"a gyermekemet mindenféle "előzetes bejelentés nélkül" szakították a világra. A következménye pedig az lett, hogy a következő 2 hónapot végig üvöltötte a kicsi."
Bocsi, nem kötözködni akarok, de nekem három gyerekem született császárral, és egyikkel sem volt ilyen...
Bocs, hoyg belepof. De. Nekem volt egy oxi nélküli és egy oxis szülésem. Az oxisnál tényleg az volt a nehéz, hogy nem volt szinte semmi szünet a fájások között. De mindkettőnél azt éreztem közben egy ponton, hogy na ezt már tovább nem lehet bírni.:-) Szóval ettől ne félj, még akkor is érezheti az ember, ha amúgy tul. minden rendben és gyorsan halad. Amúgy mindkét gyereknél ettől a ponttól számítva már közel volt a vége, kár, hogy azt akkor az ember nem tudja.:-)
Bocsi a belebeszélésért a partvonalról - még a beszélgetősben olvastalak, és elkezdett járni az agyam... Császárom ugyan nem volt, de 3 vajúdás/szülés után azt mondom, a vajúdásnak megvan a belső logikája. A hozzászólásaidból nekem az derült ki, hogy a túl nagy babának egyáltalán renedesen beékelődni se volt hely - kettőtök méretaránya kizárta a hüvelyi szülést. Ez okozta a beinduló és leálló vajúdást - vagyis maradhatsz abban a téged segítőkkel, hogy ha be-beindul, de nem halad, akkor császár.
Illetve én biztos próbálnék beszélni ketteskével, hogy a) ráér kint megnőni b) 39 hét pont elég hosszú bentlakásos idő.
Vadaskert Ambulancia dr. Frigyes Júlia vagy az Aktív szülés Programban Békési Beáék csinálnak szülésfeldolgozó programokat. Van egyéni és csoportos is.
Mint mindenben, ebben is nehéz tanácsot adni. Pláne nekem nincs jogom, hozzá, aki császárral szült ugyan, de vajúdás nélkül. Ráadásul számomra az is nagy kérdés, hogy be merjek-e vállalni még 1 gyermeket és nem a császár miatt, hanem azért, mert a szüléssel kapcsolatban bennem, valahol a tudatalattim legmélyén iszonyú rettegés párosult. Mivel végig rettegtem a műtétet, így most baromira félek a spontán szüléstől.
Mégis amit tanácsolni tudnék, az az, hogy vállald be a vajúdást. Miért? Mert nekem ez nem adatott meg, így a gyermekemet mindenféle "előzetes bejelentés nélkül" szakították a világra. A következménye pedig az lett, hogy a következő 2 hónapot végig üvöltötte a kicsi. És ezt értsd szó szerint! Csak 1 példa, hogy mit éltem át: odáig jutottam, hogy mikor nagy nehezen sikerült elaltatnom és letennem, kimentem a házból, mikor vissza kellet volna mennem, ott álltam az ajtó előtt, szorongattam a kilincset és nem mertem lenyomni. Annyira rettegtem attól, hogy mire megyek be. Hiába éreztem én, hogy ez a műtét miatt van, szinte mindenki "lehülyézett", hogy ugyan már.
Azután meghallottam egy rádióműsort a császárról és ott alátámasztották, amit éreztem. Ugyanis a dokik nem azért szeretik hagyni vajúdni a kismamákat, mert szadisták lennének, hanem azért, mert hiába tudják ugyan, hogy ebből császár lesz, a gyermek lelki épsége azt kívánja, hogy legalább a vajúdást megélje. Mert hát ő is szenved e közben nem csak te. Csakhogy ez a szenvedés lelkileg felkészíti őt arra, hogy most valami változás fog bekövetkezni, hogy az ami eddig volt, annak most vége és egy új dolog kezdődik az ő létezésében. Olyan mennyiségű stresszhormon szabadul fel a kis testében, hogy azt egy felnőtt ember el sem tudná viselni (bele halna).
Nos én ezért javasolnám azt, hogy ha lehet, inkább vállald a vajúdást. Hosszabb távon mindketten csak profitálhattok belőle. Sőt az egész családod. Talán nem jársz úgy mint én.
