Látom némi vita alakult ki a megszakítófürdő szükségessége vagy feleslegessége körül. Én is elmondom a módszeremet. Először is le kell szögeznem, hogy tapasztalataim nagyon régiek, a későbbi években pedig ritkán laboráltam ff filmet.
...Első pont, hogy a megszakítófürdő nem véletlenül lett kitalálva. Gondos, megismételhető munkához nyilván indokolt.
...Aki számos más hibát is elkövet, annak ez sem sokat számít, egy hiba a sok közül. Például lejárt filmet használ, nincs néhány tucat egyforma, betesztelt filmje, a világítás is mindig más és nem tervezhető, a filmhívás egyéb paramétereit sem tartja nagyon precízen, a nagyításnál is sok minden megeshet stb. De azt se felejtsük el megemlíteni, hogy az elkészült papírkép megítélése is nagyon szubjektív, akár a tudattalanul utánhívott lehet a ,,jobb". Nem mintha én a szeretném az ilyen, ahogy sikerül munkastílust.
...Ne hagyjuk ki a hívási munkamódszer leírását sem. Úgy látom itt mindenki ugyanabban az egy tankban cserélgeti a vegyszert. A vegyszercserével egyetértek, de én jobban szeretek több Paterson tankkal dolgozni. Úgyis kell a sok spirál, mert aznap már úgysem szárad meg annyira hogy még egyszer lehessen használni. Sőt én a szárításhoz is csak desztillált vízben öblítem, (még egy tank) erőteljesen lerázom, de a spirálból csak másnap a megszáradás után veszem ki a filmet. Minden vegyszernek kell egy tank, de ha nincs, akkor például az öblítővíznek elég egy nagyobb veder. Ilyenkor hívás után egy rövid gyors mozgatás a vizes vederben, és már mehet is át a fixirbe. Szóval az a lényeg, ha az ember egy ,mozdulattal lerázza a vegyszert, öblít egyet, és már mehet is a film a fixirbe, ilyenkor nagyon gyorsak a vegyszerváltások, pontosabban betartható az előírt hívási idő.
Csak ugattam -és persze félve csináltam- akkoriban is, amikor még nem emlékeket kellett felidézni hozzá... Jeleztem, ez belevau volt, egy olyan emberke emlékét idézve, aki meg ennyi idő távlatából is kétségtelenül kiérdemelné a "hívómágus" címet, mert (szintén tőle származó mondás) szerinte a hozzáértő még napon bugyogó trágyaléből is csinál alkalmas vegyszert, ha megszorul:-). Nekem pedig pl. a szegregációs egyenletek működése jobban megmaradt, s mert "a lassú diffúzió a lusta pancserek jóbarátja" (újabb halhatatlan kijelentés), a filmhívás előtti és utáni ténykedések mindig kevésbé kockázatosnak bizonyultak számomra. Az említett elméleti iszonyatnak pedig később, teljesen más területen, a félvezető-gyártásban vettem igen nagy hasznát, ami itt csaknem teljesen OFF, bár elejétől végéig fizkém volt. Amiben mégis roppant mód rokonok: akár fél napot is számolgathattál, majd elővetted a (mások által, régebben, célzatosan) kimért tapasztalati adatok táblázatait, hogy ellenőrizd, mekkora az eltérés. Majd megcsináltad, s hosszan kerested az okokat, hogy az eredmény miért üt el mindkettőtől...
A félős belevau -amivel aligha kell gyakran számolnotok a fentebbi okok miatt,- közvetlen kiváltó oka pedig az volt, hogy ugyan az akkoriban hallottak visszhangoztak itt is, de bőven az ellenkezőjük is, mögöttük nem kevesebb meggyőződéssel.
Ugyanarról a dologról többféle igazság csak filozófusok között létezik, akik köztudottan komolytalan népség. Vagyis minta nem mindenki ugyanarra válaszolt volna, néhány kivételtől eltekintve. Ha én kérdeztem volna, komolyan véve minden itt leírt választ, nagyjából ott tartanék, mint amikor az eldöntendő kérdést feltettem - csak valamivel több dologról tudnék, amiről nem tudok eleget...
Így a kérdésre adott legelső tanácsot vettem volna komolyan, hagynám a francba az egészet.
A kálium-metabiszulfitot az utóbbi időkben már csak musthoz használtam. Bor is készült, de az olyan bio-vinkó lett, hogy tán még fixálni is jó lett volna:-).
