Virovecz: Vö. ukrán Вировець (Virovec), oroszosodott Вировец (Virovec) és kaj-horvát Virovec. Ez az ukrán вир (vir) ’örvény’, illetve horvát vir ’örvény, forrás’ szó melléknévi formájának származéka az -ець ~ -ec személynévképzővel. Vagy az elsőnek elnevezett valamilyen jellegzetességére utal metaforikusan, vagy a lakóhely környezetét írja le. (Ez a név elviekben más szláv nyelvekben is kialakulhatott [volna].)
Roboz, Robosz: Kázmér Miklós 1661-ből adatolja magyar vezetéknévként. Alapja a roboz baranya-somogyi tájszó, amelynek jelentése ’gazos, bokros hely; gyékény; sás’.
Tislér, Tisler, Tischlér: A német Tischler ’asztalos’ foglalkozásnév, illetve az abból lett gyakori német vezetéknév magyarosodott ejtés- és írásváltozata.
Rozmán: Nyilvánvalóan a német (osztrák) Rosmann családnév magyarosodott változata. Ez vagy a német Rossmann ~ Roßmann ’lókereskedő, lótenyésztő’ foglalkozásnévi eredetű vezetéknév vagy a német Rosemann ’Rose nevű személy leszármazottja’ családnév módosulata.
Peszlen: Egyelőre nem találtam fogást rajta. Talán egy olyan régi magyar tájszóból lett, mint a fenti roboz, csak már korábban kiavult, hogy a szótárakba bekerült volna. A környező nyelvek felől sincs alkalmas etimológia.
Harascsák: Vö. ukrán (ruszin) Гаращак (Harascsak) családnév. Ez bízvást a az ukrán хворост (hvoroszt) ’haraszt, rőzse, hullott fa’ szónak, illetve ruszin nyelvjárási храст (hraszt) szónak a továbbképzése a személynévképző funkciójú -ак (-ak) kicsinyítő képzővel úgy, hogy a név alapját magához hasonította a magyar haraszt szó. Ilyen módon a név kialakulás az ukrán (ruszin)–magyar érintkezési területen kereshető. Hasonló magyar írásmódú nevek az alapszó eltérő szláv nyelvjárási alakjaival: Horoscsák, Hrascsák, az utóbbi egyszerűsödésével pedig Rascsák.
A magyar nyelvtörténet nem ismer t > c hangváltozást, a példák sem erről tanúskodnak. Az Ignát és az Ignácz (Ignác) kétszeres, egymástól független átvétel szlávon keresztül a görög és németen keresztül a latin névformából. A Tétény az amúgy Töhötöm (*Teγitɜm <: mongolosodott ótörök tegit ’hercegek’ + -m kicsinyítő képző) alakban ismert régi személynév összerántott formája, a Cétény pedig nem rendelkezik személynévi előzménnyel, hanem a szláv helynévi Cetín (< *Cětinъ ’Cěta [nevű személy]-é, az ő háza, birtoka’) magyarosodott alakja. A Ketel személynevet a csagatáj kütöl ’vezetékló’ szó ótörök előzményével vetik össze, a Kecel (Kecöl) név eredete pedig ettől függetlenül kettős: egyrészt az ótörök qïzïl ’vörös’ melléknévből eredeztetik eleve helynévi alakulatként (pl. a Bács-Kiskun megyei Kecel esetén; 1198: Kecil), másrészt a ma leginkább Kocel alakban hivatkozott ószláv *Kocьlъ személynév magyarosodására vezetik vissza (pl. a vegyes hangrendűként felbukkanó Magyarkecel, 1217: Cocil; Rábakecöl, 1162: Kacil).
A t > c hangváltozás román alapon vethető fel, de ott is csak i magánhangzó vagy e-vel kezdődő kettőshangzó előtt. Ilyen változás van továbbá az ún. dzekáló szláv nyelvekben (lengyel, fehérorosz, keletszlovák), azonban ezekben is csak magas magánhangzó előtt lép fel a jelenség.
A Bicó (Biczó) név setén tehát nem látom igazolhatónak a magyar Bitó névvel való kapcsolatot.
Ui. A magyarban a c-t eredményező hangtani folyamatok (az átvételt és a hangfestést leszámítva) közül az sz > c affrikálódás igazolható, a fenti török qïzïl > magyar Kecel erre példa.
