A kép először bolygóegyüttállással kapcsolatban jelent meg, a szöveg viszont csillagalakzatra (Orion öve) utal. Mire gondolt az, aki ide tette? Nem árulta el.
"Az arc és annak rezzenései, az értelem, az agy által vezérelt, a testnek készülőfélben lévő (várható) fizikai - racionális és irracionális - megnyilvánulásának látható és észrevehető (nagyobb részt el nem rejthető) előfutáraként, hírnökeként fogható fel. Az arc játékából (metakommunikációiból) beleértve a szemet is azonban nem csupán az értelem által vezérelt, az emberi test készülő reakcióiról szerezhetünk tudomást, hanem az agyban lakozó, az adott emberhez, személyiséghez tartozó (örökölt és tanulással csiszolt) értelem milyenségéről, minőségi állapotáról, a kérdéses személy intelligenciaszintjéről is. Az arc tehát nem a lélek, hanem az emberi lény belső értelmi és tudatszintjének külső kivetítődéseként aposztrofálható. Így, ha a veled szemben álló emberről értékelhető benyomást szeretnél kapni, úgy szemed mindig az arcán legyen és figyeld annak valamennyi rejtett és látható rezdülését. Az arc soha nem hazudik"
Mikor làtok egy rosszarcu nyugtalanito embert nem a szeme nyugtalanit....Làtod most màr a szàmitogép segit felismerni ha valaki hazudik...nem a szemét vizsgàlja hanem az arcot...
A kutatók 41 egyetemi hallgatót kértek fel a vizsgálatban való részvételre, melynek során a Dalhousie-i Egyetem kísérletes pszichológia tanszékén különböző képeket vetítettek a diákok elé. A cél az érzelmek elrejtése volt, ám ezt valójában senkinek sem sikerült teljes mértékben megvalósítani. Leanne ten Brinke, kísérletes pszichológia hallgató elmondta, hogy eredményeik alapján az arc vizsgálata hatalmas lehetőség a rejtegetett vagy hamis érzelmek megfejtéséhez, mivel a többi nonverbális kommunikációs eszközhöz képest a mimika viszonylag nehezebben befolyásolható.
A Pennsylvaniai Egyetem pszichiáter professzora, Dr. Daniel Langleben elmondta, hogy a számítógépek jobb munkát végeznek az arcok elemzésekor, mint az emberek, mivel nem veszik figyelembe az arc színét, vagy azt, hogy éppen kire emlékezteti az elemzőt az illető. Ten Brinke tervei szerint a következő lépés a gyakorlati élet szempontjából is fontos szituációk elemzése lesz. Szintén kanadai kutatás derítette ki ugyanis, hogy 60 eltűnt rokonáért videofelvételen könyörgő hozzátartozó csaknem fele valójában megölte a "hiányzó" rokont."
A jo festo rendelésre dolgozik és àltalàban megprobàlja tetszetosebbé elonyosebbé tenni a megrendelo arcàt...Ettol még ha nem is mondja de sokmindent gondolhat a megrendelorol csupàn az arca és néhàny elejtett mondata alapjàn. Az arc a lélek tukre mondtàk régen...
Ismét egy rejtély mínusz. Fura egy ember ő. Az ellenőrzött és/vagy ellenőrizhető tudományból semmit nem hisz el, merthogy ő kritikus. A baromságot viszont kritika nélkül azonnal. Ezután pedig hányja ide a hülyeséget számolatlanul.
"az érzékszerveink mintázatfelismerő képessége tanulással alakul ki. Ha valakinek bármi okból fontos, hogy négylevelű lóheréket találjon, akkor ezt rendszeresen gyakorolni fogja, s így évek alatt ebben az irányban fejleszti az alakzatfelismerő képességét."
Ehhez hozzàfuzném hogy ha valakinek az élete fugg attol hogy idoben felismerje a veszélyt jelento arcokat, annak is lehet ilyen képesség....ahogy régen mondtàk : "annak az embernek durva eroszakot gonoszsàgot sugàrzo arca, tekintete volt"
Napjainkban még haragosak is egyesek ha a rendor hosszu évek tapasztalata megfigyrlései alapjàn ahelyett hogy mindenkit ellenorizne, "felismeri" a ellenorzésre "érdemes" személyeket és igy eredményesebb lesz....
construct 9909 "Nekem meg volt egy rokonom, aki akárhol megállt egy réten, mindig képes volt pár perc alatt négylevelű lóherét találni, akár többet is. Akik meg ezen felbuzdulva ugyanott keresgéltek, nem találtak egyet se."
