Keresés

Részletes keresés

fecs Creative Commons License 2001.11.18 0 0 23
"A két hetes gyereket szerintem nyilvánvalóan nem kell megkeresztelni (nem érthet semmit, de még csak nem is hihet semmit)."

Azt hiszem, akkor nem tudod pontosan, mit jelent a keresztség (a Biblia szerint). Azt jelenti, és mi ezért keresztelünk gyermekeket, hogy miel?tt én még bármit is tehettem, mondhattam volna, Isten már azel?tt kifejezi, hogy szeret. Az ? részér?l ezzel már meg van adva a lehet?sége a kapcsolatfelvételnek, és nyilván amikor már ésszel is fel tudom fogni a dolgokat, akkor válaszolok rá.

"Ha a szülő hisz, egy ötéves is hisz." Azért ez sajnos nem egyenes következmény. Persze, ha egy gyerek keresztyén nevelést kap, és komoly, hív? családban él, akkor valszeg hinni fog. De Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei!!!

bokor Creative Commons License 2001.11.14 0 0 22
Egyetrétünk teljesen. Egy ötéves különben se barmozzon le senkit, mert már illik tudnia, hogy milyen helyzetben hogy illik viselkedni...
Előzmény: schgy (20)
TulipánFejű Creative Commons License 2001.11.14 0 0 21
Legkevésbé az ötévesekkel szokott baj lenni. Ha a szülő hisz, egy ötéves is hisz.
(Pedig a mi ötévesünk nincs is megkeresztelve, mivel mi a tudatos keresztséget pártoljuk és gyakoroljuk. Úgy tartjuk, hogy a gyermek (a szülőnek való) engedelmesség által, a szülő hite és keresztsége miatt üdvözül.)
Üdv: T.
Előzmény: bokor (19)
schgy Creative Commons License 2001.11.14 0 0 20
Szia bokor!
A két hetes gyereket szerintem nyilvánvalóan nem kell megkeresztelni (nem érthet semmit, de még csak nem is hihet semmit).
Ha viszont a szülők keze viszket ezügyben,vagy katolikusok, akiknél ez szokás, akkor nem kell meglepődni azon, ha esetleg bömböl, vagy bizonyos rítusok esetén menetközben teljesen tiszteletlenül lepisili a papot. Ugyanis természetes a dolog.
Egy ötéves gyerek még nem értheti, de ha valóban vallásos szülőkhöz vezette a sorsa, akkor kaphatott olyan nevelést, hogy már higgyen és emiatt tisztelje is az eseményt. Ilyenkor persze nem hülyebarmozza le a plébánost akkor sem, ha hideg a szentelt víz.
Kétségei minden gyereknek vannak (nem csak hitéleti kérdésekben), azért kérdez és a válaszokat ugyan nem csak a szülőktől és egyéb közeli rokonoktól gyűjti be, de azért az már régen rossz, ha ötéves korban nem ezek a források a legautentikusabbak.
Tény, hogy minél idősebb egy gyerek, annál inkább van saját véleménye is, és lehet, hogy ez nem egyezik meg a szülőkével (sőt elég valószínű, hogy eltérések is lesznek), ezért lehetséges, hogy a legjószándékúbb vallásos nevelés mellett is a gyerek nem hagyja megkeresztelni/más vallásokban esetleg fel(/be)avatni magát, de ez nem tragédia. Csak annyit jelent, hogy a szülők által mutatott példa nem felelt meg vagy annak, amit magukról gondoltak, vagy a gyerek pillanatnyi igényeinek (amik aztán szintén továbbváltozhatnak).
Jézus feltámadása ügyében még nem gondolkoztam a dolgon, de magamat ateistának tartva sem nyomatom azt a dolgot, hogy ez "lehetetlen", már csak azért is, mert az általa képviselt elvek és tanok ezt mindenképpen megtették.
Egyébként lehet, hogy istenek nincsenek (persze az is lehet, hogy van(nak)), de sárkányok és zöld kismalac biztosan léteznek :-).
schgy
Előzmény: bokor (19)
bokor Creative Commons License 2001.11.14 0 0 19
Ne haragudj, schgy, de nem tudok egyet érteni azzal, amit irsz... Azt irod, hogy ha ilyent tesz a gyerek, akkor nem hisz az egészben annyira, hogy meg kellene keresztelni... Ha hinnie kell, akkor hogy lehet megkeresztelni egy két hetest? Ő csak nem hisz semmiben?
Mi értesz vallásos nevelés alatt? Hogy győzöd le egy öt éves olyan kétségeit, hogy Jézus nem támadhatott fel, mert az emberek nem tudnak feltámadni, és ha azt mondod neki, hogy azért tudott feltámadni, mert isten, akkor közli veled, hogy istenek márpedig nincsenek, csak a mesékben... Hiába vagyunk megátalkodott ateisták, azért ezeket nem tőlünk tudja :-))
Előzmény: schgy (18)
schgy Creative Commons License 2001.11.13 0 0 18
Ha ezt teszi a gyerek, akkor egyrészt valószínű, hogy nem eléggé hisz az egészben annyira, hogy valóban meg kellene keresztelni és az egész helyett (már ha a szülők célja nem a "színház", vagy esetleg a "nagyi megnyugtatása") inkább némi vallásos nevelésben kellene részesíteni, amennyiben a szülők (no meg a pap) erre képesek.
Ha valóban komolyan veszi a gyerek (vagy akár egy felnőttebb), akkor nem tesz ilyent.
Tehát a szégyenkezés jogos volt, de nem azt szégyellték, amit kellett volna.
schgy
Előzmény: rocher (17)
rocher Creative Commons License 2001.11.13 0 0 17
Csak azért sokat ne várj vele, mert iszonyúan kellemetlen tud lenni, amikor végig mászkál egy gyerek a keresztelő alatt, netán visszafelesel a papnak:-)))

