Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye nem más, mint egy kiterített horoszkóp.
A 15. században még az volt az általános gyakorlat, hogy a festménynek a művész csak kivitelezője; a képet a mindenkori megrendelő, vagy annak egy humanista tanácsadója tervezte.
Lorenzo Ghiberti (1378-1455) önéletrajzában arról ír: itt az ideje, hogy a tervezés, amely ezidáig nem tartozott a művészi tanulóévek anyagához, helyet kapjon az oktatásban. A művész csak akkor tarthatja mesterségét (ars mechanica) a szabad művészetek (artes liberales) közé tartozónak, ha szabadon, saját tervei alapján alkotja meg művét.
Giordano Bruno (1548-1600) művészetfilozófiájában már a fantázia a művészi tevékenység központi szerve (amelyet persze az ész, mint felettes hatalom int önmérsékletre). A fantázia osztatlan, önmagában tökéletes egész. Makrokozmikus analógiája a világlélek. A fantázia ebből az analógiából következően túlmutat az érzékek birodalmán: a művész, amikor alkot, lelke teljességét aktualizálja, amely a világ teljességének tükre.
Ghiberti és Bruno között élt Leonardo da Vinci, aki Ghiberti halála előtt 3 évvel született, és Bruno születése előtt 29 évvel halt meg. Ő az érett reneszánsz leghíresebb festője. Képei már nem egy mesterember művei, fantáziája még nem a brunói világlélek tükre. Leonardo abban a korban élt, amikor a csillagvilágok titkait kutató asztrológia még nem alakult át asztronómiává, a természetet megzabolázó mágia nem vált természettudománnyá, az alkímia nem dermedt kémiává, a világharmóniát fürkésző számmisztika nem lett matematikává.
Ebben a korban Cusanus tanai „törvényerőre” emelkedtek: az újplatonikusokkal ellentétben Cusanus az Egy és a világlélek közötti kapcsolatot átmenet nélkülinek tekinti, a világegyetemet pedig élő valóságnak, amelyben föld és ég egyazon anyagból való. Az arisztoteliánusokkal is vitába szállt: filozófiájának egyik vezérgondolata, a coincidentia oppositorum elve az arisztotelészi logikát kifordítja sarkaiból.) Cusanus szerint az „intellektuális látás” horizontja túl van mindazon, amit a ráció megérthet.
Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye e látásban fogant. Ez a kép nem más, mint egy kiterített horoszkóp, a mindenség rajza, amelynek centrumában Jézus ül. Látni, hogy ez a festmény ugyanakkor egy repülőgép. (Az a repülő, amelyet Leonardónak a technikai valóságban nem sikerült megalkotnia.) Írásunk szenzációhajhász címét megismételve azt mondhatjuk: ami alább következik, az az igazi da Vinci-kód.
Kódok a festményen
Az utolsó vacsora ugyanis kódolt üzenetet, olyan titkos tudást közvetít, melyet csak a beavatottak tudtak értelmezni. Még az is elképzelhető, hogy a kibontásban a variációk száma végtelen, s hogy az alkotás olyan ihletett állapotban készült, hogy a festő többet láttat, mint amennyit látott. Minden ember horoszkópja (=születésének óraképe) magában foglalja mind a tizenkét csillagjegyet. Az, hogy valaki Bika vagy Mérleg jegyű, csupán a Nap helyzetét mutatja lelke csillagtérképén. Életünkben így valamennyi – persze leginkább a Nap által jelölt – jegy szerepet kap, esetleg csak úgy, mint külsődleges vagy tudattalan tényező.
Leonardo keresztény jelenetbe öltöztette az asztrológiai kódot. Nem tett mást, mint kihajtotta az ekliptika körén található tizenkét csillagjegyet, és azokat a tizenkét apostollal jelképezve Krisztus köré ültette le. A negatív, nőies jegyeket (föld- és vízjegyek) Krisztus bal oldalára, a pozitív, férfias jegyeket (tűz- és levegőjegyek) Krisztus jobb oldalára helyezte. Ennek megfelelően a kép bal oldala árnyékba borul, a jobb pedig fényteli. Az apostolok a jegyek elemi felosztása szerint hármas csoportokban ülnek Jézus körül. Balról jobbra haladva sorrendben: föld-, víz-, tűz- és levegőjegyek. A nőies, föld felé húzó jegyek kéztartása lefelé irányuló, a férfias, ég felé irányulóké felfelé mutató.