Aki nem hisz nekem, az meghallgathatja az adást a www.mr1.hu -n, a Vendég a háznál február 12-i adását. Címe: Császármetszés. Anya-baba kapcsolat
Felicitász, mint császáros némi oxytocinos előzménnyel, én úgy gondolom, hogy az oxy nélküli fájások egész elviselhetőek, nekem is az infúzió tett be. igaz, csak 1 órán át kaptam, mert nem vettek belőle vissza, amikor rosszul lett a lányom, hanem kérdezés nélkül 5 perc alatt a műtőben találtam magam, épphogy felfogtam, mi lesz. előtte pedig olyan 5 órát vajúdtam magzatvízelfolyás után. szóval, mivel oxytocint úgysem kaphatsz, (edát viszont szoktak adni, persze nem tudom, arrafelé mi a protokoll ill. milyen választási lehetőségeid vannak) úgy gondolom, merheted megpróbálni (már persze ha túlvagy azon, hogy még ezzel álmodsz). de ez az én véleményem, szigorúan szvsz. nem tudom, 2 nap vajúdás után akarnám-e. viszont: a nagy átlag a második gyerekkel (kivételek vannak persze számosan) sokkal gyorsabban tágul, mint az elsővel. konkrétan 1 ujjnyi/óra helyett 2 ujjnyit olvastam valahol, de majd Mikolt úgyis kijavít. még egyszer, ez az átlag.
és persze az egész okfejtés mit sem ér, ha megint olyan nagy babád lesz, mint a fiad. akkor nyilván programcsászár. a másik, hogy ha vajúdsz mondjuk 1-2-3-x órát, és úgy érzed, nem megy, akkor is kérhetsz császárt még. vagy nem jól gondolom?
szóval hogy mit tennék a helyedben? sürgősen elmennék egy szülés-feldolgozó csoportba (nekem nagyon sokat segített), mert szvsz nem árt, viszont haszna lehet, ha más nem, megismerkedsz más anyukákkal. aztán szépen várnám a babát, amikor itt az ideje, és úgy a 34-36. hét környékén eldönteném mi legyen, a baba mérete, lelkiállapotom, miegyebek függvényében.
(nagyon hasonló a gondolkodásunk, mert majdnm ugyanezeket a kérdéseket én is végigfuttattam magamban, miután a lányom 1 éve megszületett, és most ott tartok, hogy majd lesz valahogy, de vbac-et szeretnék)
Betegen fekszem negy napja itthon... es en is agyalok folyamatosan. Szerintem elkezdeni a vajudast mindenkeppen erdemes - persze ha minden rendben van. Nekem a ket huvelyi szulesemnel teljesen mashogy alakultak a dolgok. Eloszor, bar magatol indult burokrepedessel, semmi haladas nem volt nalam sem, csak majd oxival. Utana sem akart a mehem osszehuzodni. Ugy tunt mintha a testem nem tudna, hogy mit kell tennie. Masodszorra ezekbol a problemakbol semmi sem jelentkezett! En ugy magyaraztam meg magamnak, hogy a testem "megtanulta" a dolgokat. Pedig mar a masodik esetben elore szoltam a dokinak, hogy valoszinuleg oxi kell, mert... erre mire visszajott nehany ora mulva, hogy akkor be kell-e kotni a szuleszno mondta neki, hogy inkabb a babat kell mar vilagra segiteni. Tehat szerintem megprobalni mindenkeppen erdemes- hatha maskent lesz. Azutan ha nem megy johet a csaszar, de hamarabb mint a multkor, amikor meg nem okoz ilyen sebet nalad a hosszu vajudas. Latod milyen fura, mert nalam pedig az okozott lelkileg idaig sem feldolgozott gondot, hogy megtapogattak a kicsi kezet es mar futottunk is a mutobe. En ugy erzem, hogy biztosan lehet volna valmi mast is tenni...
Mai VBAC agyalás, akinek van hozzáfűznivalója, fűzze hozzá:
Nem a következő császár, hanem a következő vajúdás a legnagyobb parám. Ez a szülésem tankönyvileg tökéletes előzmények és burokrepedés után nem akart beindulni. Utólag kiderült, hogy szinte biztosan azért, mert túl nagy volt nekem a fiam, de ez itt most mindegy. Lényeg, hogy több mint két nappal burokrepedés után kaptam oxitocint és gyakorlatilag nulláról kezdtem vele elölről a tágulást, mert ami vajúdás addig történt, mindig leállt.
