Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Palazzo Brancaccio. Az utolsó munomentális patrícius palota, amely 1912-re készült. A megrendelő Brancaccio hercegnője, eredeti nevé Mry Elisabth Field. Nereneszánsz és neobarokk keverék. '958-ban ittnyitották meg az előző évben alapított Keleti Művészetek Nemzeti Múzeumát. ( Museo Nazionale d'Arte Orientale). Ez Olaszország legjelentősebb és legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Közel, Közép és Távol - Kelet egyaránt. A könyv 6 oldalon ismerteti a gyűjtemény, az apróbbik apró betűvel. A lgrégebbi tárgyak az ie 3. évezredből , a legújabbak pedig a múlt századból származnak. Biztos, hogy nem az első sőt még csak nem is az ötödik római utazás programja, de ha valaki már minden egyebet látott, akkor érdemes lehet benézni.
A teljes gyűjtemény megtekintése többnapos program.
Tovább haaldva balra a Via Giovanni Lanza, jobbra a Via dello Statuto,ezt a két utcát a Via Cavour és a Piazza Vittorio Emanuele II. közvetlen összekötésére 1873 után alakították ki, 1930-32-ben pedig kiszélesítették.
S Alfonso de' Liguori. A "gothic revival" első római példája. A gótikus újjászületés, szerintem mi csak neogótikusnak nevezzük. Már több olasz nyelvű szövegben olvastam az angol kifejezést. A 19sz közepén és végén Londonban számos ilyen neogótikus templom épült, de a Blitz idején jelentős részük megsemmisült. Ez a templom 1859-ben készült, természetesen egy angol építész tervei alapján. A homlokzat travertin kő és tégla burkolat keverése.
Arco di Gallieno. Gallieno 260 és 268 között volt császár. Eredetileg a Serviusi városfal egy kapu, a Porta Esquilina állt itt, először Augustus idején restaurálták, majd Gallieno, innen kapta a nevét. Mellette a szép kút 1926-ban készült.
A következő kereszteződés balra a Via Labicana, ezen csak 900m-re van a Colosseum. Egyre inkább rájövök, hogy Róma kicsi. Csak a dombok teszik időigényessé a gyaloglást
Ss Marcellino e Pietro ez egy Constantin kori titulus, amelyet a 18sz közepén tottak a korszak stílusában. A Via Merulane innentől már emelkedik az Esqulinus csúcsa felé. Balra Szt Anna templom, amiről csak azt írják, hogy a múlt század elején teljesen átalakították. Érdekessége a nagy mennyezeti ablak, ahonnan a világítást kapja, valamint a liberty stílusú díszítés. Az olaszok így nevezik a szecessziót.
Jobbra a Piazza Dante ( amit az előbb auray is említett) az 1873-as tervben szerepelt a tér létesítése, eredetileg több ilyen teret terveztek. A tér helyén a császár korban a Horti Lamiani volt, a 16sz-ban pedig itt épült a Villa Palombara. A jelenlegi épületek 1900 körül készültek eklektikus stílusban.
Maecenas auditoriuma. Olaszul szabályosan Mecenate. A könyv hozzáteszi, hogy "cosidetto", úgynevezett. 1874-ben fedezték fel. Félig a felszín alatt közvetlenül a Servusi városfalon belül épült. Egy előcsarnok, egy négyszögletes aula, amely valamikor boltozatos volt, a falak mentén nagy négyszögletes fülkék,. A terem apszisban végződött, aelyet szintén fülkék díszítettek. Talán ninfeum vagy nyári ebédlő lehetett ( triclinio estivo) A kőgazdag Maecenasnak itt volt fényűző birtoka, a Horti Maecenatiani. Falfestmények is maradtak, tájképek és kerti jeleneteket ábrázolók egyaránt.
Első római útjaimon többször szálltam meg egy B&B-ben a Via Petrarcan, a Piazza Dante mellett. Sőt, egyszer a téren lévő B&B-ben is. Akkoriban még sem a Pza V. Emanuele, sem a Merulána nem volt annyira multikulti hely, mint amivé később lett. Sokszor éjfél körül gyalogoltam haza a belvásrosból vagy a Merulánán, vagy a V. Emanule felől érkezve. Néhány évvel később már nagyon megváltozott ez a környék.
