örülök, ha nincs kifogásod az offok ellen.
én szeretek ott beszélni, ahol éppen vagyok, lehet, hogy azért, mert kicsit slendrián vagyok, de ezt, mint látjuk, nem mindenki szereti.
"vendégségben" meg nem baj,ha az ember igyekszik kommilfó lenni.
A skatulyákat senki sem szereti, azért javasoltam én egyszer, valamikor, hogy legyünk egy nagy kerek asztal ( Artus udvarában:) ahol ha leülünk mindenről beszélgethetünk.
Mit gondolsz mért nem jött be? Mert mindenki saját topicot, saját holdudvart akar, mindenki azt szeretné, ha az ő gondolatai vonzanák egy
légtérbe a társaságot. No meg hát így méretik egy fórum látszat-gazdagsága.Minél több topic, annál életképesebb. Alapvető marhaság. Egy több ezer beírásos topic lehet olyan erős, mint száz magába hulló próbálkozás.
rend a lelke mindennek.
de én nem szeretem a skatulyákat, dobozokat, osztályozást (hogy kerültem erre a pályára? véletlenül)
én a szabad és kötetlen beszélgetést szeretem. bárhol.
már húzok is.
nem, ezt Azrael mondja.
A legjobban az tetszett, hogy a Patkányok Halála megmaradt (és akkor már a bolhák halála is) de nem kapott macskát (:-)))))))))))))))) lónak, csak valami terriert!
:-)))))))))))))))))))))))))
Közös nick nem vagyok, senkivel sem osztottam meg magam. Azt elismerem, hogy villma és szemiramisz is Halmara teremtménye, aki én vagyok. Sohasem titkoltam. Szemiramisz jó helyen van, békés, nyugodt környezetet biztosítottam neki, villmát viszont harcosnak szántam, aki tüzzel, vassal, bakanccsal megvív a stupidság ellen.
A harc kimenetele sohasem egyértelmű. Halálra rúgdosták, s e pillanatban nem tudom, hogy képes e még talpraállni.
Morticiát hagyjuk, hiszen , aki kirekeszt,az kirekesztődik. Szó se róla többet:-)
Jó duma, teccik!!
Többnek tartod a hitelességet mint a szeretetet?
Nekem a hitelesség kissé labilis. A mindekori miniszterelnök hitelessége szavatolt, az enyémért viszont médiakisegítők nélkül szűkebb, vagy tágabb
értelemben meg kell küzdenem, és végezetül a küzdelem reklámértéke nulla.
Azt még nem tudom, hogy itt a neten hogyan működik ez a dolog, csak sejtem, hogy ez valamiféle háttér-vélemény-szolgáltatás, amit valahol, valakik felhasználnak, és jólteszik.
Meg kell ismerni az embert, már csak azért is, mert alapvetően megismerhetetlen. Nincs két egyforma, s aki egyformaságra törekszik, az tévúton jár.( Lásd morticia és klikkje)
Hosszan taglalt kérdésmező, de érvényes a kiterjedés.
Ezek tényleg fontos kérdések, mert egyszerű kérdések.
Azzal a megállapítással viszont nem értek egyet, hogy itten ne láthatnánk arcokat, profilokat.
Persze nem vizuálisan. És nem is verbálisan.
Társalkodói partnereimről bennem él egy kép, egy arc-vonal. Kis utánkeresés és mélázás után van szerencsém látni, ki és mennyire látja fontosnak az itteni létezést.
Mert Amerika szellemi gyarmata lettünk? Onnan jön
ez a súlykománia: légy erős mint a bivaly, taposd
el a gyengét, légy győztes, mert csak akkor számítasz embernek. Mindenek tetejében , légy sikeres és gazdag. A többi "szürke massza".
Így valahogy.
Konkrét pofánverés? Valóságosan? Nem mondod
komolyan!
szeretet nélkül nem lehet (vagy lehet, de nem érdemes) élni. Mindenki arra törekszik, hogy elfogadtassa magát a lehető legtöbb emberrel.Létezik olyan, hogy az ember saját magánál is jobban szeret valakit, de nem hiszem, hogy ez túl gyakori lenne.
De az ember szelektíve mutogatja magát, vagyis csak keveseknek tárja fel magát teljesen, mert a teljes feltárulkozás bizony kiszolgáltatottá tesz. A többi -többé-kevésbé idegen ember számára álarcokat hordunk - ezért van a csobogás is, hiszen hosszú évek óta sulykolják belénk: légy sikeres, csak a győzelem a fontos, hogy mekkora árat adsz érte, az nem. Hiszen csak a győztesek népszerűek, azok kapják az elismerést, a "futottak még" kategóriába, a szürke masszához nem jó tartozni. Belülről építeni magad nehéz, és nem is mindig látványos.
A net furcsa dolog: egy darabig arc nélkül mondhatsz, amit akarsz. Bárki lehetsz, akár 4-5 nickké is hasadhatsz, eljátszhatsz személyiséged egymásnak sokszor ellentmondó tulajdonságaival is. Izgalmas játék, sokan éltek is már vele. És néha bizony járhat konkrét pofánveréssel is.
Vannak kérdések, amelyekre piszok nehéz őszintén
válaszolni, mert úgy véljük, hogy a lelki lemeztelenedés a legteljesebb kiszolgáltatottság,
holott éppen ennek a lehetőségét kívánjuk, bár nem merjük, annak ellenére sem, hogy a világ éppen valami tébolyult, magamutogatási lázban
tobzódik.
Szeretnéd magad megmutatni,"hogy látva lássanak"?
Szeretnéd ha szeretnének, ha sok rajongód lenne?
Szeretnél híres ember lenni?
Mi a véleményed a szeretetről? Divatjamúlt ökörségnek tartod?
Van olyan, akit saját magadnál is jobban szeretsz?
Elképzelhető ez egyáltalán?
Első blikkre dagályosnak ,talán kicsit közhelyesnek is tűnnek a kérdések, melyek
látszólag egyszerűek, mégis bonyolultak mert ezek körül forgunk, akkor is ha nem szívesen beszélünk róluk, " mert az embert sokszor pofánverik, amikor kiül arcára az érzelmi reakciója, amikor kiszolgáltatottá válik"
Nekünk itt a neten nincs arcunk, konkrét pofánveréstől tehát nem kell tartanunk, akkor mégis miért csobogunk a felszínen? Attól félünk, ha netántán mégis összefutunk valakivel, hát majd jól a képünkbe röhög? ( Ez is egy kényes kérdés:)