Az adaptív képző esetén Tohatin lenne várható ugye? (Tudtommal legalább is Szegedin, Debrecin, Apatin) -- mondjuk végső interferenciaként adott esetben még ott van utána a szláv képzős alak románba való adaptálása... Az is befolyásolhatja a hangsúlyt?
"Csak halkan kérdem meg, hogy mégsem lehet az, hogy a magyar Tóhátból jönne, a szláv -in adaptívval"
Lehet, de miért lenne az? A szóalak (főleg, mert a hangzó alakról nincs pontos információ itt) nem elegendő, annyi az esély arra, hogy így legyen, mint a véletlen egybeesésé. Ráadásl KissLajos adatát nézve a Tóhát ója diftongusként ment tovább. Lagbább azt kellene tudni, hol a Tohatin hangsúlya!
> Dimitrie Cantemir a Descriptio Moldaviae-ban (1714-1716 között) […] ad pagum Tohatin inter Ikiel et Reut fluvios. Ezek szerint Cantemir Tohatin-ja nem azonos a mai Tohatin-nal, mert ez utóbbi nem az Ichel és a Răut között fekszik.
Hanem az Icheltől délre 5 km-re. A Răut és az Ichel közti táv a Dnyeszterbe ömlésükkor kb. 25 km, a 19. században az oroszok ott is nagy hidrológiai rendezéseket végeztek. Úgyhogy nekem elég, hogy az összes moldáviai adat, amit elértem, Cantemir Tohatinját a mai Tohatinnal vagy maximum a tőle pár kilométerre levő Mălăiești-el azonosítja (régebben Malu Tohatin vagy Malîi Tohatin).
> Az 1639.12.12-ei levél az orheii volosztyba helyezi a szóban forgó „Билакъул” falut is és „ωкол тохатин”-t is (eredetiben kis kezdőbetűvel!). Én úgy sejtem, az orheii voloszty a XVII. sz.-ban sem ért el az Ichel túloldalára Kisinyov szoknyájáig.
De bizony igen, a XV. századi helyzetet lásd itt, a Dnyeszter mentén hosszan lenyúlott: http://ro.wikipedia.org/wiki/Fi%C8%99ier:Moldova1483.svg 1700-ra vonatkozóan nem kaptam térképet, de Stefan cel Mare után, a törökök alatt nem hiszem, hogy adminisztratív reformokon gondolkoztak volna, Besszarábiában város jóformán nincs. Chisinau pl. 1670 körül kezd faluból vásáros hellyé felfejlődni. Giovanni-Batista del Monte huszvárosi, barládi és csöbörcsöki plébános 1670 novemberi jelentésében "a frissen várossá emelt" Chișinău-ban 15 katolikus házat említ, nincs papjuk és templomuk(Călători străini despre Țările Române, Vol VII, Bucuresti, 1980, 219.)
Közben az Enciclopedia Sovietică Moldovenească-ben is megnéztem (http://www.profeso.ru/т/18033-тохатин ), pedig nem szeretem, mivel cirillbetűs román szöveg, itt szó van a Tohatin patakról, valamint a faluról.
TOHATYN, 21 km hosszú patak, a Chişinău melletti Stăuceni-nél ered, Mălăieşti-nélömlik a Dnyeszterbe
TOHATYN, falu Criuleni rajonban, első írásos említése 1517-ben stb., még a mozit is említik.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én a szovjet idők enciklopédiáiban megbízom... Nyilván jó lenne az eredeti, amire építenek, egyelőre ennyit kaptam.
Ugyanakkor végeztem egy keresést itt: http://ussr.main.ge/index.php?Alp=t&fr=78 (Geographic places in former Soviet Republics), a Tohatin olyan egyedül áll magában, hogy csuda, semmi hasonló hangzású helynév nincsen, sem szláv, sem tadzsik, sem üzbég, sem semmi. Ezek után mind a szláv, mind a valamelyik török nyelvből való eredeztetést kizárhatjuk, a román szintén abszolúte kizárt. Csak halkan kérdem meg, hogy mégsem lehet az, hogy a magyar Tóhátból jönne, a szláv -in adaptívval?