Az egyik lehetséges hibaforrás kiküszöbölésével igazad lehet, de itt a súlyozása körül született a polémia. Az általad említett esetben pl. a hőmérsékletbeli egyetlen fokos eltérés sztem lényegesen durvább hibát okozhat, mint a stop kimaradása. Én fém orsókat használtam, ott már a folyóvizes öblítés is kritikus lehetett, ha nem méricskélt folyton az ember - egy negyedliteres-háromdecis mennyiségnél könnyen előfordult a csúf belassulás.
A kálium-metabiszulfitot az utóbbi időkben már csak musthoz használtam. Bor is készült, de az olyan bio-vinkó lett, hogy tán még fixálni is jó lett volna:-).
Szia! Ha szeretnél egymás után mondjuk 2 tekercset ugyan olyan (vagy inkább nagyon hasonló), meredekségre (pontosabban denzitás határokkal) hívni, sajnos nem hagyhatod ki a megszakító fürdőt. Azonfelül, több tényező is befolyásolja a hívásmeredekség „szórását”, akár úgy is megfogalmazhatom, hogy 1 hibát kiveszek (csökkentek) a rendszerből.
Volt már olyan, hogy általam használt kálium-metabiszulfit oldat pH elfelejtettem ellenőrizni, 5 fölött volt kicsivel, tehát még savas volt és már mérhető volt az eltérés. Pontosabban a mérés után kezdtem el a hibát keresni, és az oldat pH –ja volt túl magas. cseréltem az oldatot és a hiba megszűnt, ráadásul mindez alacsonyabb pH –val dolgozó hívónál tapasztaltam
Itt is csak a szokasos finghamozasrol van szo. A filmnek mindegy, hogy hasznalsz-e megszakitot, megszakad az magatol is, ha jol nyakon hajitod fixirrel. A fixirnek meg megint mindegy, hogy az oblitoviztol higul, vagy az ecettol savanyodik. Meg a buxanak is mindegy, nem akkora koltsegrol beszelunk. Mellesleg egy tek. Kodak T-Max film tobbet art a fixirnek, mint az oblitek, vagy nem oblitek, erre a Kodak fel is hivja a figyelmet.
Az Ilford pedig azt irja a megszakitojarol, hogy papirhivashoz, es melytankos filmhivashoz ajanlott. A melytank az jo 70 literes, aki abban hiv(ott), az nem itt erdeklodik, hogy melyik vegin kell belefujni a tanknak.
Nagyon régen -évtizedek óta- nem csinálom már, így csak félve belevau a mélységes tiszteletemet (s némi irigységgel vegyes nosztalgiámat) felébresztő, praktizáló olvtársak párbeszédébe.
A "mesterem" arra okított, hogy ne pocsékoljuk a fixírt, öblítsünk (ezt vízzel és sörrel is gondolta:-)), s csak nagyon eleven hívónál, nagy hívómeredekségnél lehet indokolt a megszakítás, de ott is csak akkor, ha már a másodpercek is számíthatnak. Ez ugye nem a legjellemzőbb eset. Egyebekben meg arra hívta fel a figyelmet, hogy száradás után a vegyi folyamatok sebessége gyakorlatilag nullára csökken (ezzel az ürüggyel még a diffúziós egyenleteket is felhánytorgatta...), s hogy többek között éppen emiatt is lényeges lehet a kontrollált körülmények közötti tárolás. Szerinte a film és a papír is egy vegyibomba, amiből vagy kiáztatjuk, vagy kilopjuk a gyutacsot.
Fogalmazzak úgy, hogy az egyébként aggályosságra, fegyelemre szorító metodika mellett ennek konkrét gyakorlatát elég lazán kezelte.
Ahány ház, tényleg annyi szokás. Nyilvánvaló, hogy kell különbségeknek lenni, inkább az lehet a kérdéses, hogy azok mekkorák, értelmes-e és mikor kell egyáltalán kalkulálni velük. Én a "ha az orvos másként nem rendeli" szlogennek megfelelően mindig aszerint csináltam, amilyen hangulatom éppen volt:-), s többnyire hajlottam a lustaságra - látható különbségek nélkül. A "láthatóságot" a mai napig értem, mármint azokon a filmeken és papírképeken, amiket egyáltalán megtalálok még. Pedig néhány költözésen túl vannak a holmik...
Az Adox formulaval keszult filmekre nem javasolnak vegyszert. Ha valaki akar egy stopot beiktatni, max tiszta vizet javasolnak. En ki is hagyom. De ez egyeni dolog. Mindenki masra eskuszik, amint latjuk.