Az első e-n van a hangsúly. A Venezia-ban pedig a másodikon.
Számomra két teljesen különböző dolog az, hogy az adott országban hogyan kell kiejteni és az, hogy itthon, Magyarországon hogyan lehet/szabad kiejteni. Vagy bárki más a saját hazájában. Ott persze érdemes a helyi kiejtéssel mondani, mert egyébként nem értik. Persze , lehet hogy egy kis szicíliai faluban nem értik a szabályos olasz kiejtést, vagy egy sváb faluban a Hochdeutsch-ot. Vagy Amerikában a British Englisht.
De itthon? Nem beszélhet mindenki minden nyelven. Mert ha elvárjuk hogy szabályos angol kiejtéssel mondjuk itthon az angol szavakat és szabályos olasz hangsúllyal az olasz szavakat, akkor várjuk ezt el el a svéd, a görög vagy a kínai nevek esetében is. A különbség csak az , hogy a szabályostól eltérő olasz vagy angol kiejtést többen észreveszik, mint a szabályostól eltérő svéd kiejtést. ( Direkt nem hibás kiejtést írtam) Egyszerűen azért, mert többen beszélnek angolul vagy olaszul, mint svédül. Én ezt nem veszem komolyan. Sőt külföldön is, ha rosszul mondok valamit, akár a kiejtés, akár a szóhasználat vagy nyelvtan szempontjából, de mosolygok és látják a jó szándékot, akkor mindent megtesznek, hogy megértsenek és segítsenek.
Én azóta is röhögök az esetemen a francia jegypénztárossal. És persze van néhány történetem, amikor 2-3 angolul, németül vagy olaszul kiejtett szó után megmondták, hogy ,magyar vagyok. Nincs miatta semmi rossz érzésem
Én már annak is örülnék, ha a magyar mondatot jól hangsúlyoznák. A mondat értelmének megfelelően.
Az idegen nyelv azért kérdéses. A japán főváros magyarul Tókió. MIndenki így mondja. Pedig "TÓKJÓ" a helyes. Az írásjel kiejtése a "jó".
Párizst mondunk és nem Parí-t. Aki beszél franciául, azt zavarja. A többieket pedig a "Parí" zavarná.
Az adott országban persze szerencsés szabályosan kiejteni a neveket. Sosem fogom elfelejteni, amikor a francia jegypénztáros átadott papírt és tollat, hogy írjam le, hova akarok menni. Caen város nevét nem tudtam rendesen kiejteni.
Mániám az olasz helyesírásban nem mindig jelzett hangsúly. Az idézett két szóban is, de csemege (vagy nehézség) még haladó tanoncoknak is néhány keresztnév. Figyelem a hangsúlyra:
Via Merulana. Már a 16sz végig városfejlesztésnek is ez volt a fő eleme, akét patriarchális bazilika összekötésére. Az 1873-as terv is a terület fő főútvonalaként képzelte el. Nem a két bazilika főhomlokzatát köti a össze,az út egyik végén a Lateráni téren álló obeliszk, a másik a Sta Maria Maggiore előtti oszlop áll. Az útvonal leírása az előbbitől indul. Itt a közelben van az egyetlen megmaradt villa, a Villa Wolkonsky.
Casino Massimo Lancelotti, a villa már eltűnt, eredetileg a Giustiniani családé volt, később lett a Lancelottiéké. A casino a kert lak, a 16sz végén épült, falába antik töredékeket építettek be. Büsztük, relefeek, szarkofág lapok. Úgy, mint a Casino Pallavicini esetében. Az épület jelenleg a Ferences rendhez tartozik. Abszolút művészet megszállottakat érdekelheti csak az, hogy itt van a legfontosabb freskóciklusa a 19sz közepi német nazarenus festőiskolának. Ők a korai reneszánsz művészetét tartottak követendőnek, ugyanúgy mint szintén ugyanebben a korban az angol preraffaelita mozgalom.
Museo Storico della Liberazione di Roma. Róma felszabadításának múzeuma. Ez nem az 1870-es, hanem az 1944-es felszabadítás. A helyszín pont megfelelő. 1943-44-ben itt volt az SS római székhelye, 1944-ben börtönként is használták.
