Danianyu, szerencsésen megoldódott a helyzet! Most már nyugodj meg, biztos nagy kő esett le! Én úgy indultam a bölcsizésnek, hogy előtte már teljesen felhergeltem magam mindenféle rémképekkel, és tényleg az oszlatta szét, hogy a gondozónénink egy tünemény, aki - és az, ahogy a gyerekemmel bánik, ahogy szereti, figyel rá, ha kell, órákig hurcolássza az ölében - miatt megnyugodtam, és a gyerek is ezt érezve már sírás nélkül megy játszani a bölcsibe, ott is aludt! (8. napon járunk) Biztos, hogy azért is, mert rajtam is azt érzi, hogy NYUGODT vagyok, jó helyen van a gyerekem, szeretik. Nagyon jó, hogy időt szán ránk, minden nap beszél velünk anyukákkal külön-külön, sokat számít! Mert az embernek bizony a szíve kettétörik, mikor az elején zokogva sír utána a gyereke.... Ő azt mondta, hogy akkor lenne nagyon megijedve, ha a gyerek nem sírna az anyja után, ha nem viselné meg, hogy hirtelen bölcsibe kell járnia, mert akkor otthon nagy gondok vannak akkor a szülő-gyerek kapcsolatban. Én is kétségbe estem volna, ha a gondozónő vödröt húz a fejére... Neki az érzelmi biztonságot kell a gyereknek nyújtani, amellett, hogy a gyerkőc megtapasztalja, hogy az anyukája érte jön, mindig, minden nap.
Meglátod, jövőre ha már ovis lesz, könnyebben fog menni!!! fel a fejjel!!! :-)))
Az én fiam igy, barátkozás nélkül is hamar beszokott, onnantól, hogy a mama elment, ebben a bölcsiben akár órákig ölben voltak a beszokós, sirós gyerekek. Örülök, hogy találtál megoldást, ami mindkettőtöknek megfelelő.
Köszönöm mindenkinek a bíztatást! Döntöttem. Tegnap elhoztam a cuccainkat, nem csinálom tovább. Szerencsés vagyok, mert két drága jó barátom felváltva elvállalja a fiamat a következő évben, amíg dolgozom. Utána meg mehet oviba. Amikor elhoztam a holminkat, ismét megerősödtem benne, hogy jó döntés volt: a két egymás melletti csoportból a mi csoportunkból hallottam csak sírást (délelőtt 1/2 11 volt, 8-tól ott voltak a gyerekek), a másikba viszont be is láttam, ott szépen játszottak a gyerekek, senki nem sírt. Pedig ebben a két csoportban a gyerekek ugyanakkor kezdtek beszokni. Ez számomra elég látványos volt. Sajnálom, mert ha nem ilyen rosszul indul, biztos vagyok benne, hogy a fiam élvezte volna, mert nyitott, barátkozó természetű, szereti a társaságot és a gyerekeket. És sajnos ez az egyetlen bölcsi van a városban... Na sebaj, majd megyünk játszóházba! Mostmár vígan vagyok, mert van megoldás, de nemrég még nagyon kétségbe voltam esve. Köszönöm a hozzászólásaitokat!
Szia! Szomorúan olvasgatom írásaidat. Valóban nem helyes ami veletek történik. Beszélj a gondozónővel, ha nem jutsz dűlöre vele , kérd a vezető segítségét. Ez így nagyon nem jó!!!! A norm. beszoktatásnál az első három napnál el sem mehetsz. Ott vagy a gondozásí műveleteket, te végzed a gondozónő csak megfigyel, és folyamatosan veszi át tőled a gyermeket. De megpróbál mindig kapcsolatot felvenni vele. Nemértem nálatok mi is történik!? Mit csinál ha nincs a gyereked mellett? Az ismerkedés gyerekenként változó, kinél rövidebb kinél hosszabb időt vesz igénybe. Az első hét végén mehetnél csak ki a csoportból, akkor is ha sír közelben kell lenned, hogy visszatudjál jönni ha sír. Szóval nagy gondok vannak ott. Jogod van ott lenni ! Ne menj el! Légy ügyess ha minden kötél szakad válts csoportot, vagy sajnos bölcsit. De a vezető figyelmét is felhívnám a történtekre, ha a gondozónővel nem jutsz dűlőre!!!!