Szinte mindig használok megszakítót. Kivéve ha hagyományos emulziónál az utánhívást akarom alkalmazni. A laborgépeken ezt a gumi törlőélek valamint a szorítóhengerek végzik. Aki papírképet laborál annak pedig szinte elemi dolog kell, hogy legyen. Főleg, ha energikus, magas Ph hívóval dolgozik . Hisz ez könnyen kinyírja a fixírt és foltosak lesznek a nyagítások. Film esetében a rövid hívási idejű valamint a nagyon lúgos hívónál is erősen ajánlott
Se negativ, se pozitiv. Az esetek 90 szazalekaban gepben hivok, ahol a vegyszercsere nagyon gyors. Ha a hivas kevesebb mint ot perc akkor egy ecetes stoppot beiktatok, de egyebkent nem.
Szia! Nincs kizárva amit írsz, esetleg a személyes tapasztalataid alapján, említhetnél konkrét film / hívó párosításokat, ahol neked negatív tapasztalatod volt a megszakító fürdővel kapcsolatban.
Ez is habitus kerdese. Ki, mit, mikent tanult es szokott meg. Ha csak abbol indulunk ki, hogy par filmnel a gyartok sem ajanljak a megszakitast, akkor vilagos, hogy nem lehet altalanos szabalyt erre (sem) felallitani.
Szia! Élőben Talajmente kartácsnál láttam 9x12 síkfilmen, Tmax100 film / Tmax hívó esetén, szerintem más kombinációk nál is jelentkezhet. Nekem nem jelentkezett, mert mindig használtam megszakító fürdőt. Megjegyzem: amikor a kartács mutatta nem tudtam mitől van (mert mindig használtam megszakító fürdőt), de ezt a könyvet: DR. Szimán Oszkár – Pál Endre : Fotolabor és kidolgozástechnika (1999 Műszaki könyvkiadó) olvasgatva le volt írva a jelenség, a 24. oldalon megtalálod…
„Amúgy az olvasmányélményeim alapján úgy tudom, hogy az emulzióban maradt minimális hívó (emulzióban lévő, egyenletes eloszlású, minimális mennyiségű) az öblítés során nem árt, hanem inkább használ egy kicsit. Ugyanis az emulzióba már bediffundált hívó a friss utánpótlás hiányában a fedett részeken már nem dolgozik, mert elhasználta a hatóanyagát, a kevésbé fedett részeket viszont egy picit még megdolgozza, így valamelyest egyenlíti a negatívot. Fölösleges kérdezned: nem csekkoltam, olvastam.”
- Saját tapasztalataim szerint nem ez a legjobb módszer a hívásmeredekség csökkentésére, ráadásul nehezen kézben tartható, ismételhető a precíz végeredmény. Akkor már inkább nagyobb hígítású hívó, a megfelelő hívásidővel ezen esetben a tényleges ISO is jobban növekszik.
A hivo valoban lugos, es fixir valoban savas. A hivok meghatarozott -magas- PH erteken tudnak csak hivni, mihelyt leesik a PH ertek megszakad a hivas. Az R 09 eleve nagyon alacsony koncentracioju hivo, ha a helyere fixir kerul azonnal megszakad a hivas, de ugyanez a helyzet az osszestobbi hivoval. Nem kell rinyalni, az emulzioban nagyon gyors az oldatcsere, a megduzzadt zselatin, mint a szivacs, konnyen atjarhato.
Gondold vegig, ha a hivas 5-10 percig tart, az oldatcsere par masodpercig, akkor hany szazalekkal hosszabodik meg a hivas? Mondjuk nullaval.
Ettol fuggetlenul hasznalhatsz megszakitot, de a hasznalata, vagy nem hasznalata egyaltalan nem befolyasolja a kepminoseget. A filmben, a filmen nem keletkezik semmifele csapadek, vagy bevonat. Ha keletkezne, akkor azt eltuntetne a mosas.
A megszakitasnak kifejezetten gyors hivasnal, illetve ipari mennyisegu vegyszerhasznalatnal lenne igazan jelentosege, ennek ellenere a nagyuzemi automata C-41-es laborok nem hasznaltak megszakitast, pedig ott rovid a hivasi ido, es koltsegesebb a halvanyito-rogzito oldat.