Aki járatos a csillagjegyek karakterológiájában, azonnal felismerheti az apostolokban a megfelelő jegyek jellemzőit. (Hogy melyik alak melyik apostolt ábrázolja, azt Júdás és János kivételével nem tudjuk. Ez azért sem megállapítható, mert az apostoloknak – az említett kettő kivételével – nincs az evangéliumból kihámozható jellemük.) A kép bal szélén elhelyezkedő Bika (a legföldebb földjegy) két kézzel kapaszkodik az anyagi világot szimbolizáló asztalba, mintegy a részét követelve Jézustól. A mellette ülő Szűz (a legértelmibb földjegy) magyarázatot kérő pózban, a Bak pedig (a legzárkózottabb földjegy) eltávolító, „noli me tangere”-pózban ül.
A következő hármas csoportban a vízjegyek (Skorpió, Halak, Rák) láthatók. A Skorpiót képviselő Júdás szinte belefekszik az asztalba, durván belekönyököl a képbe. Ő a rá jellemző plútói mélységből, a lehető legmélyebbről szemléli Krisztust. (Ha a fejénél húzunk egy vízszintes vonalat, láthatjuk: az ő arca van a legalacsonyabban.) Érdekes, ugyanakkor nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki szembenéz – nem csak szembefordul! – Jézussal. A mellette ülő Halak empatikus kéztartással nyúl a Rák jegyet képviselő nőies (hiszen a Rák anyai jegy) János apostol (Mária Magdolna?) felé, aki a Rák jellemvonásaihoz híven befelé fordul, összekulcsolja kezét.
Krisztus jobb oldalán a tűzjegyek sorakoznak: a vehemens, kitárulkozó Kos, mellette az égi törvényre mutató, nagyhajú Oroszlán, majd a szívét felajánló, Jézus fölé magasodó Nyilas. (Az, hogy a Nyilas feje magasabban van, mint Jézusé, nem „istenkáromlás”, hiszen maga Jézus is a Nyilas jegyében született.)
A kép jobb szélén a levegőjegyek láthatók: a kettéhasadt Ikrek jobbra néz, miközben balra gesztikulál. A Vízöntő jól láthatóan az égi törvények megértését, és nem puszta elfogadását követeli (az inkább hívő, mint tudó Oroszlánnal ellentétben). A kép jobb szélén a tenyerét az ég felé tartó, „mérlegelő” a Mérleg.
Ha a jegyeket az asztrológiában szokásos sorrendbe ültetnénk, a Kostól a Halak felé haladva láthatnánk, hogy az apostolok egyre öregebbek. Kivétel a Skorpió, akit bár érett korúnak, de még sötét hajúnak ábrázolt a festő, valamint a Nyilas, aki szembetűnően fiatal a vén téli jegyek között. Persze sem fiatalsága nem véletlen, sem az, hogy ő van a legmagasabban. A Nyilas ugyanis a horoszkóp 9. házával analóg: szellemi jegy, mely a horoszkópokban általában a magasrendűség, a szellemi út, a megváltás lehetőségét hordozza, így a lélek örök ifjúságát jelképezi.
A kép közepén ülő Jézus ruhája, kéztartása is szimbolikus: bal fele anyagias vörösbe, jobb fele égi kékségbe burkolózik, bal keze lefelé, jobb tenyere felfelé fordítva. Jelenléte üzenet a képen: ha átélőn kiegyensúlyozzuk, összhangba hozzuk a bennünk ható erőket, melyeket csillagaink kódoltak belénk, rálelhetünk a bennünk élő Krisztusra. Mert Krisztus ott lehetne bennünk. Ha nem hagyjuk, hogy sorsunk csak merő sodródás legyen, ha megértőn, az önismeret útján haladva kiismerjük csillagainkat, megtalálhatjuk a bölcsesség, a tisztaság és a fény felé vezető utat.
A képet nézve eszünkbe juthat a krisztusi mondat, a kemény üzenet: „Aki szereti attyát vagy annyát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám: és aki szereti fiát vagy leányát, inkább, hogy nem engemet, nem méltó az énhozzám.” Aki nem képes túlemelkedni önmaga korlátain, a determinizmuson, azokon a tényeken és körülményeken, amelyeket horoszkópja diktál, az nem léphet a krisztusi megvilágosodás útjára. Ez persze sok szenvedéssel, veszéllyel jár. Ha a lélek önmagára ismer, mindig válságba kerül. (De ha válságba került, az nem feltétlenül a szembenézés jele.)
Nem véletlen, hogy Júdás épp a Skorpió jegyet képviseli a festményen: a Skorpió mélyre látó, titkokat tudó, az Alvilág által uralt jegy. (Bolygója, a Plútó az ember mélytudatát, ösztönszerű, robbanásra kész lelki motivációit képviseli.) A felismerés kulcsa Júdásnál van. Leonardo világos üzenete ez, hiszen Júdás – mint fentebb már említettük – az egyetlen, aki szemtől-szembe nézi Krisztust.