Többek közt azért nem lett trauma a császáromból, mert az vetett véget a teljesen értelmetlen és kilátástalan szenvedésnek. (Előbb kellett volna, túl sokáig próbáltam fegyelmezett lenni és túl sokáig reménykedtem, hogy hátha csoda történik.) A saját VBAC-dilemmám nem arról szól, hogy "császár vagy nem császár", hanem hogy össze tudom-e szedni magam arra, hogy még egyszer vállaljak egy vajúdást, bármi lesz is az eredmény, mert amiből nem tudok felépülni lelkileg, az nem a császár, hanem a vajúdás, ami megelőzte. 2-3 percig tartó fájások gyakorlatilag szünet nélkül majdnem egy napig; az oxitocint nem bírtam, és az egyre emelt dózist időről időre vissza kellett venni vagy teljesen lekapcsolni és újraindulni. Ezzel együtt a nap végén egy egységgel voltunk a maximálisan adható mennyiség alatt, de amin addigra keresztülmentem, azt soha többet. Még mindig álmodom arról a fájdalomról. Ez elmúlik valamikor? Itt többen írták, hogy volt nehéz szülésük; mi a folyamat, ahogy az ember felépül az emlékeiből? És ha a császár egy pozitív emlék, akkor van-e értelme másodszorra mást akarni? Konkrétan én nagyon szeretnék mást akarni, de a hüvelyi szülésről a vajúdásom jut eszembe és hiába győzködöm magam, hogy a természetes fájások nem tartanak el 140 másodpercig és van köztük szünet, újra és újra arra jutok, hogy elvesztettem a hitemet abban, hogy másodszorra elviselhető lesz.
Először is kicsit több volt a magzatvíz az átlagnál, nehezen tudták a ctg-t megcsinálni, de szerintem ez (így utólag gondolom) inkább csak indok volt arra, hogy az orvosom ügyeleti napján beindíthassa a szülést, ami úgy tűnik kicsit korai volt, nem volt még felkészülve a baba a születésre, annyira fönt volt a feje, hogy nem érte el vizsgálatkor az orvos és nem is jött lejebb 12 órás oxiinfúzió hatására sem, nem indultak be a fájások sem. Így császár lett belőle....
Persze, hogy erdekel :) Mar el is olvastam. Egeszen gyorsan ment a negyedik! Haromaska miert lett csaszaros?
Sikerult vegre vegigolvasnom az elozmenyeket. Tudja valaki, hogy VOrsi-nak vegulis milyen volt a szulese Lilivel, mert azt nem lattam sehol? Leirta valahol a szulestortenetet?
Szia! Nem tudom, hogy rám gondoltál-e, de én is 2 hüvelyi után szültem a 3.-at császárral, és bár a sima szüléseim (a doki szerint is) nagyon elhúzódó, nehéz szülések voltak, de máig azt mondom, hogy inkább hüvelyi, mint császár. Azóta megszületett 4eske is, simán, az elsőkhöz képest könnyen, az ügyeletes orvosnál, akinek, mivel mindegy volt, mikor bújik ki, (nem jár le az ügyeleti ideje és sietne haza stb....) nem sürgettek, nem avatkoztak be, így lett végre egy csodálatos élményem is szüléssel kapcsolatban. A 1235-ös hsz-ben olvashatod az utolsó szülésem történetét, ha érdekel. Üdv: Bemiha
Koszi lanyok a biztatast! Tudom, hogy egy csaszar nem tragedia, csak ket huvelyi szules utan teljesen mas "elmeny" volt. Masra voltam felkeszulve, mint a szulesre es az utana valo felepulesre vonatkozoan. Most, hogy ateltem mindkettot egyertelmuen a huvelyi szules mellett voksolok, ha minden rendben van. Ha pedig nincs minden rendben, akkor persze marad a csaszar - ami jo, hogy van es mindketten egeszsegesek vagyunk.
