Ez csak azért van, mert a magyar nyelvtanból kifelejtették a kötőmódot... azzal pótoljuk, ami épp a kezünk ügyébe esik: felszólító móddal, feltételes móddal, főnévi igenévvel... egyik sem tökéletes, de azért megértjük...
Ez az "el kell menjek" viszonylag új keletű verzió -- legalábbis Magyarországon. Amennyire emlékszem, Erdélyben használják így gyakrabban.
Úgy vettem észre, hogy az írott nyelvre itthon eddig nem is volt jellemző: most olvasom az első könyvet, amelyben felbukkant -- bántja is a szememet, annál is inkább, mert a könyv a nyelvész prof. Tolkien esszéinek fordítása. Amúgy kiváló munka, csak ez a "kell legyen" ne hemzsegne benne.... :(
Az igazság odaát van. Ha azt kérdezed, hogy az 'el kell menjek', 'el kell mennem' és az 'el kell, hogy menjek' közül melyik tartozik a standard nyelvhasználathoz, akkor szerintem az a precíz válasz, hogy mindegyik.
Egyre gyakrabban hallani a "kell lennie", illetve "kell, hogy legyen" helyén a "kell legyen" formát. Az én fülemet ez nagyon bántja, de ez egyéni idegenkedés is lehet.
Mégis: úgy tudom, hogy a "kell" igének (amennyiben kénytelenséget jelent) nem alanya az, akire vagy amire vonatkozik, ezért a logikai alanyt részeshatározóval jelöljük (ennek kell lenni/e). Így elvileg helytelen azt mondani: ez kell legyen.
(Vagy: [nekem] el kell jönnöm helyett [én] el kell jöjjek.)
Én nem hivatkoztam Grétsyékre. Azonban jól nevelt, iskolázott ember vagyok, ezeket a babonákat magamon tudom lemérni. Én nem suksükölök, nem nákolok, és nem használom a 'képes' jelentésben a bír igét. Ráadásul megjártam a lélek hosszát, ugyanis volt, amikor kiigazítottam azt, aki ezeket a "devianciákat" (kérem az idézőjelet értékelni!) elkövették, később nyeltem egyet, ma már csak eljut a tudatomig (szóval, ha kutya lennék, megindulna a nyálelválasztás).
Szerintem szövegértelmezési problémáid vannak. Nincs az a Grétsy-Kemény, aki ebben a témában nálam liberálisabb lenne. Dehát magyarázzuk meg: én azt próbáltam az olvtársnak sugallni, hogyha ő (nézetem szerint teljesen feleslegesen) kifogásolja valaki másnak a szóhasználatát, akkor vigyázzon arra, hogy maga ne kövessen el olyat, amit saját maga máskor (vagy valaki hozzá hasonló) kénytelen lenne hibaként kifogásolni.
Miként Karinthy írja Keszler bácsit idézve: "Ein Antisemit muss bei mir mehr cselekmény haben", Ein Purist bei mir muss..."
A problémát amúgy Kálmán László elég élesen exponálta A pincei bogár című nevezetes cikkében.
Grétsy--Kemény megengedőbb nálad. :-) Egyébként pl. Örkény szövegei (fordításai is) tele vannak vele. Jókaiéi meg persze latinizmusokkal és germanizmusokkal... Etc.
mindazonáltal elfogadom a bírálatot, mert – emlékszem – szegény apukám az ilyen módon használt "bír"-tól a falra mászott, tehát mégiscsak sokszor használhattam nem viccesen is.
Leszoktam arról, hogy purista legyek, de ha már valaki másnak a nyelvhasználatát bírálja, az ne írjon olyat, hogy "ki bír jönni a száján". Ez ugyanis egyike a minősített germanizmusoknak, ami szerintem nem baj, azonban akit zavar a "szóba kerül" fordulat, az, ha lehet, ilyen helyzetben használja a bír ige helyett a tud-ot. (Másnak szabad a bír!)
nekem mostanábani ellenségem a "ker. rádiókban" (ezt most konkrét és szimbolikus kategóriaként is használom) mostanában majd' minden nap hallható "SZÓRA KERÜLT" kifejezés.
