Silan arra nem gondolt, hogy a programozó már NEM feltétlen dizájner (jobb is), mert nem az a dolguk (a dizájnerek/grafikusok/zenészek, stb. mondják meg, mit akarnak lekódolva látni). Viszont nem csak kódott KELL FEJLESZTENI hanem minden mást is. Nem marasztalhatom el ezért: majd ha részt vesz valaha játék-projectben, látni fogja.
Általános az a hozzáállás(főleg "adatbázis" programozóknál), miszerint a programozóknál alábbvaló minden más munkakör. Erről nem tudom Silan mit gondol.
Holott még a teszter is baromi fontos. Ha nem képes CSAPATként dolgozni egy banda(ahol bizony minden területen fejlesztők vannak), elveszett a fejsze..
"Affene. Most tök irígy vagyok. Én egy egyszerű grafikai effektet se tudok normálisan megcsinálni, erre belebotlok egy játék feljlesztőbe. Ilyen az én szerencsém :)"
Látásmód, és technikai(szoftver kérdése. Persze mi, fejlesztők mondjuk meg, mit és hogyan tudjon a program) támogatás. Csak e kettő kell hozzá.. :)
Inkább icq-zzunk, ha valamire kéjváncsi vagy. Ez itt más fórum.. ;)
"Az valo igaz, hogy a szamitogep hatalmas lokest adott a teruletnek, de nem a programozhatosag a lenyeg, hanem a szamitasi kapacitas es a vizualizacio.Az pedig egyaltalan nem igaz, hogy programozasi ismeretek hijan nem lehet megerteni a kaoszelmeletet."
Ez így van. De más látni egy képet egy fraktálról, és más azt is tudni, hogy valójában milyen egyszerű logika áll egy végtelenül összetett alakzat mögött.
Ha meg csak a matek felöl közelítek, akkor a kis nebuló soha nem fogja tudni elhinni, hogy ezekből az egyszerű képletekből kijöhet az a bonyi ábra.
Akárhogy nézem a két nézőpont mindíg beleütközik a felfogásunk korlátaiba, az egyik a végtelen felöl, amásik az egyszerűség felöl. A szakadékot szerintem a számítógéppel lehet áthidalni, ennyit mondtam nem többet.
Nexus7, egy kis kiigazitast tennek a kaosszal kapcsolatban. Kaotikus viselkedest eloszor Henri Poincare bizonyitott (csak akkor meg nem igy hivtak), meg 1900 korul. Aztan a 40-es evektol mar tobb publikacioban is irnak kaoszrol, de a ma is hasznalt kaosz-definico csak egy 1975-os cikkben szuletett meg (raadasul mint kiderult, ezeket az eredmenyeket is mar korabban megcsinalta egy ukran, csak akkor senkit nem erdekelt). Az valo igaz, hogy a szamitogep hatalmas lokest adott a teruletnek, de nem a programozhatosag a lenyeg, hanem a szamitasi kapacitas es a vizualizacio. Az pedig egyaltalan nem igaz, hogy programozasi ismeretek hijan nem lehet megerteni a kaoszelmeletet.
Asszem tényleg érdemes próbát tenned a DBP-val. Nem tudom persze mit akarsz vele csinálni, de eszméletlen könnyű vele akár DX9-es (pixel shader, miegymás...) progikat összehozni.
Vegyünk egy példát: mondjuk egy bonyolult felületen pattogó, 3ds színesen megvilágított, multitextúrázott, bumpmappingolt stb labda, egérrel vezérelt kamerával, megspékelve valami hanggal, zenével.
Ez megoldhható olyan 10 sorban.;)))
Ha már van egy kis programozói multad, meg valami elképzelésed a 3d-ről akár ez lehet az első kis programod.
És azt hiszem ide kapcsolódik az amit írtál:
"A tudomány és számítástechnika kapcsolatával kapcsolatban még mindig az a véleményem, hogy a programozás helyett inkább a számítógép használatát kellene megtanítani a nebulóknak..."
Ha létezik egy hatékony programnyelv, amivel a rendelkezésünkre álló hardver képességeit ki tudjuk használni, akkor bűn nem megtanítani azt a következő nemzedéknek!
Úgy vettem észre, hogy ahelyett hogy közelednénk a számítógéphez mint mindenki által érthető és kezelhető használati eszközhöz, távolodunk tőle.
A XX. szd végén már volt egy olyan elmélet, ami nem jöhetett volna létre ha egyesekben nincs meg az a szemlélet, ahogy a számítógépet ők látták. A káosz elméletre gondolok. A káosz elméletet megalapozó tudósok pedig közösek abban, hogy a számítógépet egy általuk konfigurálható/programozható kísérleti eszköznek tekíntették. A káosz elmélet volt az első elmélet, ami igazán hatékonyan be tudott törni a nem lineáris rendszerek területére.