A regebbi hozzaszolasok kozott eppen olvastam egy anyukat, aki szinten ket huvelyi szules utan csaszarral szulte a harmadikat. O is sokkent elte meg magat a mutetet es a belole valo felepulest az elozo szuleseihez kepest. Nem tudom, valaki emlekszik ra?
A masik fontos dolog, hogy persze a dokinak partnernek kell lennie az altalam kigondolt szulestervvel kapcsolatban... Itt ahol en elek nincs valasztott doki rendszer, total ugy mukodik mint amikor valaki Magyarorszagon valasztott doki nelkul csinalja vegig a szulest (sztk terhesgondozas, szules az ugyeletesnel) Tehat majd a szulesnel kiderul, hogy az adott doki mikent is latja az esetemet. Abbol a szempontbol szerencsem van, hogy itt az orvosok altalaban sokkal jobban tiszteletben tartjak az egyent, hogy az az en testem es nem csinalhatjak csak ugy a dolgokat um. a sajat kenyuk kedvuk szerint. (Ha megis csinalnak az inneti nok jol le is orditjak a fejuket :)) Nagyon ontudatosak es temperamentumosak.) Szamomra a masik szerencses dolog, hogy itt alacsonyabb a csaszaros szulesek szama, a szuletesi komplikacio viszont nem magasabb, mint otthon. Majusban (vagy juniusba - majus 26-ra vagyok kiirva es eddig kettot tulhordtam...) pedig biztosan elmeselem nektek, hogy vegulis mi es hogyan tortent.
Felicitasz, esetleg a hollandiai pozitiv VBAC kilatasok miatt koltoztok oda? :)))
Nem hiszem, hogy tragédia lenne a császármetszés, bár egy császár után még nagy esély van a természetes szülésre. Főleg, hogy nem élettani dolog miatt császároztak. / pl. méh vagy lepény rendellenesség / Nem tudom, te hogy szeretnél szülni, de az orvosoddal biztos meg lehet beszélni, Te mit szeretnél. Az orvosok elsősorban a Te és a baba egészségét tartják szem előtt, ha úgy látják, biztos meg fognak császározni, de szerintem elsősorban a természetes szüléshez állak hozzá. Mint ápolónő és mint kismama is azt mondom neked, hogy 5 év eltelte után nem kell a hegszétválástól tartani. Ma már olyan technikákkal varrnak, hogy kicsi ennek az esélye, de egyébként is figyelik a terhesség alatt. Ultrahangos vizsgálatkor mindig mérik a heg vastagságát is. Én az első és a második babámat is császárral szültem. Az elsőnél rettegtem a természetes szüléstől a fájdalom miatt. Nagyon kicsi a fájdalomtűrő képességem és végül örültem, hogy császáros lett. De nem az én döntésem volt, hanem a baba lábtartásos volt. Ezért kellett. Utána azt mondtam, hogyha tudnám, hogy a következő is császáros lesz, minden további nélkül vállalnám. Nagyon hamar felgyógyultam. A második most 8 hónapos, van köztük 12 év. A férjem miatt természetes szülést terveztünk/ ő szerette volna nagyon / de szerencsére nem az lett. Az utolsó héten a kevés magzatvíz miatt megcsászároztak. 3 órával utána már hozták is a babát szopni és örültem ,hogy hamar túlestem rajta.
A hegszétválást időben észreveszik, ha hozzáértő kezekben vagy. És az esélye 1%. Azért ne felejtsük el, hogy bármilyen biztonságos is manapság a császár, azért annak is van kockázata. (Ja, és nyilván a hüvelyi szülésnek is...) Nem tudom, hány százalék, talán Mikolt meg tudja mondani, de ha nagyon aggódni szeretnénk a kockázatokon, ezen is lehet. (De ne tedd!!!)
