Egy keresztyén ember az ellenségének is hírdeti Krisztust, azt a szeretet forrást, akitől megszünik az átok, aki őt is ugyan úgy szereti, ahogy engem szeretett, amikor még az ellensége voltam.
Sajnálni valakit megoldás nélkül, gyötrő állapot.
Azt gondolom, ez nem lehet cél.
Hírdetni azt, hogy nem kell tovább szenvedni, mert Jézus Krisztusért Isten gyermekévé fogadhat bárkit, örömteli élet. Általa bárki (állapotától függetlenűl) megláthatja Istent. Akár most!
Isten országa olyan közel jött, amennyire csak lehetséges.
Ez nagyon szép Pauler, voltaképpen ezt akartam hallani egy keresztény forumlakotol, nem a folytonos vádaskodást és veszekedést!
A buddhisták sem szeretik ellenségüket, ha érzéseiket minösiteni lehetne inkább szánják, és átérzik, mennyit kell még szenvednie. mig eljut legalább addig, hogy megpillanthassa szivében a teremtöt!
Ezért nem vagy több, mint a farizeusok, vagy az írástudók, és bármely bűnös ember a földön.
Én sem szeretek mindenkit, de szeretem Istent. Ha Ő azt parancsolja, hogy áldjam azokat, akik engem átkoznak, akkor az iránta érzett szeretetem, engedelmességre indít.
Ez ad erőt ahhoz, hogy azokkal is jót cselekedjek, akik az ellenségeim.
Nem az ellenségeim iránt érzett szeretet motivál. (ez hazugság lenne!!!)
Az ellenségeimet miért tudnám önmagukért szeretni?
rinpoce, igaz puler(15)
megvállogatódnak akiket szeretsz,és azok is akiket meg kell ölnöd, sajnálom az én törvényem Mózes törvénye...nem szeretek mindenkit, van akit megvetek, és van akit megölök. Erre van feltalálva a kard.
vajon nem arra tanit-e Jézus, hogy szeretni kell mindenkit? Még az ellenséget is? Nem mondta-e: ki megdob kövel dobd vissza kenyérrel. El lehet-e nyerni Isten szeretetét gyülölettel, haraggal??
Isten Ígéjében nem tanít arra, hogy szeresd a barátod.
Miért?
Mert ez működik. Aki a barátom, azt tudom szeretni, mert "velem van".
A Mózesi törvény arról beszélt:
Szeresd felebarátod, gyűlöld ellenségedet.
Jézus erre ezt mondta:
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Nem, nem azt mondta, hanem azt, hogy menj, és viselkedj felebarát módjára.
(nem a többiekről beszélt, nem arról, hogy kiket segítsen a kérdező, hanem magáról a kérdezőről beszélt)
Jó a kérdés.
Mivel igen fontos, ezért engedd meg, hogy Uram szavát írjam le:
Lukács írása szerinti evangélium 10.29.-37.
„Az (aki a törvényről kérdezett) igazolni akarta magát, ezért ezt kérdezte Jézustól:
-De ki az én felebarátom?
Jézus ezt felelte neki:
-Egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba, akit rablók támadtak meg, akik kifosztották, megverték, és ott hagyták a porban, félholtan.
A történet szerint egy pap ment arra, aki meglátta, és nagy ívben kikerülte.
Hasonló képen egy levita is, aki ugyan így tett.
Egy ellenséges népcsoportból való ember (szamaritánus) pedig ahogy ment az úton, odaért ahol a félholt ember feküdt, és amikor meglátta, könyörületességre indult felette.
És odaborult hozzá, bekötözte a sebeit, és felrakta a barmának hátára, és elvitte a vendégfogadóba, gondját viselve neki.
Másnap, amikor elment a vendégfogadóból, két pénzt adott a fogadósnak, hogy viselje gondját az embernek, és ha még másra is szüksége lenne, amikor visszatér kifizeti.
E három közül szerinted ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
Et nem válasz! A szeresd felebarátodat, mint tenmagadat mindenkire vonatkozik! Buddhistára, katolikusra reformátusra, és ateistára! A lényege a szeretet, amit a másik ember iránt kellene érezzünk, mindegy milyen hitü, vagy nem hitü! És akkor nincsenek vallásháboruk, és értelmezési viták az élet egyik legfontosabb érzésében, ami a szeretet!!!
"Jézus majdnem szeret téged."
"A barátnőmmel majdnem mindennap szeretkezünk (hétfőn majdnem, kedden majdnem...)"
"Az ebéd majdnem finom volt, a főnök félig jó fej."
"Az élet félig szép, majdnem jó."
Biztos, hogy van ilyen jelenség is, de szeritnem nagyobb részt értik és teszik a keresztények a felebarát szeretetét.
A felebarát a szükséget szenvedő ember, ahogy erről Jézus beszélaz irgalmas szamaritánus példabeszédében.
Szerintem nagyobb gond az a mai világban, hogy a szeretet fogalmát nem jól értik sokan. Először azt kell biztosan tudnom, hogy mi a szeretet, és akkor tudom a felebarátomayt szeretni.
Vajon szereted-e? Mert ugylátom, hogy a keresztények jézus legszebb és legigazabb intését nem nagyon értik meg. És egyáltalán... Ki a felebarát? Mindenki, aki nem vagyok én??