Az üdvözülés útja mindig az árulással kezdődik: amikor megtagadjuk a földies ént, hogy a mennyei lélek bennünk feltámadhasson. „Ahogy Krisztus átveszi a tudat irányítását, és a puszta én-életnek véget vet, úgy lép a filius macrocosmi, a nagy fény és a föld sötét ölének gyermeke a lélek területére, és nemcsak a szellemi tudatosság fényes magasságában, ragadja meg az emberi személyiséget, hanem a sötét mélységben is, mely a Krisztusban megjelent fényt eddig még nem fogta fel.” – írja Jung.
Láthatjuk, hogy Az utolsó vacsora egy kiterített horoszkóp. De mit jelent az, hogy „ugyanakkor egy repülőgép”?
Az anyagias Bika két lábbal áll a földön. A kép bal szélen álló, a Bikát jelképező apostol mindkét kezével az asztalra tenyerel, teljes erejéből támaszkodik, nyomja az asztalt a föld felé. A festmény jobb szélén ülő Mérleg-apostol pedig fölfelé tartja tenyereit, minta egy bűvész emelné az asztalt az ég felé. Az asztal – mint a futballpálya, amikor két, nem összemérhető tudású csapat játszik egymás ellen – szinte felbillen. Forog. Az asztal közepén ülő Krisztus pedig egyik kezével a Bika, a másikkal a Mérleg kézmozdulatát utánozza. Az asztal Jézus körül pörög. Ez egy propeller, amit ha a mechanikus világban is feltalál Leonardo, akkor gondosan összeeszkábált, hatalmas repülőgépe talán fölemelkedik.
A Bika és a Mérleg a Vénusz által uralt jegyek. A Vénusz különleges bolygó: az óramutató járásával megegyező forgása a naprendszerben egyedülálló, aminek következtében a bolygó energiája kifelé árad. A Vénusz szeretet-energiájának hatására az ember nem elvárásokat támaszt a másik iránt, hanem megértőn fordul felé. Az utolsó vacsora a szeretet propellere.
Létünk alapját, foglalatát adja a Vénusz által képviselt erő. Hogy életünk, önismeretünk kereteiként épp e két vénuszi jegyet ültette Leonardo az asztal két szélére, az is üzenet. Ezt az üzenetet talán Dante Isteni színjátékának utolsó szavaival lehetne a legjobban közvetíteni: „…folyton gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.”
A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenloség (március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv KOS jegyével. A Nap évröl évre a tavaszi napéjegyenlöség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elözö évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos pályája a Földröl nézve) körén, mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége.
A nap a tavaszpont vándorlásának útján 72 év alatt tesz meg egy fokot, 2160 év alatt halad át egy állatövi szakaszon (30 fok), 25920 év alatt pedig bejárja az ekleptika egész körét. Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedö 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendös út pedig egy-egy világnapnak felel meg.
Ezeknek az idöegységeknek rendkívül nagy a jelentöségük a Föld és az emberiség életében.
"Hej Túl a vízen van egy malom Bánatot ôrölnek azon Nékem is van egy bánatom Oda viszem lejáratom
Hej Bánat, bánat, de nehéz vagy De rég hogy a szívemen vagy Eladnálak, de nincs kinek Bánatja van mindenkinek
Hej Ez a világ olyan világ Mint a mogyorófavirág Sokat ígér, keveset ád S mit ád is mind keserut ád.