Szerintem neked nagyon jó esélyeid vannak a komplikációmentes hüvelyi szülésre. Hogy a gyakorlatban mi lesz, azt meg előre nem lehet megjósolni. Én remélem, majd májusban visszatérsz és elmesélsz egy igazi sikersztorit :)))
Hollandia a legideálisabb helyek egyike, ha az ember VBAC-t szeretne :)
De fontos, hogy megbékéljen és számoljon az ember egy újabb császár lehetőségével. Én, érdekes módon, végig nagyon optimista voltam a második terhességem alatt, a 60/40-ben is azt láttam, hogy majdnem fele-fele az esélyem :)
Szerintem te ritka jól viselted az első császárt és tényleg nem érzem, hogy traumatikus élmény lett volna neked, úgyhogy szerintem keress egy jó dokit/szülésznőt és tégy meg mindent, hogy az legyen a szülésedből, amit szeretnél (császár vagy hüvelyi, mindegy), a doki meg megtesz majd mindent, hogy a baba és te épek, egészségesek legyetek. Nekem nagyon sokat segített most, hogy éreztem, mindenki megtesz mindent értem és a vágyott VBAC-ért, de gondoskodnak a biztonságunkról is és nem a szülés módja van a központban, hanem a kettőnk egészsége. (Az első szülésemnél ezt sokkal kevésbé éreztem így, noha utólag úgy tűnik, jól járt a kislányom a császárral, nem lett volna jó döntés számára egy hosszadalmas, indított szülés.) És ha jó szülésznőkre és orvosra találsz, az A, B és C terv is megbeszélhető jóelőre :)
Kedves Felicitasz! Én egészen élvezem az eszmecseret, amit folytattok a kulonfele topicokban. Nem mellekesen nekem is nagyon aktualis. Majus vegere vagyok kiirva a negyedik babaval. Roviden a tortenet: Egyeske: 39. heten, reggel 6 kurul burokrepedes, fajasgyengeseg, oxitocin deltol egyre emelt adagokban, ejfel koruli szules. Utana a meh nem akart osszehuzodni, hasnyomkodas egesz ejjel fel orankent -horror volt- (baba 3000 gr) Ketteske: terminus lejartaval kotelezo befektetes, ket nap mulva burokrepesztessel inditas reggel nyolckor, szinte azonnali eroteljes fajasindulas, du 2-3 kozott baba megszuletik. Gyors, fajdalmas mehosszehuzodas. (baba 3900 gr) Haromaska: 42. heten meg nincs beilleszkedve, forog!!! a hasamban a rengeteg magzatvizben (3700 gr-os bebi). Picit rosszabb ctg utani napon burokrepesztessel inditas (egyik orvos a baba odanyomta a mehszajhoz, hogy a koldokzsinor ne sodrodjon elore). Fajasok indulnak, majd fel ora mulva a vizsgalatnal kiderult, hogy a baba visszahuzodott es a kezet kidugta a feje elott. Orvosok rettentoen megijedtek, azonnali parancs a csaszar kiadasara. (helyesen? egyetlen lehetoseg? ki tudja mar ezt) Allitolag a koldokzsinorba be volt tekeredve, azert nem illeszkedett be. Az biztos, hogy ha akkor tudom, hogy mit jelent maga a mutet es az abbol valo felgyogyulas sokkal jobban atragom a lehetosegeket es a muszaj merteket. Bar oszinten orulok, hogy a gyerkoc egeszseges es nem lett baja szules kozben. Na es akkor most itt van a kerdes, hogy hogyan legyen majusban??? 5 ev telt el a csaszar ota. Azt gondolom elvileg jo eselyem van egy huvelyi szulesre, ha minden ertek ok lesz a vegein - eddig mindig minden ok volt. De akkor is, ott van a heggszetvalas eselye, ami nagyon zavaro! Ezek miatt orommel vettem a kialakult eszmecseret a VBAC-cal kapcsolatban, sokat tanultam belole, ugyhogy agyalj tovabb is kerlek a forumok kereteben - HASZNOS!
És pontosan arról volt szó "bennem", amiről itt a topikon szó volt, már teljesen elegem volt. Világos, hogy ha az ember inkorporálja saját magába a szakmán belül amúgyis meglevő összes vitát, akkor csak oda jut, hogy a saját fejében lesz egy vita, ami ugyanúgy nem tud egyértelmű konklúzióval zárulni, mint ahogy a szakmai vita sem tud. Rengeteg értelmes dolgot olvastam itt.
