Tényleg jó lenne, ha erre járna egy jogász, aki felvilágosítana minket. Nekem erről a kérdésről csak sejtésem van: szerintem minden, a házasságban megszerzett vagyontárgyról célszerű szerződést írni (ingatlan, kocsi stb.). De hogy pl. a pénzzel mi a helyzet, arról fogalmam sincs.
Valami rémlett arról, hogy ha az egyik félnek bizonyíthatóan nem volt jövedelme, ergo nem tudta érdemben gyarapítani a közös vagyont, akkor ott már van helye a jogi vitának, de ebben sem vagyok biztos. (Az én párom ezen már nem sz@r@kodott, le akarta már tudni az egészet.)
ha a paromnak van lakasa, es en sokat keresek, akkor mind a ketten a hazassag fennallasaig hasznalhatjuk a masik vagyonat azaz: en lakom az o lakasaban, o meg hasznalja a fizetesemet (hiszen a villanyszamlat en fizetem.
amugy nalunk az a helyzet all, ami pdia elozo hozzaszolasanak alulrol a harmadik bekezdeseben van: oriasi balhe lett volna belole, ha nincs szerzodes.
Ilyen a joggg!
Ilyen, ilyen a jogggg!
Sajna így van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!A lakás elidegeníthetetlen, hacsak nem ajándékozza Neked a felét, igaz, hogy akkor a jó fizetésedből ajándékozási illetéket kell fizetni...nekem, azaz az államnak, aki a bevételeiből engem is támogat:))))))))))))))
RKata
Értem és egyet is értek. Szar dolog újra kezdeni.
Talán az emberekkel van baj és ez teszi szükségessé, hogy létezzen ilyesmi, hogy házassági szerződés. Az ellenpéldák viszont mindíg meggyőznek arról, hogy lehet másképp is. Még azt is elfogadom, amit valaki lenteb írt, hogy nem az a jellemző, hogy a felek értelmesen és veszekedés nélkül meg tudnának egyezni. Mégis vannak ilyenek, ezért nem tudom elfogadni, hogy másképp kell lennie.
Tamás válasz erre | adatok | e-mail 2001-07-06 11:02:20 (12)
Nem érdekel az új tulajdon, azt csinálnak vele amit akarnak, úgy osztják fel, ahogy nem szégyellik. A házassági szerződés a házasság előtti, külön-külön vagyonról szól.
[előzmény : (9) Herr X, 2001.07.06 10:59]
A kérdésemre még senki nem válaszolt érdemben. Amúgy pont erre az esetre gondoltam, amit RKata leírt.
A párod szülei révén visz a házasságba egy lakást. Te nem viszel semmit. Ellenben te sokat keresel, ő alig, vagy semmit. Akkor szerinted igazságos az, hogy neki van egy lakása, amit meg te keresel az közös? (Ez kb. 3 éves korában jellemző a gyerekekre: az enyém az enyém, a másé meg közös.)
Ne haragudj, nem megbántani akarlak, de hány éves vagy? Nagyon fiatal vagy nagyon tapasztalatlan lehetsz.
Íme egy példa:
adva van egy agilis fiatalember, aki saját véres verítékével, két kezével hitel nélkül, a felesége családjának minimális segítségével (70-30%) felépítette az úszómedencés családi házát a húszas évei vége felé.
Gürizett (gürizik), megcsinálta a maga vállalkozását, rengeteget dolgozik, tele adóssággal, de látszik, hogy sokra fogja vinni. Eközben az asszony élvezvén a vállalkozó-igazgatófeleség státuszt, teszi a semmit (nem is dolgozik, viszont folyton követelőzik). Korábban nem volt ismeretes a férj előtt a feleség lustasága, pénzimádata (költekezési imádat), mivel nem volt mit. És szomorúan veszi észre, hogy minden, amit csinál, amit keres, annak a fele a lusta dög feleségéé lesz. Már tudja, hogy többé nem venné el ezt a nőt, vagy ha igen, csak papírral. De még mindig szereti. Válni nem akar, nem is erről van szó. Csak szomorú, mert tudja, hogy nem a megfelelő partnert választotta. Most még külön tudja választani az érzelmeket az üzlettől, de rosszul esik ez neki.