A kaotikus rendszerek leírásának fontos eleme az iteráció. Ezt szerintem legjobban egy program ciklus szemlélteti. Ha a fiatalok nem ismerkednek meg a programozás alapjaival, akkor nem lesznek képesek felfogni azt az elméletet sem, ami a kaotikus rendszereket leírja.
Ha nem értik a nem lineáris rendszerek működését, akkor maradnak a lineáris modelleknél/gondolkodásnál. Ezeket próbálják majd alkalmazni a nem lineáris problémákra is, vagy is minden marad a régiben.
A játékszoftvert sem grafikusok tervezik. Szép is lenne! Azt a játék szintjén a játéktervező(k) tervezi meg, aki nem is tud feltétlen programozni. Ő dolgozza ki a lehetőségeket, a szabályokat, a játékmenetet. Majd a szoftvertervezők - akik magasabb szinten vannak, mint a kódolók - megtervezik a szoftvert (adatbázis, objektumhierarchia, ...). Persze ők is kódolnak azért. Na, ők tudnak programozni. Végül a programozók lekódolják. Ők meg inkább kódolni tudnak.
A Java jelenleg már egyáltalán nem annyira lassú, mint azt sokan gondolják. Haverjaim szerint (akik tényleg ismerik a Java-t) változó a hatékonysága, de általában max. 50%-al hatékonyabb a C++. De van olyan is, hogy a Java hatékonyabb kódot generál.
Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. A szoftverfejlesztésnek a leglényegtelenebb része a kódolás. A tervezési fázis sokkal fontosabb. És a tervezés egyik lépése a design megtervezése, ami általában grafikusokra marad. Tehát ők is szoftverfejlesztők, még akkor is, ha nincs programozó végzettségük...
Én már több, mint 10 éve programoz(gat)ok. Nincs olyan programozási nyelv, amihez ne kellene tudni programozni. Csak van olyan, amivel szép eredményeket lehet elérni viszonylag kevés tudással. De az igazán bonyolult dolgokhoz mindenképpen "komoly" tudás kell.
Egyébként ma már nem az a szempont egy programozási nyelvnél, hogy az eredmény gyors legyen, hanem hogy gyorsan lehessen benne programokat fejleszteni. A felhasználóknak úgyis bika nagy gépeik vannak. Ezért tud a Java ilyen gyorsan tért hódítani! Az igényei még 5 éve is lehetetlenné tették a nagyarányú elterjedését. Mára fordult a helyzet és még játékokat is írnak benne...
A tudomány és számítástechnika kapcsolatával kapcsolatban még mindig az a véleményem, hogy a programozás helyett inkább a számítógép használatát kellene megtanítani a nebulóknak...
"Csak a grafikát csinálja, nem az egész szoftvert. Mármost ha valaki csak a grafikát csinálja, az szerintem ne nevezze magát "játékszoftver-fejlesztő"-nek."
Márpedig nevezze csak annak magát!
Láttál mostanában készült játék progit? Ha megnézel egy ilyen cd-t akkor azt látod, hogy a rajta levő fájlok nagy részét (90%legalább) a média fájlok teszik ki. Annak is a legnagyobb része grafikai, 3d/2d fájl.
Amúgy megpróbáltál már a két kezeddel csinálni, modellezni igazán színvonalas 3d objectet, textúrával, mozgással, miegymással? Mert akkor azt is tudod, hogy nem egy egyszerű mutatvány.
Meg hát ugye nem véletlenül dolgozik akár 20/30 ember is manapság egy szoftveren, 1 ember nem lenne képes 1-2 éven belül elkészíteni egy ilyet.
Csak a grafikát csinálja, nem az egész szoftvert. Mármost ha valaki csak a grafikát csinálja, az szerintem ne nevezze magát "játékszoftver-fejlesztő"-nek.
Mondjuk s progizást (is) csak ugatom.
De, szerintem csak az nem tud DBP-ban valami elfogadahatót összedobni, aki nem is akar. (Ez egy szép mottó lehetne;)) illetve, ha a DBP-t a M$ találta volna ki szerintem mindenki ebben készítené a játékait.
Nem tökéletes, még csak nem is a leggyorsabb, de a saját kategóriájában(olcsó, majdnem shareware engine-ek) szerintem a legjobb.
Egyébként nem off a dolog, mert már egyszer megrágtuk a modern tudomány és számítástechnika kapcsolatát, de azóta jöttek új gondolataim, úgy hogy éppen azon filóztam, hogyan kellene behozni megint. Na ezt most megoldottad.
