Én csak annyira foglalkozom az élet utáni léttel amennyire az "kell" mint ellenpár az élet-halál témában. Ma'at törvényei az életnek szólnak, de persze hatásai a halál után is megmaradnak. Nem vagyok benne biztos, hogy mindenképpen rosszul járnál, mert úgy gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy Kemet-Ortodox legyél, hanem az, hogy a Ma'at-al, hogyan működsz együtt. Akár akaratlanul, akár más vallási/filozófiai keretben.
Légzés/jóga: Én nem tudok semmilyen jógára vagy jóga elveken(prána) alapuló egyiptomi légzés technikáról. Szerintem ha lett volna ilyen, akkor azt (is) megörökítették volna a művészetükben az egyiptomiak. Amennyire én tudom a rituális transzban volt fontos szerepe a légzésnek, plusz a napi rituálékban.
Azt azért hozzáteszem, hogy találtam egy érdekességet az írásodban: hosszú éveken át foglalkoztam küzdősportokkal és jógával, számos emberrel találkoztam e területen. Többen állították, hogy mindennek az alapja a helyes légzés, valamint azt, hogy az emberi élet megfelelő légzőtechnikával lényegesen meghosszabbítható. Sajnos e titkot nem fedte még fel előttem senki, már ha egyáltalán létezik ilyen (de feltételezem, hogy igen). Lehetséges, hogy az egyiptomiak erre választ tudnak adni? Az, hogy a légzésnek fontos szerepe van az emberi test energetikájának áramoltatásában – ez biztos.
A tibeti szerzetesek állítólag a megfelelő légzéstechnika alkalmazásával hosszú órákon keresztül képesek voltak futni, de a légzés alkalmazásából eredt az, hogy lépéseik könnyűek, légiesek. Walk like an Egyiptian....- lehet, hogy csak én magyarázom be magamnak, de lehetséges, hogy ennek az alapja a Breath like an Egyptian...?
Van más szakanyag is a légzéssel kapcsolatban az egyiptomiak részéről, vagy konkrétumot te sem tudsz? (nem véletlenül írtam, hogy érdekelne a Saleem féle jóga, függetlenül attól, hogy a doki mennyire hiteles)
A Walk like an Egyptian I-IV. alapján egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy valóban létezett egyiptomi jóga/harcművészet, márcsak azért sem, mert a jin-yang elvet egyértelműen látom az írásodban.
Persze, hogy árnyaltabb, csak cukkolni akartalak:)
De megmondom öszintén, engem nem érdekel, mi lesz a halál után. (talán ezért sem vagyok kemet-ortodox). Úgyis kiderül, ha majd odakerülök, majd ráérek akkor elgondolkozni ezen.
(Igaz, ha valóban Ma'at törvényei érvényesek , akkor val'szeg nagyon rácsesztem. De talán még ez sem gond, jó lesz nekem ismét a földi életben, nem ragaszkodom én feltétlenül a Sás Földjéhez. Elég ha sátánistaként és férfiként születek újra, ennél többet nem igénylek:))
Ma'aty: A kettős realitások,
A Föld a Horizont alatt,
Külső és belső tájképe a Léleknek.
Az ősi Egyiptom filozófiája a dualitás doktrínája alapján volt megszervezve. Filozófiájuk domináns eleme volt az ellentétek egyesülése, az egymásnak ellenszegülő feszültségek egyensúlya, mely az élet harmóniájáért és folyamatosságáért volt felelős.
Az ellentétek egyesülésének hieroglifikus szimbóluma a stilizált emberi légcső és tüdő volt. Az ősi egyiptomiak mélyen csodálták a lélegzet semmihez sem hasonlítható varázslatosságát, gyakran használták a végső misztérium szimbólumaként. Az élő lélegzet a tüdőben a határfelület a kinti világ élettelen levegőjével és a belső világ élő lélegzetével. Az isteni életenergia teremtődik meg ily módon ezen a határfelületen, amely azt a „varázslatot” szimbolizálja, ahogy az egyből kettő lesz. Ez lett az egyiptomi nép jelképe is, az összefonódó papirusz és lótusz kacsok, amik Alsó és Felső Egyiptom egységét hirdették.
