Válásm közben... Erről szívesen beszélgetnék olyanokkal, akik szintén közepén vannak egy ilyennek, vagy már túl vannak rajta. A csúnya -bonyolult ügyek "érdekelnek" igazán, mivel pont egy ilyennek vagyok az egyik főszereolője sajnos.
Sok-sok kérdésem lenne, illetve szívesen beszélgetnék sorstársakkal ,van az ügyben több kiskorú gyerek, öröklés, magánvagyon, ajándék, házasság alatt szerzett közös vagyon, ingatlanok, cégek . Szóval nem egyszerú. Ügyvédem már van, nem jogi tanács kell, inkább csak sorstársak, beszélgetés
De szerintem úgy, hogy megállapítanak egy gyerektartást (2 gyereknél akár a fizetés 20-20%-a vagyis összesen 40% is lehet). És akkor kiszámoljátok, hogy a 4 millió fejében az hány hónap és írtok egy papírt, hogy ennek meg ennek a fejében eddig meg eddig nem fizeti az összeset.
De persze lehet, hogy nem így van. A 4 millió szerinted amúgy reális kérése neki?
Lemond a gyerekeiről...elképesztő! Azt hittem ilyen csak férfiak tesznek meg.
Bocs hogy így ismeretlenül zavarlak, de a kommentjeidet olvasva rájöttem hogy nagyon hasonló szituációban vagyok, mint te voltál! Beszélgethetnénk kicsit erről? Köszi! Remélem fel szoktál még nézni ide és olvasod a levelemet! (maminti23@gmail.com)
Most mondd meg hogy van ez? Máshol a nőket tartják el, nem fordítva.
Csak azért morfondírozok, mert nálunk is hasonló volt a szitu.... Másfél éve élünk külön, ősszel volt válás, és még mindig nem rendeződtek le a dolgaim.
Sajnos engem is elkapott a gépszíj én a házasságunbban, gyakorlatilag többet vállaltam mint a többi férj és nem iszom nem dohányzom nem csajozom és nem is létezem :D (lehet hogy ez volt a baj?)
Amiért írok nektek az az, hogy látom ez egy elégé élő topik
A nejem lemond a gyerekeinkről, ezért Én nevelem Őket viszont pénzbeli követeléseket támasz 4M forintot kér tőlem, hogy meg maradjon az ingatlanunk.
Ezt most nem tudom kifizetni, ezért gyerektartásban tudnám le.
Kérdés mennyi mostanság a gyerektartás díja és, hogy működik ez az egész betudjuk gyerektartásba dolog?
Jolkereso 30as no vagyok, 5éves gyerekkel. Most mar tudom hogy valni kene, de felek attol h szivatni fog.
Nemreg megprobaltuk megbeszelni, en mondtam h mar nem hiszek a kozos jovonkben, erre o h ha valunk vagy az lesz h veszi a kalapjat es tobbet sose fogok hallani rola es a gyerekunk se (mellesleg az apja pont ezt tette a legelso felesegevel es nemtudomhany gyerekevel) vagy pedig nem engedi h en neveljem a gyerekemet. Utana azt mondta h meg adjunk magunknak egy utolso eselyt, amibe en belementem mert legalabb ad egy kis idot atgondolni a teendoket.
Aggaszt h hogyan lehet a gyerek mindennapjait/ jovojet civilizaltan megszervezni es hogy ne forgasson ki a penzbol. A helyzet pikenteriaja h az alatt a 12 ev alatt amiota egyutt vagyunk, en kerestem a bevetelunk 70-80%-at es naivan (vagy lelkiismeretfurdalasbol h mert vagyok sikeresebb mint o) hagytam h szorja a penzem. Most is fennalhat h "nem talal allast" es en kell ezentul is eltartsam.
Az elmondottak alapján nem logikus és/vagy célszerű a válás. Mert akkor ez így hangozna:
- elválok tőled, mert az ÉNem képtelen remegni, összerándulni, torokdobogást átélni, ha hozzám érsz.
Belegondoltam a férj helyzetébe - értetlenül állna valószínűleg.