Olyan múlttal és előzményekkel, mint az enyém (tervezett otthonszülésből több nap vajúdás után lett kórház, oxitocin, problémák és császár), tankönyvi eset kellett volna hogy legyek depresszióra és egy csomó gondra, de szerintem én voltam a legvidámabb kismama az osztályon és azóta se volt semmi bajom a császárommal. Mindenkinek abszolút igaza van, aki azt mondja, hogy ha az ember része a döntésnek, akkor ez nem okoz traumát, és csalódás ugyan, de az élet része és lehet nagyon szép is.
Szülés után eleinte a bábák jöttek látogatni, a négyhetes vizitre már mi mentünk a központba, és akkor vettem ki az ottani könyvtárból a Kaufmann-féle VBAC könyvet. Kicsit elképedt mindenki, hogy nem lesz-e túl korai olvasnivaló, de tényleg annyira rendben voltam, hogy már csak előrefelé érdekelt az új helyzet és minél előbb igyekeztem belefogni a tanulásba, hogy akkor miféle testem lett ezután a terhesség, császár, felépülés után, és mihez lehet a továbbiakban kezdeni.
Mindenki másféle, de az én számomra rég késő lenne ezzel akkor foglalkozni, amikor itt a következő pocaklakó. Nekem addigra kész kell lennem egy A, egy B és egy C tervvel, mert ha MINDEN egyszerre új és váratlan és kér azonnali gondolkodást és megoldást, akkor én megőrülök. Amit lehet, előre igyekszem végiggondolni. Akár évekkel előre.
Nekem is 60/40-et adott a következő szülésemre az az orvos, aki a császáromat csinálta, de engem ez a szám nem felbátorított, hanem kétségbeejtett :-( Többek között a Te sztorid nagyon sokat segített, hogy kevésbé sötéten lássam ugyanazt a realitást.
Hű de köszi minden választ! Jó hallani az egyéb orvosi véleményeket - még ha csak így tolmácsolva is. Most jövök épp az első uh-ról. Természetesen pont 3 nappal kisebbnek látta az orvos, mint a "számított" idő szerinti méret - hiába no, a 31 napos ciklus, az nem 28 napos, és kész, mondtam én. :) Én egyébként nagyon elégedett voltam a dokimmal, nem igazán szeretnék váltani. És természetesen szóba sem jön, hogy akármilyen (lepény, keringés, heg, mittudomén) nem megfelelő érték esetén is kötném az ebet a karóhoz, hogy normál szülést akarok. Csak azt nem szeretném, hogy minden oké, de a protokoll miatt pár nappal hamarább kikapják :( Reménykedem, hogy sikerül a remek eredményeimmel meggyőzni majd az orvost is, hogy nem minden a papír-szám :)) Csak addig parázhatok... én olyan vagyok. Utálom, ha nem látom előre, hogy mire számíthatok. Persze azt senki nem tudja, hogy milyen eredményeket fogunk produkálni a baba meg én, de hogy melyik lehetőségből mi következik, azt jó lenne biztosan látni előre. Valahogy úgy könnyebben készülnék...
Na megyek, van még egy kis ledolgoznivalóm az előzmények olvasása terén ;) És várom az újdonságokat is persze!
Mindenkinek jó finis-hetet karácsonyig (már csak hatot kell aludni...)!
Nekem külföldön született a második lányom császáros előzmény után normál úton. Egy hetet túlhordtam (ennél többet jó szívvel nem hagyott volna a doki), indított szülés lett, sikerült és jó élményként is maradt meg. Az én dokim komplett tudományos cikkeket ismertetett velem és tanulmányozta a statisztikákat, de alapvetően az anya és a baba állapota határozta meg a döntéseit. Mivel nálam minden érték megfelelő volt, hagyott túlhordani, megpróbáltuk az indítást és utána hagyta szépen magától haladni a szülést. De ehhez kellett, hogy a heg jó állapotban legyen, a magzati keringés jó legyen és a méhlepény ne legyen túlzottan elöregedve, a baba be legyen illeszkedve startra készen. (Egy hasonló helyzetben lévő másik nőnek, aki akkoriban szült, mint én, rossz értékek/állapot miatt nem javasolta végül a természetes szülést, császár lett.)