A valóságnak, azaz a ma’at-nak két egyenlő, de ellentétes formája van: a külső világ (űr/idő) valósága; és a lélek belső világának valósága. Ezt a két valóságot úgy nevezték, hogy „tauy” – kettős világok, vagy ma’aty- „kettős realitások”.
A kettős valóság egyik elsődleges metaforája nem más volt, mint a Nílus. A folyó két partját ugyanaz a folyó választotta szét és egyesítette, mint ahogy a lélek valósága el van választva és egyesítve a test külső valóságával. A lélek belső világának valósága az egyensúly a külső világ valóságával és a mi életünk a kettő közti határfelület.
A nyugati horizont, ahol a Nap felkel egyik a duat vagyis a lélek belsejének bejáratai közül. A belső világ törvényei pont olyan valóságosak, mint a fizika törvényei, a belső mindig kapcsolódik a külsőhöz, úgy ahogy a dolgok kapcsolódnak a tükörben visszaverődő képmáshoz; másképpen fogalmazva: addig nincs képmás, amíg az élő szem lencséje nem fókuszálja a fényt.
A belső világ képmása egy élő személyen keresztül szűrődik át; minden részlet kapcsolatban van az élettel és az individum élettapasztalataival. Duat a létezés összegyűjtött tapasztalatai és ez az a hely, ahol ezek a tapasztalatok megélhetőek: a belső „Homályzóna”.
Imenta vagyis a „rejtett föld a horizont alatt” a „másféleség” abszolút helye, amin keresztül kell hatolnia a Napnak napkelte és napnyugta között. A Nap belép a horizonton, elnyelve Nut az ég által.
A horizont a választóvonal a megismerhető és megismerhetetlen között. Ez a legközvetlenebb érzékelhetősége az ősi dualitásnak, mivelhogy a horizont kerülete áthatolhatatlan határvonal. Nem számít, hogy milyen gyorsan utazol, a horizont veled mozog, távol tőled, örökké érinthetetlenül, de ott van mindig jelenvalóként. Tartalmaz téged, és mégis teljesen külön van tőled.
Hasonlítsd össze „Platon barlangját” a duat leírásaival, Imenta-val a Titkos Hellyel, ami Wesir belseje, a lélek belseje. A lélek belső dimenziójának valósága nem más, mint a fizikai valóság ellenpárja, partner a „kettős valóságban” és a „két világban.” (ma’aty, taui)
Hasonlítsd össze Platon fényét, mely árnyat vet. Mi az a fény? Honnan jön? A görögök ezt nem firtatták. Az egyiptomiak igen. „Ki” vetíti ki a fényt és „ki” az, aki érzékeli a kivetítést? A görögök nem tudták megfejteni ezt a talányt, mert eltávolították az Isteni Szemet minden individum belső világából, egyszerű vízióvá lefokozva azt.
Ma’at. Leggyakrabban úgy fordítják, hogy „Igazság” vagy „Kozmikus Rend”. Jele a strucc toll vagyis az „Igazság Tolla”.
A modern kifejezés, vagyis a „realitás” árnyalt képet ad az ősi szó jelentéséről. Az igazság relatív koncepció, könnyű visszaélni vele, és ami egyiknek igazság az a másiknak csalóka káprázat, de mégis mindegyik egy közös fizikai realitáson osztoznak. Ez a ma’at a realitás realitása.
A praktikus gondolkodású egyiptomiak tudták, hogy ésszel felfogható érzékelés körbe van bástyázva megszeghetetlen szabályokkal, amit az Istenek sem tudnak felforgatni vagy megtagadni. Csodálatos megfigyeléseik és technológiai vívmányaik a legkorábbi tudományoknak lett alapköve.
