Nekünk kellett boritékot címezni: a dolgozatok is úgy néztek ki, hogy Cserép Virág, a Föld utca 8.-ból levelet adna fel (vagy kapna), és mondjam meg, mennyibe kerül, ragasszam fel a boritékra a szükséges matricákat (nem tudom a hivatalos nevét). Expressz, légiposta, ajánlott, mittudomén. Volt dolgozat a csomagok, levélküldemények csomagolásából (mikor lehet felvenni a postán, mikor kell újracsomagoltatni stb.). Gyerekfejjel úgy tűnt, eléggé belementünk.
Én nagyon élveztem: olyannal foglalkoztunk, amit egyébként láttam a mindennapokban is, ahogy képeslapot adunk fel a vidéki rokonoknak, ahogy levelet kapunk, és így az ember kicsit belelátott, hogy mi történik a postahivatalban az üvegfalon túl, és mekkora tudás az, ami egy postás fejében van. Számomra kevésbé volt elvont, mint mondjuk a forgalom vagy a kereskedelem. :)
Nekünk egyetlen óra posta volt az órarendben de a néni megfázása miatt elmaradt... Kiosztották az egy oldalnyi tananyagot (kb. az akkori belföldi levéldíjszabás néhány magyarázattal, még 20g-os levél is volt), így is megtanultam, 5-ösre vizsgáztam, sosem használtam...
A Postának a támogatása kb. abban merült ki 1990 után, hogy ottfelejtettek egy olyan telefonvonalat, amit nem számláztak sehová, és utána ezt a Matáv se vette észre. :-)
Én akkor mentem tanfolyamra, amikor újraszámozták, és nekünk valamiért nem volt posta a tantárgyak között (szívás is volt aztán a szakmaikon, ahol tőlünk ugyanúgy számonkérték) - abban sem vagyok biztos, hogy a 2. tanfolyam is még így volt-e, de utána bejött. Aki szolgálatban "postás" volt, az már inkább az értékcikkárusnak felelt meg, középállomáson általában elfért egy naplózói vagy váltókezelői beosztás mellett, hogy képeslapot is árult az utasoknak, Széchenyi-hegyen ott a pénztár melletti ablakban már több mindent elfért, amit a múzeumban is árultak. Talán volt néha bélyeg is a kínálatban, de az biztos, hogy mi már nem bélyegeztük hivatalosan a leveleket.
Arról én nem tudok, hogy a 41-esben volt-e valaha bármilyen árusítás, szerintem nem. A 100 éves vonat postakocsija be volt úgy rendezve, hogy ott lehetett mindenfélét árulni úgy, hogy rend is legyen, meg ne is tűnjön el semmi, itt csak egy levélszekrény meg egy asztal van a válaszfalon. A zöld színnel meg inkább arra akartak utalni, hogy ilyenben is járt Lillafüreden, ami talán még igaz is lenne, csak nem ezzel az árnyalattal, hanem sötétebbel.
A kevés - és ráadásul párnás hely - meg az eredeti ablakok mindig az útjában álltak annak, hogy ezt a kocsit rendesen használják bármire is. Emlékezhettek arra is, hogy hány éven át tartottuk benne az egyik oszlopos szakkörtagról elnevezett terepasztalt... ;-)
Az 1997-es őszi tanfolyamon mi is vizsgáztunk belőle, de 2001-ig nem rémlik, hogy valaha is használták volna azt a paklikocsit mozgó postaként. Nekünk azt mondták egyébként, hogy értékcikk és bélyegárusítás is lett volna a vonaton, illetve a megvásárolt és megírt képeslapokat ott helyben fel lehetett volna adni. De gyanítom, hogy az a feladás csak annyiból állt volna, hogy rányomjuk a pecsétet és berakjuk egy zsákba, amit aztán az MP furgonnal elvisz és szétválogat.
Az oldalán a levélbedobónyílás elég gyanús postakocsis jellemző.
Illetve annak idején én még azért végezhettem "egyesített gyermekvasutas- és postás tanfolyamot", mert túl azon hogy a vasutat akkor még támogatta a Magyar Posta, elvileg beosztható lettem volna ezen a kocsin postaszolgálatra is - már ha az 1998-as felújítás után valaha volt postakocsiként használva. Az a szóbeszéd is járta a pajtások között hogy a kocsi felújításában valamiképp részt vett a Posta is és talán ezzel is összefügg a motorvonat többi kocsijától elütő zöld-fehér szín.
Most, hogy a képet is megnéztem, látom, hogy nem ugyanarról a sorompóról beszélünk. Hiába, így jár az (én), aki előbb okoskodik, és csak utána klikkel. :-)
Noha a menetrend szerinti személyvonatok nem közlekednek, üzemi célú vonatok viszont minden nap. Az alábbi képek egy-egy, Jászkíséren felújított kocsi futópróbáján készültek.
A 200-as pályaszámú (volt Erdőismereti) kocsi Széchenyihegy állomáson. A belső berendezés kialakítása megmaradt, asztalokkal és egyéb bútorokkal, természetesen szépen felújítva. A külső fényezés ennek ellenére az egységes színt kapta, mivel a kocsi funkciója nagyobb részben normál személykocsi. Abban esetben, ha különkocsiként közlekedik, a megfelelő oldaltábla jelzi azt.
A 201-es pályaszámú (volt Tárgyaló) kocsi színterve megegyezik a Nagyszalon kocsiéval. Együtt, azonos kialakítással és arculattal széleskörű szolgáltatást kínálva közlekedhetnek.
Köszönjük szépen mindenkinek a lelkes és a fotózásoknál fegyelmezett részvételt. Ezeknek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy a dolognak lesz folytatása. Majd kitalálunk még további szép témákat. Valóban megoldható a dízeles és gőzösös vegyesvonat is különféle változatokban. Az viszont valóban tény, hogy vasútüzemi szempontból csak hétfői üzemszüneti napon lehet és érdemes ilyen rendezvényeket lebonyolítani.
