Szerintem az az 'alap', ami itt szerepel egy erősen kollokviális szó, mégpedig melléknév, aminek jelentése: 'alapvető', 'beépített', 'gyárilag rendelkezésre bocsátott', 'esszenciális', 'természetesen', 'kézenfekvő'.
Van alapadattípus és pl. kibővített adattípus, összetett adattípus vagy egyszerű adattípus is. Az alapadattípus egy az adott programozási nyelvben előre definiált adattípus, amelyből aztán más összetett adattípus hozható létre. De mondok jobbat: argumentumtípus-lista Ez így jó?
Van olyan, hogy ez az adattípus alap? Szerintem nincs. Azaz az alap nem minőségjelző. Ha nem minőségjelző, ámde jelöletlen, egybe kell írni. (És mivel nincs hét szótagos, az egybeírásnak a kötőjelező alfaját sem lehet választani.)
A jelölő(elem)mel az a baj, hogy nem a tagnek, hanem az elementnek a megfelelője, márpedig egy tag egy darab jelölőelemből, valamint ezen felül esetleges attribútumokból és ezek értékeiből áll. A teg is nagyon szép, csak én az angol nyílt ä-t egyszerűen nem azonosítom a magyar e betűvel. Viszont valóban szép, hogy a németek tudnak rendezni Tagtagot, a magyarok tegnapot.
Nyilván sokat jelent a megszokás, de nekem nem okoz nehézséget ez a szópár. Egyébként ha már lehet fantáziálni, én inkább a szerver-ügyfél párt fogadnám el, ugyanis a kliens egy korábbi szót foglal el, a szerver meg teljesen új.
A világháló amúgy benne van a Magyar Helyesírási Szótárban (ráadásul mechanikusan átvéve az internet szócikkét, pedig aztán "világháló" nevű intézmény végképp nincsen, a szabályos a reguláris helyett, a társításos az asszociatív helyett, a hasítótábla, a tagfüggvény nekem is idegenek. A címke komoly gond, mivel a tag nagyon félreérthető tud lenni. Ezért aztán sokan jelölő-nek fordítják (a jelölőnyelv hatására?). Ezért én már próbálékoztam teg-gel.
A következetlenségben maximálisan egyetértek. A választásban nem. A kiszolgálót sokkal minden bizonnyal kevesebben értik meg (és azok is sokkal lassabban), mint a szervert, ráadásul a kiszolgáló hosszabb, nehézkesebb is. Szóval én (hacsak nem kifejezetten Microsofthoz kapcsolódó szöveget kéne előállítanom) a webszerver – webkliens párt használnám.
NB. Most olvasok egy PHP-könyvet, és kifejezetten szenvedek az efféle túlfordításoktól, őrületesen lassítják az olvasást. És ezek közül valóban a kiszolgáló a legszolidabb, amit talán bizonyos helyzetben én is leírnék. De a Világháló (= internet? web?), szabályos kifejezés (= reguláris kifejezés), lekérdező karakterlánc (= query string, azaz az URL ? utáni része), társításos tömb (= asszociatív tömb), hasítótábla (= hash), tagfüggvény (= metódus), címke (= tag) kifejezett olvasási nehézséget okoznak. Ímé a purizmus átka.
Megteheted, csak ez következetlen. A Microsoft a honosítás során az ügyfél-kiszolgáló szópárt használja.
Egyébként a Google tanúsága szerint az arányok nagyjából egyenlőek, azzal, hogy a szerver/kiszolgáló előfordulása mind a két alapban többszöröse a kliens/ügyfélének
Köszönöm a választ! A webügyfél kifejezés az informatikában csak nagyon ritkán használt kifejezés. A webkiszolgáló és a webszerver viszont kb. 50-50%-ban fordul elő. Ezért én a webkiszolgáló, webkliens kifejezés mellett maradnék.
A főszabály az, hogy a több szóból álló szerkezeteket külön kell írni, ha a szavak szintaktikai összefüggése jelölve van. Próbáljuk ki ezt a webkiszolgáló-n!