Az egyiptomi nem úgy kérdezett, hogy „Igaz ez?” hanem úgy hogy „Való ez?”. Ma’at-ot úgy is meghatározzák, mint „etika vagy kozmológia”, de az egy modern vélekedés, hogy a Ma’at egyszerű etika lett volna.
Miután Egyiptom elesett a világ Teremtőre és Teremtményre lett osztva, az isteni világot hamuvá, porrá és bűnné csökkentették és az embereket az Isten szolgáivá tették. Ez a fajta felosztása a világnak teljesen idegen az egyiptomi gondolkodástól és viselkedéstől. Ma’at több volt, mint Igazság, Ma’at a realitás, a realitás szilárd talaja volt ami lehetővé tette a Napnak, hogy felkeljen a horizonton, hogy a csillagok ragyogjanak, a folyók megáradjanak és az emberek gondolkodjanak. Az egész univerzum és benne a világ szent volt az ősi szemlélet szerint.
Az „etika” az emberi akarat és engedmény függvénye, és mint olyan az emberi dualitás funkciója. Ami „etikus” az egyik népcsoportnak az a másiknak vétkesség. De a Ma’at vagyis a valóság, ami a csoportokat azzá teszi, amik, maga a transzcendens etika, úgy ahogy a kő vagy a virág amorális „igazság vagy hamisság” nélküli. Hogyan lehet egy virág „hamis” vagy „etikus”. Ilyen egyszerű. Hogyan lehet az univerzum „etikus, morális vagy jó és rossz”? Ilyen egyszerű. Ez a Ma’at.
Egy strucctoll a koronája a valóság megszemélyesítőjének, Lady Ma’ar ábrázolása az asszony toll koronával. Halál az élet végső realitása; éppen ezért Lady Ma’at az egyik fő szereplője a temetkezési rituáléknak, de az egyiptomi élet minden területén is képviselteti magát.
Egyiptomot mindenki máshogy látja. Az ősi egyiptomiak úgy néztek magukra mint a „Nap gyermekeire”, a népet pedig úgy nevezték, hogy Ta Meri aminek kettős jelentése: Szerelem Földje – A Szeretett Föld. Kemet vagyis a folyópartok és a termékeny földek neve annyit jelent, hogy a „Fekete Föld”. Ta Deshert-nek hívták az őket körülvevő homokos területet, vagyis a sivatagot.
Sokan azt gondolják Egyiptomról, hogy statikus kultúra volt, ami be volt zárva a Nílus ritmusába. Ennek ellentmond a nemzet egész történelme, ami nyomott hagyott életükben és a művészetükben. Az övék volt a legstabilabb kultúra, amit ember valaha is alapított és ez arra hívja fel a figyelmünket, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az alapelveket, amik alapján éltek.
Egyiptom nagysága óta sok idő eltelt, de az embernek lenni művészete időtlen. Ez a művészet soha nem volt olyan időtlenül ábrázolva, mint Egyiptom ősi kultúrájában.
Egyiptom spirituális tanításai hasonlóak a Buddhizmus egyes tanaival. Mindkét vallás „kifejlesztette” és gyakorolta a meditációt, egy olyan világban, melyben transzcendens szimbolikus jelentősége volt a létezőnek, amiben a lélek rejtezik. Világuk Isteni birodalom volt, melyet Isteni erők alakítottak azért, hogy a húsban lakó lélek megtapasztalhassa azt.
Az egyiptomi vallás a tánc, öröm és a boldogság ünnepeinek elegáns filozófiája, amit egy biztonságos, nyugodt világnézet táplál. Ez nem olyan vallás, amit egy lándzsa hegyén alapítottak. Az egyiptomiak derűs, elegáns víziója a valóságról a Nílus völgy viszonylagos kényelmét tükrözi vissza, amit az idő folyója visz tovább, tökéletes menetrendben, így az Isteni lélek hajója végigutazhat és tapasztalhat az igazi életben.