Mitôl szép és teljes ez a szomorú dal? Talán attól, hogy egyszerre találó és talányos, személyhez szóló, magyar és egyetemes... Más nemzetek vajon ôrölnek-e malomban bánatot? Miért, hogy népdalainkban a legfontosabb dolgok következetesen a vízen túl vannak? Pénzre váltható a bánat? Mi köze a mogyorófának a világhoz? A kérdéseket sorolhatnánk tovább, ehelyett eredjünk inkább bánatunk nyomába. A dal elején az egyes ember bánatával szembesülünk, de mire végére érünk az éneknek, már a nemzet vagy a világ fájdalmát is ott érezzük a szívünkben. Az individuális szomorúság egy határon túl generalizálódik és új dimenziót ölt. De örülhet-e az ember, ha a világ elvesztette a fényét, a nemzet a határait, az egyén a szeretteit? A népdal ismeretlen szerzôje szerint a mogyorófa virága sokat ígér, keveset ád. A mogyorófát (egyes helyeken magyarónak mondják) felfoghatjuk (éppen utóbbi elnevezésébôl fakadóan) úgy is, mintha a magyar embert, de akár a nemzetet, a magyarságot jelképezné. Fánk, minden más növényt megelôzve, sokszor már a tél végén, februárban, vagyis a Halak havában ontani kezdi a sárga virágport a barkák (hím virágok) révén. A tavasz beállta elôtt teljes virágdíszben pompázik, megelôlegezi a bizalmat, hímpora jó termést ígér. A mogyoróvá válás (maggáválás) kereken fél esztendôt vesz igénybe, és a fagyosszentek hangulatától függôen a Szuz havában várható a termés megjelenése, ekkor ad a fa, ha van mit. A magyarófát az ún. fanaptár is a Szuz havához rendeli és a bölcsességgel, termékenységgel, teremtôkészséggel hozza kapcsolatba. Nemzetfánk tehát fontos tengelyét jelöli ki az év körének (Halak-Szuz-tengely), egyszersmind érzékeny mutatója a világidônek, vagy ha úgy tetszik, nyelve a precessziós világmérlegnek. A csillagmítoszi hagyomány a Halak-Szuz-tengelyt úgynevezett haláltengelyként tartja számon, ami azt jelenti, hogy magyarófánk nem csak bánatfa, vagy a bánás fája, hanem halálfa is. Az elmúlt 2000 évet a Halak jegytartománya determinálja, vagyis a nagyév (világév) egyik legsötétebb világhónapját vészeli át a földi élet napjainkban. Ha létezik haláltengely, halálfa, akkor léteznie kell egy élettengelynek, életfának is. A Tejutat az asztrálmítoszi hagyomány az élettengellyel, az életfával azonosítja. A Tejút tengelye merôleges a Halak-Szuz-tengelyre, és az Ikrek illetve a Nyilas csillagképekben metszi az év körét (állatöv, zodiákus, ekliptika, Napút), pontosabban a Nyilas felett két ágra válik, és a Skorpió illetve Bak csillagképekben metszi az évkört a Nyilas csillagkép felett odút képezvén. A mi szempontunkból fontos tudnivaló, hogy a Tejutat a régiek folyóként is elképzelték, s szigetnek látták a Nyilas felett két ágra oszló folyó közét. Az élet- és haláltengely képzeletbeli keresztet alkotnak a csillagos égen. Ezt az úgynevezett változó keresztet viszi vállán minden ember, a magyarság, az emberiség Krisztus óta... A mundán asztrológia népünket a Nyilassal, a nyilassággal hozza összefüggésbe, tehát azzal a jeggyel, amely az élet tengelyén, az élet fáján vagy az élet vizén helyezkedik el. Lehet, hogy ide, az égi Magyarországra invitál bennünket a dal? Meglátjuk, talán bánatunkból kiderül"
Rengeteg ember tanult asztrologiát és próbálja hasznositani talán pénzt is keresni általa.
Vannak próbálkozások hogy az egyes csillagjegyekhez tartozó emberek hogyan viselkedne adott életterületen vagy mondjuk hogyan alakul a sorsa.
Születési hely és percpontos idő ismeretében adott személy horoszkópja elkészithető. Hogy aztán mire megy vele az kérdés.Nem sokra.
Létezik kisérlet közösségek városok országok sorstervét kiszámolni.
Azonban ahol a tényleges esély a NÉP SZINTKÉN vagyis az EMBERISÉG és a Föld égi menetrendje nos azt nem igazán vizsgálják nem kutatják ha igen is összevissze selejthalmaz.
Na itt a probléma !
A MUNDÁN szó jelentése világ vagyis Cinkota esetleg Albánia horoszkópját készitendő ne nevezzük mundán asztrologiának.
Csak a 25920 esztendős NAGY KÖR lásd precesszio vizsgálata számit.És érdekelne.
"A Föld Nap körüli teljes pályáját világévnek vagy precessziós ciklusnak nevezik az asztrológiában."
Ez a mondat zavarosnak tűnik. Te érted?
"A csillagászatban precesszió alatt a Föld tengelyének – a Hold és a Nap gravitációs hatása miatt bekövetkező – elmozdulását értik."
Ezt a mondatot meg csak az érti, aki már mélyebben ismeri a jelenséget - azaz akinek erre a mondatra nincs is szüksége. Aki tudja, hogy a konkrét "gravitációs hatás" egy forgatónyomaték, mely forgó testre hat. Aki tudja, hogy a konkrét "elmozdulás" egy kúpfelület menti mozgás. Nem mindegy! Mert a Föld tengelyének egyéb elmozdulásai is vannak, bár az igaz, hogy ezek közül a precesszió a legfeltűnőbb.
"a Föld forgástengelye mikor lép be egy-egy adott zodiákusba."
Hát az soha. Sem az északi, sem a déli égi pólus nem mutat állatövi csillagképekre. Ami igen, az a tavaszpont (és az őszpont) iránya. Ez a két pont az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja. Ezek precízen meghatározott irányok. Ha ennek ellenére mégsem tudható, hogy most melyik világkorszakban vagyunk, akkor szükségképpen a zodiákusok határai rosszul ismertek.