Eklatáns Béla 9911 "Nem hiszem.."
construct 9913 "Figyelj, ezt én se hinném, ha nem magam tapasztaltam volna. Alighanem arról van itt szó, hogy egész életében annyira érdekelték a különös jelek, hogy mindig kereste őket. Én szemernyit s osztom az efféle hiedelmeit, de azt tudom, hogy az érzékszerveink mintázatfelismerő képessége tanulással alakul ki. Ha valakinek bármi okból fontos, hogy négylevelű lóheréket találjon, akkor ezt rendszeresen gyakorolni fogja, s így évek alatt ebben az irányban fejleszti az alakzatfelismerő képességét."
Lehet hogy így van/ezért van ez ahogy írod kedves construct 'nem tudhatom', de azt tudom, hogy nekem is volt gyerekkoromban olyan 'pajtásom', aki egy lucernás réten 'egy-kettőre' talált mindig! legalább 2-3 négylevelű lóherét, míg mi többiek/gyerekek hárman-négyen sem találtunk legtöbbször egyet sem, vagy néha valaki mégis egyet...
Úgyhogy azt hiszem lehet abban a magyarázatban valami amit Te leírtál kedves construct, és ha valaki nem tapasztalt soha ilyen 'szubjektív csodát' -mint pl. Eklatáns Béla- az 'jogosan kételkedhet'... ;-)
Figyelj, ezt én se hinném, ha nem magam tapasztaltam volna.
Alighanem arról van itt szó, hogy egész életében annyira érdekelték a különös jelek, hogy mindig kereste őket. Én szemernyit s osztom az efféle hiedelmeit, de azt tudom, hogy az érzékszerveink mintázatfelismerő képessége tanulással alakul ki. Ha valakinek bármi okból fontos, hogy négylevelű lóheréket találjon, akkor ezt rendszeresen gyakorolni fogja, s így évek alatt ebben az irányban fejleszti az alakzatfelismerő képességét.
Nekem például elég rossz az arcfelismerő képességem, viszont építészeti, utca, vagy városképi részleteket az átlagnál sokkal inkább azonosítani tudok. Egyszerűen, mert ez jobban érdekel, és akaratlanul is megmaradnak az emlékemben olyan megkülönböztető jellegzetességek, amelyek másoknak nem. Sok esetben nem is tudatosulva, egyszerűen csak érzem, hogy ez ismerős, az meg nem, ezt a részletet, ezt a színt, ezt a ritmust, alakzatot én már láttam valahol. Még akkor is ha nem tudom azonnal megmondani, hogy hol.
Nekem meg volt egy rokonom, aki akárhol megállt egy réten, mindig képes volt pár perc alatt négylevelű lóherét találni, akár többet is. Akik meg ezen felbuzdulva ugyanott keresgéltek, nem találtak egyet se. Sőt megérkezve a falusi nyaralómba, ahogy először kiment az udvarra, máris talált, nem is csak négylevelűeket, hanem öt meg hatlevelűt is.
"Az emberek hajlamosak túlságosan elhinni saját emlékeiket, még akkor is, ha bizonyítékokkal szembesülnek."
ad 1., Ha az ember nem bízik/"hiszi el" az emlékeit ('elegendő' biztonsággal/ "túlságosan" /sic!/), akkor az súlyos 'ön-működés-beli-zavarokat' okoz(hat) nála... !
ad 2., A "bizonyítékok" csak a legritkább esetben 'abszolút'-ak, 'legtöbbrészt' 'cél-orientáltan' le-gyártottak, és az 'átlagemberek' számára le-ellenőrizhetetlen a hitelességük... (mit könnyebb készíteni: "bizonyítékokat/dokumentumokat", vagy tényeket ? ;)
Úgyhogy, a 'stabil sztázis' fenntartása érdekében, én jobban hiszek
a saját szememnek és biztosnak gondolt emlékeimnek,
mint 'holmi' Google Maps archívumnak vagy más 'efféléknek' mindaddig,
míg a "bizonyítékok/dokumentumok", élet-megváltoztató!tények-ké át nem lényegülnek... ! ;-)
'a 2020 előtti években sokkal több kondenzcsík volt az égen, mint manapság.'
"Ez nem igaz. Hamis állításból pedig bármi bebizonyítható."
Háát... pedig én határozottan emlékszem, hogy 'a 2020 előtti években sokkal több kondenzcsík volt az égen, mint manapság' mert 'anno' szinte minden ismerősömnek megemlítettem ha 'jó időben' beszélgettünk a 'szabadban' (felmutatva az 'égre'), hogy milyen sok kondenzcsík van ('keresztbe-kasba'! ... néha 8-10-et is összeszámoltam,
de a 3-4 kondenzcsík mindennapos volt - reggeltől, estig bármikor...!),
megjegyezve, hogy ez azért van, mert ú.m. 'jól élnek az emberek', sokat utazgatnak, mert 'van pénzük', + olcsó a repülőjegy.
Ezt is sokan elhiszik, pedig senki nem látja...