Egyiptom mitológiája személyes és emberi. Isteneikről szóló történeteik nem üresen kongó mesék háborúkról, vagy az óriásokkal való csatáról. Az emberiség nem harcol az Istenekkel, nem küzd ellenük, és nem helyezkedik velük szembe. Mítoszaik individualizált mondák melyeket elönt az álomszerű varázslat, ami felemeli őket a mítoszok birodalmába. Nincs Armageddon, nincs Gotterdammerung; csak egy jó barát árulása, féltékenységből elkövetett gyilkosság és a magányosság gonoszsága. Nincsenek bosszúálló angyalok seregei, csak, a családok reakciói egymás cselekedetére; vagyis az emberi család archetípusa van jelen. „A legnagyobb történet amit valaha is elmondtak” szíve és lelke Aset és Wesir legendája. Történet egy a férjéhez mélyen ragaszkodó, lojális asszonyról és annak fájdalmáról mikor elveszti hitvesét. Azzal, hogy Aset újra összekötetett Wesir-el, egy egész nemzet kötetett meg, egyesülve a realitás egy víziójával. Mitológiájuk és irodalmuk emberi történetek elég mágiával ahhoz, hogy az események a helyükre kerüljenek, a belső psziché termékeny talajába.
Mitológiájuk nem veszett el az egekben; egymásra néztek folyamatosan.
Volt egy olyan zeneszám, aminek az volt a címe: Walk like an Egyptian. Valamilyen női együttes énekelte, de a nevüket nem tudom.
Ha az írásod a sátánizmusról szólna, akkor ez a tipikus "unleash the dark potential in others" technika lenne. Sajnos réám nem hat, én nem félek az örökkévalóságtól:)
Azért persze nem rossz, amit írsz, (sőt!)és az egyiptomi kultúrát és történelmet is kedvelem, de egy sátánistát meglehetősen nehéz mentálisan befolyásolni, Zealander mester!:)
Mi van ha a szerelem örökké tart? Az Ősi Egyiptomban a legnagyobb kérdés így kezdődött: „Mi van ha…?” Mi van ha a lelked valóban örökkévaló? Mi van ha van folytatás? Milyen lesz az? Mire számíthat az örökkévaló és isteni lélek? Ez az igazi „sivatagi játék”: mi van ha egy szigeten ragadsz örökre? Mi az amit magaddal szeretnél vinni? A halál ez a sziget az örökkévalóság óceánjában.
Az egyiptomiak igen gondosan és nagy intenzitással játszották ezt a „sivatagi játékot”, életüket annak szentelve, hogy olyan túlvilági életük legyen az örökkévalóságban, amit érdemes megélni. Az alapoknál kezdték, levegő, fény, egy hely ahol el lehet időzni, szerelmeskedés, kenyérsütés, lélegzetvétel, sör és egyéb ételek. Sírfestményeik a szeretett elfoglaltságaikat ábrázolták, azokat a pillanatokat amikor magában sóhajt az ember, hogy bárcsak örökké tartanának. A következő életedben a saját szigeteden ezek a pillanatok örökké tartanak. Minél mélyebbre lélegzed be a külső világ örömeit a lelkedbe, annál mélyebben tudod majd újra átélni ezeket a következő világban. Ezeket a belélegzett „képeket” viszi át lelked szubsztanciájában a következő világba. Te vagy a film, a kameraman, a színész, a rendező és a néző az életed történetében. A következő életben minden momentum a te saját létezésed lesz.