Hát én ezt indokolatlanul kegyetlennek tartom. Miért jó az, ha kirántjuk a gyerek alól a talajt? Ahol először barátkoznak a gyerekkel, sokkal könnyebben beszoknak a gyerekek. Ezt konkrétan a szomszéd csoportban látom.
Nem, nem normális beszoktatás, és máshol nem is ez a módi. Az anya ott lehet a kicsivel először hosszabb, majd napról napra kevesebb ideig - legalábbis nálunk ez volt, sőt, úgy kezdődött, hogy a gondozónő először eljött hozzánk, és otthon ismerkedett meg a kisfiúval, hogy ismerős legyen mikor először bemegy.
Nagyon sajnálom a kisfiadat és téged is, mert vár rátok pár keserves hét az biztos, de előbb utóbb túljut rajta szegényke. A bölcsibe való beszokás az első komoly sokk az anya-gyerek kapcsolatban, és ráadásul a legrosszabb korban, mert 2 éves kor körül a legnehezebb beszoktatni őket. Próbálj nyugodt és derűs maradni, és sugározd felé azt, hogy ahová viszed az egy nagyon jó hely.
(Vigasztaljon az a tudat, hogy ez a fajta sírás a NORMÁLIS. Akkor kéne aggódni, ha egyáltalán semmit nem csinálna, csak simán ottmaradna.)
Ez mind világos, értem én. De szerintetek normális beszoktatás az, hogy mindenféle ismerkedés nélkül hagyjam ott? Mégha először rövid időre is, először nem kellett volna összeismerkedniük egy kicsit?
danianya, én csak továbbadni tudom azt a tanácsot, amit én kaptam: a gyerek ÉRZI rajtad, hogy te nem bízol a gondozónőjében, ezért ő se fog bízni benne. Vagy helyezzétek új alapokra a kapcsolatotokat a gondozónővel, vagy sürgősen keress egy új bölcsis csoportot, már ha van erre lehetőség...
Ami a legjobban zavart: Én ismerem a fiamat. Tudom, hogy ha valakit megismer (elég erre 2-3 nap is!), akkor lehet, hogy sír, amikor elmegyek, de 5 perc múlva semmi baja. Én ezt el is mondtam a gondozónőnek. És mégis ragszkodott hozzá, hogy ő nem tud vele ismerkedni, amíg ott vagyok. Mellesleg a gyerekem általában vadidegen emberekkel is leáll társalogni a jelenlétemben. Szóval: ha én tudom, hogy jobb lesz, ha előbb barátkoznak, akkor miért nem teszi? A szomszéd csoport gondozónői barátkoznak előbb. Nincs is akkora sírás náluk, bár persze, anélkül nem megy. Még az oviban is előbb pár napig ismerkednek, mielőtt mély vízbe dobják a gyereket... A lényeg: a beszoktatás 2 hét. A fiamat ismerve 1 is elég lett volna, ha elhiszi nekem, hogy tudnak előbb barátkozni. Miért nem törődik vele, mit mondok? Nagyon-nagyon zavar, ha valaki csak a tankönyvek betűit szajkózza, és nem ÉRZI a gyereket.
Itt folytatom: nem volt könnyű, ezt állíthatom, de mára büszke nagycsoportos bölcsis let a maga 2ésfél évével és sokat mesél a társairól, főleg a kisebbeket szereti/né babusgatni.
