Abszolút egyetértek. Az a jó, ha vegyesen ültet az ember. Azért olvasgatok inkább utána a dolognak, hogy mi az amit NE ültessek közvetlenül egymás mellé?
Ami hibát más elkövetett, azt minek ismételném meg magam is?
Én is kíváncsi leszek az idei szezonra, elméletben működnie kellene a batáta/paprika párosnak, de a puding próbája az evés. Igényeik mindenesetre egyformák.
Nyáron rengeteg volt a levéltetű a kis őszibarackfámon. Egy darabig nem foglalkozok velük, ahogy jöttek, úgy mennek, lejár az idejük, vagy jönnek a katicák. Ezzel már tenni kellett valamit, mert nem tudott a fácska új hajtásokat hozni tőlük. Itt a fórumon írta le valaki a kutyulmány receptjét. Bevált. Még a pajzstetveket is nagy sikerrel pucoltam le vele a citromról.
Teljesen nyilván nem tudom a krumplit ezzel pótolni, de sült formájában igen. Jobb mint a krumpli! Főve viszont szerintem nem jó. Répaíze van. Pürének jobban bejött a csicsóka. Krumplival vegyesen is, de magában is jó. Az meg sülve ehetetlen. :)
No egy érdekesség. Vannak edényeim, amiben a cukkinitől az áfonyán át a paprikáig mindenfélét termesztek. Talaj és véletlenfüggő a dolog. Egyik ilyenbe tavaly bedobáltam a konyhai komposztot, savanyú talajra. Áfonyának készítettem elő. A komposztban volt némi krumplihéj, ami úgy gondolta kibújik. Én meg hagytam. Krumpli lett belőle egyetlen bogár nélkül! Régebben is volt már ilyen, a szabadföldi komposzton, de azt úgy ellepték a bogarak, hogy rossz volt nézni. Most a kérdés, hogy ezt miért nem? Mert edényben volt, vagy mert savanyú talajban?
Nekem a fóliában leveéltetvek ellen az vált be, hogy nyitva hagyom az ajtót. A ragadozó rovarok szépen leeszik, beléjük petéznek a fürkészdarazsak és nem tudnak elszaporodni. Egy kévés tetű persze van időnként, de az már nem baj.
Ez a paprika-batáta társítás érdekesen hangzik, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Nekem a paprika fóliában van, mivel fagyzugban lakunk, és a szabadban előfordul, hogy már szeptember végén lefagy. Most próbáltam először, hogy ősszel a karcsúbb termetű paprikák és a fólia közé vetettem két sor galambbegy salátát. Nagyon bejött, bőségesen lehet most szedni róla (a Házi veteményesben fönt van). Nem foglal túl sok helyet, tavasszal vagy vetek elé retket, vagy palántázok oda salátát, még meglátom.
Szerintem a krumplit nem pótolja a batáta. Én szedem a krumpliról a bogarat. A fő védekezés, hogy későn, május 1-én ültetjük, így már sokkal kevesebb bogár megy rá. Tudunk öntözni, így nem gond a késői ültetés.
A klasszikus sárgarépa-hagyma társítás nem vált be, mind a kettő ugyanolyan kukacos lett, mint máskor. Ettől függetlenül egymás közelében vannak, a krumpli után következik nálunk mindegyik, a krumpliszedéssel ősszel automatikusan felásott, nem frissen trágyázott földbe.
Szerintem kis kertben nincs akkora jelentősége a társításnak, úgyis minden közel van mindenhez. Az mindenképpen hasznos, ha sok faj van együtt, növény és rovar egyaránt. Úgy tud beállni valamiféle egyensúly.
A paradicsomról még annyit, hogy minket sem kerül el az a jó szokása, hogy megtámadja a leveleit a betegség. Ha meglátom, letépkedem a beteg leveleket, és kész. Egy idő után elmúlik az egész, és újra szépen kizöldül. Állítólag tejes vízzel permetezve lehet védekezni ellene. Nem nagyon hiszek benne, de idén majd kipróbálom.
