Hahó! Ne süllyedjen már el ez a jó kis topikocska itten...most megint írjak valami jót? De akkor Ti is írjatok...meg képeket is rakosgathatok ám...van itt valaki aki kíváncsi rá???
A tacsink viselkedett így ifjú korában. Jött 2 kan (németjuhász termetűek) udvarolta neki. Ő meg illegette magát, a két kan összeverekedett, őkelme pedig mint aki jól végezte dolgát elslisszolt a lábaik között. Mire a kanok megpihentek, már messze járt az akiért megverekedtek;o)
Ja, az nem rosszcsontság, de mégis: A nyomkövetés után mentünk anno vissza a kutyasuliba, és a kiképző eldobta a kutyijának (roti) a lasztit. A gond ott kezdődött, hogy a dobink is észrevette eme mozdulatot,és hát nehogy má' ne, gyorsan a laszti után eredt. Egyszerre értek oda, gyorsan jól össze is verekedtek. Erre a két kan két cimborája (a dobinak nj, a rotinak terrier keverék) is odarohant, segíteni. A labda fölött verekedett a négy kan, az öreglány meg odament, kilopta a lasztit a pasik közül, és gyorsan odébbállt, nehogy elvegyék tőle, majd pár méterre nagy boldogan lefeküdt.
Nálunk ilyesmit nem lopott, csak ő is sütit az asztalról, de úgy, hogy mindig csak egy kicsit falatozott, így nem jöttünk rá, hogy ő dézsmálja a nekem szánt sütit, amíg a földön nem hevert az alufolia. Akkor kérdeztem rá, a családban, hogy mégis ki volt ez a jó fej, hogy még a papírt is a földön hagyja, ha már megette. De nem vettük észre, hogy mi történt, mindössze mindíg egy kicsit közelebb került az asztal széléhez a sütis fólia, meg egy-egy darab eltűnt. :O)
Tulajdon elleni vétség? Hmm... a más kutyája is ebbe a körbe tartozik? Mert az enyém ugyan nem bántja a többieket, de az udvarlós kedvű fickóknak hamar átirányítja a figyelmét. Ugyanis, ha már 2 kan van, azokat már össze lehet ugrasztani. Általában úgy szok történni, hogy az egyik udvarol, öreglány megúnja, aztán oda pördül fordul a másikhoz, majd amikor jó közel kerülnek egymáshoz, akkor elmorrantja magát, a két kan meg asszi, hogy a másik morgott rá, gyorsan egymásnak ugranak.
Sziasztok!
Visszatértem (egy picit) és eszembe jutott előző kutyim néhány disznósága. Nem sok rosszat tett, de azok annál emlékezetesebbek :) Vele is ér nevezni?
Szóval az egyik eset akkor történt, amikor még nem tudtam, hogy a kutyi, hiába tudja, hogy mit szabad és mit nem, mindent, amit a saját területén talál, a saját holmijának nyilvánít. Akkoriban Kriszi az előszobában lakott, ahol volt egy hatalmas, masszív ovális ebédlőasztal. Alatta volt Kriszi főhadiszállása (alvóhely, kaja, pia). Tudatlanságomnak sokminden áldozatul eshetett volna, amit azon az asztalon hagytam, ha Kriszi kicsit élénkebb lett volna, de azért néha ő is érdeklődővé vált... Történt egyszer, hogy este beestem fáradtan az ajtón, és a reggeli rohanásban az asztalon hagyott neszeszerem totálisan kifosztva hevert az asztalon, a belevalók pedig művészi összevisszaságban borították mind az asztalt, mind pedig a padlót. A rúzsok, körömlakkok, szemfestékek és egyéb kellékek halmán vidáman vigyorogva ott trónolt Kriszike őfelsége. Először elindult bennem a pumpa felfelé, mert pár gyors pillantás után is látszott, hogy nem akármi a kár, de akkor tekintetem Kriszi mancsára tévedt, és muszáj volt röhögni... Az egyébként holt fekete ebnek a lábacskái végén zsemleszínbe ment át a szőrzet, és a mellső lábai a pusztítás után gyönyörű (?) pirosban pompáztak. Kriszikém szépen kifestette magát :))
Aztán később kiderült, hogy be is falatozott a rúzsokból, ugyanis néhány egyed fényesre volt nyalva - belül!! (Ahol, mint tudjuk, mindig marad egy, ecset nélkül kiszedhetetlen rész.)
Ebben a legszebb az, hogy Kriszi igazi neve Krisztián volt...