Egy másik topikban is hasonlót tapasztaltam. Régen, úgy emlékszem, nem ilyen voltál (de mindenkinek szíve joga változni, türelmetlenebbé válni). Szerény véleményem szerint túl hamar küldesz el "alternatívba", ugyan nem a mesterség szigora szerinte eljáró, határozottan mérsékelt tagokat. E mostanit is ilyen helyzetnek értem. A topik régi olvasói úgy is tudják, hogy kell olvasni, értékelni sattilab hozzászólásait, és én is, míg helyén kezelem őket, kimondottan érdekes társalgásnak tartottam (ellenben az igazi "alternatívos" hozzászólásokkal, amelyektől falra tudnék mászni). Egyébként azok igen jól elválaszthatók, általában nagyon hamar ignorálódnak, itt meg, nem véletlenül, az elején tenmagad is beszálltál.
E megjegyzésemet, amelyet remélem nem értesz félre, a következő mondataid váltották ki:
»Tipikus Tamana-érvelés ez is: „itt inkább a Highid, Hidig g-je hat előre, és hasonítja a szókezdő h-t.” Ilyeneket az Alternatív fórumcsoportban olvashatni.«
Hiszen tudjuk, hogy létezik hasonulás, s elhasonulás mássalhangzóknál, mindkettő gyakori. Különösen nem lephet ez meg minket egy olyan nyelvi areálban ahol a h:g oppozíció legalább is gyengébb, gondolok én arra, hogy a szomszédos ukránban lényegében nem létezik. Azért mivel Moldáviai toponímáról van szó, s nem pl. a szerb-román-bolgár határvidékről.
Ilyesformán egy a szóban hátrébb előforduló g a h-ra ható hasonító hatása nem az ördögtől való.
Hogy mindamellett ez édeskevés bizonyítékként: igaz. De a gondolat felvetése önmagában: nem hogy alternativ, hanem egyenesen jogos. Aztán az a mi (s szláv területen különösképpan a tiéd, románon Kvász Ivoré) dolgunk, hogy a pontatlanságokra felhívjuk a figyelmet, adott esetben megcáfoljuk a felvetést.
A másikat elküldeni az alternatívba itt sok szempontból hasonlít ahhoz, mint amikor valakit máshová küldenek el... Esetenként indokolt. Gyakori, kevéssé indokoltnak tűnő gyakori használata nálad utóbbi időben: furcsa, és meglep. Máshogy hittelek ismerni.
A 16. századi adatok (első említések) igen jelentőseknek mondhatók olyan szempontból, hogy megegyeznek a g-d-ben a mai d-g-vel szemben. Feltétlenül figyelembe kell venni, ha az amber a helynév eredetét keresi. Ezzel a "< m. hideg + es" etimológiát teljes biztonsággal ki lehet húzni.
Tudom, hogy te a román embere vagy, és hogy LvT-től kb. annyit tanulsz, mint én is, csak bonyolult lett volna úgy fogalmazni, és a frappánsságát, velősségét megtartani.
A megszólítás az aktuális téma résztvevőinek szólt, a másik már csak inkább kedélyeskedés volt ;-)
Kvász Ivor is emlegette, hogy tudna Skandináviában magyar helyneveket találni. Az ez irányba vivő metodológiai problémára én a Tamana példájával utaltam. Amit te csinálsz, az hasonló: kontroll nélkül asszociatívan rakosgatsz egymás mellé elemeket. Ezekről külön-külön be sem látod a valóságtartalmukat, a kapcsolatukat még kevésbé, csak az együttállásuknak tulajdonítasz valamiféle demonstratív erőt. A mai Tohatinban lehet Bătag nevű hely, csak láttuk, a történelmi Tohatin nem ott volt. Csobrucsi mellett lehet Talmaza, csak annak nincs köze a besenyő törzs- és méltóságnévhez stb.
Tipikus Tamana-érvelés ez is: „itt inkább a Highid, Hidig g-je hat előre, és hasonítja a szókezdő h-t.” Ilyeneket az Alternatív fórumcsoportban olvashatni.