...tudod ennyi évvel a hátam mögött azt gondolom, nem az a valami, ha az embernek lecsúszik a bugyija, mert hozzáér valaki, hanem inkább az, ha megőrzöm/óvom/(megújulok amennyiszer csak kell), a férjem iránti vágyamat.
A férj iránti vágyat legtöbbször_a_semmiségek tüntetik el.
Elégedetlenség.
Szürkülés.
Amikor magával elégedetlen az ember.
Munkájával, körülményeivel elégedetlen.
Keserűség.
Irigység, mert a szomszéd fűje sokkal zöldebb.
STB..
Látszólag semmi köze a vágyhoz, aztán kiderül mégis.
...hogy pontosan benned mi van - itt senki nem tudja.
Derítsd ki magad:)
Másrészt személyes véleményem: dőreség azt várni huszoneltöltött év után, hogy csúszós puncival járkáljon az ember a konyhában, miközben várja a férjét:) Nem mondom, hogy nem létezhet ilyen, de azért az átlagot nézzük akkor kevésbé valószínű.
Nagy nyomás éri a házasságokat kívülről.
- élj a mának!
- csak azt csináld amihez kedved van!
- valósítsd meg önmagad, éld meg a vágyaidat, mert szabad vagy!
...és ehhez hasonló baromságok, merugye a valós élet nem csak erről szól.
Ember legyen a talpán, aki időnként veszi a fáradtságot és lerázza ezeket magáról a saját és a családja érdekében.
Nehéz, én nem mondom.
...de a kémiai vágy az mindenki mellett elmúlik....
Nem könnyű az életben jó döntést hozni, magamon is tapasztalom. Weblapomon van egy hosszabb lélegzetű, reményeim szerint teljesen közérthető írás az ember lelki működéséről, beleértve az emberi kapcsolatokat is. Ha van kedved, olvasd el, sok érthetetlennek tűnő kérdésre is talán választ kapsz, és talán segít azt is eldönteni, hogy jól döntöttél-e :). Én azt hiszem, már tudom is, hogy mit fogsz gondolni elolvasása után.
A cikk címe: A boldogság nyomában, és itt található:
nem egeszen igy van ahogy gondolod. sokaig nem tudtam elkepzelni, hogy vele öregszem meg. talan nem szerettem igazan? camus azt mondja, hogy a szeretet az, ha valaki a masikkal szeretne együtt megöregedni. aztan idövel, kezdtem belejönni :-) mikor elment, sokaig nagyon fajt. meg talan most is. de ez biztos a serült önerzet is lehet.
szerintem ö hianyzik nekem. a hangja a mozdulatai. vele elveszitettem a multamat, a csaladomat. mikor elment akkor a jövömet is. most mar a jövömmel nincs problemam, ami a kilatasaimat illeti.
Egyébként most mi van veletek? Mire ő rájött, hogy mégis csak rád lenne szüksége, már megtaláltad magadnak a párodat?
tulajdonkeppen megtalaltam, csak a megjelenesevel teljesen megzavart.
(Ezen is többször gondolkodtam és mindig arra jutottam, hogy bármennyire is ő lenne az, aki nagyon nehezen viselné a válásunkat, mégis ő találna magának előbb társat,mint én.)
azt hiszem ez igy van. de hat ez ne zavarjon. vagy igen?
biztos, hogy nöknek nehezebb valakit talalniuk mint ferfiaknak. aztan ha talalnak is nivo alatt. 60%-a a nöknek azert van együtt a partnereval mert nincs jobb.
Csak olvasgatni szoktam itt, de most valahogy nagyon megérintett, amit írtál magatokról.
Én 38 vagyok, és kb. két éve jutottam oda, amit te leírtál. Két hónapja élünk külön. Nekem csak egy gyerekem van, mindjárt 5 éves. Én is rengeteget tépelődtem azon, van-e jogom azért szétdúlni a szépen felépített életünket, és főleg a gyerekem kis kerek világát, mert boldogtalan vagyok, anélkül, hogy igazán panaszkodhatnék (emberileg a mai napig szeretem a férjem, és sok szempontból jól megvoltunk, csak épp nem volt már számomra ő a férfi).
