"Virág szeretnék lenni könnyű szélben... Tavasz ringatna, napfény, ragyogás... Mit bánom én, hogy mit hoz még az élet! Szakítsanak le, csak mondják: "Csodás!"
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
"Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet."
"Még a legfáradtabb ember is mint ébredést éli meg a szerelmet. A világ egyszeriben csodálatos lesz. Aki megtapasztalja ezt az érzést, nem képes visszatérni a múlt tétlen szürkeségéhez. A szerelmes akkor is szeretni vágyik, ha szenved, ha gyötrődik. A szerelem nélküli életet sivárnak, halottnak, elviselhetetlennek látja."
"...a boldogság az sablonos és egysíkú, viszont a boldogtalanság az szerteágazó, színes és sokrétű, könnyebben szavakba önthető, elmesélhető, mert mindenki másképp éli meg önnön tragédiáját."
„Minden halál a saját halálunkra emlékeztet, figyelmeztet, s aki ezzel nem tud szembe nézni, annak a haldoklás, a meghalás látványa is kritikusabb, terhesebb.”
“Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Ő fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derűs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban.”
Mi a hűség? Könnyű felelni rá. Az, ami nem változik. "Tégy engem, mint pecsétet a szívedre!" - mondja az Énekek éneke. A hűség: pecsét a szíven. (Müller Péter)
"...Az álom és a költészet szabad. Az vagy, akinek képzeled magad: lehetsz király, vagy koldus, egyre megy, anyja után vágyódó kisgyerek... Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...!"
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy. . . de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.
