Egyébként annak idején emiatt vettem az első Kindle-t: 2011 tavaszán jóelőre reklámozva elkezdték bemutatni a sorozatot - de a töketlen hazai kiadónak nem volt annyi sütnivalója, h fölkészüljön rá, és hónapokig nem volt kapható a (már évekkel korábban kiadott, rég elfogyott) könyv, csak vmikor a nyárra tudták pótolni
Elektronikusan viszont elérhető volt, hát vettem egy olvasót.
Azóta is hálás vagyok amiért nem kellett nekik a pénzem, mert rakás olyan anyaghoz is hozzájutottam így, ami másként nehéz lett volna (évtizedek óta nem kapható, de lelkes amatőrök által OCR-ezett)
Szerintem elvonási tüneteik vannak, azért irkálnak mindenféléket. :D
Ilyesmire az én módszerem inkább az, hogy előveszem újra a kötetet - bármilyen könyvnél - és megint olvasgatom. Mikor frissen rávetem magam, nagyon gyorsan olvasok és így néha elsiklok részletek felett. Második olvasásra már jobban elmerülök benne és néha egy-egy karakter teljesen másnak tűnik, mint elsőre.
Több fórumon is megfordulok és azt látom, hogy A Tűz és Jég...-nél ez mindenkinél befigyel kissé, mert lépten-nyomon azt kérdezgetik, hogy "ez mikor volt, az hogy is volt, melyik fejezetben történt ez, vagy az?" És valahogy az az érzésem néha, hogy az egyvégtében, vagy majdnem ilyen gyorsan felhabzsolt kötetek közt, ahelyett, hogy "leszopogatnák a csontokat" csak toporognak, hogy "Mikor jön már a köviiii???"
Vegulis ha igazan meg akarja az olvasokat lepni, akkor valami hasonlo logikus.
Egy konyvsorozat, amiben minden meghal, minkenki mindenkivel harcol, mivel vegzodjon? Mindenki azt varja, hogy valami hatalmas csataval az emberek es a Masok kozt. Vegul is ez egy evtizedes es tobbezer oldalas teaser, ahol az elso oldaltol ott van a Masok fenyegetese.
Hogy cselezheti ezt ki Martin? Nincs csata, mindenki el boldogan (ezt azert meg o sem meri), vagy nem azok kozt van, akikre szamolunk.
Az ervek pedig arrol, hogy bekekotes lehetett / tortenelem meg van hamisitva ill senki nem emlekszik mar / hazassag mint bekekotes ezek mind logikusnak hangzanak. Tobb ezer eves legendak... ha valo eletre vetitjuk, mi sem emlekszunk mar tobb ezer eves legendakra, vagy csak nyomokban.
Jopofa Martin kommentje. Tenyleg el tudom kepzelni, ahogy ul otthon, es magaban zsortolodik, hogy nem tudott mindenkit atcseszni, mert van ket-harom ember az univerzumban, aki 10 ev alatt ki tudta sakkozni a megoldas felet. "Nembaj, majd megolok par Starkot" :)
Háát, anno azért kezdtem el a Trónok harcát olvasni, mert a könyv hátulján az ismertető kísértetiesen hasonlított az Elátkozott királyokra. Aztán a történet teljesen más irányba ment szerencsére.
Most olvason újra az Elátkozott királyokat, és meg kell mondjam, Druon stílusa sokkal jobb. Nincs az a kényszeredett rétestészta érzésem, mint a Sárkányok táncában, aminek az első kétharmada tömény időhúzás. Martin tanulhatna egy kicsit...
Druon regényciklusa elsősorban és főként King's Landingra nyomta rá bélyegét. Sok dolgot, amiről Druon csak röviden, vagy éppen csak utalás szintjén ír, azt Martin szépen kibontja és fölöltözteti. Tipikusan ilyen a perdöntő párviadalok ügye. Druonnál többször is szóba kerül, mint régi jog, amire apellálni szándékoznak, de már törvényen kívüli. Ezzel szemben Martin a cselekmény szerves részévé teszi őket és látványosan mozgalmas párviadalokat kreál. Szóval jó.
Rengeteget. Persze nem primitív másolásról van szó, hanem "kreatív átdolgozásról", de az eredeti azért nagyon jól fölismerhető. Sokszor csak színesít az átvett elemekkel (pl. a templomos nagymester gyűlöletét edzi az ellenségei nevének az ismételgetésével - pont mint Arya.) vagy a karakterek nagyon hasonlóak, legalább részben. Szép Fülöp megfeleltethető Tywinnal. Ugyanolyan rideg, a családja/királysága érdekeit a személyes érzések elé helyező kíméletlenül céltudatos alakok. Magyarországi Mária Nápoly (Lady Olenna) anyakirálynője ravaszul és szellemesen tárgyalva biztosítja unokája számára a francia trónt. Magyarországi Klemencia (Margaery) ugyanazzal az enyhítő hatással van a hirtelen dührohamairól hírhedt Civakodó Lajosra (Joffry), mint Martinnál Margaery, illetve egy alkalommal Sansa is. Klemencia kegyessége, adakozó és alamizsnaosztó szerepe, a köznép felé áradó szeretete is elég hasonló, meg a gyors megözvegyülés is. :-)
Azon túl a perek cselekményformáló szerepe is ott van. (De Molay - Eddard Stark) Ugyancsak a házasságtörések ügye. A Kettleblack fivérek szerepe és a d'Aunay fivérek kínvallatása és halála. Margit és Blanka elzárása - Cersei rabsága.
Szóval van bőven átvett elem és motívum, amivel gazdagítja és színesíti Martin a sztoriját. Különösen szembetűnik, ha az Elátkozott királyokat a Tűz és jég dala után olvassa el az ember. :-)
Az öreg Valois lehetne Tywin, Szép Fülöp meg az ôrült király, szintén szeretett égetni.
Az utolsó három Capet király (testvérek, akik szép sorban meghalnak), és biztos millió más hasonlóság, csupán Martinnál a terjedelem illetve a brutalitás köbre van emelve.
Engem érdekelne, hogy szerinted milyen motívumokat emelt át Martin Druontól, mert olvastam mindkettőjüket. :)
Vannak hasonlóságok, de ezek szerintem inkább távoliak, noha egy-két karakter azért erősen emlékeztet Druonéira (pl. Franciaországi Izabella Cersei-re).
Gondolom kibeszéltétek már M. Druon Elátkozott Királyok regényciklusát és Martin sztorijának "hasonlóságait". Nyilván maga Martin is fölhívta a figyelmet többször, hogy ez a mű az igazi, eredeti "Trónok harca".
Nem viccelt. Hogy milyen gátlástalanul "kölcsönzött" belőle a vén mókamester!