Amúgy öreg vagyok már ahhoz, hogy süket füleknek beszéljek. Beláttam a 972-esben, hogy a Ghindăoani alak és a Hindău a románban nem függ össze. Te azonban ezt elengedted a füled mellett, és ismét „érvként” próbáltad fölmutatni.
A magam részéről emiatt nem látok további perspektívát ebben a vitában, így kiszállok.
> Egyébként elég sok minden utal arra, hogy helynév besenyő eredetű, az orosz wikipédia http://ru.wikipedia.org/wiki/Чо́бручи pár -t kezdőhangzós hangalakot is felsorol
Alapvetően nem értem az érvelési technikádat. Azt várná az ember, hogy a Wikipédia-cikkben adat lesz arra, hogy a helynév besenyő eredetű, nem pedig kun. De nincs ilyesmi…
Amúgy, ha hiszünk a fenti Wikipedia-cikknek, akkor a m. Csöbörcsök nem lehet elsődleges alak, nem Csöbörcsök > Csoborcsi ~ Csobrucsi a fejlődés iránya, hanem fordított. Ami persze meg i soldalán Kiss Lajos dilemmáját, hogy a magyarból való eredeztetés „kialakulásának körülményei tisztázásra szorulnak”. Viszont negálja természetesen a magyar névadás lehetőségét.
Az a fránya -k a név végén, illetve annak hiánya sokat számít, mint az elmítetted Talmazaz-je is, amelyet így a besenyő tulmač ~ talmač méltóságnévvel összevetni. A -maz ui. fosztóképző a köztörökben.
Találós kérdés: ha Tamana a *Tóhát felvetése a Tohatin esetében egy olyan területen, ahol a magyarság történetileg adatolva van, akkor az mi, hogy a Ghidighici szókezdő /g/-je nem jöhet a /h/-ból, mikor épp abból jön? :-)
A Ghidighici helynévnek az első említése a Documente privind istoria Romaniei (DIR) első kötetében van, sajnos nincs meg nekem, a másodi említése egy 1528-as dokumentumból való, Heghedișani, Heghetișani alakban, a falu a Leleei patakon (Lelének a patakja) fekszik. Megerősítik Pavel Scripcă-t a fél falu , valamint a Botna Mare és Cogâlnic mentén két puszta birtokosaként. Az 1953-as kiadású DIR érthetetlen módon a mai romániai Vaslui megyébe teszi a települést (ahol semmi hasonló nevű településről sem előtte, sem utána nincs tudomásunk), miközben mindkét másik birtok Chisinau körzetében fekszik, ezt azóta korrigálták, és Ghidighici-el azonosítják (pl. Repertoriul bibliografic al localităţilor şi monumentelor medievale din Moldova, 1974), a Documenta Romaniae Historica adataihoz most nem tudok hozzáférni, elnézést.
A szókezdő /h/ > /g/ változásra helynevek esetében más példák is vannak: Hindău > Ghindăoani (ezt már említettem), Horăști > Gurești, viszont nem tartom relevánsnak a kérdést, mivel itt inkább a Highid, Hidig g-je hat előre, és hasonítja a szókezdő h-t.
Úgy tűnik egyébként, hogy zsákutcába jutottunk az eredeztetéssel kapcsolatban, sem a Hideges, sem a Hegedűs (lásd Kvász Igor hozzászólását) alakra nincsenek analógiáink. A Hideg-séd ötletem is megbukott a Dragșinești ellenpéldán, mivel arra gyanakodtam, hogy a románban meglehetősen ritka gș feloldása miatt jött változik a szó vége -ics, is-sé. Nem túl releváns, de tegnap megkértem egy sültromán, (romániai) moldvai ismerősömet, hogy ejtse ki, Hidigșid, erre ő így válaszolt: "cum ziseși? Hidighici?"
Na, én csak annyit akartam mondani, hogy Domokos Pál Péter néprajzos volt, és nem nyelvész, hogy a helynevek etimológiája különösebben érdekelte volna. A Csöbörcsök kapcsán azért említettem a besenyő, kun vagy tatár eredeztetés lehetőségeket (ami nem érdekli DPP-t), merthogy Kiss Lajos azt mondja (FNESZ Csobrucsi), "kun vagy besenyő eredetű", no meg a tatárok is is folyamatosan képben voltak, hisz több évszázadon keresztül ők voltak a hely urai.
