Mondjuk lengyeleknél nekem meghatározó élményem volt, amikor az Öt-vó völgyében észrevettünk egy zergét, elkezdtük nézni, jött egy félmeztelen kigyúrt lengyel, nem értette mit nézünk, aztán észrevette, izgalomba jött, elkezdte filmezni. Az állat nem mozdult, ez felidegesítette a lengyelt, mert valami show-t akart. A vége az lett, hogy üvöltött egy akkorát, hogy majdnem szívrohamot kaptam, a zerge majdnem leesett a szikláról (kb. 200-300 méterre volt), de végülis bemozdult, emberünk pedig folytatta a túrát. Tarzan üvöltése hozzá képest cserkészlány szipogása volt, esküszöm.
Szóval átérzem amit mondasz. Csendes-völgy/Ticha-dolina, Kapor-völgy/Koprovska-dolina, Javorina-Kopa-hágó (Kopské-sedlo): ide lehet menni, nagyon kevesen vannak, igaz hosszú és nem túl izgalmas útvonalak, mondjuk a végük minden esetben kárpótol az esetleges monotonitásért, és az főleg, hogy elvétve találkozol emberrel.
Ez már jó pár éve meglévő probléma és egyre súlyosabb. Nem hívnám őket szelfitúristáknak, mindössze elég annyit mondani, hogy a stresszel és "mocsokkal" terhelt hétköznapjainkból sokan próbálnak kiszabadulni a hegyekbe a friss levegő, szép táj és a nyugalom érzése miatt. Utóbbiban én tán 10 éve csalódtam a lengyel Tátrában, amikoris szó szerint meg kellett várni, míg fölfértünk a nem is igazán magas csúcsra, azaz mire lejöttek a népek, hogy föl lehetett menni. Ekkor megfogadtam, oda soha többé, engem ott nem fognak látni többé, én nem akarom szaporítani a hegyen a tömegeket. Akkor is bejött egy brutális zivatar, szerencsére már leértünk, mikor a villámok csapkodtak, de sok km-t kellett menni az autóig, xarrá áztunk. Azóta és már előtte is az Alpok olyan helyeit keresem, ahol nyugodtan, tömegek nélkül lehet élvezni a hegyet, még ha nem is mászunk, csak túrázgatunk. Ott is egyre több a nép, de még bőséggel található nem frekventált hely, ahol kellően "magányos" az ember. Biztos a Tátrában is vannak még ilyen helyek.
Az alábbi linkek nagyon jók, sok mindenre felhívják a figyelmet, de ez sokaknak nem számít, mindig látom, hogy már jön a zivatar és még sokan nekiindulnak a hegynek, mi meg már lent vagyunk. Ja és nagyon könnyű beleesni a bajba, vannak lokálisan igen gyorsan kialakuló zivatarok, amikre nincs konkrét/elég pontos előrejelzés, mert én azt nem tartom annak, ha mondjuk 20% valószínűséggel mondanak egy térségre zivatart. Ez max. figyelemfelhívás, mivel ilyen szinte minden nyári napon érvényben van. Figyelni kell a jeleket, és nézni kell a radart folyamatosan, persze ha van térerő.
A bátor kontra öreggel arra utaltam - amit Te is írtál -, hogy az öreg hegymászó a jó hegymászó. Hogy most meggondolatlan-e vagy bátor az egyre megy, játék a szavakkal.
Biztos vagyok abban, hogy egyre több ilyen balesetre kell számítani a jövőben, mert egyre több a szelfiturista... és tényleg akkora torlódásokat okoznak mindenütt, hogy egy jól tervezett túrába is bele tudnak rondítani, és felelőse(bbe)n gondolkodókat is veszélybe sodornak. Ezt (is) hozta a fércbúk, a kifelé élés nagykönyve. Hallelúja.
"A vihar, villámcsapás elleni felkészültség és védelem számos helyen megismerhető, tanulható"
Hol található hasznos összefoglaló, hogy mi a teendő ilyen esetben? Szívesen elolvasnám. Bár nyilván a rutint és a tapasztalatot semmiféle olvasmány nem helyettesít.
2 éve Pirinben túráztunk (gyerekkel) a Vihren menedékház körül, amikor a Béka-tónál elkapott mindet egy vihar, félelmetes volt, dörgött, villámlott, esett is rendesen. Szerencsére viszonylag gyorsan visszaértünk a menedékházhoz, de teljesen átáztunk, átfáztunk.
Tavaly Montenegróban a Savin Kuk tetején kapott el minket egy vihar, alig 5-10 percnyire volt a felvonó házikója a csúcstól, de azt hittem, hogy nem találunk vissza, alig lehetett látni, ömlött az eső, az ösvényeken patakokban folyt le a víz, közben villámlott, de cefetül. A gyerek is nagyon megijedt, én is. Ijesztő élmény volt.