Voltam egy keresztelőn, a gyerek 5 éves volt, és amikor ráöntötte a plébános a vizet a fejére, odaszólt, hogy "te hülye barom, most jól megfázok, ha kimegyünk ebből a büdösből" Ott égett a nagy familia, szerencse én csak szomszéd voltam.

Előzmény: tamara (10)
hc Creative Commons License 2001.11.12 0 0 16
"Ja, és a keresztelés azért is fontos, mert szerintem a legjobb iskolák még mindig az egyházi iskolák. (Fôként vidéken.), ott meg alapvetô követelmény, hogy az ott tanuló gyermek meg legyen keresztelve."

Tessék mondani, ezt nem diszkriminációnak hívják?

Előzmény: tamara (10)
Gyorgyi Creative Commons License 2001.11.10 0 0 15
Furgeujjakkal ertek egyet ebben a kerdesben. A keresztelest tulajdonkeppen meg kell eloznie a hitnek ("aki hisz es megkeresztelkedik, udvozul"). Gyerekkeresztseg eseten a gyerek helyett a szulok hisznek, es ok tesznek fogadalmat, hogy kereszteny hitben nevelik fel gyermekuket. Vagyis ez egy nagyon komoly dolog. Aki nem hisz a formasagokban (egyhazak, templomba jaras, stb.), annak miert fontos a gyerekenek a megkeresztelese, ami szinten egy formasag, megpedig hit nelkul egy ures formasag.
fecs Creative Commons License 2001.11.06 0 0 14
zso70!