Egyébként elég sok minden utal arra, hogy helynév besenyő eredetű, az orosz wikipédia http://ru.wikipedia.org/wiki/Чо́бручи pár -t kezdőhangzós hangalakot is felsorol: «Тубор-ча», «Тубарча». Erről Kiss Lajosnak nem volt tudomása, mégis jó megérzéssel köti a magyarországi Alsótöbörzsök helynévhez, ami a besenyőkkel hozható kapcsolatba. Csöbörcsök mellett van egy Talmaza nevű falu is, ami a Talmács, Tolmács besenyő törzsre utal.
Kissé kényelmetlenül érezném magam, ha nem tenném szóvá, hogy implicite leszlavistáztál. Eddig ez még nem esett meg velem, és nagyon jó okból. Akkor már édesapám, aki alapszinten beszél egy valószínűleg ukránra-oroszra épülő szláv keveréknyelvet, nálam sokkal nagyobb szlavistának tekintendő:D
A teljes cím önmagát magyarázza: „Hlasowé o potřebě jednoty spisowného jazyka pro Čechy, Morawany a Slowáky”, azaz ’A csehek, morvák és szlovákok egységes irodalmi nyelvének szükségességéről szóló hangok’. (A cseh-szlovákban hangok = vélemények = szavazatok.)
Szöveggyűjtemény, élő és holt szerzőkkel. Ján Kollár adta ki Prágában a bibličtina, mint közös cseh-szlovák sztenderd védelmében. A Choosing Slovakia című könyv szerzője, Miroslav Hroch cseh nacionalizmuskutató-történész módszerét követve megpróbálta térképre vinni az élő szerzőit, de több esetben a helyneveket sem sikerült beazonosítania.
> de őt nem érdekelte, hogy a név besenyő vagy kun vagy tatár eredetű
Hát azért a korai kipcsak nyelveket nemigen lehet elkülöníteni egymástól: ezt szinte csak úgy lehet, ha egykorú dokumentumok orientálnak. De magad írtad: ”1633 és 1639 korai említésnek számít moldvai viszonylatban”. Nincs tehát támpont a döntésre akár érdekel minket a probléma, akár nem.
Ez így egészében már megdöbbentő. Ha ez az ember ennyire nem érti a saját forrásait, akkor vajon mit lehet elhinni neki a szlovák irodalmi nyelv történetéről? És ezt a művet három év alatt senkinek sem sikerült a helyére tenni egy elérhető recenzióban! (Mondjuk lehet hogy szlovákul megtették.)
A megadott Hlasowé-linkről az OCD-zett szöveget is letölthetni [1]. Ezt a PDF-es faximilável [2] összevetve:
„Jiraltovy” a 220. oldal (a PDF-ben a 236.) alján található az „Adam Hlowík w Jiraltowcech” aláírásban. Ez nem más, mint Giraltovce <http://sk.wikipedia.org/wiki/Giraltovce>. A svabachiban a g betű jelölte a /j/ hangot, a j betű pedig a hosszú /í/-t. Ezt megtehették, mivel a csehben nem maradt eredeti /g/. Ha mégis /g/-t kellett jelölni, akkor hácseket tettek a g-re, azaz ğ-t írtak. — Érdekes ez a tévesztés…
„Témuž”: Megerősítem a 967-esben leírtakat. A tartalomjegyzék (15. PDF-oldal) XIII. fejezetének B)-E) pontjaiban van szerepel „Z dopisu [k] témuž...” cím azaz „Az ugyanannak [mármint Kollárnak] írt …-i levélből”. (A „témuž” alak é-je a cseh ě betű helyett egyébként szlovakizmus.)
„Křivana”: Ezek szerepelnek:
– „nepíšete […] bernoláčinu […] ale jakausi hrončinu čili křiwančinu”: ’ön [vi. Štúr] nem […] a Bernolák-féle nyelven ír […] hanem valamiféle Garam menti, avagy Kriván környéki nyelven’ (140. számozott / 156. PDF-oldal)
– „na temena nejwyšších hor […], Křiwaně” : ’a legmagasabb hegyek, […] a Kriván csúcsára (182/198. old.) – NB. A Krivaně a Křivaň csehes birtokos esete.
