Meresztem a hátsómat egy széken. A szék egészen közelében áll az ernyőnek. Az ernyővel szemben ülök.
Th. Mannak volt egy látomása Schillerről, A nehéz órá-n című novellájában. Abban a novellában a szereplők, ha írtak, nem ültek. Állva írtak. Ahová írták, amire írniuk kellett, az papír volt (tehát nem html meg www), és ahol a papír hevert, azt úgy hívták, írópult. ÍRÓPULT. És az írópult mögött állni kellett. Hö.
Ha ez Vonnegut blogja lenne, akkor azt írná ide: Na Ezt Adjátok Össze.
Őszintén szólva a legkevésbé sem érdekel, Th. Mann miért írta ezt oda. Kifejezhetném magam durvábban, mondén módon, ahogy ma szokásos, sőt elkövethethetnénk néhány obszcenitást, blaszfémiát, kültelki deminuálást, de
Tudom, rettenetesen unalmas kérdés. Ilyenkor kell adni a topicnak egy olyan irányt, amely felháborítóan újnak tekinthető.
Leírtam ebben a topicban: FINIS OPERIS. Én most és korábban csak azért írtam verzállal, mert így volt egyszerűbb. Abban a kiadásban, amelyben ezt a latin kifejezést, a "MŰ CÉLJÁ"-t olvastam, vagy inkább, szvsz helyesebb fordításban, a "MŰ VÉGKIMENETELÉT" olvastam, nos, ott kurzívval írták, és a Varázshegy egy bizonyos kiadásának végén.
Szóval FINIS OPERIS. Mire gondolhatott Thomas Mann, amikor műve végére eztetet odabiggyesztette?
A fajtákkal kapcsolatos megközelítés vagy jellemzés eme topicban szerintem kissé szokatlan, és úgy vélem, roppant szerencsétlen. A "fajta" kérdés felvetése terméketlen terminológiai vitákhoz vezetne, rövidesen arra kényszerülnénk, hogy őgyelegve eszmecserét folytassunk a "fajokról", aztán pedig biológiai, majd később genetikai jellegű észrevételek térítsék rossz ösvényre társalgásunk jónak hitt vagy remélt irányát.
Tudom, gáz végigolvasni ezt a topicot, de mindez nem arról szól, hogy jómagam elengedtem volna bárkinek is a kezét. Ennél ez a topic sokkal őszintébb és egyben, khm, önzőbb - bárki megvádolhat azzal, köldöknéző, magábaforduló, individualista: széndékaim szerint a nick és a user viszonyát boncolgató.
Valójában azért nyitottam, utólagosan megnyirkosodott elmém diktálja nyilván ezt az értelmezést, fenntartható-e a Nick és a User szélsőségesen szétszakított dualitása.
Az én kezem maximálisan elengedted. Példaértékű?
Nem tudom. Azt sem tudom, miért vágytam arra, hogy ne engedd el a kezem.(Pedig erről szól a topic:)
Volt bennem valamiféle rokonérzés? Meglehet.
Gőggel,vad nárcizmussal megbírkózni nem tudtam itt sem, ezért aztán magamfeladón visszavonultam.
Pedig szerettem volna értő és érző barátokra lelni. Most már tudom, ez korántsem olyan egyszerű. Békés, nyugodt, értelmes helynek tűnt az
Internetto, amíg ki nem sütött a vezéralak
mindenkit maga alá gyűrő elementarizmusa.
Majd minden topicban így van ez. Most már tudom.
Két év kellett hozzá, hogy megtanuljam.
nos, az kézelengedés valmi olyasmi, mikor lemegyek a szigetre és megszünik az áram. azaz nem szünik meg, mert meg csak az szünhet meg ami volt. az áram pedig nem volt hanem amper. de az is csak volt. nem müxik az automata, nem hagyja magát bekapcsolni. (rajta "m" a jel, mért pont én follyak, ha a másik nem?) így aztán romantikus hidegben, melengetö gyertyafényben, a mexokott esti kávém helyett a zsebrádió hangjaival tértünk nyugovóra. mindennapos ügy skóciában vagy az araboknál ahol minden arab fekete, de minekünk ez valóságos vadnyugat - petróleumlámpa nélkül.
a történetnek europolitikai csattanója is van, másnap megjavították az áramszolgáltatók, akiknek földi képviselöi egy faluval odább laknak, de elözö este azért nem jöttek (feketén maszekban) át az automatát megcsinálni, mert kilencre készenléti szolgálatba mentek az említett céghez...
a javítás alapjában véve gond nélkül zajlott le, kis mennyiségü kontaktszpré és egy kombináltfogóval való kocogtatás cselekményében.
-kész, jelentette be a föjavításvezetöszerelö.
nemegyezö véleményem csak növelte a feszültséget. talán ki kellene - kezdtem bátortalanul a góliát-harcot - mert már tavaly is...
a gesztus amit kaptam, haloványan emlékeztetett a pápa csókrenyújtott kézfejéhez, de a cserefolyamat valóban fizikailag is beindult. innentöl felgyorsultak az események, a plomba az emlitett kombifogóval le lett csípve, az automata biztosíték (ök nem ezt a nevet használták, csak nem tudtam megjegyezni) ki lett cserélve - igaz ha rajta múlna, még a mai napig is ott heverne ahogyan a mester kezéböl kiesett, és egy rövid, de kemény "viszlát". remélem nem gondolták komolyan...
Öregem (bocs a paternalisztikus megszólításért), ez nagyon jellemző Rád, hogy Khedronra emlékszel, Diaspar Mókamesterére. :)
A könyvet, amelyet most olvasok újra, nem tudom kölcsönadni. Azért, mert most olvasom újra. Rövidesen bevégzem. Lehet, hogy a jövő héten a rendelkezésedre állok, lehet, hogy csak tíz év múlva. Türelem: a sztori egymilliárd év történetéről szól. Meg arról, amit A. C. Clarke gondolt a virtualitásról.
Kedvellek, amikor igazán, igazán őszinte vagy, még akkor is, ha cseszegetsz. :)
Nos, a Shilmarine-i ütközet. Erre gondoltam. Meg Alvin szerepére, és a Diaspar virtuális szerkezetére, meg Khedronra, a Mókamesterre, egy gyáva lényre, aki visszavonult a Teremtés Csarnokába, mielőtt szembesülnie kellett volna Lys valóságával, meg a telepátiával. (Mutatis mutandis: átadta magát egy másik nicknek, hivője lévén a reinkarnációnak.)