Másik példa:
Én viszonylagosan jól élek. Ha most kedvem szottyanna férjhez menni, biztos, hogy írnék papírt. Már csak azért is, mert az én vagyonom a gyerekemé és nem másé. Arról nem beszélve, hogy ha engem is összehoz a jó sorsom egy ilyen vállalkozóval és esetleg csődbe megy, a tartozáson is osztoznunk kellene. Azt meg ugye nem szeretném... Arról nem beszélve, hogy nagyon sok rémséget lehet hallani. Ha a nemlétező uram becsajozik, elvadítják, hadd ne kelljen már neki odahagynom mindenem, csak mert az elején a szememre szállt a rózsaszín köd!
Vagy, ha én akarok továbblépni akármi miatt is, az eddig összegürizett dolgaimat hadd vigyem magammal, jó?
A házasság nem olyan, mint a megélhetési politika. Bár sok nő részéről ez még mindig jó üzlet. Kifogok egy gazdag palit, lenyúlom, és odébbállok. Vagy ffiban ugyanez.
Fő a bizalom, de légy résen.
Arról nem beszélve, hogy ha teszem azt van egy gazdag lány meg egy szegény fiú, és a szülők ellenzik a házasságot, de a lány nagyon szereti a fiút, akkor ezzel el tudja venni az élét a későbbi rossz após-anyós-vej viszonynak azzal, hogy szerződést írnak.
Sokáig lehetne még ragozni, de minek. Akinek van egy meggyőződése, az úgyis addig ragaszkodik hozzá, míg pofára nem esik.
A házassági szerződés megléte még nem jelenti azt, hogy baráti vagy egyéb társaságban az ember enyém-tiéd szinten beszél a vagyonáról. Lehet az mások szemében a miénk, elég, ha az érintettek vannak beavatva.
Ez pusztán biztosíték a jövőre nézve. Mint egy kvázi életbiztosítás. Menet közben nyugodtan módosítható...
Ja, azért tart évekig a válás, mert a férfiak minden pénzüket oda akarják adni a nőnek, hogy kezelgesse továbbra is ő, az meg húzódozik és nem akarja!!!
Szerintem - sajnos - nem az efféle válás a jellemző.
Egy dolgot azt hiszem, nem értesz jól: itt nem arról van szó, hogy valaki ELEVE kételkedik a házassága sikerében, vagy a másik emberben, hiszen az emberek nem így házasodnak. Egyszerűen csak igyekeznek kiküszöbölni egy olyan lehetséges kockázatot (mégha annak esélye mégoly csekély is), ami később, ha neadj' Isten bekövetkezik, alapjaiban rengethetné meg addig felépített egzisztenciájukat. Hiszen ki akar nulláról kezdeni 40-50 évesen mindent?
Én mindenesetre kívánom Neked, hogy soha ne bánd meg, hogy nem kötsz/kötöttél házassági szerződést! :)
:)
Asszem yol látod a lényeget. Aki érzelemből házasodik annak beszélhetsz akármit, aki meg "gondolkodik" annak nem gond az ilyesmi sőt magától is eszébe yut. (És ez nem jelent érzelemmentességet)
Az hát!!!! KÖZÖS!!! első megjegyzésem: nem jó, ha egy szekeret két felé húznak! Második? jobb, ha a nő kezeli a pénzt, még akkor is, ha sokszor látszólag baromságra költi:DDDD Jobban gazdálkodnak a nők!!!!!!
Vissza a közöshöz!!! Ezért tart évekig a válás:(((( Aoropó!!!!!!!!!!! mért kell elválni????????
Ez a butázás azért kicsit erős volt. Én sem neveztelek butának, mert nem értessz egyet az áláspontommal. Én legalább elfogadom, hogy lehet másként is látni ezt a dolgot és aképp cselekedni (úgy gondolom ez az előző hozzászólásom végéből kiderül).
Sajnos a tapasztalatlanság sem áll. Talán ezért is nem vagyok házas. Az életem meg köszi de nem egyhangú :)
Sajnálom, hogy meg sem próbálod értelmezni az én álláspontomat.