Persze, értem én, arra vagy inkább kíváncsi, ezek után az ismerkedési eljárások és elküldés után mit tegyél... Sokat számít, ha a megérzésedre hallgatsz. Ha nem lennénk túl egy ilyen beszoktatási procedúrán, azt mondanám, várj pár napot.. De ha a magunk esetére gondolok, pár nap alatt - ha nem ismerem a gondozónőket és a vezetőt - csak megerősödtem volna benne, hogy a gyerekem rossz helyen van. Heteknek kellett eltelnie - és megerősödni nekem is az elhatározásomban, hiszen mennem kellett dolgozni - míg elértük, hogy mosolyogva lépi át a bölcsi küszöbét...
A kérdésed, dilemmád egyik részével kapcsolatosan tudok írni:
Mi a beszoktatás előtt többször is bementünk a bölibe, a kislányom nagy örömére. Ő is egyből eltűnt mellőlem és élvezettel vette birtokba a játékokat. Bár nekem a beszoktatás elején megengedték, hogy ott maradjak (pár napig), de hiába, hogy ő is nagyon szerette a gyerektársaságot (mindenki azt mondta, nem lesz néhéz beszoknia), amikor egyedül hagytam, ő is üvöltött. Hetekig éjjel, álmában is beszélt és fel-felsírt, és reggelenként is azzal ébredt sírva: "Nem akarok bölcsödébe menni..." Szóval, ha már nélkülünk van ott a gyerkőc, akkor is sírhat - persze, én is hallottam "irigylésre méltó" beszokatós anyukáról, akinek soha nem sírt utána a gyereke- , ha előtte is járt örömmel gyerektársaságba. Nekünk nem kevés időbe tlt, míg elmúltak a sírós reggeleg, de addig én is hallottam jóakaró anyukától, mennnnyire ordított a kislányom... Mondjuk én maximálisan megbíztam a gondozónőkben, a vezetőben, mindig megnyugtattak: a telefonszámom náluk van, ha gond van, szólnak. (És a beszoktatás elején többször fel is hívtak, hogy felébredt a kislány és már nagyon vágyik haza- ilyenkor érte mentem)
Sziasztok! Új vagyok itt, csak idetévedtem a bölcsödékről folyó olvasgatásom közepette. Érdekelne a véleményetek. 2 éves lesz a fiam, egyedül nevelem. Hétfőn kezdtük a bölcsit. Első napon az udvaron kezdtünk délelőtt, a fiam megörült a sok játéknak és eltűnt... Közben én a gondozónőjével beszélgettem. Nagyon kedves volt, mondta, hogy milyen kis önálló a fiam, nem is lesz vele semmi gond. Megbeszéltük, mit szeret, hogyan szeret, stb. A fiam általában is így viselkedik, mondjuk a játszótéren és ez neki olyan volt, mintha ott lettünk volna. Gyakran volt másra bízva, ha valakit megszeretett, jól elvolt vele. Ezért én mondtam is a gondozónőnek, hogy ha pár napot ismerkednek, utána valószínűleg minden rendben lesz. Ő erre közölte, hogy akkor holnap negyed óra után ki is mehetek. Mondtam, jó, de mikor fognak ismerkedni, összebarátkozni? Azt mondta, nyugi, majd holnap, akkor úgysem tud vele ismerkedni, ha ott vagyok. Ezt nem értettem. Aznap kifelé menet még egy sziát eleresztett felé, ennyi volt az első napi kommunikációjuk. Másnap érkezéskor ismét: szia. A gyerek szaladt játszani. Nem ment utána barátkozni, csak hagyta, hadd menjen. Negyed óra múlva szólt, hogy menjek ki. Kimentem, ordítás. Egy óráig voltam kint (sajnos nem hallatszik oda semmi), amikor kihozta a kétségbeesetten síró gyerekemet, hogy oké, mehetünk, holnap csak beadom és elmegyek. Na, ezen kiakadtam. Erre: jó, akkor holnap is negyed óra itt, aztán mehetek. Délután a fiam álmában sírt. Később találkoztam egy ismerős anyukával, aki a másik csoportban szintén épp beszoktat, egy napon kezdtünk. Mondta, hogy csodálkozott, hol vagyok, mert nagyon sírt a fiam, annyira, hogy szinte folyamatosan öklendezett. Ezen ismét kiakadtam. Nekem a gondozónő azt mondta, hogy nem sírt folyamatosan, ráadásul ő még soha életében nem sírt annyira, hogy öklendezett volna tőle. Akkor miért nem hozta ki? Harmadik nap közöltem, hogy nem megyek sehova, ott maradok vele. De a fiam, amint meglátta a gondozónőjét, sírva visszaszaladt hozzám és belekapaszkodott a kezembe. Egy órán keresztül el sem engedte. Ő, aki máskor rám se néz, csak szalad játszani. Negyedik nap ugyanez. Feladtam. Nem megyünk bölcsibe, ez a beszoktatás szerintem így nem jó. Mi a véleményetek, jól teszem, hogy abbahagyjuk, vagy kellett volna még erőltetni?