"Az Oroszlánnal fémjelzett első korszakhoz (kb. i.e. 10000 – i.e. 8000) elsősorban a barlangrajzok és a tűz használata köthető."
Meg az azt megelőző húsz korszakhoz is. Akkor miben különleges az Oroszlán korszak?
Az elmúlt években egyre többet lehet hallani arról ezoterikus körökben, hogy korszakváltás zajlik az emberiség történetében. Az asztrológia nézőpontjából ez azt jelenti, hogy a Halak korából átlépünk a Vízöntő ciklusába.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a váltás megtörtént-e már, vagy még mindig az átmenet éveit éljük. Ennek oka, hogy a világkorszakok pontos időtartamát, elejét és végét csak nagyjából lehet meghatározni.
Világév és világhónap
A Föld Nap körüli teljes pályáját világévnek vagy precessziós ciklusnak nevezik az asztrológiában. A csillagászatban precesszió alatt a Föld tengelyének – a Hold és a Nap gravitációs hatása miatt bekövetkező – elmozdulását értik. Emiatt lehet csupán körülbelül megbecsülni azt, hogy a Föld forgástengelye mikor lép be egy-egy adott zodiákusba.
Egy teljes ciklus időtartama 25920 év, amit 12 egyenlő részre osztva megkapjuk, hogy egy világkorszak időtartama hozzávetőlegesen 2160 esztendő. Eddig hét világkorszakról beszélhetünk az emberiség történetében (Oroszlán, Rák, Ikrek, Bika, Kos, Halak, Vízöntő). Az Oroszlánnal fémjelzett első korszakhoz (kb. i.e. 10000 – i.e. 8000) elsősorban a barlangrajzok és a tűz használata köthető. Az ókori görög és római civilizációk a Kos korszakába (kb. i.e. 2000- i.sz. 0) esnek. Jelenleg a Halak korszakából a Vízöntőébe lépünk át, de az is lehet, hogy már megtörtént ez a váltás, és már a Vízöntő korai szakaszában járunk.
A zodiákusjegyek pogány eredete eléggé jól ismert. Századokkal korábban Flavius Josephus is megemlítette, hogy a Templomban nem voltak ilyen ábrázolások (Bell. 5.5.4. [214]), és a bölcsek is kinyilvánították: „nincs csillagjóslás Izraelben” (b.Sabb. 156a-b). Éppen ezért az ilyesfajta [de Flavius után 400-600 évvel későbbi keletkezésű] ábrázolások előkerülése a zsinagóga padlójának kellős közepén nagy megdöbbenést váltott ki: mielőtt 1920-ban a na‘aráni, illetve 1928−29-ben a Bét ’Alfa-i zsinagógát felfedezték, ennek a motívumnak a felbukkanása egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt sokak számára.
Tehát nincs nyoma annak, hogy a jeruzsálemi Szentély - mert erről van szó, ugye? - díszítőelemei között lett volna állatöv. Flavius éppen az állatöv hiányát tanúsítja.
Zsidó epigráfiai kultúra a késő-római korban - OR-ZSEwww.or-zse.hu › phd › grull_habilPDFJeruzsálemben, ahol Aphrodité temploma alól még a földet is elhordták), vagy bizonyos ... 64 Seth Schwartz Flavius Josephus egy helyére hivatkozva („ez alkalommal az egyik ... Éppen ezért az ilyesfajta ábrázolások előkerülése a zsinagóga padlójának ... zodiákusneveket, a rabbik figyelembe vették a tizenkét állatövi jegy ...
........az 5.1.4 fejezet érdekes a cime zodiákusok és kalendáriumok
Azt mindig is tudtam, hogy az asztrológiahívők elég bumburnyákok szellemileg, de ezen azért nehéz túllépni:
"másik asztrológiai utalás a téli napéjegyenlőséggel kapcsolatos,"
télen nincs napéjegyenlőség, nem tűnt föl nektek még sosem, hogy télen a nappal sokkal rövidebb? Napfordulóóóóóóóó csókolom!
"A régi egyiptomiak észrevették, hogy az őszi equinox idején a nap nem halad tovább dél felé,"
Hát pedig dehogynem, sőt ősszel igen gyorsan kezd egyre alacsonyabban delelni. Így jár, aki íróasztal mellett talál ki hülyeségeket, ahelyett hogy látna és gondolkodna.
"minden év decemberének 25-én, hogy a nappal észrevehetően hosszabb lett. Sok különféle vallás követői választották ezt a napot, és ma is ez a hagyományos dátum, amelyen a nap "újraszületését" ünneplik. Az equinoxot követően minden nap több napfényt kap."