Most nem érdemes azon vitatkozni, hogy melyik jelentés a helyes, (valószínűleg az irodalomban keveredik is néha), a lényeg az, hogy egyik szerkezetben sincsenek olyan viszonyító elemek (morfémák), amelyek a szerkezet összefüggéseit jelölnék. Következésképpen a főszabály rájuk nem érvényes, tehát egybe kell őket írni.
A különírás mellett könnyen döntünk, ha az előtagon van valamilyen rag, esetleg képző, amelyik a szintaktikai viszonyt jelöli.
Nem ilyen egyszerű a döntés, ha nincs viszonyító elem, mivel ez lehet, hogy csak látszat. Van ugyanis egy szerkezetfajta, a jelzős szerkezet, amely (nem mindig) nem tartalmaz viszontíó elemet, éppen ennek hiánya jelzi az összetartozást, azaz, ahogy mondani szokás, a viszonyító elem a zérómorféma (vagy nullmorféma), tehát a morféma hiánya. Ráadásul ez nem is kivétel, hanem gyakori: ilyenek a jelzős szerkezetek.
A webkiszolgáló azonban nem lehet ilyen, mert a web főnév (és itt nem lehet szó főnévi jelzőről, de ezt most nem fejteném ki), tehát a szerkezetekben rendszerint ragot, esetleg jelzőt kap.
Esetünkben tehát vagy a weben (működő) kiszolgáló szerkezet tömörítvénye, vagy birtokviszonyt fejez ki: a webnek a kiszolgálója.
Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, fentebb valaki javasolta, hogy a nehézkes egybeírások helyett esetenként lehet jelölt birtokos szerkezetet használni.
Mindez azonosan vonatkozik a webkliensre is, azzal a más lapra tartozó kiegészítésssel, hogyha webkliens-t mondasz, mondj webszerver-t, de ha már - helyesen - webkiszolgáló-t mondtál, mondj nyugodtan webügyfél-t.
webképes A 'web' nem rövidítés vagy mozaikszó, nem is végződik néma hangra, tehát nincs szükség kötőjelre. (Pláne nincs ok külön írni, mivel nem jelző.)
OK Igazad van, hogy a szabályok ismerete elengedhetetlen. De akkor mit mondasz a web képes kifejezésre? webképes? web-képes? Esetleg web képes? Erre is biztos van valahol egy helyesírási szabály, csak én veszek el az információáradatban.
A metaadat szót nem azért húzza alá a Word, mert hibásnak minősíti, hanem azért, mert nem ismeri. A helyesírás-ellenőrző lehetővé teszi, hogy felvedd a szótárba, és akkor a továbbiakban már nem fogja aláhúzni. A metaadatmodellel azonban továbbra is gondod lesz, mert a Word nem egyformán kezeli azokat a szavakat, amelyeket gyárilag építettek bele, és azokat, amelyeket a felhasználó vesz fel. Ez azért van, mert a magyar (finn, török stb.) helyesírás-ellenőrzők kénytelenek a szavakat (azt, ami két szóköz között van) morfémákra bontani. Ez a morfológiai elemző azonban csak a gyárilag beépített szavakon működik (van olyan megoldás is, amelyik lehetővé teszi, hogy a felhasználó is kezdeményezze a morfológiai elemzést).
A helyesírás-ellenőrző remek találmány, de helyesebb lenne elütés-ellenőrzőnek nevezni, mert a haszna inkább a fgépelési hibák jelzésében van, mint az igazi helyesírási hibákéban.
Szomorú hírem van: a helyesírás annyira emberi dolog, hogy nem lehet megúszni a megtanulását. Mivel bonyolult, és szerteágazó, támasztéknak ott van a szabályzat és a szótár, de ennek a használata is megtanulandó. Nem lehet megúszni. És ha valaki tudja, akkor már elég egy fihyelmeztetés, a színes aláhúzás, és máris lehet javítani. Ezért a Word aláhúzására nem úgy kell reagálni, mint a magyartanáréra: ez nem büntetés, nem szégyen, főleg azért, mert nem is azt mondja, hogy ez hibás, hanem azt, hogy a Word azt az alakot nem ismeri. Vagy azért, mert hibás, vagy azért, mert még nem került bele a szótárába.