Gyere a Hétszínbe! Persze ha gondolod menj a csibébe. Én helyedbe benéznék mindkét intézménybe! Épület kivülről ua. Körzet igazándiból oviban van. De lényeg a lényeg jól néz körül mielött döntesz!! Kiváncsi vagyok a véleményedre, bár bevallom őszintén, tudom melyik mellett döntenél. Sok sikert! Kellemes hétvégét!
Mindenkit üdvözlök, én új vagyok a fórumon, most regisztráltam. Van egy 15 hónapos kisfiam, és szeretnék majd jövőre visszamenni dolgozni, így bölcsi ügyben kutatok. A körzeti bölcsink a XVIII. kerületi csibekas bölcsöde. A jövőhéten szeretnék bemenni hozzájuk, de szükségem lenne információkra a bölcsiről, amit csak az odajáró Anyukák adhatnak.
Ezért kérlek titeket ha valaki ismeri a bölcsit, írjatok, mert sehol sem találok semmi infót róla, hogy milyenek a tapasztalatok.
Itt vagyok "élménybeszámolózni"! Visszatérve a 3 hetes bölcsis szünetről, ugyanúgy sírással ment a lány bölcsibe; szakadatlanul, minden nap. Rossz volt hallgatni, hogy már itthon ébredéskor azzal kezdi sírva, hogy "Nem akarok....". Én hol elszorult torokkal próbáltam vígasztalni, hol másra tereltem könnyed hangszínt megütve a szót. Aztán egyik este beugrott vmi: elkezdtem neki mondani egy mesét egy mackólányról, aki eddig mindig az anyukájával volt, de egy nap az anyukája bejelentette neki, hogy dolgozni fog, így a mackólányka bölcsibe fog járni. Persze a mackókislány eleinte félt, hogy milyen is lesz az a bölcsi.... Nem írom tovább, de a sírást ezzel elvágták! Örömmel szólt a mese közbe, hogy "én is féltem..", stb. Nem mondom, hogy örömmel jár már, de sírás nélkül!!!! És ha mondom neki, hogy holnap elmegyünk a könyvtárba, akkor Krisz így kérdezi: Ha majd hazajöttem a bölcsibőőőől?" És minden este a mackókislányt kell mesélni...
Remélem, nem haragszotok meg, ha felrakok egy képet a nagy bölcsisről.
Szerintem ez sajnos nem egyedi :(, az előrelátás meg sosem árt! :) Egyébként a legjobb informátorok az anyukák, próbálj meg cseverészni a kiáramló szülőkkel, meg belesegetni az udvarra, ha kinn vannak. Ez nekem megbízhatóbb, mint a nyílt nap vagy ahol bármi helyzet, ami mesterkélt, sajnos a mi bölcsinkben volt egy olyan gondozónéni, aki fantasztikus színházat nyomott a szülőknek, amúgy meg... :( (anno rá tettünk is panaszt, ami nekem nem kenyerem, de tényleg durva volt sajnos).
köszi! a gyerek még bent van :) (már nem sokáig) így azt nem tudom megnézni, hogy leguggol-e hozzá, a többit igen. de akkor kivárom a monszun elmúlását :)
pataporc: pont ez az, hogy nem tudom, korán van-e. magamtól nem kezdtem volna ebbe bele, de először a védőnő ijesztgetett, majd ismerősök is, hogy a XIV. kerület nagyon gáz, nincs hely, és ha nem íratom be a születésekor, felejtsem is el az egészet...