Egyedül leszel ebben a Következő Életben a szigeteden. Minden kép élőről és élettelenről a te életedből lesz ott. Igazán azt akarod, hogy egy hazugságban élj az örökkévalóságig? Ellenségeid arcát akarod látni az örökkésvalóságig? Örökké félni akarsz azok bosszújától akiknek ártottál valaha is? Mert ezek a dolgok is mind veled jönnek a következő életbe. Cselekedeteid a mának és az örökkévalóságnak szólnak. Ez az út nem olyan mint a Jehova által elrendelteké vagy Allah által kontrolláltaké, ez az út az öntudatos, civilizált felnőtté.
Ez a cél, hogy megtanulj úgy járni mint egy egyiptomi, tudván, hogy lépéseid az örökkévalóságba vezetnek, nem számít, hogy merre mész és hogy milyen sokáig tart, hogy odajuss.
Én még nem láttam komoly egyiptológust aki egyetértett volna vele. Eleve komolytalannak tartják az ezoterikus dolgai miatt és nem utolsósorban a szektája miatt:) Ahol ő az utolsó Fáraó. Huhh. No hagyjuk.
Igen a Kemet-Ortodoxia weboldalról van. Még igen kezdetleges, de benne vagyok a fordításban. Lesz egy elég hosszú cikk az egyiptomi világképről és filozófiáról is. Ott majd jól látható lesz, hogy milyen volt az amikor valóban elvont fogalmakról gondolodtak.
Most pedig rátérek valami újra. Talán neked is érdekes lesz.:)
Sajnos nem emléxem a nevekre, akiket Saleem megjelöl hivatkozási forrásként (mintha valami Bosch -t emlegetne, meg van egy másik is), de a könyve szerint több komoly egyiptológus is azt állítja, amit ő. (kétségtelen, hogy semmilyen forrásművet nem jelöl meg)
Az idézet a kemet-ortodoxia weblapról van? (már jártam ott, de nem néztem még meg alaposabban)
"Nagyon ritka esetekben, emberek emelkedtek Isteni rangra, életükben elért tetteikért. Egyikük Amunhotep, Hapu fia, a másik pedig Imhotep. Istenné emelése a Ptolemaida korszakban történt.
Amunhotep, Hapi fia, másképpen Amenhotep) udvaronc volt, akit királyi írnokként foglalkoztattak és a „Király munkájának felügyelője” titulust is a magáénak mondhatta III-ik Amunhotep idején a 18-ik Dinasztia idején. Később, a Ptolemaida korszakban emelték Istenséggé a bölcsessége miatt.
Amunhotep a Delta környékéről jött Athribis-ből és a Theba-i udvarban nyerte el rangjait. Az ő feladata volt a katonaságba való regrutálás és a munkások felvétele az építkezésekhez. Mint a Fáraó felügyelőjének, nagyon sok pazar építmény építési terveihez lehetett köze, nem csak Theba-ban hanem Nubia-ban is.
A Fáraó bizalmasa volt és előjogokkal rendelkező hivatalnoka akinek irányítása alá tartoztak Sitamun hatalmas birtokai. A legidősebb királyi leányt hozzáadták és ami nagyon nagy ritkaság volt egy a köznépből származó ember számára: saját temetkezési templomot kapott. Itt testes írnokként ábrázolták. Úgy tartották, hogy nyolvanas évei során halt meg. Síremléke a Theban nekropoliszban található meg.
Összes titulusa között, Amunhotep a „Királyi írnok”-ra volt a legbüszkébb. Kultusza Theba határai között maradt, ahol jótevőként és gyógyítóként szolgálták. Deir el-Bahari-ban és Deir el-Medina-ban, Ptah templomában, megosztotta kultuszát Imhotepel, akit elválaszthatatlan testvérének tartottak.
A Karnak-i templomban imádkoztak szobraihoz, úgy tartották, hogy közvetít a nagyobb Istenség Amun felé.
Imádatának fő helye:
Theba, ahol Imhotep-el együtt szolgálták, a 4-ik Nome-ban, Felső Egyiptomban.