Szerintem a túlhordással nem elsősorban a hegszétválás a baj, hanem a babát féltik. A dokim szerint minden túlhordás veszélyt rejt magában, függetlenül az előzményektől, ezért nagyon oda kell figyelni a babára. Ha a keringés-méhlepény oké, akkor lehet túlhordani. Mutatott valami statisztikát, hogy a betöltött 41. hét után hogyan nő a magzati halálozás veszélye. A császáros előzmény ebbe annyiban zavar bele, hoyg akkor megelőzésképpen hamarabb műtőben köt ki az ember, mivel óvatosabbak a dokik és "már úgyis volt egy műtéte".
Engem nem paráztatott a dokim ilyennel, (Dunaújváros) örültünk, h kihúztuk a végéig : ) Annyit mondott, h 18-19-én ne szüljek, mert nem lesz a városban. Természetesen 18-án éjjel indultunk, 19-én hajnalra meglett a csaj : )) (doki oadért : )) Ez 1 nappal volt kiírás előtt, ha nem indul be, akkor nem tudom, mi lett volna, nyilván várt volna még vmennyit a doki, közben befektet, h szem előtt legyek (vidéken lakunk) mert indítani nem akarta semmiképp császár után. Itt szerencsére csak tényleg indokolt esetben császároznak, megpróbálják a természetes szülést elősegíteni.
Jahn Ferenc Kórházban is meglehetősen liberálisok. Csákány dr különösen, bár nekem Csütörtöki dr volt az orvosom, de ő sem abajgatott ilyenekkel, de ő pl azt mondta indítani nem indít, ha nem jön időben + x nap (ez gondolom állapotfüggő). akkor császár, de ha jön, akkor mindenképpen pártolja a természetes szülést. Kútvölgyiben pl nincs csaszi után természetes szülés, hacsak nem esik ki, mire beérsz, a többiről nincs infom, én a Jahn után nem kerestem tovább.
Van egy USA-beli statisztika, miszerint császáros előzménnyel a 40. héten 11X -es magzati halálozás, higgyük azt, hogy ezért szeretnek a 39. héten programozottan császározni. Ez legalábbis lehetne egy magayarázat, de sajnos én sem hiszem , hogy ez van mögötte, hanem egyszerűen csak a kébnyelmesség, meg az előítélet, hogy aki egyszer már nem tudott szülni, az biztos most se fog tudni. Skatulya, pont. De nyugi fogsz találni olyat, aki nem stigmáz feleslegesen és ad egy esélyt, ha akarod. Érdemes nem klinikákon keresgélni a nagy fejesek között, mert ők túlzottan problémacentrikusak, ergo az optimálisnál preventívebbek.. de biztos ez alól is van kivétel, ezt csak általánosságban szűrtem le az eddigi infóim alapján.
Nem írom le újra, az előzményben olvashatod, hogy hogyan született meg normál úton a kislányom, császár után. Nagyon úgy tűnik, hogy nincs általánosan elfogadott protokoll ezen a téren sem, minden kórház, minden orvos és természetesen minden kismama esete más. Drukkolok, hogy megszülethessen simán, de legfőképpen egészségesen a kisbabád! bemiha
Sziasztok! Bogarászok már egy ideje a hsz-ek közt, de még nem volt elég időm... hát most türelmetlenségemben inkább kérdezek előbb, aztán tovább keresem a választ ;) Második babánkat várom, az elsőt császárral szültem, és a minap az első orvoslátogatásomon azzal hozta rám a frászt a dokim, hogy vagy megszületik nagyon simán, vagy 2-3 nappal a kiírt időpont előtt programozott császár... Egyáltalán nem tetszett :( Az első gyerekem három nappal később jött, végigvajúdtam a kitolási szakaszig szépen, aztán puff - császár, mert nem jött ki.
Nálatok hogy volt a másodiknál - akinek már megszületett? Vagy "hogy szokott lenni" (ha van ilyen)? Tényleg nem várnak, más orvosok se, míg magától beindul? Miért nem? Azt gondolná az ember, hogy az már nem ront a hegszétválási statisztikán. Vagy mégis? Lécci írjatok, minden egyes történet érdekel, mert nem tudok aludni, úgy jár az agyam, hogy most mit csináljak.