Szóba került az a dolog persze, vagy arról volt szó, vagy arra terelődött a szó.
Akiknek ez (és rengeteg hasonló társa, megannyi felemásan összarakott szófordulat) ki bír jönni a száján, azoknak valószínűleg csak úgy távolról, messziről rémlik, hogy milyen kifejezések vannak ebben a magyar nyelvben, és visszaböfögik, ami feldereng. Nem neheztelnék, ha külföldi cserediákok lennének, vagy ilyesmi. De nem – általában ún. "újságírók"; "médiamunkások" stb.
És minél "ilyenebbül" beszél egy, annál jobban kihallani vélem az egész attitűdjéből a büszkeséget, hogy ő milyen jó beszélőkével megáldott, remekül fogalmazó gyerek, nem véletlenül ül ott, és megérdemli, hogy sajtóbelépővel járjon bulizni.
pl. "köszönet és hála" vagy "nice and warm". Oké. De ezeknek valóban, a párban lévő második alkotója - az ősi stíluson túl - az elsőt többlettel egészíti ki. Nem így a mód és lehetőség.
Csak nem kéne hendiadyon legyen, hogy pl. "finom burgonyát és krumplit főztem".
Másrészt bár szép stílus a hendiadyon, de nem furcsa, hogy nem bírják ki csak magában mondani a módot, vagy a lehetőséget. Mintha minden nap csakis és kínosan ünneplőben akarnának járni. Oszt' közben meg olyan, mint a gyapjú öltöny barhét inggel. De kínos "nehogy kevesebb legyen" görcsös ragaszkodással. Nekem úgy tűnik.
Merriam-Webster:
Main Entry: hen·di·a·dys Pronunciation: hen-ˈdī-ə-dəs Function: noun Etymology: Late Latin hendiadys, hendiadyoin, modification of Greek hen dia dyoin, literally, one through two Date: circa 1577 : the expression of an idea by the use of usually two independent words connected by and (as nice and warm) instead of the usual combination of independent word and its modifier (as nicely warm)
"Mód és lehetőség" Ha valamire van mód, akkor még lehet, hogy az kevés, mert mód ugyan ha van is, lehetőség még nincs. Ezért indokolt lehet mindkettő - a mód és külön a lehetőség - utáni sóvárgás.
Kezdésül kiutat kínálok annak, aki nem ért egyet a következő észrevételemmel, illetve kritikámmal.
Én ugyanis azt feltételezem, hogy a zöme azoknak, akik ezt így együtt használják, nem gondol ilyen alaposan mindkettő valódi szükségére, hanem hallotta valami szó...sótól és - talán maga sem tud róla - ő is így akar "én aztán részletekbemenően alapos vagyok" sőt "trendi" (brrr!) vagyok kinézetű lenni.
Aki nagyon szükségét érzi (a pózoláson kívül) a mód mellet a lehetőség külön emlegetésének, az talán nem gondol arra, hogy a "mód" nincs is, ha a "lehetőség" nincs. Én az együtt használatukat majmolásnak, tudálékoskodásnak gondolom, ami esetleg arra is jó, hogy míg ezt a klisét, vagy konzervet használja, addig gondolkozni van ideje a következő szavain. Szerintetek?
Van még egyéb borzadni való is: - "tekintetében" használata "ezerrel" - "most épp levizek" remélem nem mindenki találkozott vele, így a fordítása: levelezek - boltban zacskós kovászos uborka "kovi ubi" hevesi savanyúság: "hevi savi" - "burgi" 60 forint
Nem igazán szófordulat, viszont gyakran ferdülelő, olyannyira, hogy a fülemet egyre jobban bántja... Primkó televíziós újságírók n-edjére hagyják le az-ekérdőszócskát az ige mögül. Ez egyértelműen új divatnak tűnik, de sztem semmiképp nem helyeslendő. Vagy nem jól látom?
