van egy tudomány, ami arról szól [a sok egyéb okosság mellett], hogy néha ügyesen kell ráülni a hullámokra, és nem elengedni magunkat, vagy nem úgy legalábbis [hogy teljesen]
Pénz hiánya teremt boldogtalanságot, egyszer...
Kapcsolatok hiánya teremt boldogtalanságot, másodszor...
Ma, a kommunikációs forradalomban a kapcsolat információ, az információ pénz, pénz nélkül nincs kapcsolattermtés (telefon, utazási költségek, net, fax, stb..) A csapda bezárult.
myo
Elméletileg én is így érzem, de mindenki az ellenkezőjét állítja, és ettől az udvarlós szövegtől sem vagyok jobban itt belül...
Tudom, hogy lehangoló, de sem a szépség, sem a fiatalság, de még a pénz sem boldogít. A boldogtalanság hiánya boldogít;oD
myo
Nos, ez lapvetően két problémát vet fel: kapa és kert létezésének tényét. Nos, én ama szerencsések közé tartozom, hogy van mindkettő a háztartásban, kérdés meddig. És itt felmerül a második probléma, hogy ezt a meddiget lehtőleg minél hosszabbra nyújtani. Következő kérdés: hogyan? Úgy, hogy megkeresed a fenntartásához szükséges pénzt. Na, ez még megoldatlan, így pillanatnyilag elakadtunk a következő fázisokat illetően, hogy miután megvan a pénz, utána lehet élvezni a kapanyél tenyérfeltörő áldását, mely lelki bajunkra gyógyír;o)))
myo
Nem tudom mi lenne a jó. Fáradtnak öregnek és rondának érzem magam, és semmihez nincs kedvem. Kezd az állapotom tartóssá válni. Filózással nem hiszem hogy ezen segíteni lehetne... Ötletem sincs... Talán egy heves udvarlás jót tenne... Nemtom...
Előjegyeztelek a nyerőnaptáramba! Hétvégén nyerek sokat és akkó megkapod amit akarsz, oki?:o) Sőt még a bogyóskoktélos párémra is kapol meghívót. Tudod! A hátlehányósra!:oDDDD
Myo! Tuod mit ebédeltem? Füstölt tarjába belevót göngyölve majonézes-tormás tojás, és asztatat jól kirántották meg burgpür. Utána egy kaffányos Eszterházy-torta (nyami). Most legyen az ember depis? Azééése!
Csokievés nyugtató pedig sőt!
Itt nem is az volt a kérdés szvsz, hanem hogy alapjában véve van-e szükségünk emberi kapcsolatokra, vagy más kellemes dolgokkal ki lehet-e ezt váltani. Persze egy valamit biztos hogy nem, és így ördögi kör...
De most, hogy mondod, jövök rá, alacsony a gyomortartalom szintem, amely apadó vércukor-, és vércsokiszintet eredményez, amelyet sűrgősen pótolni kell! Hol az a kenyér?:-)))) Mit nem adnék egy ágyba ebédért! Ahh!
Komolyan mondom, ha valaki nem juttatná eszembe azt, hogy enni kell, azt is elefelejteném;oDDD Egyedül a vércsokiszintem megbízható jelzőérték bennem:oDD
Látjátok, a társas függés újabb példája, hogy a svájciak nélkül nem tudnék létezni!;oDDD
myo
Ha nincs kedved neked sem rinyálni, akkor beszélj arról, amiről úgy gondolod a legjobb módszer ezen állapot megszűntetésére! Úgy tűnik, nálam a filozofálás:-DDD
myo
Vagyis, semmiféleképpen nem boldogulnánk mások nélkül. Még a gondolatainkhoz is mások kellenek:-))) Az ember nem elég kreatív ahhoz, hogy egyedül teremtsen meg mindent. Vagy ha mégis, akkor sem tudja fizikailag, csak képzeletben, és akkor eljuthatunk az alapvető felvetődő kérdéshez, amey szülte Robinson Cruso, Tarzan, és Maugli történeteit, illetve a valódi szeparációs, izolációs, magányos farkas történeteket, hogy társak nélkül beleőrülünk-e a magányba, hogyan teremtjük meg a magunk kis civilizációját, mennyire vagyunk túlélő képesek. Hiszen tanulni is mindent emberektől tanulunk, közvetve, és közvetlenül...