Egyetlen bio kutyulék ami bevált, a levéltetű ellen való ecetes cukros szappanos víz volt. Tuti! Egy szálig kiirtotta a levéltetveket, viszont kétnaponta ismételni kell. Ráadásul vigyázva, mert éppígy, mint a bolti mérgek, megégetik a növényt, ha nem este, vagy kora reggel kapja.
Ami már kipróbáltatott tavaly, és volt referencia év is, az a hónapos retek. Elsőre a nagyobbik fiam ültetett a maga feje szerint. Enni ugyan nem ettünk belőle, mert olyan pondrós volt, hogy ihaj, ellenben szép magasra nőtt, és jól felmagvasodott. :)
Következő évben magamhoz vettem a kezdeményezést, és kis tájékozódás után úgy vetettem el a hónapos retket, hogy fokhagymát dugdostam közé. Tökéletes termés lett, egy darab kukac nélkül. Ráadásul a fokhagyma az, amiből elég sokat elfogyasztunk az év során, és a gutaütés kerülget amikor származási helyként megjelölve Kínát látom rajta!
A másik újdonság tavaly a mustár volt. Azzal kezdtem a szezont, hogy teleszórtam mustármaggal a kertet. Elsőként kelt ki, és nagyon gyorsan növekedett. Ezzel gyakorlatilag kiszorította az egyéb gyomok jelentős részét. Mindig annyit téptem ki belőle, amennyi helyet akartam egyéb kultúrnövényeknek. A kitépett mustárt elfektettem a talajon mulcsnak. A természetben nincs csupasz talaj. Ha én olyat csinálok, akkor majd jönnek a gyomok. Gazolni sem szeretek, kapálni még kevésbé. Sajnálom erre pazarolni az időt.
Nem is lett olyan pedantériás, katonás rendben ültetett konyhakertem, ami faluhelyen nagy büszkeséggel tölté el az embereket, de az őszi betakarításkor ez konkrátan nem érdekelt. Több mázsa paradicsomot szüreteltünk az év folyamán, mindenféle formában feldolgozva remélem ki is fog tartani a következő termésig. A paprikák is szépen hozták amit vártam tőlük, sajnos az október eleji fagyok letarolták ami még nem érett be. Ebből az a tanulság, hogy hamarabb kell termésre bírnom őket.
Növénytársításokat próbálok magam kitalálni, mert mindenről nem találtam infot.
Pl. paprikáról sehol nem esik szó, pedig most arra vagyunk ráállva. "Kicsi" fiam az egzotikus chilikre, jómagam a kápiát, és a pritamint favorizálom.
A másik újdonság nálam a batáta. Tavaly fedeztem fel magamnak, a próbaültetés megvolt, idén komolyabb mennyiséggel próbálkoznék. Az apropoja a biogazdálkodás volt. Nagy krumplifogyasztók vagyunk, viszont helyem sincs ültetni, és vegyszermentesen lehetetlen volna megtermelni. Nem akarok bogarat szedni. Utálom. Időm sincs annyi, amennyit szeretnék. Keresnem kellett valami olyat, amivel részben kiválthatom. Két növény kínálkozott erre. A csicsóka, és a batáta. Minkettő remekül beillik a biogazdálkodásba. Semmiféle kártevőjük nincs.
A csicsókát dísznek is tartom, idén egynyári sövénynek szánom a hátsó kerítés mellé.
A batátát a paprikával gondoltam egy ágyásba. Mégpedig részben azért, mert mint említettem, a paprikáról sehol nem írnak, a batátáról pláne nem, és úgy látom tökéletesen azonosak az igényeik. Ráadásul egyik vízszintesen nő, ezzel talajtakarást képez a paprikák alá. Kevesebb gazolást fog igényelni, és nem engedi elpárologni a vizet a talajból. Csöpögtető öntözés való mindkettőnek. Miután nálunk kissé kötött a talaj, ez még fontosabb. Nem szabad hagyni kiszáradni, mert akkor megrepedezik.
Oksa. Sziasztok. Jó ideje figyelgetem én is a topikot, de fura módon alszik. Azt hittem sokkal népszerűbb a téma.