Azért sem mondom, hogy buta vagy ;)
Nem házassági szerződés pártiak és -ellenzők vannak, hanem:
Egyrészt vannak a "humanisták", akik azt hiszik, hogy 1-2-5 év alatt meg tudják ismerni a másik embert annyira, hogy mebizzanak benne. Őket az érzelmeik vezérlik. Vagy koppannak (de akkor padló!) v. nem.
Másrészt vannak a "realisták", akik belátják (v. megtapasztalják), hogy ez (=a másik kiismerése) lehetetlen, és az eszükre (v. a tapasztaltabbakra) hallgatva megkötik a házassági szerződést... ők nem esnek kétségbe akkor sem, ha párjuk egy harmadikkal lelép, majd pióca módjára előáll az "őt megillető" követelésekkel...
Ezzel kapcsolatban nekem is lenne egy-két kérdésem:
Amikor két éve összeházasodtunk, mindketten rendelkeztünk havi keresettel és semmi mással. Házassági szerzödés nem köttetett, minek, nem volt semmink. A fizetésünk jelenleg is külön bankszámlákra megy, nem is férünk hozzá a másikéhoz. Ha az ö pénzéböl vesz egy autót az az övé, ha én veszek vmi komolyabbat az az enyém. Ezt egyszer egy jogász ismerösünk úgy kommentálta, hogy most kell házassági szerzödést kötni, mert bár mi úgy gondoljuk minden külön van, de ez már közös tulajdon. Tényleg az? Lenne értelme most szerzödést kötni?
borzasztó buta gondolkodás. de el tudom fogadni, mert a tapasztalatlanság sok mindenre magyarázat.
a te életed nagyon egyhangú és történésmentes lehet:(
mondjuk mit csinálnál, ha imádnál egy csajt /ha csaj vagy, akkor pasit/ akinek nem lehet gyereke, de Te nagyon akarnál. erre rámehet egy kurva jó házasság is.
persze, hogy az ember nem úgy megy férjhez, hogy el fog válni. de a pakliban ez is benne van. az okos embrek folyton kételkednek, a buta emberek mindenben holt biztosak:)
Hát nem tudom.
Láttam már házasságot felbomlani. Érdekes módon a felek szerződés nélkül is normálisan veszekedés nélkül meg tudtak egyezni.
Továbbra is fenntartom, hogy aki attól tart, hogy mi lesz később ne házasodjon meg, mert nem neki való.
Oké el tudom fogadni, hogy valakinél így működnek a dolgok és az sem zavar ha valaki így házasodik. Valószínüleg a házasság megítélésében tér el a véleményem azokétól akik favorizálják a házassági szerződést és ez indikálja az idegenkedésemet. Tehát átfogalmazom a dolgot: ha szükségét érezném, hogy ilyen papírt írjak, akkor inkább nem házasodnék és nem vennék el olyat, akinél ez benne van a pakliban.
" ...de azt igen, hogy a másik egy ilyen helyzetben hogyan viselkedne."
Nem feltétlenül. Saját ellenpélda: a mostani párom, aki nagyon szerette ugyan az ex-nejét, de végül az eltérő életvitel váláshoz vezetett. SOHA nem feltételezte volna a leányzóról, hogy olyan pofátlan követelésekkel áll elő a közös vagyonmegosztás során, mint amilyenekkel pedig előállt. Volt ugyan szerződés, de bizony csak a feleség ingatlanára vonatkozóan (azt is a család forszírozta, nagyon bölcsen bebiztosítva az egyetlen kislánykájuknak vásárolt lakást). Az én kis drágám meg perkált szépen, mint a katonatiszt, mert őt bizony semmiféle szerződés nem védte: így nem elég, hogy 5 évig eltartotta a nejt (csak neki volt jövedelme), a "közös" vagyonhoz csak ő tett hozzá, még utána szép kis summát is fizetett. De a legjobban mégiscsak az viselte meg, hogy ekkora pofont kapott az ex-nejtől és az ex-családtól.
Szóval, egyrészt sosem lehet tudni, hogy egy addig meg nem tapasztalt helyzet (és ez persze nem csak a válásra vonatkozik) mit hoz ki a másikból, másrészt mi is és a körülmények is folyamatosan változnak (a házasságok jó része a még kissé naiv és illúziókkal teli húszas évek elején köttetik), szerintem egy embert sosem lehet olyan alaposan megismerni, hogy ezer százalékig biztos lehessek benne, hiszen én nem ő vagyok.