– „to je ta křiwá kriwančina!” : ’ez az a kripli Kriván környéki nyelv’ (205/211. old.) – NB. A szójátékot visszaadtam; szó szerint a „kripli” helyett ’görbe, ferde; (átv.) hamis, hazug’ értelmű szó áll. Így utólag: ebből a kripli kriváni nyelvből lett a mai szlovák irodalmi nyelv.
„Báčko-Sremsky”:
– „Leška w Báčsko-Sremské stolici” : ’a Bécs-Szerém vármegyei Leska [vezetéknevű ember]’ (118/134. old.)
– „Jan Stehlo. (Starší ew. Báčsko - Sremského Seniorátu.)” ’Stehlo János (a bács-szerémi ev. esperesség szuperintendense)’ (189/205. old.)
> Dimitrie Cantemir a Descriptio Moldaviae-ban (1714-1716 között) […] ad pagum Tohatin inter Ikiel et Reut fluvios
Ezek szerint Cantemir Tohatin-ja nem azonos a mai Tohatin-nal, mert ez utóbbi nem az Ichel és a Răut között fekszik.
Az 1633.03.08-re datált feljegyzésben személynév részeként fordul elő, így ez a lokalizálásban nem segít. Az 1639.12.12-ei levél az orheii volosztyba helyezi a szóban forgó „Билакъул” falut is és „ωкол тохатин”-t is (eredetiben kis kezdőbetűvel!). Én úgy sejtem, az orheii voloszty a XVII. sz.-ban sem ért el az Ichel túloldalára Kisinyov szoknyájáig.
Tehát a korai források Tohatinja sem lehet azonos a mai Kisinyov mellettivel. Tehát hiába van a mai településen egy Bătag nevű hely: ez nem jelenthet motivációt egy olyan település nevénél, amely máshol volt.
Amúgy ehhez a megjegyzésedhez „a sertéstenyésztéshez dombos-mocsaras vidék szükségeltetik” illik a régi magyar anekdota:
„Árpád apánk a vezérekkel az uruszágot járva városokat alapít. A mai Kecskemétre érve mögszólal:
- Sok a kecske, sok a mét, lögyön neve Kecskemét! - oszt lött.
Mönnek délnek fele, mögen möglátnak egy városnak való hellyet. Mögállnak, aszongya Árpád:
- Sok a kecske, sok a mét, lögyön neve Kecskemét!
- De Fejedelem, olyan már van!
- Hát akkó... lögyön Szöged!”
Ha akarom, mindenütt van egy tóka, még a bugaci pusztákon is van szikes tó. Ennek alapvetően nincs információtartalma, így nem kielégítő motiváció. (Amúgy biológus diplomával elmondhatom, hogy a sertéstenyésztéshez mocsaras vidék nem jó, mert ott nem lehet makkoltatni. Amúgy a laza talajon könnyebb úgy föntmaradni, ha az állat az ujjait terpeszteni tudja: ha tehát olyan sertésfajta szelektálódott ki a XIX. sz.-i Moldáviában, amelyiknek a körme összenőtt, akkor az éppen kötött talajon valószínű.)
> Az egyedüli kérdés szerintem Tohatinnal az, hogy lehet-e neki valami szláv etimológiát találni, merthogy románt nem, az hétszentség.
Én továbbra is sok kérdést látok, amelyeket tisztázni kellene, mielőtt a Tamana módjára etimológiát keresnénk. Amúgy Csöbörcsök etimológiája török, tehát az elméleti megoldási keret nemcsak három értékű (román, szláv vagy magyar).
> Hamarosan jövök Ghidighici történeti adatolásával, addig felteszem az egyelőre költői kérdést: vajon mégis Anatol Eremiának lenne igaza, aki a magyar Hegedűs személynévből származónak tartja?
A /h/ > /g/ változás lehetőségére semmi adat sincs. Tegnap este átlapoztam a DER-t (Alexandru Ciorănescu: Dicţionarul etimologic al limbii române) a g betűnél: semmi. Ennek valószínűsítése nélkül ezt az ötletet nem lehet komolyan venni.