Elég kompetensnek érzem magam a témában, ugyanis a férjem lelkész (evangélikus). A keresztelő tényleg nagyon komoly dolog. Mi nem utasítunk el senkit, aki arra kér, hogy a gyermekét kereszteljük meg, csak előtte néhány alkalommal szeretünk elbeszélgetni a szülőkkel, esetleg keresztszülőkkel, hogy tisztában lehessenek azzal, hogy mi is történik ilyenkor pontosan, mi a jelentősége stb. Van, ahol nem vállalják a keresztelést, ha pl. a szülők nem az adott valláshoz tartoznak, ha nem olyan egyházi szertartás szerint volt az esküvő, ha nem volt esküvő stb. Mi azért nem küldünk el senkit, mert nem a gyerek tehet arról, hogy előtte mi történt, ezért tőle nem tagadhatjuk meg Isten áldását. Ha bármi kérdésed lenne még, nagyon szívesen válaszolok, akár magánba is! (Szólj, ha nincs ismerős lelkész, olyan szívesen orgonálnék a keresztelőn!!! :-)))

Egyébként a mi 11 hónapos kislányunk 2 hetes korában lett megkeresztelve, saját apukája keze által! És végigaludta az egészet!!!
Pussz!
Fecs

Előzmény: zso70 (-)
Furgeujjak Creative Commons License 2001.10.29 0 0 13
Sziasztok, nem állhatom meg, hogy el ne mondjak valamit:
A keresztelőn egy nagyon komoly fogadalmat tesznek a szülők és a keresztszülők. Nálunk, reformátusoknál azt, hogy hitben nevelik és neveltetik gyermeküket, úgy, hogy az megismerje Istent, a Bibliát, és felnőttként egy ismert dologra mondhasson igent vagy nemet.
Márpedig hitben nevelni csak az tud, aki maga is hisz! Szerintem egy ilyen nagy horderejű fogadalmat ne tegyen senki csak azért, mert a család kéri, vagy az anyós akarja, vagy mert így nyugodt a lelkiismerete. Csak az, aki kész ezt örömmel megtartani.
Eribari Creative Commons License 2001.10.29 0 0 12
Sziasztok!

Mi sem voltunk még összeházasodva amikor a fiunkat kereszteltettük. Én római katolikus vagyok (temlpomba sajnos ritkásan járok - mondjuk kb. 3 évvel a keresztelő előtt voltam utoljára, de szerintem attól még lehet valaki vallásos, hogy nem jár templomba..) a párom református. A csemete 1,5 éves volt amikor sor került a keresztelőre - református lett. Meg lehetett volna keresztelni katolikus szertartás szerint is (már ip-t is volt!) de az apja nagyon ragaszkodott hozzá (no nem mintha ő járna templomba!). Én pedig a végén úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen mindegy milyen szertartás szerint lesz megkeresztelve, végülis mindkettőnek ugyanaz az alapja, aztán később ha nagyobb lesz, ráér eldönteni, hogy milyen vallása lesz. Egy szó mint száz, szerintem Ti döntsétek el (bevallom mi sem törődtünk a család ilyen-olyan véleményével!) alapvetően, hogy milyen vallásúra szeretnétek a gyerkőcöt keresztelni, utána el lehet intézni (gondolom) bármelyiket. (A katolikusok egy kicsit "merevek" ebből a szempontból, és egy fél órát faggattak, hogy miért nem vagyunk összeházasodva, de amikor mondtam, hogy tervben van - persze nem volt! - akkor kis kéretés után beleegyeztek, azzal, hogy a lehető leghamarabb összeházasodunk.)

Eribari

tamara Creative Commons License 2001.10.23 0 0 11
ja -bocs
tamara Creative Commons License 2001.10.23 0 0 10
Sziasztok,

keresztelô kérdés.
Ez nálunk nem volt kérdés. A férjem elég vallásos családban nevelkedett, és ha nem is mindennapos a templomba járás, de mondjuk havonta egyszer-kétszer eljárnak a misére. Minket (a nôvérem és én) nem neveltek vallásosan.
Ráadásul a férjem katolikus, én pedig református vagyok.
Én teljesen gyakorlatiasan közelítem meg ezt a kérdést: szerintem van még egy dolog, amit a gyerkôc élete során megismerhet. Késôbb úgy is ô dönti el, hogy mennyire gyakorolja majd a vallást. Ám ha meg sem kereszteljük, nem is visszük (a férjem, én nem) templomba, meg sem ismerkedik ezzel az egész dologgal. Ez nem olyan mint a fülbevaló kérdés, hogy majd ô dönti el felnôtt korában, hogy akarja, vagy sem. Szerintem ebben a kérdésben nem tud dönteni, ha nem ismeri. És csak úgy tudja megismerni, ha valamilyen szinten gyakorolja is.