Ha rágugliznál, hogy mit jelent az equinox magyarul (segítek: napéjegyenlőség) akkor nem írnál butaságokat megint.
"Ez is asztrológiai szimbólum, a nap a téli napéjegyenlőség idején."
A Biblia egyik története a betlehemi csillag, azt jelentette, hogy a Messiás megérkezett a világba. A három bölcs, a perzsa asztrológus-király a születés időpontját a csillag helyzetéből határozták meg. 1600-ban Keplernek a feltételezése, hogy ez a csillag igazából a Jupiter és a Szaturnusz háromszori együttállása volt rövid időtartamon belül. A modern csillagászat megerősítette ezt , és a szimbolizmus megfelel a jövendöléseknek a Messiásról. Jupiter a királyok bolygója. A Szaturnusz a zsidók jelképe, ő adja a zsidók királyát. Ez nagyon ritka együttállás volt, és Kr.e. 7-ben következett be.
Flavius Josephus zsidó történész szerint a jeruzsálemi templom padlóján az állatöv 12 jegyét ábrázolták, azt is mondta, hogy szentélyben kitett 12 kenyér az állatövet jelentette. Izrael a modern időkben bélyegeket adott ki állatövi jegyekkel, amelyeket Izrael 12 törzsével és a templom asztrológiai szimbolizmusával azonosítanak.
A Biblia kijelenti, Isten azért alkotta az égitesteket, hogy "jelekben" mutassa meg a szándékait. a jeleket bárki elolvashatja. Az asztrológia a jelek értelmezése. "És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban; s a földön a népek szenvedése, nagy bajokkal; a tenger és a hullámok morajlanak, az emberek szíve megáll a félelemtől, amikor látják azokat a dolgokat, amelyek a földre jönnek, mert a menny erői meg fognak rendülni. És aztán látják, hogy jön az ember fia egy felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel." (Luk. 21:25-27) E versben Krisztus az asztrológiát használja, hogy feltárja eIjövetelének "jeleit" az égen.
A Biblia azt mondja, hogy Isten első közleménye a csillagoktól jött. Dávid írja a zsoltárjában: "A mennyek hirdetik Isten dicsőségét, és az égbolt mutatja a keze munkáját. Nappalról nappalra elmondja beszédét, éjszakáról éjszakára megmutatja a tudását. Nincs nyelv, amelyen a hangjukat nem hallani. Vonaluk keresztülhalad a földön, és a szavaik a világ végéig. A mennyekben állított fel egy frigyládát a napnak." (Zsolt. 19:1-4)
"Ki tudod hozni a Mazzaroth-ot (az állatövet) a maga idejében, vagy ki tudod vezetni a Medvét a bocsaival? (egy csillagképet)" (Jób 38:32)
A Biblia beszél a hajnalcsillagról is, amely célzás a Vénusz bolygóra. A hajnalcsillag vagy "fényhozó", asztrológiai szimbólum, a hajnal kezdetét jelenti. Ragyogó "csillagként" jelenk meg éjjel, mielőtt a nap fölkel, ésfényt hoz a földnek. Ennek a fényhozónak a feladata szimbolikus utalás a Messiásra, aki Isten fényét hozza az embereknek. A Biblia a hajnalcsillag kifejezést használja Isten valamennyi fiára, köztük Luciferre, a "fényhordozóra".