A Biczó azon régi személynevek, majd családnevek közé tartozik, amelyekben egy t > c változás ment végbe, vagyis a Bitó név egy változatának tekinthető.
(lásd további példaként: Ignát – Ignácz, Czutor – Czuczor, Kont – Koncz stb.; vagy személynévi eredetű helyneveinkben: Tétény – Cétény, Ketel – Kecel stb.)
Röviden és tömören:
A Biczó egy Árpád-kori, magyar férfi személynév, majd a 15. századtól kezdődően apanévi családnév. Megalapozottan feltételezhető, hogy a Bitó név egy változatának tekinthetjük, így eredetük is közös:
Lehetséges személynévi eredet: Az Árpád-kori Bitó személynév levezethető bármely Bit- vagy Vit- kezdetű korábbi személynévből, akképpen, hogy a névtőhöz egy -ó kicsinyítő képzőt illesztünk. Szóba jöhető személynév lehet a latin Vitus, a germán Withold, vagy a trák eredetű Bithus, és tulajdonképpen bármilyen további, hasonló kezdetű korabeli név.
Lehetséges közszói eredet: Feltételezhető, hogy a Kárpát-medence magyar-szláv vegyes lakosságú területein már az Árpád-kor folyamán bekerülhetett a magyar nyelvbe az üt/ver/lecsap/rajtaüt/harcol/legyőz jelentésű szláv bít ige. Az ige tövéhez a magyarban -ó melléknévi igenév képző járulhatott, így a bitó akár ítéletvégrehajtással, akár katonai helytállással kapcsolatos ragadványnévvé, majd családnévvé válhatott.
Frona, Fróna: Román eredetű családnév (vö. Frona), amely a gyakoribb Fronea, illetve Frone nevek változata. Ezek eredetileg a román Sofronie egyházi férfi személynév csonkolt, köznapi formái. Családnévvé úgy lettek, hogy a leszármazottak a névadó ős személynevét örökölték megkülönböztető névként. A Sofronie a görög Σωφρόνιος (Szófroniosz) név románosodott formája, és a VII. sz.-i jeruzsálemi Szent Szofróniosz tisztelete nyomán terjedt el elsősorban a keleti egyházban. Etimológiáját tekintve a görög σώφρων (szófrón) ’épeszű, józan, okos; megfontolt, mértékletes, fegyelmezett, szemérmes; jámbor, tiszta lelkű’ melléknév személynévi származékáról van szó.
Bico, Bicó, Biczó: Az elterjedése alapján magyar eredetű családnévnek tűnik. A magyaros Biczó írásmód mellett ugyanis a rekonstruálható szlávos alakok mint Bico, Bicov, Бицо (Bico), Бицов (Bicov) stb. csak esetlegesen, több nagyságrenddel ritkábban jelennek meg. Magyarnak tekinti Kázmér Miklós is a családnévszótárában, és képzőtlen apanévnek tartja egy régi világi személynévből, amelynek legkorábbi adata Bychov írásmódú. Ez utóbbi etimológiája nem tisztázott.
Itt látszólag visszafordul a 16319-beli megjegyzésem, miszerint a Hiczó név azért nem magyar, mivel „a hic- szótő nem adatolható a magyarban”. Ugyanis a bic- szótő sem igazolhatóan magyar. Az etimológiai megfontolások mellett ezért fontosak az előfordulási adatok is. Valószínűnek látszik, hogy a régi Bicó (Bychov) személynév etimológiája nem magyar: ebből a szempontból a megjegyzésem helytálló. Ugyanakkor a korai magyar személynévkincsnek részei voltak a környező népektől (akár beolvadással, akár névdivattal) átkerült nevek is, és ez utóbbiakból már magyar környezetben is kialakulhatott képzőtlen apanév ugyanúgy, mint a magyar etimológiájú személynevekből.
Rapport: Német, ezen belül sváb-alemann területen kialakult képzőtlen apanévi eredetű családnév, amely egy ilyen személynevű felmenő leszármazottait jelöli. A Rapport alapszemélynév a német Rappert (régebbi Ratbert) és Rappoldt (régebbi Ratbold) személynevek vegyülése. E két utóbbi összetett német (germán) név, és közös előtagjuk a Rat ’tanács’, utótagjuk pedig az ófelnémet beraht ’fényes’, illetve bald ’merész, bátor’ szó.