Megboldogult Bundás is lopott!
Egyszer nagyikám sütött rétest, egy tepsiben volt a krumplis, középen a túrós /mindenki kedvence/ bal szélen a mákos. Kitette hülni az asztalra és kiment valamiért, mire visszaért hiányzott a középső. Kereste a Bundit, az meg bambán csóválta a farkát az ajtóban, ártatlannak tettetve magát. Úgy gondolta valszeg mamám hogy valamelyikünk már felvitte az emeletre. délután kérdi hogy ízlett a rétes? A család meg csak néz mint a vett malac! Csinálhattál volna túrósat is, nem csak kompérosat!! Na ezen estig veszekedtünk, majd válság stábot állítottunk fel, rekonstruáltuk az esetet végül szavaztunk és 8-1 arányban Bundást találtuk bűnösnek./ a gyanusított és a 8 macska tartózkodott/!
Egy jól sikerült vadászat után történt, hogy hazaértem, és meglepetésemre semmi "gaztett" nem történt,minden a helyén...pakolom ki a "zsákmányt" a konyhaasztalra, majd onnan szépen egyenként mindent a helyére...kutyáink eközben nagy farokcsóválások közepette üldögélnek (nyár lévén ajtó-ablak tárva-nyitva)...már csak egy kiló kenyér van az asztalon...valamiért hátat fordítok, majd vissza...raknám el a kenyeret is,de hol is van..?...már csak egy fehér foltot látok elfutni az udvar felé...kiszaladok én is, de kuvaszkénk már az udvar egyik kedvenc zugában "falatozik"..:o)
Sajnos róla tudni kell, hogy ha kajáról van szó, 1 méteres körzetben senkit nem tűr meg maga körül (köszönhető ez malacunk falánkságának, aki sokszor "rávetette" magát az ő otthagyott "majd jó lesz az később" tartalékára, miután a saját kajáját már befalta) ...egyedül Apa-gazdi tudja őt ilyenkor jobb belátásra bírni, valószínűleg arra való tekintettel, hogy 6 napos kora óta együtt vannak...de mivel a kérdéses akció időpontjában Apa-gazdi épp házon kívül tartózkodott,nem is próbálkoztam,csak udvariasan jó étvágyat kívántam neki....:o)))
Volt egy dogunk, Teddyke.. és volt egy kis-polskink. Elautóztunk egy ismerős dogtenyésztőhöz látogatóba. Természetesen a kutyát is vittük, ilyenkor ő a hátsó ülésen trónolt, mint a gáz kitöltve minden rendelkezésére álló helyet. Dolgunk végeztével indultunk volna haza, de a kis-polák nem értett egyet. Dög meleg volt, nem bírta a gyűrődést. Kutya beültetve a helyére, ablak lehúz, kocsi mögé áll, tol.. Egy arra járó emberke, úgy érezte ebbe be kell szállni, segíteni akart tolni. Én hátul, a párom beült a kormányhoz, a pasas pedig jobb oldalon "megmarkolta" az autót a lehúzott ablaknál. Teljesen elfelejtkeztünk a kutyáról a nagy mérgelődésben. Aztán eszünkbe jutatta magát. Hatalmasat böffentett (ahogy azt a dogok szokták), és pár milliméterre záródott az állkapcsa a pasas kezétől. Szerencsétlen "eldobta" az autót, mi meg azon méláztunk mit is illik mondani valakinek aki segíteni próbál, mi meg ráeresztjük a 80 kg-os kutyánkat. Ráadásul röhögnöm kellett volna, nagyon mókás volt ahogy a nagy busa fejével kiböffentett az ablakon, de hát azt ilyenkor mégsem lehet, ugye...
Na szóval...
Ha vásárolni megyünk,mi azt szoktuk mondani, hogy " megyünk vadászni..." . Ezt a műveletet általában az ebek nélkül szoktuk végrehajtani, és ők ilyenkor sem unatkoznak persze, mindig " meglepnek " valamivel.../:o)/
Például egyik kedvenc játékuk ilyenkor a mosogatószivacs,amit sajnos sokszor elfelejtettem biztonságos helyre tenni...malac-kutyánk specialitása a fakanál szétrágása minél apróbb darabokra, de ha esetleg a fürdőszobába is sikerül bejutni ,akkor a szappanok sincsenek tőle biztonságban...
Nekem is lenne egy pár aranyos rosszcsont-sztorim, megpróbálom leírni őket,remélem nem fogja csökkenteni az eddigi színvonalat....