Affene. Most tök irígy vagyok. Én egy egyszerű grafikai effektet se tudok normálisan megcsinálni, erre belebotlok egy játék feljlesztőbe. Ilyen az én szerencsém :)
Mondjuk rá. :)
Jétékszoftverfejlesztő vagyok, nem hivatalosan 1983 óta, főállásban 1996 óta..
Egyébként hozzáteszem, hogy az újabb animok a galaxisról és egyebek, tényleg kezdenek szépek lenni. De nem azok, amelyek az ajánlott oldalon vannak. Én is jóval szebb robbanást csinálok.. és most nem a levegőbe beszélek..
Hát én sem voltam elájulva tőlük. Kicsit a digitális forradalom előtti animációkra emlékeztetett :) Bár lehet, hogy bennem van a baj, még a Mátrix 2-ben is a digitális hibákat keresgéltem :)
Megnéztem én is pár animot. Hát nem haltam meg tőlük.
Már az ismeretterjesztő csatornákon is szebbeket látni (ott is erősen látszik az animáció színvonalának generációváltása)..
Persze ez a technikai-szakmai részére vonatkozik, nem az ábrázolt jelenség lényegére.
Bocsánat, egy ponton rosszat írtam, és most vettem észre.
A neutrínók olyan kT~1 MeV környékén szakadtak le a többi anyagról, ezért velük addig láthatunk vissza. Az elektrogyenge átalakulásra (vagy az erősre) tehát még így is csak közvetett módon tudunk következtetni.
Az elektrogyenge átalakulás (legalábbis a standard modell alapján) közel egyensúlyban történt (közel másodrendű fázisátmenet, mint a ferromágneseknél a Curie-pont), ezért lényegében nem hagyott nyomokat. A vákuum szépen folytonosan átment a szimmetrikus, magas hőmérsékleten érvényes alakjából a szimmetriasértő, alacson hőmérsékletűbe.
Ha mondjuk szuperszimmetrikus kiterjesztését vesszük a standard modellnek (ennek lehet empirikus realitása, ez még nem dőlt el), akkor lehetett az átalakulás nemegyensúlyi, ún. elsőrendű fázisátmenet, mint ahogy a vízgőz lecsapódik vízzé. Ilyenkor buborékok keletkeznek, belsejükben az új vákuummal (spontán sértés), és fénysebességgel tágulva betöltik a teret, kiszorítva a régi vákuumot. Ezen buborékok összeütközése során primordiális mágneses terek keletkezhettek, ezek lehetnek a galaktikus és extragalaktikus mágneses terek eredete, és ebből lehet majd visszakövetkeztetni, ha sikerül elég jó megfigyeléseket produkálni egyfelől, másfelől ha tényleg bejön egy olyan részecskefizikai modell (pl. az előbb emlegetett szuperszimmetrikus kiterjesztés), amiben az elektrogyenge átmenet tényleg nem egyensúlyban történik.
Hasonló módon, a kvark bezáráskor is buborékok keletkeztek, és ezek összeütközése hagyhatott nyomot a háttérsugárzás fluktuációiban, ezt is meg lehet majd talán figyelni. Ehhez is a méréseknek kell fejlődniük, és pontosabb elméleti számolások is kellenek.
Tehát jelenleg ennyi annak a lehetősége, hogy láthassuk, a gyorsítókban feltárt fizika alapján jogosan következtettünk-e vissza a korai Univerzumban lezajlott fázisátalakulásokra.
A sötét energia is anyag, persze. Munkát végezhet, pl. az inflációnál a vákuumenergia (ami a sötét energia egy fajtája) negatív nyomása fújta fel az Univerzumot. Ezt szokták "antigravitációként" is emlegetni, de ez nem jelenti azt, hogy a gravitáció igazából taszító lenne. Ez inkább egy instabilitás, ami a negatív nyomásból ered: az Univerzum ilyenkor egy instabil (vagy metastabil) állapotban van. Mikor a helyzet stabilizálódik, az infláció véget ér.
A sötét anyag lényegében por. Por azt jelenti, hogy a nyomása elhanyagolható.
A kozmológiában az anyagot tökéletes folyadékként modellezik (ez nagy skálán nagyon jó közelítés) és három típusra osztják, az állapotegyenlete szerint. Az állapotegyenlet alakja nyomás = omega X sűrűség, ahol omega a legtöbb anyagfajtára közel állandó. (c=1 egységekben írtam fel az összefüggést, egyébként a szokásos SI-ben p = omega x rho/c^2).