Sajnos, a számítógép nem elég okos ahhoz, hogy az embert mentesítse a tanulás és a gondolkodás alól. A számítógép alapvetően csak olyan intellektuális műveleteket tud végrehajtani, amelyek visszavezethetőek a számlálásra. Ez a helyesírás vonatkozásában alapvetően arra elég, hogy a számítógép az általad beíert szavakat összehasonlítsa egy olyan mintával, amelyet hibátlannak minősítve beletáplálnak a számítógépbe. Ez a minta pl. az angolban egy szótár, a magyarban azonban a nyelv jellege miatt morfématárat kell használni (tehát a szótövek mellett képzők, jelek, ragok is vannak benne).
A helyesírás-ellenőrző így nagy biztonsággal csak a két szóköz között elhelyezkedő szövegrészeket tudja minta alapján minősíteni, azokat a szövegrészket, amelyekben kettőnél több szóköz van, már csak valószínűségi alapon, esetlegesen tudja minősíteni.
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a gép nem tud mit kezdeni az olyan helyzetekkel, amelyeket csak a jelentés alapján lehet eldönteni (a jelentés megállapítása nem vezethető vissza a számlálásra). Így például, ne várd a számítógéptől, hogy döntsön a fojt és a folyt alakok között, hiszen ezek így, szövegből kiragadva mindketten helyesek, a szövegen belül a jelentés alapján lehet dönteni.
Így olyan számítógépes eszközt, amely minden szöveg esedtében megmondja a helyes írásmóot, nem találsz, és ilyen építése nem is lehetséges.
MS Word 2003-at használok de nem igazán jó. Sok olyan szót nem ismer amit én használók és így pirossal aláhúzza, pedig biztos hogy jól írtam. Tehát valami más lenne jó.
A diagnoszta nem az, aki (tetszőleges betegséget) diagnosztizál? Ez esetünkben túlságosan tág lenne.
A vizsgálóorvos (vizsgálatvezető, társvizsgáló) kifejezetten a klinikai kutatások kontextusában alkalmazott szakkifejezés. Olyan orvosról van szó, aki lebonyolítja a klinikai kutatást, és adott esetben az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat elvégzi a betegen, vagyis nem általában (vagy a saját szakterületéhez fűződően) kezeli a pácienst. Hogy eredetileg a study doctorból egy fordítóiroda csinált-e vizsgálóorvost a kezelőorvos helyett megkülönböztető vagy egyéb céllal, passz, de ezen a területen ez egy bevett kifejezés.
A többiek a szó egybe-/különírásával kapcs. szabály leírására voltak kíváncsiak, erre a választ ezúton is köszönöm.
Nem értem a problémát. A helyesírási szabályzat pontosan szabályozza, hogy a folyamatos melléknévi igenévvel kifejezett jelzőt mikor kell egybeírni a jelzett szóval, és mikor nem: ha a jelző alkalmi, külön írandó, ha funkciót fejez ki, egybe írandó.
Emellett vannak a használat során kialakult állandó frazémák is. Ilyen a kezelőorvos. Olyan frazémát, amely a vizsgáló+orvos szerkezetetet állandósult összetételként használná, én nem ismerek, de ha van, akkor egybe kell írni.
Magam is ismerek olyat, hogy felülvizsgáló orvos (főorvos), ez azonban nem írandó egybe, mert az előzőekben ismertetett szabály csak akkor érvényes, ha a szerkezet mindkét eleme egyszerű szó. Ha akár a jelző, akár a jelzett szó összetett, a melléknévi igenévi jelző mindig külön írandó.
Amúgy azt az orvost, akiről beszélsz, szerintem diagnosztá-nak mondják
amennyiben a "klinikai vizsgálatban részt vevő betegeket kezelő orvos" ugyanaz, mint a "náthás/epeköves stb. betegeket kezelő orvos", akkor talán. mindenesetre szeretik megkülönböztetni a kutatásban részt vevő dokikat a hétköznapi betegeket kezelő orvosoktól.