Szóval ott kezdeném, hogy nálunk a kutyák annyira családtagok, mintha a gyerekeink lennének...de ezzel gondolom nem vagyunk egyedül...Így is beszélünk nekik, hogy "Anyátok mindjárt adja a vacsorát"...meg ilyenek...
Tehát van Apa,Anya,egy rosszcsont "malac" (aki persze kutyából van,és nem ez az eredeti neve,csak sokszor hívjuk így,mert néha olyan...egyébként labrador keverék...),és szó lesz még egy rosszcsont kuvaszról is,de ő már sajnos nincs velünk...
Róluk mesélnék most egy kicsit...
Azt nem tudom, hogy a többi kutya mennyire édesszájú,de a mi ebeink nagyon...(bár állítólag a csoki nem túl egészséges kaja nekik, de soha nem lehet nekei nemet mondani, mikor "úgy" néznek... malackánk elé sokszor elkéne egy jó nagy vödör,mert ő még ráadásul a nyálát is csorgatja az édességek láttán...
Egyik karácsonykor történt, hogy jó nagy fát vettünk,beállítotuk a sarokba, rá a sok dísz meg szaloncukor hegyek...stb...kutyáink pedig előszeretettel feküdtek be a fa alá,főleg a kuvasz...eleinte jókat mosolyogtam rajta, hogy milyen jól elszundikál a kutty a fa alatt...aztán pár nap múlva feltűnt,hogy üres szaloncukrospapírok vannak itt-ott a szobában...akkor már kezdtünk gyanakodni...majd egyszer sikerült meglesnünk,amint drága kiskutyánk úgy cseni le a szaloncukrot a fáról, hogy az meg se rezdül, majd gondosan kicsomagolja, és elfogyasztja...:o))))))))))))
Soha nem szídtuk le érte, csak mikor már szaloncukor híjján (mivel azokat már eltüntette) a műanyag gömböcskéket keztdte el megtizedelni...
Kuvasz kutyánk egy másik gaztettére akkor derült fény, mikor malac-kutyánk egyik hosszabb távollétünk alkalmával elszököt hazulról...akkoriban egy pest melletti üdülőövezetben laktunk, ahol nyár lévén ugye mindenki tárva-nyitva hagy ajtót-ablakot,és mivel homokos a talaj, sőt valahol még kerítés sincs, a kuttyok hamar utat találnak maguknak,ha akarnak...
szóval malackánknak hűlt helyét találtuk, mikor hazaértünk,és több napig hiába kerestük őt...mindenkit megkérdeztünk a környéken egy fényképet lobogtatva,nem látta-e véletlenül...
Azegyik bácsi,aki 3 vagy 4 telekkel arrébb lakott, hosszasan nézegette a képet, majd kb.ezt mondta: "hát ezt a kutyát sajnos nem láttam...de nem a maguké az a nagy fehér?(a kuvaszra célozva)" Erre mi mondtuk, hogy a miénk, mire ő:"A múltkor kinn dolgoztam a kertben, mennék be a házba,és látom, hogy egy nagy fehér kutya fekszik bent az ágyamon...alig bírtam kikergetni a söprűvel..." :o))))
Nem bírtuk ki, hangosan nevetni kezdtünk, majd sűrű bocsánatkérések közepette távoztunk...
Egyenlőre ennyi, majd később folytatom,mert van még....köszi a figyelmet...
Gazdiégetés szinten hajdani újfunlandik sem volt kezdő: a kocsmába és templomba járáson kivül egy szenvedélye volt, az úszás. Ezen ugye senki nem csodálkozik, lévén vizimentő kutya. Mi Nagymaroson lakunk, ami köztudottan a Duna mellett van, házunk kb. 150 m-nyire van a viztől. A férjem nyáron naponta lement az ebbel úszni, csak úgy egy szál gatyában. Egyik nap jöttek fölfelé, csurom vizesen, amikor a szomszéd háznál megállt egy autó, és a benne ülő család - kinyalva, mint szaros Pesta Jézus neve napján - kezdett kiszállni. A kutyának sem kellett több, úgy gondolta, most autókázik egyet (hosszabb kirándulásra kocsival mentünk, mert kisbabánk volt)! A tocsakos, legalább 70 kg-os eb elkezdett a nyitott hátsó ajtón benyomulni, a megrémült anyukára és gyerekere. Póráz persze nem volt a férjemnél, igy alig birta Dömét kirángatni, utána hosszasan kérte a bocsánatot, mindhiába.
