Hmm, hmmm, hömm!
Szerintem az is a megfontolás része, hogy nem csak lelkiismereti okai vannak a jótékonykodásnak. Bár személy szerint azért adok, mert jól esik.
Ha túlsok és túl elégedetlen a szegényember, akkor azoknak nincs vesztenivalójuk, és esetleg könnyebben belemennek olyan helyzetbe, mint amit kissé tehetősebben meggondolnának, elkerülnének...
És mint olyan akinek van mit féltenie, én nem szívesen lennék egy ilyen szitu átélője, ezért inkább fenntartok a számukra egy olyan helyzetet, szintet amitől nekem sem kell tartanom.
A gond akkor van, mikor az én javaimmal más kezd el gazdálokodni....De ez már politika.
Ha jol emlekszem valami Jezus pont ilyesmirol beszelt. ;-)
Ha joletben elsz, kotelesseged masokon segiteni. Ez akkor is igencsak logikus, ha az ember nem tudja 100%-osan, hogy honnan van a vilag, honnan van az ember es miert stb.
Belőlem talán az ős félelem beszél.
Mi van ha később fizetni kell mindenért?
Ha e világon jó sorom volt nem számoltatnak-e el majd érte egy másik dimenzióban?
Azért a felsorolt helyzeteknek van jó oldala is. Mi persze nem látjuk, mert a tévé csak a rosszat mutatja.
Te például egy neurotikus társadalomban élsz, itt mindenki a pénztárcádra vadászik. Kötelességed trendynek lenni, fűtött szobában internetezni, mobiltelefonálni a villamoson, vagyonokat költeni egy sportcipőre, mert egy pipa vagy három csík van rajta, stb...
Egyébként én sem panaszkodom, jól élek. Megvannak a lehetőségeim, hogy megvalósíthassam a terveimet. Persze, úgy tervezek, hogy legyen realitása.
De ezek az anyagiak. Erről beugrik a Krokodil Dundee: amikor megkérdezi az ausztrál hobó, hogy miért költenek vagyonokat a new-yorkiak pszichológusokra. Azért, válaszolják, hogy elmondhassák nekik a problémáikat. Mire Dundee: Miért, nincsenek barátaik?
Jó kérdés, de szerintem egyszerű a válasz. Ha létezik egy magasabb intelligencia, már pedig maga a sors kifejezés feltételezi, akkor ez azt is magával hozza, hogy ez az intelligencia valamilyen rendszer, rendező elv szerint működik, működteti a világot, még akkor is, ha nem ismerjük fel.
Ahogy Te a kérdésed feltetted, az már egyfajta prejudikáció, mert abból indulsz ki, hogy a sors alakulásában érdemek játszanak szerepet, noha létezhet más rendszer is, sőt a tapasztalatok szinte kizárólag másra utalnak.
Úgy fogalmaznék, hogy mindenkivel az történik, ami az ő, és a Nagy Egész, a Magasabb Intelligencia, Isten érdekét, javát szolgálja.
Bennetek még soha nem merült fel a kétség, hogy valóban megérdemeljük-e azt amit a sorstól kapunk?
Én személyszerint kiérdemeltem, hogy egy jól fűtött szobában üljek, kávét igyak és internetezhessek, miközben Indiában egy kisfiú a híd alatt tölti a monszun idejét, Afrikában a nők órákat állnak sorba vízért, egy moszkvai tanár 2 év óta nem tudja kicserélni elromlott tévéjét, szibériában -27 fokban csak pár órát bírnak fűteni.
A politika rovatban azt írják ez a sors, ezért itt kérdem mért ilyen az élet?