Ideális esetben a házassági szerződés olyan mint egy balesetbiztosítás: potyára kötötted meg.
Praktikus jó tanács az elégetéshez: sok tanú előtt tedd meg, és ne mondj olyasmit, amiből arra lehet következtetni, hogy felbontjátok közös megegyezéssel. Ebben az esetben ugyanis még mindig lesz egy rakás tanúd, a szerződés meg szóbeliként tovább él... az ördög nem alszik, lehet, hogy 40 év házasság után lép félre a dög. :-)))
Szeritnem a házassági szerződés a házasság létrejöttének pillanatában fennáló anyagi helyzetet rögzíti, a később megszerzett vagyon az más tészta, az szerintem közös, bár ki tudja. A lényeg hogy ha gazdag szülők vesznek egy házat a gyereküknek, hogy ott éldegéljenek, akkor a szegény szülők enneka felére ne tartsanak igényt. A később megszerzett vagyontárgyak pl. autónál meg a számlákra és a névre iratásokra kell figyelni.
mi van? hogy jön ide anyukám vagyona?
szvsz, ez nagyon 1szerű:
béla elvesz engem, nekem van 5 millió értékű vagyonkám, bélának 10, mert ő baromi gazdag. élünk szépen, de béla elhagy zsuzsika miatt. gyors felmérés, a családi vagyon 35 milla /befektetünk zöldségesbe/, tehát a 5-10 arányban oszlik.
a hazassag egy hagyomany, amit en is szeretnek kovetni. de ez nem azt jelenti, hogy nem akarom magam bebiztositani. en nem leszek arab asszony, akit a ferje egy szal csadorban kuld haza, mert neki ugy tetszik. szerintem a szerzodes egyfajta erettseget jelent, mert az ember elore gondolkodik, es a legrozsasabb idokben sem feledkezik meg arrol, hogy johet rosszabb is.
sajnos az unokatestverem 12 evig elt a hazassag elott a ferjevel, es 10 ev hazassag utan valtak el. azt hinned 22 ev alatt kiismerheted a hazastarsad, de nem igy tortent. amikor mar nem fontos neked valaki, akkor nem biztos, hogy ugy viselkedsz, hogy az neki is jo legyen. egyszeruen nem tudhatod, mit hoz a holnap!! az is lehet, hogy a 25. hazassagi evfordulonkon elegetjuk a szerzodest:) en nem szeretem a meglepeteseket.
Nem érdekel az új tulajdon, azt csinálnak vele amit akarnak, úgy osztják fel, ahogy nem szégyellik. A házassági szerződés a házasság előtti, külön-külön vagyonról szól.
kedves a naivitásod, sőt talán gyermeki:) burokban élsz?
egy házasságnak, sőt minden kapcsolatnak folyamata van, amiben az emberek, társak változnak. ha egy nőtől el akarja venni a gyerekét egy férje, mert el akarja hagyni őt, akkor tud olyanná válni, hogy mindenkit meglep. és ebben a helyzetben senki nem a csodás nászéjszakára gondol.
sajnos a nők szeretik eljátszani, hogy a férjet kisemmizik. no nem mindig kapzsiság miatt, inkább így tudják csak bántani a volt férjet, mikor az beleszeret a szomszéd zsuzsikába.
szerintem valaki minnél érettebb annál több ponton biztosítja a kapcsolatának a tisztaságát, 1értelműségét.
Szerintem meg az a degradáló, hogy ha vége ennek a valaminek (ami ugye nem cég) és mindenki többet akar vinni, mint amennyi valamilyen méltányolható szempontok alapján neki járna.
Akkor itt is megismételném a kérdésem (házassági szerződés pártiak figyelem):
Ez az én ennyit hoztam típusú duma szerintem nem korrekt: pl: x szülei gazdagok, de az illető pl. tanár -> kereset kicsi; xné pl. ügyvéd, de a szülei szegények. Akkor most hogy is lesz? Az új tulajdont keresetarányosan íratjátok a nevetekre? És ha lesz gyerek?
Még mielőtt anyázásba fajulna a dolog. Nem meggyőzni akarok senkit. (Úgysem lehet...) Csak szeretném ismerni a másik oldal álláspontját is.
