"Este mentem haza, jóval éjfél után,
Nem csoda, hogy az asszony már egy kicsit utált,
Megkérdezte, miért nem állok egyenesen, és
miért nem tudok válaszolni rendesen...
Csak annyit mondtam, hogy "söröztünk, kedvesem"
Sajnos, sosem érti meg a helyzetem,
HIába is, akárhogyan ecsetelem
"Mindig a haverok és a sör! Már elég legyen!" - mondja ő,
De azért én még így is szeretem, de
A sör az első, te csak a második vagy, kedvesem!
Ő még sosem ivott, be még sosem rúgott.
Nem tudja, hogy mi a jó, és a sör mire való...
EGYSZER BERÚGATOM RENDESEN,
AZTÁN DUMÁLJON, "NE IGYÁL MÁR, KEDVESEM!"
A SÖR A MINDEN, A SÖR AZ ÉN ISTENEM!
Azóta minden este elkísér,
Azt mondja, egy-két korsó őbelé is belefér,
Mindig együtt járunk "sörlesen",
S olykor be is rúgunk rendesen,
és együtt mondjuk, hogy "igyunk még, kedvesem!"
Mert a sör a minden, a sör az én istenem!"
Friss (fiatal) szerzo!!