"Én, Jézus, elküldtem az angyalomat, közölje veled ezt a tanúságtételt a templomoknak. Én vagyok Dávid gyökere, sarja és a ragyogó hajnalcsillag." (Jel. 22:16) "És bizonyosabbá tettük a próféták szavát, és jól teszitek, ha figyeltek rá, mint sötét helyen ragyogó fényre, míg el nem jön a hajnal, és a hajnalcsillag föl nem kel a szívetekben." (2 Péter 1:19) "Ahogyan megkaptam a megbízatást az atyától, meg fogom adni neki a hajnalcsillagot is." (Jel. 2:27-29) "Hogy leestél a mennyből, hajnalcsillag, a virradat fia! Ledobtak a földre, ahol egykor megaláztad a népeket! Ezt mondtad a szívedben, "FöImegyek a mennybe; Isten csillagai fölött emelem a trónomat; ott ülök a trónon a gyülekezet hegyén, a szent hegy legtetején. Fölmegyek a felhők fölé; olyanná teszem magam, mint a Legmagasabb." (Ézsaiás 14:12-14)
"Ezután Jób kinyitotta a száját, és megátkozta a születése napját. Így szólt: "Vesszen el a születésem napja ... legyen a hajnalcsillagja sötét; várjon hiába napvilágig, és ne lássa meg a hajnal első sugarait, mert nem zárta rám az anyaméhet, hogy elrejtse a bajt a szemeim elől." (Jób 3:1-10) "Hol voltál, amikor leraktam a föld alapjait? ... Min állnak a lábazatai, vagy ki rakta le a szegletkövét – míg a hajnalcsillagok együtt énekeltek, és az angyalok kiáltoztak örömükben?" (Jób 38:4-7)
József egyik prófétikus álmában azt látta, tizenegy csillag hajol meg ennek a csillagnak. Az álom értelmezése nyilvánvaló volt, József előtt meg fognak hajolni a testvérei. Mi persze tudjuk a történet további részét, azt, hogy valóban meg kellett hajolniuk József előtt, amikor a fáraó herceggé tette, az álomfejtő tehetsége miatt
A Biblia következő versei arról szólnak, milyen hatást gyakorolnak a csillagok az emberiségre: "Mindennek megvan az ideje, minden cselekvésnek megvan a maga ideje az ég alatt: megszületni és meghalni, ültetni és gyomlálni, ölni és gyógyítani, lebontani és építeni, sírni és nevetni, gyászolni és táncolni, szétszórni a köveket és összegyűjteni, ölelni és tartózkodni, keresni és feladni, megtartani és eldobni, elszakítani és befoltozni, hallgatni és beszélni, szeretni és gyűlölni, a háború ideje és a béke ideje." (Préd. 3:1-8)
Az asztrológia szerint minden 2160. évben az állatöv egy másik jegye kerül olyan helyzetbe, hogy befolyásolja a földet. A Biblia leírja az eseményeket, amelyek az asztrológiai „korok” jegyeinek megfelelően következnek be.
“És biztosan mindig veletek vagyok, a korszak végéig.” (Máté 28:20) “A szentlélek ellen szólónak nem bocsáttatik meg, sem ebben, sem az eljövendő korban.” (Máté 12:32) “Az aratás a korszak végén van, és angyalok az aratók. Ahogyan a gyomokat kihúzzák és elégetik a tűzben, úgy lesz a korszak végén.” (Máté 13:39-40) “Mik lesznek eljöveteled és a korszak végének jelei?” (Máté 24:3) “Nem lesz olyan, aki elhagyta a házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyerekeit Isten királyságáért, aki nem kap sokkal többet ebben a korban, és az eljövendő korban, örök életet.” (Luk. 18:29-30)
“Mi a bölcsesség üzenetét hirdetjük az érettek között, de nem ennek a korszaknak, és nem e korszak uralkodóinak a bölcsességét (1 Kor. 3:6-8) “Ezek a dolgok történtek velük, mint példák, és leírattak, mint figyelmeztetések nekünk, akiken beteljesültek a korok.” (1 Kor. 10:11) "[Krisztust] messze minden uralom és tekintély, hatalom és uralkodás, minden megadható cím fölé emelték, nemcsak ebben a korszakban, hanem abban is, amely eljön.” (Eph. 1:21) “... akik megízlelték Isten szavának és az eljövendő korszak erőinek jóságát.” (Heb. 6:5) “Krisztusnak sokszor kellett szenvednie a világ teremtése óta. De most megjelent egyszer és mindenkorra, a korszakok korában.” (Heb. 9:26) “Méltók és igazak a te útjaid, korszakok királya.” (Jel. 15:3) Ezek a versek mind a Halak korának (az egyház korának) végére utalnak, valamint a Vízöntő kor kezdetére (a vízöntő Krisztus).
Jézus vélhetően a Kos (vagy bárány) korának végén született, és ez megmagyarázhatja, miért nevezte magát Isten bárányának. Amikor megkezdte a küldetését, már kezdetét vette a Halak kora. A Hal volt a keresztények jele. Jézus "halászokat" fogadott el, mint a tanítványait, hogy az "emberek halászaivá" tegye őket. A csodálatos halfogással etette meg az embereket. Követőit latinul pisciculi-nak, kis halaknak nevezték. Keresztény templomokban sokat használt kép a „Vesica Piscis”, latinul "a hal szája". Alakja farkatlan halra emlékeztet. Sok templom és katedrális színes üvegablakain láthatjuk. A pápa fejfedőjének olyan a formája, mint a halfej.
