te sokkal anyagiasabb vagy, mert nem mered felvállalni. :-)
dehogy szarsz rá. ez nem egy olyan kor, ahol csak úgy szarhatsz rá. :-)
csak éppen szégyen bevallanod, hogy igenis örülnél egy kis lóvénak. :-)
én örülnék, bevallom. felőlem nevezz anyagiasnak emiatt.
Én is tapasztalatból mondtam, hogy kifizettetik velük, úgy látszik nem mindenhol ugyanúgy van.
"látod, megint csak az anyagiasságodat fedted föl.
valójában csak a pénz és a magántulajdon védelme az, amit csinálsz. vagyis pont azé az önzésé, ami ellen kikelsz. :-)
nem érzed az ellentmondást?"
Ezt most komolyan mondod? Szó nem volt önzésről, meg anyagiasságról, még, ha az is lennék, de ugye nem ismerjük egymást.
Elolvastad te, hogy miről van itt szó?
tudod, hogy ott "fönt" mennyi pénz van?
rengeteg. és úgy szórják, mint az állat. nem filléreket. milliókat. és közben rettentően smucigok a kevésbé tehetősekkel. irigyek, nem akarnak adni nekik.
azt várják tőlük, hogy érezzenek lelkiismeret-furdalást pár lenyúlt forint miatt. hogy érezzék magukat bűnösnek.
bizalmas infó: pár haverom büfés volt egy moziban, sok-sok pénzt nyúltak le a kasszából, rendszeresen.
a végén persze kirúgták őket, de megúszták ennyivel. ki nem fizettettek velük semmit sem.
ami nem bizonyítható, azért nem fizettetthetnek ki velük semmit.
többnyire nem kell kifizetnie. hiszen nem is tudni, honnan származik a hiány. ha egyáltalán hiány az. százezres bevételeknél pár forint nem oszt, nem szoroz. :-)
látod, megint csak az anyagiasságodat fedted föl.
valójában csak a pénz és a magántulajdon védelme az, amit csinálsz. vagyis pont azé az önzésé, ami ellen kikelsz. :-)
nem érzed az ellentmondást?
"Mondok egy hétköznapi példát: bemész vásárolni valahová, és a pénztárnál többet kapsz vissza, mint ami jár, szépen elsunnyogsz vele, pedig TUDOD, mit kellene tenned."
azt mondani: -Köszönöm szépen!
"Attól, hogy nem azt tetted, attól még az lett volna a helyes, hogy szólsz. Igaz?"
csak az iszonyatosan gyávák cselekednek mindig helyesen. a közepesen gyávák csak szeretnének helyesen cselekedni.
"Jó esetben ezen tovább töprengsz, és, ha nincs is merszed visszamenni, legközelebb talán már szólni fogsz."
miért kéne szólni? a bolt nem fog tönkremenni tőle, neked meg jól jön a pénz. így senkinek sem esik semmi baja.
"Tehát nincs veszve semmi, asszem ez is olyasmi, amit tanulni, és gyakorolni kell. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb."
Ugyan mit kéne gyakorolni? Aki ennyire tiszteli a pénzt, az nem jó ember, csupán egy anyagias szarrágó.
Onnan, hogy az a pénz NEM AZ ENYÉM. Valaki másé, hiányozni fog neki, NEM ENGEM ILLET, vissza kell adni.
Az más kérdés, hogy van akivel ezt nem lehet megértetni(még), és van, aki tudja magától, ösztönösen. Ez a téma viszont jobban illik valamelyik reinkarnációs topicba.
Bármennyire is sablonosan hangzik, de a Rossz (Gonosz, Ördög, Sátán, stb) hatása az emberben az amiért nem tudom a jot cselekedni. Fejben megvan, szivben megvan, de mégsincs hozzá elég erőm...
Tenni kell a jot nemcsak gondolkodni rola. És ha eleget tettük akkor már nem tudunk majd mást tenni mint jot. JO szokás:))
Kölcsönhatáson én azt értem, hogy ha megvalósítod a meggyőződésed, az megerősít téged. Viszont minél többször bekövetkezik, hogy elmulasztod a megvalósítást, annál jobban gyengülni fogsz a meggyőződésedben/hitedben is.
Erre értettem azt, hogy elvész - mint ahogy Adept is írta.
Az más kérdés, hogy az elvi lehetőség mindig adott az újrakezdésre, csak kérdés, hogy tudsz-e még élni vele?
A kölcsönhatás az tuti.
De miért vész el? Szerintem ez nem törvényszerű!
Mondok egy hétköznapi példát: bemész vásárolni valahová, és a pénztárnál többet kapsz vissza, mint ami jár, szépen elsunnyogsz vele, pedig TUDOD, mit kellene tenned. Attól, hogy nem azt tetted, attól még az lett volna a helyes, hogy szólsz. Igaz? Jó esetben ezen tovább töprengsz, és, ha nincs is merszed visszamenni, legközelebb talán már szólni fogsz.
Tehát nincs veszve semmi, asszem ez is olyasmi, amit tanulni, és gyakorolni kell. Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb.
Általános probléma. Nálam jártasabb emberek sokszor leírták már, hogy anyagi valónkhoz társuló személyiségünk küzd a megvalósítás ellen. Mindent elkövet, hogy elterelje figyelmünket a megvalósításról. Ennek egyik legjobb módja a megértéssel való megelégedés.
"Mennyire van összhangban egy ember élete a meggyőződésével?"
Azt gondolom, hogy ahogyan élünk, az a valódi meggyőződésünk.
Közben beszélhetünk bármiről, hogy "szeressük egymást", vagy épp "csak magunkra számíthatunk", ez csak duma, jó esetben cél, de amíg nem azt csináljuk, addig a lelkünk mélyén nem gondoljuk komolyan, és énszerintem az nem nevezhető meggyőződésnek, vagy hitnek.