Remélem, érthetôen írtam le a gondolataimat.

Ja, és Borka sem kapott fülbevalót. “Majd eldönti nagykorában, hogy kell-e neki!“

Ja, és a keresztelés azért is fontos, mert szerintem a legjobb iskolák még mindig az egyházi iskolák. (Fôként vidéken.), ott meg alapvetô követelmény, hogy az ott tanuló gyermek meg legyen keresztelve.

Ja, de Zso, várj azért a kereszteléssel. Én a következô gyerkôcöt biztosan nem 3 hónapos korában keresztelném, hanem akkor, amikor már kevesebbet bömbizik.

Tantus Creative Commons License 2001.10.22 0 0 9
Szintén OFF
Lencsi! Gondolhatod, én sem bírtam soká nevetés nélkül, amikor egy magát igencsak modern nőnek gondoló, (igazi plázacica), egyébként közgazdász sógornőm megkérdezte tőlem, hogy ne félek-e a szemmelveréstől... :)
Ja, és mindemellet gyakorló katolikus. De ez nem a vallásosságát minősíti. Az emberi butaság nem ismer felekezetet.
Előzmény: Lencsi (8)
Lencsi Creative Commons License 2001.10.22 0 0 8
off
Ez a szemmel verés dolog komoly? Csak lányoknak kell, esetleg fiúknak kék színű? És ha már megverték, utólag is hatásos :-). Én nem bírnám ki az ilyet röhögés nélkül.
Elnézést az offért, de ezt muszáj volt.
Előzmény: Tantus (7)
Tantus Creative Commons License 2001.10.22 0 0 7
Nálunk az egyik legnagyobb központi kérdés az, hogy a kicsi lánynak miért nincs még fülbevalója(másfél éves). Keresztelőre kapott egy szép kis fülbevalót anyósomtól, de nem furattuk ki a fülét, azóta is nap mint nap kérdezi a nagymama, hogy miért nem teszük a kislány fülébe. Sem én, sem a párom nem szeretnénk. Egyetértek Lencsivel, ha a gyerek szeretné, akkor majd kilövetjük a fülét. (egy kicsit off, de azért eléggé mókás: a sógornőmnek a fülbevaló mellett az a másik mániája, hogy miért nincs a gyerek kezén piros szalag vagy cérna szemmel verés ellen...:) )
Előzmény: Lencsi (6)
Lencsi Creative Commons License 2001.10.22 0 0 6
Sziasztok
Senki se kérdezte, azért leírom: több anyukától hallottam, hogy a kislány fülbevalót kapott. Eredetileg a szülők nem akarták kilyukasztatni a gyerek fülét (szerintem nagyon helyesent, ha akarja, majd felnőttkorában dönt róla). Aztán keresztelőre kaptak fülbevalót. Amit ugye anélkül elég nehéz ráadni (mondjuk az értéke a szekrényben is megörződik, sőt). Úgyhogy érdemes előtte rákérdezni, mert nem mindenkinek természetes, hogy pirszinget rak a gyerekre. Nekünk (természetesen :-))) nincs, néha szóvá teszik, ezért szoktam a többi gyereket figyelni. Akiket láttam, talán 50%-ban hordanak fülbevalót.
Lencsi
Gy_Rozi Creative Commons License 2001.10.21 0 0 5
Köszi a tippeket! Keresztszülőként keresek ajándékot. A láncra én is gondoltam, de végül elvetettem - túl "lányos". Az ezüst kiskanál ötlet viszont nagyon aranyos!!!
Azt is tudod esetleg, hogy hol kapnék gólyásat?
Előzmény: szilvasgomboc (4)
szilvasgomboc Creative Commons License 2001.10.21 0 0 4
Gy_Rozi: pl: (bár ez anyagiaktól, keresztszülőségtől, rokoni foktól is eléggé függ)
pl:gyermek aranyláncot horoszkópos medállal,
1 ezüst kiskanalat (estetleg villával), begravízoztatott névvel, vagy láttam olyat is, hogy kis gólya van a kanál nyelének a végén, babával a csőrében.
Babatörülközőt belehímzett névvel (esetleg keresztelői vagy születési dátummal), de ilyet láttam mág kisinggel, kis takaróval is.
DE akár hintát :)
Gy_Rozi Creative Commons License 2001.10.21 0 0 3
Elnézést, nem szeretném elterelni a topic témáját az eredeti felvetéstől, de lenne egy kérdésem, amire talán ti tudtok válaszolni. Keresztelőre fiúnak mit szokás ajándékozni?
Mamóca Creative Commons License 2001.10.21 0 0 2
Személyes véleményemet külön mélben küldtem el, mert így éreztem helyénvalónak.
Üdv: M.
Előzmény: zso70 (-)
Törölt nick Creative Commons License 2001.10.21 0 0 1
Sziasztok!