Mit néz meg? : Hogyan fogadnak mikor ajtótnyitnak. Mennyire figyelnek rád. Körbevezetnek e a bölcsiben? / vagy ha te kéred nyitottak -e rá! / ( persze nem sáros -esős időben ) Milyen a tisztaság a személyzet a csoportszoba, játékkészlet. A gondozónő oda megy -e hozzád, vagy gyerekedhez legugol-e? Ilyen kis apróságokat figyelj meg.
Eredetileg nem körzetesítettek a bölcsik csak az ovik, de kerület és túlzsúfoltság fügvénye hová is veszik fel.
Nem korai ez egy kicsit? :DD
Lakcím szerint tudod kideríteni, ha van központi bölcsi (mint a XI.kerületben), ott megmondják.
Válogatni nem fogsz tudni, annak örülj, ha bekerülsz! :(
(bár mi ellenpélda vagyunk, mi a körzetesbe nem fértünk be - egyedülálló, dolgozó anya! -, ellenben volt egy üresedés máshol, ahova becsúsztunk... de ez a mák kategória)
azt meg tudjátok mondani nekem, hogy egyáltalán mit kell nézni egy bölcsödénél (már ha tud az ember válogatni persze...)? és azt honnan tudom kideríteni, hogy az én leendő gyerekem melyik körzetes bölcsibe tartozik?
Ez amúgy mikor derül ki, hogy felveszik-e vagy sem? Mert én februárban írattam be Őket, de csak annyit mondtak, hogy mivel én novembertől akarom kezdetni Velük, ezért júli körül küldenek levelet a szülőiről. Most az akkor derül ki, hogy felveszik-e Őket vagy már tutkó bent vagyunk? Elgondolkodtam egy kicsit.
mert nem biztos, hogy decembertől felveszik oviba. A fiam most megy óvodába, a vezetőnő a szülőin elmondta, hogy csak azokat tudja tuti felvenni, akik szept. végéig betöltik a 3. évet, és meg is telt a csoport...
jó, csak pont azok nincsenek rászorulva a bölcsire, akik ki tudják fizetni azt a havi 70-et. (nekem mondjuk nincs 70-em azért, hogy dolgozhassak. Annyira nem fizetnek jól egy pályakezdőt...)
Pontosan... és ez inkább elkeserítő mint vicces :( Van olyan ismerősünk, aki a 2 hetes gyerekét már beiratta, mert vidéken laknak, és a környéken egyetlen bölcsi van. Ha oda nem veszik fel, akkor nem tud menni... Ráadásul ha jó tudom, bölcsibe semmiféle felvételi kötelezettségük nincs, még a körzeti bölcsiben sem. :( Itt a környéken még hallottam pár magánbölcsit, minimum 70.000/hó, igaz ezért már angolul korcsolyáznak és logopédus segítségével úsznak... de a város más résziből azt hallottam, már az ilyen helyekre is évekkel hamarabb jelentkeznek.
azért van valami kesernyés humor abban, hogy születése után 1-2 hónappal már be kellett volna íratnom a gyerekem a bölcsibe, hogy kétévesen elkezdhesse. "értem én a viccet, csak nem szeretem."
Annak fényében, hogy nagyon magas a halálozás aránya az antibiotikus kezelés mellett is, és szintén nagyon sok a maradványtünettel gyógyulók aránya, ez sajnos elég magas gyakoriságnak számít. A tünetmentes hordozás kisgyermekeknél még gyakoribb, így a gyerekközösségbe járók kiemelten veszélyeztetettek.