Azon merengtem, ha nem vona mihez viszonytani a létezést, ki sem alakulna a létezés gondolata. Ha nem volnának körülöttünk mások, nem alakulni ki az "én"-tudat 3 éves korra...Még ha a túlélés feltételei adottak is...
myo
Teljesen egyedül nem képes! A három közül leginkább a civilizáció kell neki. Hogy legyenek olyan dolgok, melyek jólesnek neki... ezt sokan az ember alkotta világban tudják csak megtalálni. Az én életemben minden dolog ilyen, mint ez közismert rólam (leginkább ugye vonatok&metál). Ezeket a dolgokat viszont emberek csinálják, tehát az emberekre szükség van. De az a baj, hogy túl gyakran vagyok ebbe a tökéletes világba zárva, ami ugyan nekem nagyon jó, de alapjában véve mind egyszemélyesen is élvezhetők, sőt, ez a gyakori eset, hiszen a nagy többség nem érti meg ezeket. Ha viszont nem állnak rendelkezésemre, akkor igenis szükségem van az emberekre, és igyekszek is keresni a társaságukat, de ez általában csak rövid időre sikerül, a többi esetben meg csak olyan vagyok itt, mint egy marslakó... (Alien On Earth...) és csak menekülök, csak megyek, de nem tudom, hová is...
A lelkiállapotom elért egy olyan fokú bizonytalanságot az életbenmaradást illetően, hogy muszáj túlélést célzó eszközökhöz fordulnom, ahogyan tanították a suliban, hogy a társadalmi szeveződés a túlélést szolgálja, illetve a jólét elérését könnyítené meg. Méltán folyamodok azon eszközhöz, mely a legevidensebb ebben a helyzetben. Úgy értem: nincs kedvem a szeretteimnek rinyálni, nincs kedvem abszolúte rinyálni, csak egyszerűen filozófiai úton, szellemileg túllépni, meghaladni egy érzelmi problémát azzal, hogy megértem, illetve megnyugtatom magamat, más is így gondolja, vannak sors és szellemi társaim a nagy világon.
(Úristen, még ennyi baromságot összehordani!:-DDD)
Szóval, Kedves Kékbarisnya!
Én nem várok el senkitől semmit. Kértem valamit, amelyet talán valaki megtesz nekem, és én majd hálából egyszer viszonzom neki. De itt szabadon dönthet bárki, hogy hozzám szól-e, avagy sem...:-)
És mellé gyártottam szépen hangzó ideákat is, és ezeket vezérfonalakként használva talán kerekítünk egy értelmes beszélgetést.
myo
Hát, látod ezt teljes mértékben átérzem. én magam a hegyek messzi csendjébe vágyom nem is tudom mióta, csak pillanatnyilag a fenti(ami most alant van) behatároló tényezők miatt ez nem megoldható...
Szerinted, a szülői gondoskodásért jár hála, vagy ez kötelessége a szülőnek, amíg az utód életképessé nem válik?
Ugyanakkor, képes-e az ember, miután önfenntartóvá vált, egyedül elérnie a jólétet? Tökéletesen egyedül, társak, család, és civilizáció nélkül? Nem túlélésről beszélek, hanem jólétről: erkölcsi, fizikai, szellemi magaslatok.
myo
Anettka tipikusan növeli a kékharisnya által jobban megfogalmazott aszociális hangulatomat. Szerencsére hetek óta nem láttam a ribát, csak az újságban...
Anettka irátni igény újabb furcsa kommunikációs deffektusa a civilizált társadalomnak.;oD
myo
Én sem értem, csak olvasok mindenféle okos dolgokat, meg gondolok mindenféle butaságot, és ez jön ki belőle. Azért kössz, a 0-át! Qrva jól esett most;oDDD (Ö, elnézést)
myo
Szerintem nem antiszociális vagy, vagyis társadalomellenes, hanem aszociális, tehát a társadalmat jelenleg mellőzni akaró. Miért várod, hogy a társadalom, mint olyan ebből a lelkiállapotból kirángasson?
Amúgy hangulat dettó. Az ember nagyon is be van határolva, általában azoktól, akiktől a pénzéhez jut, ez először az őseit, aztán meg a főnökeit jelenti. Aztán meg azoktól is, akik azon dolgokat csinálják/szervezik, amelyek jól esnek neki... magyarul itt rohadok Pesten, mert nincs éppen lehetőségem eljutni Berlinbe, akiket meg szivesen látnék on stage, nem jönnek, vagy csak nem engedik be őket a vámosok...
Szar kedvem van. Antiszociális, és egyéb hangulatokban leledzem...Valaki szóljon hozzám, plíz! (Amíg a moderátorok nem raknak át lelkizős, vagy kávéházas területre);oD
Filózzunk azon, hogy az ember, mint társas lény, mennyire behatárolt mások által. Vegyük a biológiai alapoktól, hogy a túlélést segíti, egészen a vallási szférákig, amelyek szerint a világ illúzió generálta tükörkép (is lehet)...
Nah, az első bekezdés volt a valódi ok, a második, hogy ne vágjanak ki a Törzsasztalról:-DD
Szóval, a topik címe szimbolikusan képviseli kommunikációs, és társas igényünket, amely néha átcsap az ellenkezőjébe. Vajon miért?
myo
