"mert Ady amolyan Dosztojevszkij- féle útkereső, kiindulópontja a nihil, nem pedig a(z emberi) létezés célja. haragszom is rá ezért. "
Érdekes... Miért kellene emiatt haragudni rá? Persze ez mindenkinek az egyéni szuverén joga, de miért baj az, miért kell haragudni azért, ha valaki eleve nem számol (azaz: leszámol) mindenféle elérhető, értelmes létcéllal? Miért baj az, ha valakiben (nem feltétlenül íróban, költőben, zenészben, stb.) mondjuk fiatalságának egy körülhatárolható periódusában különböző külső és belső hatások eredőjeként megszilárdul egy nihilista szemlélet, amit aztán "zászlajára tűz" és ennek fényében él, teszi többé-kevésbé a dolgait a Földön? Miért kell mindenáron kutatni és/vagy hinni a létezés célját, ha sokak szemében ilyen cél egyszerűen nincs? Én sejtem a választ, de nem rukkolnék elő vele...
Mert én azt nem akarom megérteni? - elfogadni? - hogy valaki feladja. Hogy ennyire kilátástalan legyen minden. És szerintem akkor ne is magyarázzuk el mit hogyan értünk ezután, mert a magyarázatok már csak ilyenek, és vitatkozni lehet még egy egyértelműnek látszó igenről, vagy nemről is. Igaz? Nem? De
...gondolom Hurráoptimista versében az idézett sor ironikus- mivel az egység megszűnése nála okozat, nem ok, mint ahogy a cselekvés ('ásás') is...kettős okozat... paradox... (ha "minden Egész eltörött" , akkor már hiába 'ásol'... reménytelen vállalkozás)...
...viszont: Magdi igazad is van, mert Ady amolyan Dosztojevszkij- féle útkereső, kiindulópontja a nihil, nem pedig a(z emberi) létezés célja. haragszom is rá ezért.
Tökéletesen nem érted azt a sort (ahogy szemmel láthatóan a legtöbb versem se), de nem baj, az értelmezés joga szabad, és én nem fogom elmagyarázni, mit hogyan értek.
Nahát! Most megleptél! Már nem lehettem itt, mert hazajött a kisfiam az Emil Rulez koncertről, de ez a vers?!!!
Nagyon jól sikerült, szerintem! Mármint, mint vers. Mert például Faludi versének a címe és az első versszaka jobban tetszik, de a Te 2. és 3. versszakod szerintem ezerszer jobb, a vége pedig milliószor! De ez csak az én egyéni véleményem, mert szeretem az optimista befejezéseket, és a bizakodás kicsendülését. Sőt, a végén Rád sem ismerni, mert cselekvésre késztetsz...
Jól van, jól van S.1, de ez egy fórum, nem egy cenzúrátott ősöreg gagyi, hadd írjam azt amit. Különben: ha meg ez itt egy belterjes kis teknő akar lenni, szaporodjon benne aki itt potens.
Ásók vagyunk páran. Átkozzuk a fák, a könyvek, a nők s az élet illatát. Elássuk a holdat, napfényt, csillagot és kacagunk, mert mindent itthagyunk.
Számodra kín az ásólét. Az emberek gyilkos történelme kell neked? Ugyan ki vagy te? Miért kelljen tudni rólad, ha kilépsz majd a rianó Jégsemmibe?
Nem volna szégyen, hogy csak miattad élek, de nem segítesz. Nem védesz, de gyilkolsz és kísértesz. Éldobnám én ezt az ásó-életet, de ásó maradok, s te hidegvérrel végignézed.
...szándékosan hagytam le az utolsó részt, túl konkrét- nekem...és nem is értek vele egyet, hisz talán ez (emlékezés, nem felejtés stb...) az egyetlen ürügy= menekülési látszat- lehetőség ebben a rohadt reménytelenségben...
szv
(...nem zavarunk össze, én tényleg másik személy vagyok...)
(Én nem értek egyet ezzel a verssel - ezt csak azért tartottam fontosnak leszögezni, mert általában csak olyan verseket írok be topikokba, amelyekkel egyetértek.)
H., de Te is már régen írtad ezt, talán már változott azóta az álláspontod, nem?