Egyéb helyek:
Deir el-Bahari, 4-ik Nome, Felső Egyiptom
Deir el-Medina, 4-ik Nome, Felső Egyiptom
Ptah Karnak-i temploma, 4-ik Nome, Felső Egyiptom"
Sutekh= Seth(Seth a torz görög átírás.)
Sekhmet= Ő Ra szeme, bosszúállás, betegségek, háború és a gyógyítás Istennője.
Megtaláltam Saleem weboldalát, ahol az iszlámmal akarja összemosni az egyiptomi vallást. Kedvencem az, hogy leírja, hogy rossz a fordítás, Neter, Neteru stb, mind ugyanazt jelentik:) De hogy erre hogyan jött rá...:):) (Elárulom: sehogy sem tudja bizonyítani, pláne, hogy így elég sok írás logikátlan lenne.)
Szerintem az Isten-principium egy, legalábbis én nem látok különösebb jelentőséget abban, hogy melyik van a másiknak alárendelve. Bár az valóban logikusnak tűnik, hogy egy istennek van a principium alárendelve, és nem fordítva.
Amunhotep? Ez ismeretlenül cseng nekem. Melyik isten ő?
A Sutekh meg a Sekhmet között mi a különbség? Melyik seth a kettő közül?
Amit az Egy teóriáról ír az szerintem is okés, de ezzel nem mondott újat. A princípium megfeleltetés minden vallásban megvan, de nem úgy, hogy a princípiumnak van alárendelve az adott Isten, hanem pont fordítva. Az egyiptomi írás szerint viszont nem létezhetne a három különböző istenfogalom ha valóban elvekként gondoltak volna rájuk. Nekem azért gázos Saleem, mert olyasmit akar belemagyarázni az egyiptomi vallásba ami ott sem volt:) És kórosan bizonygatja az egyistenhitet, mintha a többistenhit az valami borzalmas dolog lenne.
Áldozás princípium érdekében? Hát nem t'om. És lehet kérni egy ilyesmitől a szeretetet? Lehet vele kommunikálni? Tud tanácsokat adni? Mert mindez megvolt az ősi egyiptomban. De mondok jobbat: Amunhotep aki halála után Istenné lett. Princípiummá változott? Nem hiszem:)
Sutekh nem sötétség és nem is betegség. A betegség az Sekhmet-hez tartozik. Ha a hieroglifája érdekel, arról is lehet szó.
Mondani semmit sem akart a bálványokhoz való imádkozással szvsz, simán le akarja tagadni. Mert különben dől a teória.
Átrágtam magam tegnap a Saleem-i gondolaltokon és nem is állít akkora hülyeségeket Saleem (eltekintve az erősen érezhető keresztényi beütésektől)
Vagyis: A Neter, mint EGY teóriáját Saleem sem vitatja, ugyanazt állítja. Az eltérés az ő megközelítésében ott rejlik, hogy a az EGY-nek számos alakja van, isteni kinyilatkozása, vagyis elvileg minden egyiptomi isten az EGY-nek valamely formája. Az isteneket azonban soxor természeti elveknek feleltették meg, (a sumerok is), tehát véleményem szerint Saleem lényegében ugyanazt állítja, mint a többi egyiptológus. Nem olyan könnyű ezt érthetően megfogalmaznom, de azért megpróbálom: Teljesen mindegy, hogy pl. Seth-et a sötétségként, a betegségekként vagy maga Seth istenként értelmezzük, ugyanazt takarja. (és feltételezem ugyanaz a hieroglifája is, de ebben nem vagyok biztos)
Az viszont kétségtelenül igaz, hogy Saleem erőltetetten próbál valami új dologgal csillogni, így a teljesen laikus számára ez megtévesztő lehet.
Azzal egyetértek és értelemszerű, hogy nem áldozhattak az egyiptomiak fogalmaknak, de ha pl. Ozirisznak áldoztak, akkor áldozhattak pl. valamely olyan princípium érdekében, amelyet Uszír testesített meg, illetve szimbolizált.