Maga a tények rendkívül sajnálatosak. De én ezt nem bátorságnak, inkább meggondolatlanságnak, vagy körültekintés, tapasztalat hiánynak nevezném. Pedig a magashegységekben erre mindenkor szükség van. A vihar, villámcsapás elleni felkészültség és védelem számos helyen megismerhető, tanulható, csak be kell tartani azokat. Ami az öregeket illeti, nem tudom mire gondoltál, de ugye van a mondás, hogy az öreg hegymászó a jó hegymászó. Ez itt is megállta a helyét.
Bármennyire is szomorú dolog, számomra az egyetlen következtetés, hogy mindig lesznek bátrak és öregek. Kiadták a figyelmeztetést, körültekintőbben kellett volna tervezni.
Viszonylag kevés ott a tapasztalatom, de amikor arra jártam, tényleg jelentősen kevesebben voltak. Gondolom ott is vannak népszerűbb útvonalak, ahol ez nem igaz.
Tudnátok-e segíteni, hogy pl a lanovka jegyeket online érdemes-e megvenni vagy helyszínen?
A Lomnici csúcsra tényleg több nappal előre kell időpontot foglalni?
Ha online veszem van valami magyar oldal?
A tátrai villamos (vagy vasút?) jegyét is úgy tudom előre kell megváltani, de azt hol kell? Állomásokon vagy megállóhelyeken van valami automata? (Pl Poprádi tónál?)
Milyen látnivalókat tudtok javasolni a Tátra környékén illetve a Chopokon? Kb max 15 km-t tudunk túrázni egy nap, úgyhogy könnyed de látványos (akár autós túrákat) is ha tudtok akkor osszátok meg légyszi. köszi.
"Érdekes", hogy mind a táv, mind szintemelkedés különbözik itt, mint a szlovák térképen. Szintemelkedés elég jelentősen. Mondjuk utóbbit rengetegszer tapasztaltam a különböző GPS-outdoor app-ok esetében/között. (Bár ott valós track-ekről van szó - itt a térképi domborzati adatból számolhat.)
A héten elindul a Flixbus közvetlen járata a Magas-Tátrába, bár a menetrend nem a legjobb, 11.20-kor és 23.50-kor indulnak a buszok, és egyelőre árban versenyképesnek tűnik a vonattal, oda-vissza 7600 Ft, a menetidő 6 óra Ótátrafüredig.
Egyszer augusztusban kivártuk a sort a felvonón, már az is szép teljesítmény volt. Majd elindultunk a Magisztrálén. Mintha a sétálóutcán korzóztunk volna.
Tömeg hátán tömeg. A Zamkovszky házig mentünk, és ott le. Épp fesztivál volt, szenzációs hangulattal. Ez kárpótolt bennünket.
Szóval tavaly elkezdtem egy túrát ami a Poprádi tótól indult és kikötöttem Visné Hágyban.
Ez az utolsó szakasz volt sárga (valahogy úgy emlékeztem hogy végig sárgán mentem de most ránéztem a térképre)
Szóval akkor a Poprádi tótól felmentem jobbra a piroson Ostrva tetőre, onnan a Batizfalvi tóig. (ott sötétedett rám és mentem le a sárgán.. majd betojtam olyan hangok jöttek tök sötétben mindenhonnan)
Szóval ezt a túrát akarnám folytatni de ellenkező irányból úgy, hogy felmennék Lanovkával a Kőpataki tóhoz, onnan a piroson végig a Batizfalvi tóig (vagy ha bírom akkor a poprádi tóig végig).
Szóval az lenne a kérdés, hogy a Kőpataki tótól mondjuk a Batizfalvi tóig mennyire durva az út, hány km és hány óra alatt lehet teljesíteni? (Ami menetidő ki van írva a turista táblácskákra az nálam általában a duplája, legalábbis a kiírási időt soha nem sikerült teljesítenem)
Másik kérdés meg az, hogy állítólag épült vagy épülni fog valami felvonó / libegő a Kőpataki tótól a Hrebienokig, ez mikorra várható, láttatok ott építkezést?
Az a terv, hogy felmegyünk Tátralomnicról lanovkával a meteorológiai állomásig, és onnan elvileg a sárga jelzésen végig el lehet menni a Poprádi tóig. Namost ez kb hány órás túra lehet? Nem emelkedik nagyon?
Végül a staremapy.sk lett a befutó. Ajánlom figyelmetekbe, lehet böngészni, nézegetni a régi térképeket!
Jól rémlett, valóban nem kerülte ki a vonal a várost úgy, mint most. Szépen keresztül haladt Vel'ká-n. Az a ház, ahol laktunk (ha jól rémlik, a Zeleznicna) mindig remegett, amikor elment a ház előtt a szerelvény. Csak annyira régen volt, hogy kellett a megerősítés.
Tudtok-e olyan térképről a neten, amin a Tatranská elektrická eleznica (vagyis az elektricska) eredeti nyomvonala látszódik Poprádon belül? Határozottan emlékszem rá, hogy a '80-as években nem úgy nézett ki a nyomvonala, mint most. Annál is inkább, mert biztosan nem volt meg ez a megemelt végállomás sem.