Na szóval. Mint botcsinálta biokertész. Sajnos felnőtt életem jelentősebb részét panelban voltam kénytelen eltölteni. Erről nincs mit beszélni.
2007-ben felépítkeztem egy városközeli kis falucska legszélén. Akkor még úgy gondoltam, akarok rengeteg virágot, szép kis kerti tavat, gyümölcsfákat, földiepret, és egyéb piros bogyósokat, és ennyi. Max. 4 bokor paradicsomot a szalonnasütéshez. Aztán "változnak az idők, változnak az emberek". Más szelek fújnak ma már. Helyem gyakorlatilag nulla a kertészkedéshez, de megoldottam. Tény, hogy műveletlen ugart kellett hozzá feltörni, de ha ez a feladat, hát ezt tettem. És lőn konyhakertem. Kicsi, de van!
Már a gyümölcsültetésnél elgondolkodtam. A nyaralóban anno állandóan permeteztem, ha szőlőt, barackot akartam. Mégis mindig volt rothadás, volt levélfodrosság.
Eldöntöttem, itt nem fogok. SEMMI méreg be nem teszi a lábát a portámra. Ha nagyanyámnak sikerült ezelőtt "ötezer évvel", akkor nekem is sikerülni fog. A mai napig ehhez tartom magam.
Elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak, felidéztem magamban az öregek tapasztalatait, és ezek alapján próbálok valami biokert félét kialakítani.
Ha jól emlékszem, a vetésforgó késő-középkori / kora-újkori "találmány". Angliából és/vagy a Német-Alföldről indult, és mi tagadás: Magyarországon csak az 1800-as években terjedt el...
Nem lehet, hogy a legelőváltással (talajváltással) kevered? Ez az a módszer, amit a kora középkortól (helyenként az ókortól) alkalmaztak a letelepült legeltető állattartó népek, legalábbis Európában.
Esetleg a kétnyomásos gazdálkodáshoz konyíthattak a honfoglalóink, de az még messze nem vetésforgó. Ennek kialakulását viszont a 700-as évek Nyugat-Európájához kötik a kutatók, tehát valószínűleg az itt talált, letelepült népektől vehettük át.
(A magam részéről nem hiszem, hogy ezek az egyszerű földművelési módszerek egyértelműen köthetők lennének egyetlen földrajzi helyhez, vagy egyetlen népcsoporthoz. Szerintem inkább a párhuzamos fejlődés jó példái. De én nem vagyok szakember.)
Azt se felejtsd el, hogy a legelőváltás, de főleg a nyomásos gazdálkodások egész évben letelepült életformát igényelnek. Nehezen képzelhető el, hogy a szállásváltó életmódot folytató törzsek bármelyiket is alkalmazhatták. Azt meg senki sem vitatja, hogy a magyar törzsek még egy ideig a Kárpát medencében is ezt az életformát próbálták megvalósítani.
Nekem is újak ezek a regék, de nyitott vagyok s ki tudja? :-)
A másik, hogy visszakanyarodjunk a témához, azt olvastam, hogy európába a vetésforgót a magyarok hozták be. Ez igaz lehet, s hogy nálunk vannak a legkevésbé kizsigerelt termőföldek? Ha ez igaz, azért pár kérdést megválaszol akkor. :-)
Már bocs, de nem tévesztetted el a fórumot? Ezt úgy hívják, hogy "Biokert".
Valamit nagyon félreértettél a hsz-emben. Itt és most nem a magyarság dicső múltjáról szóló hősénekeket hiányoltam, hanem azt, hogy aki biokertészkedik, vagy valami hasonló formában kíván gazdálkodni, az először itthon nézzen szét, mert a magyar termőhelyekre a helyben kialakított módszerek a legjobbak. Aztán keressünk hozzá külfödi példákat, és ha az jobbnak tűnik, próbáljuk ki.