Basilica di S Antonio di Padova. Ez volt az első jelentős egyházi épület 1870 után. Neo ezmegaz, leginkább neoreneszánsz, érdekes a nyolcszögletű harangtorony, színes és aranyozott majolika borítással. Tipikus elegáns 19sz végi templombelső.
Én nem nagyon jártam ezen a környéken. A Lateráni Bazilikához mindiig metróval mentem. Persze a Terninihez beérkező busz Ciampinotól és Fiumicinotól is megy erre, csak úgy érkezhet a Termini déli oldalához. Sosem tűnt különösebben vonzó környéknek. Egyszer mentem végig busszal a Santa Croce Gerusalemmahoz. Még 2005-ben. Az volt a terv, hogy visszafelé leszállok a Piazza Vittorio Emmanuelen és ott körülnézek. De odafelé a buszból annyira szakadtnak és mocskosnak tűnt, hogy lemondtam róla. Persze azóta eltelt 15 év, lehet, hogy azóta már szanálták a környéket.
Éppen most olvasok egy Milánóról írt német nyelvű könyvet, végigolvasom az uatzásos könyveket. Olasz írta, németül. És ebben is ugyanez gondolatmenet. In der zweiten Nachtkriegzeit. A "háború után " az összetartozó kifejezés, ezt írja egy szóban.
Az a baj a dopoguerrá-val, hogy míg a kezdete egyértelmű (a háború vége), a vége meghatározatlan. A háború utáni újjáépítés tuti beletartozik, de legtöbbször az egész miracolo economico-t odaveszik. Sőt, van olyan értelmezés is, h. egészen 68-ig tart
Biztos, hogy mind a kettő szabályos. De dopoguerra kifejezés nem a háborúra koncentrál, hanem a háború utáni időszakra. És nekem az is érdekes, hogy nem az összetett szó második tagjával egyezteti a sorszámnevet hanem az első tagjával.
Tovább a rione Esquilino. 1600 után isméte egy villanegyed alakult ki, a gazdagok villái nagy kertekben. Egybefüggő zöldövezet volt a város szélén. Az 1870-es rendszervéltás után, pontosabban 1873-ban készült egy városrendezési terv, amely ezt a környéket továbbra is a jómódú polgárság lakóhelyként képzelte el, modernizált formában. A korábbi főváros, Torino városképére hasonlítóan, eelgán palotákkal, szép terekkel, mint a piazza Dante, vagy a Piazza Vittorio Emmanuele II.
Az előkelő jelleget azzal is jelezték, hogy az utcákat a királyi család, a Savoyai ház tagjairól és más híres politkusokról nevezték el. Pl: Principe Amadio, Principe Eugenio ( szerintem őt mi Savoyai Jenőként ismerjük), Cardlo Alberto, de van itt III. Napoleonról és Mazziniről elnevezett utca is. Egy dologgal nem számoltak, a vasútállomás szerepének változásával. Míg a 19sz végén a vasút a jövő szimbólumának számított, később gazdagok, mindenütt, így Rómában is elköltöztek az állomás környékéről. A környék egyre kevésbé lett elegáns. Sőt. A második világháború után pedig kifejezetten szakadt. ( ezt a könyv szépen körülírja) Az 1980-as évektől kezdték el a szanálást.
1883-től kezdték kiépíteni a terület déli részét, a via Mazzini és az Aurelianusi városfal között. Itt voltak a villák, ezek közül egy maradt meg, a Villa Wolkonsky, és két másik villához tartozó casino ( kert épület), de ott maga a főépület, a villa már megsemmisült.
Off
Egy abszolút szubjektív megjegyzés, a nyelvhasználattal kapcsolatban. Én a " második világháború után" mondatot mindig a "dopo la seconda guerra mondiale" kifejezéssel fordítottam. Anno az olasz turisták mindig megértették, soha senki nem szólt érte. A szerkezet németül és angolul is ugyanez: after the second WW, nach dem zweiten Weltkrieg. A magyar nyelvnek más a szerkezete, de mi is a világ és a háború szavakat írjuk egybe, ezek alkotnak tartalmilag egységet. Hát ez a könyv nem. Nel secondo dopoguerra. A háború és az után alkot egységet. Nem a háborúnak ad sorszámot, hanem a háború utáni időszaknak.
