk része, oszt minden elhúzódó válsághelyzet (pl. kátyuk vagy gazdatünteések) sokakat az éppen hatalmon lévők ellen hangol. Mindenütt.