A kereszténységre vonatkozó, másik asztrológiai utalás a téli napéjegyenlőséggel kapcsolatos, amely december 21-én kezdődik. Ez a nap, amelyen az éjszaka a leghosszabb, és a nappal a legrövidebb. A régi egyiptomiak észrevették, hogy az őszi equinox idején a nap nem halad tovább dél felé, és három napig a láthatár ugyanazon helyén tartózkodik. Látjuk a csillagokból, hogy a nap (a fiú) három napra megáll (meghal), aztán ismét fölemelkedik (feltámadás). A régi asztrológusok már az akkori primitív eszközökkel megállapították minden év decemberének 25-én, hogy a nappal észrevehetően hosszabb lett. Sok különféle vallás követői választották ezt a napot, és ma is ez a hagyományos dátum, amelyen a nap "újraszületését" ünneplik. Az equinoxot követően minden nap több napfényt kap, mint az előző . Ígéretnek látták, hogy a meleg ismét visszatér a földre. Számos kereszténység-előtti vallás ünnepelte isteneik születését vagy újraszületését ezen a napon, vagy e körül. A régi egyiptomiak tudták, hogy amíg a nap reggel fölkel, az élet folytatódik a földön. Ez magyarázza, miért a nap volt az örök élet szimbóluma. Ma sok keresztény templom tornyán látni a kereszt jelét, közepén egy körrel. Ez a napot ábrázoló kör abból az egyiptomi hitből származik, hogy a nap az örök életet jelenti.
Az APOKALIPSZIS a következő szimbólumokban beszél a fiú megjeIenéséről: “Íme, felhőkkel jön, és minden szem látni fogja őt.” (Jel. 1:7) A fiú (nap) a “világ fénye,” és mindenki látja. “Az igazság fia (napja) fölkel, és gyógyít a szárnyaival.” (Malakiás 4:2) Az egyiptomi vallás úgy tartotta, hogy Isten fiát, Hóruszt a Szűz jegyében ölték meg, de az Oroszlán jegyében feltámadt. Ezért volt a szfinxnek női feje (Szűz), és oroszlánteste (Oroszlán).
Mózes idejében a hébereket az egyiptomi vallás befolyásolta. Amen-Ra (Isten) imádatának bevezetése előtt az egyiptomiak Íziszt (Isten anyját) imádták. Amikor a héberek elhagyták Egyiptomot, és megérkeztek Kánaánba, a vallásukat a kánaánita vallás befolyásolta, amelyben Isten neve El (a Saturnusz bolygó). Dávid csillagának szimbóluma a Szaturnusz (El) “csillagból” származik, a régiek ezzel a bolygóval hozták kapcsolatba a hébereket.
Ízisz, Ra és El, vagy Íz(isz), Ra El (Elohim-Úr), vagy anya-apa-fiú (nap) vallásainak hatására a héberek Is-Ra-Elnek, Izraelnek nevezték a népüket. A szombatot (Szaturnusz napját) tették meg az imádat napjának. A keresztények, akik számára erősebb volt a nap (szintén egyiptomi eredetű) asztrológiai befolyása, vasárnap (a nap napján) imádkoztak.
Jónás ("nap") története egy emberről szól, akit elnyelt egy cet (halál), három napot töltött a hasában, aztán kiszabadult (felszabadulás). Ez is asztrológiai szimbólum, a nap a téli napéjegyenlőség idején. Továbbá Krisztus feltámadásának a szimbóluma.
Az állatöv elgondolása nagyon régi, Mezopotámia kultúráiban gyökerezik. Valószínű, hogy az asztrológia a legrégebbi, emberek által teremtett vallás. A 12 jegyből álló állatöveket ezeknek a kultúráknak az isteneiről nevezték el. A görögök a babiloniaktól vették át az asztrológiát, a rómaiak meg a görögöktől. Uj neveket adtak a mezopotámiai állatöv jegyeinek, a saját mitológiájuknak megfelelően. A mai nyugati állatöv jegyei a mediterrán mitológiából kaptak nevet.
Az asztrológusok számára a reinkarnáció és karma fontos magyarázat arra, miért születnek egyesek megpróbáltatások közé, mások pedig szerencsések ; ezen a módon érthetjük meg az isteni igazságszolgáltatást. A reinkarnáció magyarázza, miért vannak valakinek bizonyos személyiségi vonásai. Ezeket az elmúlt életeikből hozták át.
Tudna segíteni valaki nekem értelmezni a retrograd bolygó jelentőségét? Honnan tudom hogy mi az én uralkodó bolygóm? Mik a személyes bolygóim? Vagyis honnan tudom hogy pl a Szaturnusz mikor van retrograd Szaturnuszom? Akkor amikor mindenkinek? Csak éppen nekem mivel a bolygóm a nap akkor a nap felett retrograd akinek a bolygója a Vénusz akkor neki a Vénusz felett retrograd??
A csillagászati év kezdete a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.), ezzel indul az új ciklus, az állatöv KOS jegyével. A Nap évről évre a tavaszi napéjegyenlőség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az előző évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika (a Nap látszólagos pályája a Földről nézve) körén, mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé.
V alaku képződmény látható.