Új kerület/fejezet következik: rione Esquilino. Az első 1870 után létrehozott kerület. Ex -colere annyit jelent, hogy kívül lakni. A név még abból a korból származik, amikor a Palatinus területe volt csak a lakott. A domb nyugati oldala, a 3 csúccsal (Oppius, Fagotal, Cispius) már kezdettől a hét dombhoz (Septimontium) tartozott és így a Serviusi városfalon is belül került. Ez a keleti rész viszont kívül maradt, sokáig temetkezési célokra használták, amelynek számos bizonyítéka került elő az 1900 körüli építkezések idején. A helyzet Augustus idején változott meg, aki itt létesítette az V. kerületet. A császárkorban ezen a területen arisztokratás fényűző villái voltak, óriási kertekkel. Ezek voltak a horti-k. Pl Horti Maeceniati. Az Aurelianusi városfal megépítése után a közvetlenül a fal mellett levő területek katonai okokból állami/császári tulajdonba kerültek. Így lett a császári családé a mai Lateráni Bazlika és a Santa Croce Gerusalemma területe is. A birodalom bukása után a környék gyakorlatilag elnéptelenedett, a három nagy bazilika a végpontokon helyezkedett el, ezen kívül csak néhány kisebb templom (titulus) volt itt. A helyzet csak a 16sz-ban kezdett változni. Az 1575-ös Szentév alkalmából XIII. Gergely kezdte kiépíttetni a Via Merulánát a Lateráni bazilika és Sta Maria Maggiore összekötésére, de a munkálatokat csak V. Sixtus ( 1585-90) idején fejezték be.
A Via di Porta Sebastiano és a Via di Porta Latina közötti területen 1929-ben alakították ki a Parco degli Scipionit, ahol 1831-ben fedeztek fel egy másik sírterületet, amely a Colombari di Pomponio Hylas néven ismert és az isz 1sz második felében hozták létre. Az antik lépcsőn lemenve a falban számos urnafülke található, egyszerűbbek és kicsit díszesebbek is. Pomponio Hylas fülkéje a lépcsővel szemben, jó állapotban megmaradt mozaik díszítéssel és emléktáblával. Ezen olvasható a neve is.
A via di Porta S Sebastianon továbbmenve a 12-es egy 16sz-i villa, amely egy 3sz szentély alapjaira épült. A 13-as Vigna Codini (eredetileg szőlőskert) területén szintén a 19sz-ban került elő egy colombarium, amely még az előzőnél régebbi, Augustus és Tiberius idején temetkeztek ide. Nagyon sok apró fülke van benne, maximálisan ki akarták használni a helyet. Falfestmény maradványokat is találtak. Az út Porta S Sebastianonál végződik. A könyvnek van egy fejezete, amely a Aurelianusi városfallal és a közvetlen közelében levő látnivalókkal foglalkozik, a kapuról már abban a fejezetben van szó. A kapun túl már a Via Appia Antica kezdődik.
A Via di Porta Latina a Piazza di Numo Pompilionál ágazik el, ez is egy antik út, és ugyanúgy a villák növényzettel benőtt falai szegélyezik Itt is található két kisebb templom.
S Giovanni a Porta Latina. Az 5sz-ból származik, sokszor restaurálták, de visszaállították a középkori alakjára. A bejáratnál levő öt árkádos portikusz márvány és gránit jón oszlopokból áll. Antik és ókeresztény elemeket használtak fent. A harangtorony román. A templombelső oszlopai is antik eredetűek, a főhajóban és a szentélyben egyaránt 12sz-i falfestmény maradeványok láthatók. A színes márvány padlózat is ebből a korból származik.