Na még egyszer: Az Orhei < Várhely teljesen meggyőző, nincs is körülötte vita. A Tohatin magyar > szláv eredetét is el tudom fogadni, miután megnéztem a hivatkozott okiratot. NB. 1. Erdélyben és a történeti Partiumban négy Tóhát nevű falu is van, bár 250 évre visszamenve csak egyikük román neve Tohat. Márpedig korai magyar falvak kapcsán Moldvában Belső-Erdélyből érkezőkre szoktak gondolni, Benkő Loránd tanulmánya óta. 2. Valóban bájos egy falu alapításának évét napra pontosan megadni, de a Wikipedia-cikk rögtön ezután arra is hivatkozik, hogy a helynév már korábban is létezett, egy birtok neveként. (Itt is konfúz módon, hisz miért viselte volna a tulajdonos juhosgazda is a Tohatin nevet?) Arra gondolok, hogy talán a falu áttelepítésének évéről lehet itt szó.
A többi helynév kapcsán (a Kisjenő-t kiveszem) nem látok valószínű magyar etimont. A Ghidighici-ben sem a hidegséd-et, sem a hegedűs/hedegűs-t. Az utóbbi kapcsán nemcsak a ghével és a cével van gondom, de nem ismerek Hegedűs/Hedegűs magyar helynevet sem.
A magyar helynéveredet-kutatás (a saját módszertani fogyatékosságai miatt) a magyar nemzeti történettudomány által a magyar etnikumnak kijelölt területre nézve tartja magát kompetensnek. (Itt az 1930-as-40-es évekbeli Volksgeschichte az irányadó. Ha a helynévkutatás nem tenné módszertanának részévé a történelem etnikai szempontú olvasatát és nem korlátozná magát térben és időben, akkor ad absurdum elképzelhető volna, hogy valaki magas színvonalon skandináviai helyneveket vezessen le a magyarból, ahogy anno bibliai helyneveket magyaráztak magyar nyelvi alapon.) A Keleti-Kárpátoktól keletre eső terület ilyen szempontból szürke zóna, és minél jobban távolodunk a Kárpátoktól, annál inkább. A nyelvész rámutathat a nyilvánvalóan magyar eredetűnek látszó helynevekre, de általában előbb történeti információt vár arról, hogy hol élnek/éltek katolikusok. A magyar helynevesek közül kevesen tudnak románul, Kiss Jenő meg látványosan bemutatta a szótárában, hogy nem érdeklik a román helynévalakulások – igaz, ezt poszthumusz megjelent bánáti helynévvizsgálataiban nagyrészt jóvátette. A besszarábiai helynevek történetének szétszálazásához ráadásul olyan szlavista kéne, aki nemcsak román, hanem tatár vonatkozásban is képes kritikusan olvasni mind a romániai, mind a szovjet-moldován publikációkat. (Plusz esetleg még a forráskritikához is értenie kell, mert nem tudom, mennyire kritikusan vették át Hurmuzaki korai forrásközléseit ezek a gyűjtemények.)
A tekintélyes Iorgu Iordan, aki láthatólag felvetette a Kisjenő-etimológiát, sajnos rendszeresen rossz kézzel nyúlt a magyar nyelvhez. Pl. a családnévszótárában megadott magyar néveredetek elég nagy része butaság. (Moldvai volt, és nem tudom, tudott-e egyáltalán magyarul.) Mindenesetre a Kisjenő ~ Chișinău-nek hiába van párhuzama az Alföldön, a magyarok nem fogják elfogadni, mert axiómának tartják, hogy a törzsnévi eredetű helyneveknek sokkal korábban kellett keletkezniük, mint amikor magyarul beszélők letelepedhettek Moldvában. (Hacsak nem korábbi kárpát-medencei helynév adaptálásáról van szó. Korábban már két felvonásban is szóba került Chișinău a topikban, de nem tudom pontosan rekontruálni az akkori érveket.)