1. Sugárzás. Ezen azon komponenseket értik, amelyek az adott hőmérsékleten ultrarelativisztikusak, vagyis az alkotó részecskék nyugalmi tömege jóval kisebb kT/c^2-nél. Ma ilyen az elektromágneses sugárzás, de régen más anyagfajta is sugárzásként volt kezelhető, mivel látszik, hogy a besorolás változik a hőmérséklettel. Ennék az anyagfajtánál az állapot egyenlet omega=1/3. Angolul ezt hívják radiation-nak.
2. Por. Ide tartozik minden olyan anyag, amit olyan részecskék alkotnak, amelyek nyugalmi tömege jóval nagyobb kT/c^2-nél. Ma ilyen a barionikus anyag, elektronok stb. Ezekre omega=0, vagyis az ilyen anyag nyomása a tágulás dinamikájában elhanyagolható. A sötét anyag (cold dark matter) is idetartozik. Nevét onnan kapta, hogy optikai tartományban nem sugároz (nem fényes). Angol neve matter, ezt anyagnak fordítják általában, de ez nem azt jelenti, hogy mondjuk az előbb emlegetett sugárzás nem anyagi. A sötét anyag egy része barionikus, lehetnek pl. barna törpék (túl kicsi, ezért be nem indult csillagkezdemények), kihűlt fehér törpék. A nukleoszintézisből azonban ismert a barionok teljes aránya. Innen tudjuk, hogy a túlnyomó része nem barionikus, és a részecskefizikai ismereteinkből, valamint a kozmológiai mérésekből azt is tudjuk, hogy pl. hiába van a neutrínóknak tömege, ezzel együtt se tehetnek ki pár ezreléknél többet. Kb. 20%-a az Univerzum anyagának tehát számunkra ismeretlen, a jelenlegi hőmérsékleten (sőt a rekombináció idején is, 3000 K körül) nemrelativisztikus anyagból áll, ami gyengén hat kölcsön a standard modell anyagával. Ezt hívják általában sötét anyagnak, de pontosabb megnevezése nembarionikus hideg sötét anyag lenne, megkülönböztetendő a barionikus sötét anyagtól és a sötét energiától.
3. Sötét energia: omega<-1/3. ide tartozik az ún. kozmológiai állandó, amire omega=-1. De lehet pl. egy metastabil állapotban lévő, vagy egyszerűen időben lassan változó mező vákuumenergiája (kvintesszencia modellek), ekkor a mező értéke és a sötét energia sűrűsége általában változni fog az idővel, ami omega>-1-nek felel meg.
A sötét anyag, godolom, attól "anyag" mert van olyan tulajdonsága, mint az általában vett anyagnak.(miként lehet ellopni?) Legjellemzőbben ez a gravitáció(vonzó, vagy taszító). És mit mondhatunk el a sötét energiáról, miként értelmezhetjük azt? Nem végezhet munkát?:-)(felmentve)
De akkor, vajon a sötétanyag, vagy más egzotikus részecskék létrehozására van-e esély, ezzel az anyagot anyaggal ütköztetések esetén?
Igen. A sötét anyag legalábbis gravitációsan kölcsönhat a "normál" anyaggal, tehát gravitávió tudja közvetíteni a keltéséhez szükséges energiát. Az asztrofizikai megfigyelésekben pont a gravitációs hatásával mutatják ki. Igaz, a gravitációs kölcsönhatás az elemi részecskék szintjén nagyon gyenge, ezért ez a folyamat esetleg csak nagyon nagy energián megy kell? hatékonysággal.
Bármilyen létez?nek tekinthet? dolognak muszáj legalább közvetve kölcsönhatnia "velünk". Ha nem ezt teszi, akkor meg fizikailag irreleváns, akár van, akár nincs. Az persze elképzelhet?, hogy valamilyen anyagfajtáról nem lehet olyan módon tudomást szerezni pl. mint részecskékr?l: e tekintetben a sötét energia jöhet szóba.
Jó párszor átolvastam és talán meg is értettem amit írtál.
Tehát a helyes nyom igazolása itt is a jól bevált tudományos hozzáállás, az adatok, a feltételezések többszöri (lehetőségek szerinti)ellenőrzése. A kérdésem filozófikus részere is ebben a metódusban találok választ.
-Ha esetleg mégis kiderülne, hogy anyag, anyaggal való összekalapálásával nem a szokványos anyagi természetű dolgot nyerjük, arról is , márcsak az alapanyagok ismeretében is, jó eséllyel kijelentehetjük, hogy a szokványos anyag alakotója.-
De akkor, vajon a sötétanyag, vagy más egzotikus részecskék létrehozására van-e esély, ezzel az anyagot anyaggal ütköztetések esetén?