Megtettem, nagyon sok kínlódás után. Nem tudok még sokat mondani, gyakorlati szempontból jól kialakult az életünk, a fiam elfogadta a változást, minden működik és megy a maga útján. Bennem sok a szomorúság, sok a kétely, de tudom, hogy meg kellett tennem. Ha nem is lesz feltétlenül jobb, ami jön, legalább az esélyt megadtam rá, hogy jöjjön. Az anyám leélte az életét egy boldogtalan házasságban, miattam nem vált. Biztos emiatt is, de én nem akartam ezt tenni a fiammal. Hogy jól döntöttem-e, azt vagy soha, vagy csak hosszú évek távlatából fog kiderülni, de azt hiszem, ha ennyire megérett egy változtatási igény, nem szabad ellene tenni.
Ezzel nem bíztatni akarlak arra, hogy válj, ezt az elhatározást - vagy az ellenkezőjét - benned érleli meg majd az idő. Csak azért írtam, hogy tudd, nagyon nem vagy egyedül. Én most egy olyan férfi mellett vagyok, aki mellett nőnek érzem magam. Minden szomorúság és baj ellenére, ez az egy életem van, ahogy neked is. Hogy a gyerekeidnek mi lenne a legjobb, azt nem lehet tudni. Ahogy Descartes írta annak idején - ha jól emlékszem, de pontosan idézni már nem tudom - ha nem tudom pontosan, mit kell tennem, mi helyes, addig is azt teszem, amit viszonylag a leghelyesebbnek vélek.
Ez a maximálisankikellhasználni gondolat megvalósítása a legnehezebb. Főleg már ilyen korban és helyzetben, mikor nem csak a saját életünket érinti egy ilyen jellegű döntés. Mi számít önzőségnek és mi nem? Nem könnyű. Mit fogunk utólag megbánni? Ki tudja. Csak remélhetjük, hogy a legjobbat tesszük.
Tudod jól, a sajnálat nem old meg semmit, csak elodázza a dolgokat. Kívánom Neked, hogy sikerüljön az 1 év elteltével jól! döntened.
Ha belegondolsz, még néhány évtized előtted van, nem mindegy, hogyan éled.
Érdekes, a naplóíráson már én is gondolkodtam, de igazán csak őszintén leírva van értelme. Ezzel csak egy gond van, ha leírod, már ki vagy szolgáltatva. Én csak egyszer kezdtem el, másnapra eltűnt a füzet. Azóta sokat törtem a fejem, hova lehetne biztos helyre elrakni, hogy még csak véletlenül se találjon rá senki, nem találtam rá megoldást.
Megbeszéltük az egy évet. Ehhez tartani kell magamat.
Érdekes egyébként a gyerekek -még a nagylányom sem -nem vehetnek észre semmit. Nincs veszekedés köztünk -csak annyi és olyan vita, mint eddig is volt - miután nagyon keveset van itthon ezért ez nem tul sok.
Ugyanugy azt látják,hgy kedveskediknekem,én is megpróbálok nyitott lenni. - nagyon szeretnék megint beleszeretni --.
Eleinte mindig határozott vagyok, határozottan elmondom, mit aakrok, aztán...mert megsajnálom, vagy mert meghátrálok... a fene se tudja.
De én is tudom: ha igy marad bennem minden, annak ellenére, hogy próbálkozunk, akkor lépnem kell.
Fél év nagyon sok idő. Döntsd el, mit akarsz. Én úgymond 3 évet tökölődtem el majdhogynem fölöslegesen, ez nem használt se nekem, de főleg nem a gyerekeknek.
Azt pedig, hogy nem hiszi el, talán azért is van, mert Te nem vagy határozott. Fél év szerinted mit fog megoldani? Jobban fogod szeretni? Szerintem még inkább lelkiismeretfurdalásod lesz, hogy ezt a jó embert nem szabad elhagynod.
Jól gondold meg. Te döntésed, de főleg a Te életed!!!
Nem eléeeg a sport!!! Az nem az ÉLET!!Az is valahol egy levezető tényező a problémád levezetésére, de ezt nem tudod sokáig űzni. Nem menekülhetsz bele, azzal nincs megoldva az estéd, a pillanataid. Azok teszik ki az életed.
Igazad van, tényleg nem kéne halogatni, csak a legutóbbi beszélgetésünkor adtunk magunknak egy évet. Ő kérte, én meg belementem. Még nem járt le.