A rottweilerek egy kis téglakutyaólban alszanak, ami 1,5x2 m alapterületű!
Időnként bebújok és kidobálom a hét folyamán behurcolt szemetet, /müanyagpalack, tüzifa, gumicsízma, fűnyíró-fűgyűjtője/.
Szombat délután is bepréseltem magam és épp a szalmában kotorásztam, mikor bebújt Dió /rotti 1/ és hízelegni kezdett. Kis idő múlva bebújt Molly /rotti 2/ is és már hárman hancúroztunk. Ekkor mint a kesztyűs mesében, bejött Lizi / basset/ is féltékenységi jelenetet rendezett. Végszóként bebújt Fruzsika is, aki tudvalevőleg nincs jó viszonyban Dióval. A négy kutya mind engem akart megtisztelni közelségével, aminek az lett a vége hogy összeverekedtek. Én a Bassetet próbáltam kidobni az ólból, mert rajta sok felesleges bőr van és féltem hogy kiszakítják, nos nem sikerült mert mindig visszajött, így én próbáltam meg kibújni mentve a bőrömet. Ez sem sikerült, én is kaptam harapást. Már azon gondolkodtam a sarokba szorulva hogy én is beszálok harapdálni, amikor a nejem jött és kihívta a kutyákat.
Elmondása szerint arra lett figyelmes hogy a kutyák tompa acsarkodásába időnként egy földöntúli sikoly is bekapcsolódott és mindez egy dobozból jött. Akkor ilyedt meg amikor senkit nem talált az udvaron, de a kutyaházból por és dübörgés jött kifelé.
Csodák csodájára egyetlen kutya sem sérült meg, én viszont össze voltam csikarva és a könyökömet is megharapta valamelyik.
Tegnap bekönyörögte magát a kocsiba, merthogy imádja. Nem is volt addig semmi baj, amíg valahol meg nem álltunk. Mivel vártunk valakit, marha meleg is volt, elunta magát a bohóca a hátsó ülésen, indult kettőnk között előre. Végül hosszas huzavona után megállapodtunk vele, hogy a fejét előrenyújthatja, de további testrészeit lesz szíves a hátsó ülésen tárolni. Ez némiképp kielégítette igényeit, mert így minden irányba nézelődhetett. Szóval álltunk a negyven fokban, kocsiban, a gutaütés szele lengedezett, mikor kitalálta a kedves, hogy adjak gyújtást és akkor a ventillátor működik. Na, meg is tettem, de a csendbe szinte ordítva belevágott a zúgása. A kutya olyan szinten megijedt (addig nem hallotta, míg a motor járt, mert elnyomta a zúgását), hogy először hátrafelé kezdett kommandózni, végül rájött, hogy ott nem fér ki az ablakon, hát ezerrel átsöpört kettőnk között és ki az ablakon, combot, gyomrot, kényesebb testrészt nem kímélve. Odakint megállt és veszettül bűnbánóan csóválta a farkát, mialatt mi a könnyeinkkel küszködtünk odabent meglehetősen széttiporva pluszban még aggódva is, hogy a kutya ne rohanjon a világ végéig. Kihajtogattuk magunkat a kocsiból, némiképp görnyedten, nem túl daliásan, mindenesetre megnyugodtunk, hogy kínzónk nem óhajt messzebb távozni, szerencsére csak a ventillátorban látta legfőbb ellenségét és veszedelmet. Hagytuk, hogy akkor menjen, majd elfelejti, végül is állhatunk kint is (park volt mellettünk). Megjött, akit vártunk, megbeszéltünk mindent, cirka egy órát időztünk, mikor már biztos elfelejtette felkiálltással próbáltuk hívni a kutyát. Hát nem. Mégcsak megközelíteni sem volt hajlandó a járművet a kedves kis állatka. Fogunkat csikorgattuk, kedvesen hívtuk, parancsolóan, de nem, ő állt tisztes távolban és csóválta a farkát. Na, akkor kedves felkapta, betuszkoltuk egyesült erőinkkel a hátsó ülésre a halálravált ebet. Ajtó ezerrel becsuk, első feltép egyszerre, hogy ne tudja eldönteni, merre meneküljön, bevágódik, vesét lever, átkozódik, kutya nyomul előre, közben tuszk vissza. Motor beindít, ventillátor már kikapcsolva. Járattuk kicsit, hogy észrevegye, nem lesz még egyszer ugyanaz a hang, nem kell betojni. Mikor beszámítható állapotba került szegény jámbor delikvensünk, végre hazajöhettük, miközben az összes járókelő állítom, hogy rajtunk röhögött, még ha diszkréten, akkor is. Egyedül a kutyát sétáltatók szemében fedeztem fel némi együttérzést, valószínűleg hasonló szörnyet tudhattak magukénak...