Úgy értettem, hogy Besszarábia nagy, és az összes helynév közül mindössze három nevét vizsgálta magyar kutató (Kiss Lajos:Magyar helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl. In: Magyar Nyelvőr 111 (1987), Chișinău, Orhei és Csöbörcsök nevének eredetét tárgyalja). Domokos Pál Péter nagy érdeme, hogy eljutott a Dnyeszteren inneni Csöbörcsökre (a Dnyeszteren túliba nem), de őt nem érdekelte, hogy a név besenyő vagy kun vagy tatár eredetű. Az összes többi helynév magyar szempontból fehér folt, hogy egy kis képzavarral éljek:-).
Nos, vegyük szerre, azaz egyenként. A román wikipédián a Tohatin szócikk csapnivaló, napra pontosan megadja a falu "alapításának évét": 1800. július 18. A helyzet viszont az, hogy már 1633. március 8-án említik (Documenta Romaniae Historica, Moldova, vol. 21, 309-as dokumentum), 1639. december 12-én a járást is Tohatinnak nevezik (ocolul Tohatin, pontos helyleírással), úgyhogy a helynévnek már akkor meglehetősen réginek kell lennie (Gh. Ibănescu: Surete și izvoade, vol. IX. Documente basarabene, Iași 1914, 134. old.) (Az idézett művek a dacoromanica.ro oldalról Tohatin kereséssel olvashatók). 1633 és 1639 korai említésnek számít moldvai viszonylatban, ahol az első ránk maradt kancelláriai dokumentum 1384-ből származik. Dimitrie Cantemir a Descriptio Moldaviae-ban (1714-1716 között): "Sues in Orheiensi agro ad pagum Tohatin inter Ikiel et Reut fluvios, non bifida, sed continua et fere equina ungula nascuntur: quod idem accidit porcellis", azaz Tohatin arról híres, hogy van ott egy egybepatájú disznófajta - a sertéstenyésztéshez dombos-mocsaras vidék szükségeltetik.
Az egyedüli kérdés szerintem Tohatinnal az, hogy lehet-e neki valami szláv etimológiát találni, merthogy románt nem, az hétszentség. Ha személynévi eredetűnek vesszük, akkor is csak a Tóháti jöhet számításba.
Ghidighici esete tényleg problematikusabb, mivel a legkézenfekvőbb megoldás, a Hideges nem működik (nincs analógiás magyar helynév).
"Ezt én egyáltalán nem találom meggyőzőnek. A m. Nyirsid (< *Nyír-séd / *Nyír-ség) Mirşid lett a románban nem *Mirici. A m -sid végződésből tehát ro. -şid várható. Ha ez g-re végződő alaphoz járul, akkor se lesz másként a -Vgşi- klaszter nem küszöbölődik ki: ez látható aDragşina (nem *Draghici-) és a Dragşineşti (nem *Draghic[eşt]) hn.-ekből."
Ez meggondolandó, először arra gyanakodtam, a román meglehetősen ritka gş hangkombináció feloldása miatt korrumpálódik a -sid -ics-csé, de Dragşineşti példája meggyőzött, hogy ez nem áll.
Hamarosan jövök Ghidighici történeti adatolásával, addig felteszem az egyelőre költői kérdést: vajon mégis Anatol Eremiának lenne igaza, aki a magyar Hegedűs személynévből származónak tartja?
Azt hogy érted, hogy nem kutatta senki? Domokos Pál Péter beazonosította, hogy az egykori Csöbörcsök helyett, ezen a néven egy újratelepült falu létezik, mit kellett volna még csinálniuk? Vannak történeti adatok, amiket nem vettek figyelembe, vagy esetleg meglehetnek az egykori anyakönyvek a jászvásári püspökségen? (Ahova nem nagyon engednek be magyar embert.)
Szerintem ha egy román emberrel kiejtetünk egy hidigsid alakot, abból egy idő után legvalószínűbben hidișid lesz. Miért lenne hidighici?
Nohát igen, elég sok ilyen nevű hely van. A leghíresebb a magyarországi Visegrád, a prágai Vyšehrad vár és a boszniai Višegrad. De ezeken kívül Bulgáriában is létezik Visegrad nevű vár, hegycsúcs és falu. Azt jelenti, 'magas vár', 'fellegvár'.