S Giovanni in Oleo, ez is az 5sz-ben épült, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol Evangelista Szt. Jánost forró olajjal teli üstbe vetve, akarták kivégezni. Túélte, és utána lefejezték. A templomot a 16sz elején Baldassare Peruzzi, a 17sz közepén Borromini restaurálta, de a jelenlegi templombelső falfestményei és stukkó díszítése már a 18sz elejéről származik
Sepolcro dei Scipiani. Ez a legfontosabb feltárt sírbolt. Egy óriási családi kripta. A Scipio család hosszú ideig fontos szerepet játszott a köztársaság korában. Több családtag töltött be fontos tisztséget, praetorok, konzulok voltak. A család leghíresebb tagja, a Hannibált legyőző Cornelius Scipio Africanus viszont nem itt van eltemetve, hanem a család vidéki birtokán. A sírterület egyik részét 1630-ban fedezték fel, a másik részét 1780-ban, de a terület rendezésére csak 1926 és 29 között került sor. 2011 óta előzetes foglalással látogatható.
A via Appiara ( a mai via di Porta S Sebastianora) nézett a monumentális, márvánnyal borított bejárat, amiből gyakorlatilag semmi sem maradt. A kripta a tufába vájt 6 folyosóból áll, egy négyzet alak 4 oldala és középen még két egymást derékszögben keresztező folyosó. Négy kis négyzet egymás mellett. A folyosókon és a falon levő fülkékben voltak a szarkofágok. A sírok előtt táblára írták az elhunyt nevét. Az elsőként ide temetett családtag ie 298-ban volt konzul. Ez a szarkofág másolat, az eredeti a Vatikáni Múzeumokban van. Szerintem az 1780-as felfedezéskor vitték el, ez a kincsbányászat korszaka volt. Az ie3 sz idején temetkeztek ezekbe a folyosókba. Balra van egy mészégető, itt égették az antik márványt, valószínűleg a bejárat márványborítása is itt végezte. Ie 150-ben nyitottak jobbra egy másik helyiséget, amelynek külön bejárata volt, és ahova az ie 2sz idején temetkeztek. Erre a részre sokkal később, az isz 3sz-ban épült egy háromszintes ház, a mozaikborítás és a falfestmények maradványai máig láthatók, ahogy a falak kintről az utcáról is. Ebből a később épült sírboltból jobbra vezet egy rövid átjáró egy keresztény katakombába, azzal szemben pedig egy ie1sz és isz 1sz között használt kolumbárium maradt meg.
A via di Porta S Sebastiano sarkán van egy 12-13sz-i kör alakú fülke. Az antik korban itt volt egy útjelző,mutatva hogy a Via Latina itt ágazott el a Via Appaiatól. Az út kezdeti szakasza a könyv szerint festői (pittoresco) két oldalt többnyire növényzettel benőtt fal szegélyezi, a kevés épület kertjének falai. Ilyen lehetett a város 1870 előtt.
S Cesareo de Appia/ in Palatio. Mindkét néven ismert. A 8sz-ban egy korábbi épület alapjain épült, VIII. Kelemen pápa (1592-1605) idején teljesen átalakították. A kék alapú, aranyozott fa mennyezet közepén az ő címere látható. Ekkor rakták össze korábbi cosmata maradványokból, a szentélyt, a szószéket. Az apszis mozaikja is 16sz-i, de a korábban itt levő freskók alapján készítette Cavaliere d'Arpino. A templom alatt 2sz-i,fekete és fehér kövekből álló, tengeri jelenetet ábrázoló mozaik, elég jó állapotban.
Casina del cardinale Bessarine a 8-as épület. A helyén eredetileg temető volt, erre sok szakaszban építkeztek. A mai épület főleg 15sz-t, lépcső vezet az emeleti loggia sorhoz. Bent reneszánsz freskómaradványok és berendezés. Az épület a város tulajdona.
Ez a terület a Serviusi városfalon kívül volt, és a rómaiak a városfalon kívül temetkeztek, ez fontos temetkezési hely volt.
Csak az Aurelianusi városfal megépítése után kerültek a temetők még messzebb a központtól.
Nekem is furcsa névnek tűnt. Megnéztem a wikin. Ez egy csata helyszíne volt, 1936-ban győztek az olaszok az etiópok ellen. Az a furcsa, hogy ezt a nevet meghagyták, hogy ez most nem ciki. Vagy csak elfelejtették megváltoztatni.
Üdv. Mindig érdeklődéssel olvasom. És régóta fórja az oldalamt ez a furcsa utcanéc: Via Amba (?) Aradam. Egyszer kikutattam, mi ez, aztán elfelejtettem? Kösz.