Eddig csak olvastam, jókat derültem magamban, de eszembe jutott, hogy van egy-két történetem, amivel esetleg hozzájárulhatok a topik jó hangulatához.
A történet egy akkor két-három éves vizsláról szól, történetesen az én vizslámról, aki azóta sem lett normálisabb, holott idén tölti a hatot...
A neve Joy.
Sétáltunk az utcában. Nemrég a szomszédba költözött egy srác egy marha nagy doggal, aki roppant kajla (bár úgy tudom, dogoknál ez ritka, mégis). A két kutya még nem találkozott, én már láttam őket, meg is állapítottam, hogy gyönyörű. Szóval séta, mikor kivágódik a szomszéd kapu, jönnek kifelé. Joy időközben visszafordult hozzám, mert nem tudtam, ki jön ki, nehogy megijedjenek, visszahívtam. Mikor hozzámért megfordult és meglátták egymást... A dog (Rosco) ezerrel rohant az enyémkém felé, az meg mást sem érzékelt, mint egy hatalmas nagy állat tép felé fénysebességgel. Behátrált a lábam közé, kistányérnyi szemeket meresztett a dogra és mint akit nyúznak, földöntúli hangon elkezdett ordítani. Na, erre a dognak félúton földbe gyökerezett a lába, abszolút nem volt képben, mi történt, hiszen még jó három méter volt a két kutya között, hozzá sem ért és mégis ordít, mint akit ölnek. Akkor már igencsak fuldokoltam a röhögéstől, Joy a lábam között még mindig valódi borzalommal a tekintetében üvöltött, bár az előzőhöz képest jóval diszkrétebben, Rosco gazdája előbb szívbajos lett, később kicsit beszédhibás, majd ő sem kapott levegőt a nevetéstől. Közben az utca népe, közte kis családom az ebnyúzás hallatán kezdtek gyülekezni az utcán. Persze semmi mást nem láttak, csak hogy szegény jószágom üveges tekintettel áll a lábam közt, kissé piheg és ordít, a dog félrehajtott fejjel immár a gazdája fogságában érdeklődve nézi, mi meg nagyon haldoklunk. Valószínűleg azt hitték, hogy Joy kicsit meg lett tépve, mert részvétteljes pillantásokat küldtek felé, valamint felém feddőket, merthogy miért nevetek én a kutyám nyomorán, miféle állatkínzó vagyok?! Csúnya égés volt egyrészről, másrészről viszont rég röhögtem ennyire…
Most nagyon jók nálunk is, csak szunnyad a banda, csak Goldi szokott rá a szemetevödör borogatásra.
Még egy sem csinált ilyet. De ez a dugó, amilyen pici, olyan erőszakos...
Én szeretnék egy különdjat, gazdi munkahelyének megszentségtelenítésére. Végtére is az én munkahelyemen a folyosóra pisil, a férjemnél pedig lehányta a padlót a recepciós-pultot és az egyik kolléganőjét;o)
Velünk ezt rendszeresen megteszi Prücsike... Folyosó, lift előtere - ezek játszanak főleg. Én meg mindig idegbeteg leszek tőle, hogy nem igaz, hogy azt a 2 percet már nem lehet kibírni...
A legszebb, amikor végigpisili a fél folyosót, visszamegyünk, felmosóvizet szerválok, felmosom a folyosót, majd indulnánk újra le, és akkor meg aknákat telepít... A lila köd és az agyvérzés tipikus esete! :)))
Ez a gaztett kb 1 órája történt: ma is behoztam az irodába a kutyát. Úgy 3 körül odaült az ajtó elé és nyüszített, hogy neki ki kell mennie a dolgát elvégezni. Ráadtama nyakörvet, felöltöztem, irány a lift. Ö meg a folyosón könnyített magán (iszonyatos mennyiségű pisi) mert az ugye már nem a munkahely része;o)
Tegnap elkezdtem begépelni Kenny cicám sztoriját, amikor úgy 1600 karakternél jártam (!), kidobott az Internet!!!!! Azt hittem szétütöm a gépet, pedig nem vagyok agresszív tipus! :)
Ma a munkám befejeztével ismét megpróbálom, ha még ér ringbe szállni!