Kutnyánszky, Kutnyánszki: Összevethető a szlovák Kutňanský vezetéknévvel, amely elsősorban Kovarce (magyarul Kovarc) és Solčany (magyarul Szolcsány) településeken fordul elő. Solčany külterületén van Kutné lúky dűlő. A Kutňanský név kialakulhatott e dűlőnév előtagjából ’ott lakó, oda való, ott földet bíró’ jelentéssel. Kutné dűlőnév név előfordul a Vég mentén Lisková (Liszkófalu) és Nová Ves nad Váhom (Vágújfalu) külterületén is. Tehát máshol (a felsoroltakon túlmenően) is kialakulhatott ilyen nevű külterületre utaló lakóhelyi név.
A kutné szóalak a szlovák kutný ’turkáló, cserkésző’ melléknév semleges nemű, illetve többes számú alakja. Ilyenformán olyan helyre utal, ahol valami után kutattak, illetve valamilyen bányaművelés folyt (pl. agyagkitermelés, kőfejtés). Esetleg előfordulhat, hogy a szlovák kútny ’sarki, sarok-, zugbeli, zug-, valaminek a szegletében lévő’ melléknév átértelmezéseként keletkezett.
A FamilySearchből kirajzolódó kép alapján a Kutnyánszky ~ Kutnyánszki név mai Magyarországon való elterjedésének kezdőpontja a Tolna megyei Mözs lehetett, ahová a XVIII. sz. elő felében történt újratelepítés során szlovákok is érkeztek. Ezzel párhuzamosan Pečenice (magyarul Hontbesenyőd) községben adatolható az anyakönyvekben a Kutnianskÿ vezetéknév, egy generációval korábbról pedig Kovarcéban előfordul a Kutnansky (mai helyesírással Kutňanský) családnév.
Hiczó: A hasonlóság ellenére teljesen már eredetű ez a név, mint a Hizó ~ Hízó családnév. Ugyanis míg létezik a magyar híz(ik) szótő, a hic- szótő nem adatolható a magyarban.
A FamilySearch adatbázisa a nevet a XVIII–XIX. sz.-ból Nagyrőce (ma Revúca, Szlovákia), illetve Puhó (ma Púchov, Szlovákia) környékéről adatolja szlovák környezetből. A jelenkorban Szlovákiában a nőnemű Hicová ~ Hícová alakja adatolható. Ennek alapján a rekonstruálható szlovák kiindulási forma a Hico volt. Ez egy Hi- kezdetű személynév – pl. Hieronym ’Jeromos’, Hilbert, Hipolyt ’Hippolit’ – nyílt szótagos rövidülésének továbbképzése a szlovák -co kicsinyítő képzővel. Hasonlóhoz l. pl. Fico <: Filip ’Fülöp’, Jaco <: Ján ’János’, Laco <: Ladislav ’László’, Šteco <: Štefan ’István’.
Hizó, Hízó: Magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós a XVI. sz. elejétől adatol. Eredetileg külsőre utaló ragadványnév lehetett, amely arra utalt, hogy az elsőnek elnevezett ’feltűnően elhízott’ volt. Kázmér a hasonló motivációjú magyar vezetéknevek közt említi az alábbiakat: Duca, Duci, Dusza, Gombóc, Gömböc, Gönde, Hájas, Hízó, Köpcös, Kövér, Nagyhasú, Pofók (Pufók), Pohos, Potroh, Portohos, Sűrő (Sűrű), Széles, Temérdek, Terepély, Tüdős, Vasmat, Vastag, Zsíros, Zsufa.
Kincses, Kintses, Kinces, Kencses: magyar családnév, amelyet Kázmér Miklós már a XIV. sz. első feléből adatol. Hajdú Mihály szerint ma a nyelvterület déli részén, Zala, Baranya és Békés megyében gyakoribb. Motivációja többes. Egyrészt társadalmi helyzetre utaló ragadványnévként azt jelölhette, hogy az elsőnek elnevezett ’tehetős’ volt. Ilyen értelmű vezetéknevek még: Boldog, Bő, Dukát, Dús, Fontos, Forintos, Gazdag, Jópénzű, Marhás, Pénzes, Tallér, Talléros, Vagyon, Vagyos, Zsíros. Másrészt foglalkozás-, illetve tisztségnév is lehet ’kincstartó, kincstárnok’ értelemben, azaz egy nemesi család, uradalom vagy más önállóan gazdálkodó szervezet (pl. városi tanács, céh) pénzügyi intézőjének megkülönböztető neve is lehetett.