Helyenként azonban elmaszatolja Saleem doki a könyvet és úgy érzem, lényeges dolgokon átugrik, pont ezért a könyv olyanoknak való, akik valamelyest jártasak az egyiptológiában. Azt az egy részt, amelyben a doki azt írja, hogy téves azt gondolni, hogy az egyiptomiak állandóan bálványok és macskaszobrok előtt térdeltek és imádkoztak – nos, hogy ezzel mit akar mondani, valóban nem értem.
UI: Azért kíváncsi lennék, mit tud „egyiptomi jógaként” felmutatni. Szerintem minden jóga stílus hasonló...
Szerintem sehogy sincs értelme:) Kivéve akkor ha elfogadjuk azt, hogy az egyiptomiak egy fogalomnak áldoztak ételt, építettek szobrokat stb. Az egész kultúra ellentmond ennek szvsz. De Saleem bá' felőlem azt hisz amit akar. Van egy másik sikerkönyve is az egyiptomi jógáról:):):)
Komoly...
Ezen átrágom magam mégegyszer, de valami már kezd derengeni. Ha jól értelmezem, Maat törvényei a Neter-re, mint az EGY-re vonatkoznak. Az Egy viszont az összes istent jelenti - tényleg, így nem sok értelme van a Saleem-i elméletnek. ( De azért ma belenézek mégegyszer, szeretnék ebben a kérdésben tisztán látni)
Dr Saleem nem tud olvasni:) Három szó van az egyiptomi nyelvben az "isten" fogalomra.
Neter: Isten
Neteru: Isten (Férfi avagy hímnemű)
Neteret: Istennő (Nő avagy nőnemű)
A Neter az összefoglaló szó, amely az Istenek összességét is jelenti mint Egy-et. A másik kettő használata asszem egyértelmű. Saleem elmélete pont az írás miatt bukik nagyot, mert az egyiptomi nyelvben nincs elvont fogalmakra, tárgyakra, stb sem hímnem, sem nőnem. Ha stimmelne az elmélete, hogy az egyiptomi "isten" szó(egyébként is...melyik a három közül???) annyit jelent, hogy Törvény, akkor mire fül van a Neteru és Neteret determinatívum?:) De ha nem ismeri valaki a nyelvet akkor is gondot okoz ez, mert ki hallott már olyat, hogy egy fogalomhoz imádkozik valaki? Vagy hogy egy fogalomnak áldoz ételt? Nonszensz:):)
Nna, most ismét kötözködni fogok, méghozzá egy régi dologgal:
Sophia leírta Maat erényeit és bizony több helyen az Isten szó szerepel a magyar fordításban, méghozzá nagy betűvel. Dr. Saleem pedig ugyebár azt állítja a könyvében, mint arról már korábban szó volt a misztika és mágia topikban, hogy téves az az elgondolás, hogy az egyiptomi vallás többistenhitű, mert valójában egy istenről van szó, aki mindig más alakot ölt. Szóval akkor most hogy is van ez? Egy vagy többistenhitű az egyiptomi vallás? (amennyiben több, akkor miért szerepel 'Isten' a forditásban 'istenek' helyett?
Ismét szeretném ajánlani Mika Valtari: Szinhue című könyvét.
Mika Waltari egy nagyon híres, finn származású történelem professzor, aki az 1950-es években alkotta művei nagy részét. Minden egyes történelmi regényét több éves, évtizedes
kutatási eredményei támasztják alá. A már említett Szinuhe című műve egyes szám első személyben íródott, valóban hiteles adatokon, tényeken alapuló mű, amelyet olvasva olyan érzés keríthet hatalmába, mintha az olvasó is az adott korban élne.
A mű komolyan mondom, hogy utánozhatatlan. Úgy mutatja be az ősi egyiptomot, hogy az ember képtelen letenni a könyvet, amíg végig nem olvasta (pedig nem éppen egy vékony mű)