Amit a syrexes holgy mond, azt pedig keszpenznek veheted. Ilyenkor, ha ket ellentetes tartalmu hozzaszolas elbizonytalanit, probald ki igyis, ugyis, es oszd meg a tapasztalatodat. mosoly
"Ha nem használsz megszakító fürdőt, és a hívás után egyből fixálsz, bizonyos filmek – hívók – fixirek esetén kialakulhat egy sárgás, sárgásbarna csapadék a filmen, ami több okból is problémát okozhat. "
Pontosan milyen esetben, mely vegyszerek használatánál okozhat sárgásbarna csapadékot? Ez milyen problémát okozhat? Én még nem találkoztam ilyennel, nem is hallottam róla, ezért érdekel. Én úgy tudom, hogy csak azért használunk esetleg megszakító oldatot, hogy kíméljük a fixálót, bár ennek a hagyományos fixír+kálium-metabiszulfit összeállítások esetén semmi jelentősége.
Amúgy az olvasmányélményeim alapján úgy tudom, hogy az emulzióban maradt minimális hívó (emulzióban lévő, egyenletes eloszlású, minimális mennyiségű) az öblítés során nem árt, hanem inkább használ egy kicsit. Ugyanis az emulzióba már bediffundált hívó a friss utánpótlás hiányában a fedett részeken már nem dolgozik, mert elhasználta a hatóanyagát, a kevésbé fedett részeket viszont egy picit még megdolgozza, így valamelyest egyenlíti a negatívot. Fölösleges kérdezned: nem csekkoltam, olvastam.
Szia! Szerintem érdemes megszakító fürdőt használni, a hívó lúgos, a fixirek nagy része savas. Ha nem használsz megszakító fürdőt, és a hívás után egyből fixálsz, bizonyos filmek – hívók – fixirek esetén kialakulhat egy sárgás, sárgásbarna csapadék a filmen, ami több okból is problémát okozhat. Nem beszélve arról, hogy fokozottabban használódik a fixired (Ami savas, és a lúg eltolja a pH –ját.)
A hordozón lévő emulzió felszívja a hívót, ha kiöntöd a hívót a tankból az még tovább dolgozik az emulzióban, ha sima vizet használsz az csak nagyon enyhén lassítja a film továbbhívódását. Attól függően, hogy az öblítővíz hőmérséklete melegebb, hidegebb vagy esetleg azonos (Ez mindenképpen a legjobb, pontosabban csak néhány fok különbség legyen.) a hívó hőmérsékletéhez képest, és természetesen az öblítés ideje is számit, ezért a hívás végeredménye más lesz. Ennek ott lesz jelentősége, ha egyformán szeretnél előhívni több filmet. Ha savas stopfürdőt használsz, az néhány másodperc alatt megállítja a hívást, és így ezzel is egyenletesebbé tudod tenni a hívásokat.
Megszakító fürdőnek filmhez, kálium-metabiszulfit –ot használok, 40g/liter vagy az általad emlitett Tetenál indikátorost (Nagyításnál csak az utóbbit.)
Pont úgy van, ahogy a Söndör mondja, így is jó, meg úgy is. Egyre viszont figyelj: ha kiöntötted a hívót a tankból, akkor ne tökölj, töltsd utána a vizet, vagy a megszakítót, nehogy a filmen, vagy az orsó spiráljában megült hívócseppek részlegesen tovább dolgozzanak.
Syrexben vettem Fomadon R09-et, és kértem stop vegyszert is. A hölgy mondta, hogy felesleges, csak öntsem ki az R09-et a tankból, öblítsek egyet vízzel és utána fixáljak.
"Mas kerdes: Baritalt papir mosas idejet le lehet csokkenteni egy max 1 perces 1% szodas furdovel ? (regi szakkonyvban olvastam hogy ezutan eleg a 10 perces mosas is)"
Én amondó volnék, hogy nem kell ilyesmivel kísérletezni, meg kell maradni a folyóvizes mosásnál, oszt jóvan.
A szóda nyilván arra szolgál, hogy közömbösítse a papírban lévő vegyszermaradékot (fixír, kálium-metabiszulfit), ez rendben is volna. De a megrövidített mosási idő egyértelműen oda vezet, hogy a papírrostok között ott maradnak a felesleges anyagok, még akkor is, ha az emulzió átmosódik. Ez nyilván rövid távon nem látszik, de hosszabb távon halálbiztosan megteszi a magáét. Az a pár liternyi spórolás a csapvízzel, meg némi idővel - egyszerűen nem ér ennyit. Ez maximum az ősidőkben jelenthetett némi alternatívát, amikor a vidéki fényképésznek a kútról kellett a vizet hordania, vagy gyorsan kellett sok képet pacsmagolnia.
