Pontosabban nem az érvényessége, hanem a léte. És nem az érvényességének, hanem a létének.
De ez a szemlélet egyébként csak abból a tévhitből adódik, hogy minél forgalamasabb a valfili, annál "élőbb". Az élet elsősorban minőségi kategória, és nem mennyiségi.
Na, látod, ezt még nem tekintettem így, ilyen formában. A kötözködés élteti a valfilit? És a kötözködést mi élteti? Mert akkor a valfili érvényessége közvetetten alá van rendelve a kötözködést éltető vaslami érvényességének... Hm? ;)
Valahol egyébként meglehetősen komikus, hogy nyitsz egy ilyen topikot, és rögtön az elején belekötsz egy olyan válaszba, amire a katolikusok nagy része vadul bólogatna. Nem tudom, mire számítottál... Mi lesz, ha megjönnek a sátánisták? Konstruktív vita?! :DD
Nem tudom, de azért az, hogy "nem kihívás, hanem..."! Nem igazán...
Egyébként nem akarok eretnekséget mondani, de az, hogy "a katolikus ember számára", ez kábé olyan, mint ha azt mondanád, hogy "a magyar ember számára", mert hogy magyar nyelven van írva. ;)
sokkal inkább elfogadni, hogy ne magunk fogadjuk el magunkat, és ne magunk szerint, hanem átadni a Teremtőnek magunkat, és feladni mindent, amiben visszaható névmás szerepel... :)
De persze az is nagy kihívás, amit te írsz, csak más értelemben. Nem akartam kiforgatni a szavadat, csak nyelvi szempontból érdekesnek találtam ezt a kontrasztot. Sőt. Bizonyos értelemben ugyanazt írtuk. Nem kell ám beugrani a nyelv teremtette ellentmondások illúziójának... :)
Nem olvastad el figyelmesen. Ennél nagyobb kihívás nem létezik. És ráadásul gyakorlatilag lehetetlen. Saját erőből megcselekedhetetlen, mégis az ember kihívása. Pont ezért lehetetlen. De már sokaknak sikerült. :)
Azt gondolnám, mindig más, az életkortol függöen, hiszen bele kell helyezni magunkat a társadalomba, hisz részei vagyunk..
(Ez nekem sohasem sikerült, a mai napig kilogok..)
VAn, akinek már ez is akkora kihivás, hogy nem képes tovább látni..
Aztán meg kell fontolni, mi az voltaképp, amiért a levegöt vesszük ezen a sárgolyon.. VAjon miért vagyunk itt??
Tudnunk kell, mert az ember tudattal rendelkezö lény, és fontos számára ismerni ki ö, és honnan jött..
TAlán ez a legnagyobb kihivás: megtudni, kik vagyunk és honnan jöttünk, de nem kevésbé érdemes lenne tudni, hogy hová tartunk???
Azt gondolnám, mindig más, az életkortol függöen, hiszen bele kell helyezni magunkat a társadalomba, hisz részei vagyunk..
(Ez nekem sohasem sikerült, a mai napig kilogok..)
VAn, akinek már ez is akkora kihivás, hogy nem képes tovább látni..
Aztán meg kell fontolni, mi az voltaképp, amiért a levegöt vesszük ezen a sárgolyon.. VAjon miért vagyunk itt??
Tudnunk kell, mert az ember tudattal rendelkezö lény, és fontos számára ismerni ki ö, és honnan jött..
TAlán ez a legnagyobb kihivás: megtudni, kik vagyunk és honnan jöttünk, de nem kevésbé érdemes lenne tudni, hogy hová tartunk???
Bevallani bűneidet, fölhagyni az önigazolással és zokogva leborulni Jézus lábai elé kegyelemért, továbbá elfogadni azt, hogy ezért cserébe egyszer és mindenkorra megbocsátott.