Eleinte elkezdtem írni egy naplót, amit gondoltam odaadok neki , hogy olvassa el, de abbahagytam, mert észrevettem, hogy nem voltam őszinte. Mindig szépítgettem az érzéseket, és igy már nem azt kapta volna vissza, amit valóban éreztem, gondoltam.
Érdekes elmélettel állt elő: azt mondta azért nem hiszi el, hogy nem szeretem, mert az emberek közti érzések kölcsönösek szoktak lenni, és ha ő ennyire szeret, akkor kizárt,hogy én őt nem, csak egy rossz hangulat lehet.
Üdv.Egyetértek veled.Én egy pár évet már megéltem,sok mindent láttam, hallottam,megéltem, én is csak ezt tudom javasolni.Nem szabad az élettel játszani, egyszer adódik csak és azt maximálisan ki kell használni. Mindenki a saját életének a kovácsa. Úgy él ahogy alakítja.És minél előbb annál többet tud élni,mert a boldogság a nyugotd élet titka.
A válás mindig nagyon nehéz, bármelyik oldalon is áll az ember. De hogy mit vált ki belőled, vagy a másikból nem lehet előre kiszámítani.
Sőt, saját példámból kiindulva lehet épp olyan dolgokat vált ki, amire abszolút nem számítasz, akár saját magadból is. Bizony nálam majd 4 évtized eltelt, mire ez a krízishelyzet rádöbbentett, hogy idáig nem úgy éltem, ahogy szerettem volna, úgymond nagyrészt vegetáltam.
Ezt érzem Nálad is. Egyet tanácsolnék, ha tényleg komolyan gondolod, ne húzd el nagyon sokáig, ne halogass, hanem lépj! Lehet, hogy ez eleinte drasztikusnak fog tűnni, de főleg a gyerekek miatt és nem utolsósorban miattatok is nem szabad bizonytalankodni.
Ja, értem. Nem, azt nem magunkról írtam, hanem azon gondolkodtam a kalviaturámon, hogy ott lehet a legrosszabb, ahol a lent említett esett történik meg.
Egyébként az valahol természetes, hogy az emberek nem annak a lelkivilágával foglalkoznak, aki borít. Hiszen a másik az, aki úgymond a "megtámadott".
Én mit érzek? Nem akarom ismételni magam: ha nem lépek gyávának, megalkuvónak tartom magam, ha lépek kegyetlennek.
Az esték, meg azok a pillanatok, amikor megsimogat, átölel, szivvel-lélekkel szeret, azok nagyon fájnak.
Amikor romantikus filmet nézek, könyvet olvasok, akkor szintén szomorú vagyok.
Igazából,most a sport az, ami boldogságot hoz nekem, olyankor és utána jól érzem magam. ez is valami. Nem?
Úgy vettem ki a szavadból, azon gondolkodsz,hogy a másik (a férjed) talán ha válásról van szó mit érezhet.
erre irtam,kérdeztem hogy te mint a másik mit érzel. (Gondolkodó módban) Neked is van lelkivilágod, valami belül nagyon fájhat, tőled ki kérdezi meg? Vagy az nem számit?
Azt aláírom, hogy minden válás egy valahol fájó eset mindegyiknek, ki igy ki ugy éli át. De az is igaz,hogy egy élet van,és nem mindegy hogy van leélve. Ezért talán még mindig az a legjobb, hogy időbe, ne fajuljon el később egy más, egy durvább kapcsolatra.
Köszönöm, hogy megerősítesz, méghozzá saját magad által ismert emberek példájával.
Nem vonom kétségbe, hogy sokkal több az olyan válás, amikor nagyon elszabadulnak az indulatok, de ez nem jelentheti azt, hogy csak ez létezik.
Hozzáteszem, azért ebben nagyon szerepet játszhat, az, ha az egyik fél úgy érzi: becsapták, megalázták, kijátszották. Ilyenkor nem csak azzal kell megküzdenie, hogy nincs már rá szükség és elveszíti azt akit talán még mindig szeret, de azzal is szembesülnie kell, hogy a másik talán mégsem az, akinek ő gondolta és azzal is, hogy emberi mivoltában sértik meg.