Kicsit off, mert a keresztelőhöz nincs köze, csak a katolikus papok rugalmasságához. Mi a férjemmel úgy döntöttünk, hogy Rómában házasodunk össze (mindeketten magyarok vagyunk) a nászútunkon. Elég rövid idő alatt sikerült elintéznünk, hogy magyar nyelvű szertartással egy római templomban Bernini által tervezett oltár előtt összeadjanak bennünket, úgy, hogy helyijárattal bementünk a templomba és tanukat is a szertartás előtt szereztünk. Nem voltak virághegyek, nem voltak rokonok stb. Csak az örökre szóló ígéret a feszületre tett kézzel, és ez az amitől az egyházi szertartás más mint a polgári, mert az bármikor felbontható, de Isten színe előtt tett ígéret nem. Egyébként nagyon rugalmas volt mindenki: igazolás kellett arról, hogy voltunk elsőáldozók és bérmálkozók (ezt Olaszországban nagyon komolyan veszik!) és elbocsátó a helyi plébániától, valamint ezek birtokában egy engedély az érseki hivataltól. Egyébként lehet házasodni a Szt. Péter Bazilikában is reggelente, ott van egy magyar altemplom, csak nekünk arra már nem volt időnk, hogy megvárjuk arra az engedélyt. De, ott gyóntunk meg az esküvőnk délelőttjén, magyarul!

Lujza71 Creative Commons License 2001.10.21 0 0 0
Zso

A véleményem nem 0

ezért küldem neked egy mail

Lujzi

Előzmény: zso70 (-)
zso70 Creative Commons License 2001.10.21 0 0 topiknyitó
Szeretnem a lanyomat megkeresztelni, de nem vagyunk hazasok.A parom romai, en gorog katolikus vagyok. Nem vagyunk gyakorlo hivok, ami nem azt jelenti, hogy nem hiszek, nem ismerem a bibliat, hanem nem feltetlenul fogadom el, hogy templomba KELL jarni.
Ketkedesemhez az is hozzajarul, hogy jo par eve idegenvezotekent sok-sok zarandok uton voltam romai es gorog katolikus csoporttal is. Orakig tudnek meselni a romai papok alszentsegerol, ketszinusegerol.
Egy nagyon kedves Atyaval talalkoztam,a 3 ev soran.

Azert nyitottam ezt a topicot, hogy esetleg tud valaki segiteni, hogy ilyen elozmenyek utan hol keresztelnek meg a kislanyomat.Nem a szinjatek miatt ragaszkodnek ehhez, hanem sajat lelki nyugtom miatt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!