Én imádom a várost, a nyüzsgést, megörülnék a csendben.
Ezt még nem próbáltam a Balatonban, egyedül nem jó, csak akkor ha mellettem didereg valaki, akivel már jól átfagytunk az augusztus meleg ellenére is...
Északi v. déli part?
De csak túrázni szoktál v. komoly hegymászást is szoktál csinálni, biztosítással, ki tudja még mi mindennel.
Szeretek én is kirándulni, de mértékkel. MOndjuk ez az jelenteni, hogy szívesen elmegyek egy-két napra kirándulni bárhova, addig élvezetes, de annál többet nem, sokat jártam így iskolával, elég volt...
New Yorkba vágyom és Japánba.
Egyébként engem is lenyűgöznek a természet mindent elsöprő erői, ebből a szempontból csak a rombolás jöhet szóba, de az ijesztő, hogy mennyire nem irányítható, mindent elsöprő tud lenni. Félelemetes.
Mostanában elmennék nagyon Hawaiira is. Szörfözni. Hullámlovagolni, az fel sem mérhető szabadság érzése lehet.
Mindenféle zenét szeretek, kivéve a tuctuc zenét és a rap-et. A lényeg, hogy legyen jó dallama, üteme, ritmusa. Tizenévesen a rock és az alternatív műfajt szerettem. Idővel szélesedett a zenei ízlésem. Szeretem már a bluest, a jazzt, és mindenféle jó zenét is. Szeretek koncertekre is járni. A diszkókat ki nem állhatom.
Honnan nincs visszaút? A mélyvízből. Nem tudok jól úszni, inkább csak lebegni, ringatózni szeretek a víz felszínén és nézni az égboltot. Éjjel csodás tud lenni így lebegni a Balatonban és nézni a hullócsillagokat. Csináltál már efélét?
Szeretek kirándulni, egyre jobban. Főleg a hegyeket szeretem. Régebben inkább az síkságokért voltam oda, de tavaly minden megváltozott egy ausztriai kirándulás során. Beleszerettem a hegyekbe, egészen pontosan az Alpokba, a magasságukba, a hatalmasságukba, rendíthetetlenségükbe, a nyugalmukba. Főleg most, hogy februárban kint voltam Észak-Olaszországban egy hetet. Azóta is vágyom vissza.
Értelek. Azért is, mert én is ilyen voltam. Ezt köszönhetem csak ennek az egészet, hogy már nem ilyen vagyok... És tényleg jó, nem gondoltam volna soha. Már az embereket is szeretem... Milyen zenére szoktál ilyenkor táncolni? Vagy inkább koncertekre jársz?
Honnan nincs visszaút?
Sokat dolgozol, habár lehet most az a legjobb ilyenkor, nekem is jó, pedig fele annyit se dolgozom, mint Te.
Ha ennyire szereted a természetet, kirándulni is szeretsz?
Egyáltalán nem okozol csalódást. Hidd el, én sem járok olyan sűrűn bulizni. De néha kell. Érzem hogy kell, hogy kimozduljak, hogy elmenjek, táncoljak, olyan hangosan halljam a zenét, hogy érezzem a mellkasomban a dübörgését, hogy teljesen eggyé olvadjak vele. Ilyenkor kitáncolom magamból a fájdalmat, a bánatot, mindent. Jól esik néha. Beszélgetni én is szeretek, de igazán jó beszélgetőpartnert nehéz találni. Örülök, hogy most sikerült... :)
Szeretem a hullámokat. Bár a nagy hullámoktól félek. Félek, hogy elveszítem a kontrollt, s elsodornak, olyan messzire, ahonnan nincs visszaút...
Az emberek olyan érzéketlenek... s nem is veszik észre már az apró szépségeket. Talán ezért nem veszik észre a munkahelyeden a virágaidat sem.
Az emberek nagyravágyóak, pedig az igazi szépségek mindig a részletekben, az apróságokban, pillanatokban vannak elbújtatva. Szerintem. Csak sokan ezt már nem képesek meglátni... Erről mit gondolsz?
Biztos csalódást okozok Neked, de én nem vagyok egy nagyon nagy bulizós. Szerintem ezt sejtetted is, én beszélgetni szeretek.
Virágokat csak a munkahelyemen locsolom, először nem szerettem, de van olyan virág, ami csak azóta olyan szép, amióta én öntözöm, ennek nagy örülök, tök jó érzés. A nevét sem tudom, de olyan hálás, de annyira szomorú vagyok amiatt pl. hogy ezt senki nem veszi észre és nem mondja, hogy b. olyan szépek a virágok...
Nincsenek kedvenc virágaim, az egzotikus dolgokat szeretem én is, pl. orchideát nagyon. Jázmin testvérem kedvenc virága.
De, ma buliznom "kéne", de fizikailag fáradt vagyok. És... más is van...
Szeretem az orchideát, a jázmint, a krókuszt, de a hóvirágot is nagyon. Legutóbb édesapám kertjében láttam apró kis hóvirágokat, ahogy kibújtak a földből, a hó öleléséből. Csodaszép volt. Szeretem a virágokat. S Te? Neked mik a kedvenc virágaid?
Nem sokszor járok el teázni, de van pár hangulatos kis hely, ahova szivesen beülök a barátaimmal. Többnyire nyugodt, eldugott kis csöndes, hangulatos helyek, ahol lehet beszélgetni, ahol lehet élvezni a barátok társaságát egy csésze finom gőzölgő tea mellett.
Mikor buliztál utoljára? S hova szoktál bulizni járni?
Nagyon sok munkám van. Egy igen nagy, határidős projekten dolgozom. Muszáj volt bemennem, hogy határidőre kész legyek vele. Sokat foglalkozom a munkámmal. Szeretem is, meg aztán ha dolgozom, nem gondolok másra, nem gondolok semmire, csak a munkára... ezért aztán elég sokat dolgozom....
A napsütésnek én is örültem. Néha kinéztem az iroda ablakán, néztem a sétálgató embereket.
Délben kimentem az irodából egy kis sétára, arcom a napfénynek fordítottam, s hagytam, hogy megsimogasson. Olyan jó volt.
Mostanában egyre több és egyre nagyobb az igényem a természetre. Abban még sosem csalódtam. A természet maga egy csoda. Tiszta, őszinte. S nekem erre van igényem. Igyekszem többet és többet kimozdulni, el a városból, el innen...
Ma mikor teáztam, eszembe jutottál. Akkor is. :) Szeretsz teázóba járni? Van esetleg kedvenc helyed?
Arra gondoltam, amit mondtál, hogy süt a nap stb. Elég jól telt emiatt, tényleg, hazafelé menet még külön kerülőutat is tettem, csak a napsütés miatt, jó volt, most este is egy régóta dédelgetett dolog kezd végre elindulni, már nagyon vártam.