A washingtoni U. S. News 2006. január 3-án különszámot jelentetett meg a világ 11 legnagyobb uralkodójáról; ebben Linda L. Creighton történész hat oldalt szentelt a Krisztus utáni első évezred Julius Caesar és Nagy Károly melletti legnagyobb egyéniségének, „a hun Attilának”, aki „azért született, hogy felrázza a világot”. E jelentős munkában Attila nem mint „Isten ostora”, hanem, mint a „hősiesség, a vezetőképesség és a bátorság” eszményképe jelenik meg, aki „a magyarok nagy őse, a világ békítője és Gandhi egy személyben”, aki nem arra vágyott, hogy szeressék, hanem hogy szándékait megértsék még a tőle való rettegés árán is. „Ő a mítoszok embere, akit a világ félreértett, birodalma soknemzetiségű volt, amelyben nem az számított, hogy ki honnan származik, hanem az, hogy milyenek a képességei.” A szerző szerint Attila az egységes Európa első megálmodója.
Szerintem mindenhol a világon így vetették, ahol megtermett ez a három növény. Hogy aztán a technológia a kukoricával együtt jött át Európába, vagy mindenhol maguktól jöttek rá az emberek hogy így a leggazdaságosabb, azt már nehéz lenne kideríteni, de nincs is jelentősége. A lényeg, hogy Mexikóban is és Magyarországon is mindenki tudta: kézi művelés mellett ez a lehető legjobb módszer.
De nem erről szólt a hsz-em, hanem arról, hogy ezt úgy tálalták, mint valami szenzációs mexikói találmányt!
Nem csak azt felejtettük el, amit a felmenőink évszázadok alatt kitapasztaltak, hanem még azt is, hogy egyáltalán tudtak valamit! Rendre külföldi mintákra és példákra mutogatunk, és eszünkbe sem jut a saját múltunkban keresni a megoldást.
Jól sikerült a másfél generációs agymosás: magyar = szar, külföldi = tökéletes...
"Hazai és nemzetközi kutatások azt igazolják, hogy mindössze 60 éve van hátra, amíg megtermelhetjük az élelmiszert. Egy hazai felmérés pedig kimutatta, hogy a sárgarépa ásványianyag-tartalma 40 év alatt 4%-ra csökkent. Hogyan tovább? Meg lehet-e fordítani a folyamatokat? Sokaknak kell tenni érte."
Az előbb a Kossuthon hallgattam egy műsort a fenntartható növénytermesztésről.
Egy nemzetközi elismertségnek örvendő külhoni szakember arról beszélt, hogy milyen óriási találmány a mexikói MILPA rendszer. Ez azt jelenti, hogy a kukoricát bab és tök köztesnövénnyel vetik. Amerikai tudományos kutatások foglalkoztak azzal, hogy megállapítság, hogy ez a rendszer miért is eredményez magas termésátlagokat.
Én meg itt ordítok a rádióra, hogy ember, a magyar paraszt mióta világ a világ, így vetette a kukoricát, a babot és a tököt! Csak a mai utódaik már elfelejtették, hogyan kell adott területen, egyszeres munkabefektetéssel háromszoros termést elérni.
(Persze, a Bosszantó világcég GMO-s kukorica hibridjei közé hiába vetnénk a sonkatök hibridekt... )
Idén kipróbáltam a Lugas F1-et (ZKI). A nagy része lerohadt, de amúgy sem jött be. Az erezete vastag és zöldes marad, nem elég zamatos, és lének sem jó.
A zasszony keresztszüleitől kaptam három "saját" fajtát. Sajna későn palántoltam, még csak most kezdenének érni. Az egyik alakban, méretben az ökörszívre hasonlít, de nincs, vagy alig van alul "dudora".
A másikat ők "juh-csecsűnek" nevezik. Öklömnyi méretű, tojásdad, kihegyezett. Meglepően nagy a vízigénye. A harmadik "normál" méretű és alakú, enyhén lilásra kellene érnie.
Két és fél méter fölött tartanak, de még javában nőnek.
Már csak abban bízom, hogy annyi beérik, amiből magot tudok fogni.
Uborkával is gondjaim voltak. :o)
Ott még javában a fajta-keresés stádiumában vagyok. Vagy tíz év óta... :o)
Ehhez majd kérek tanácsot, de most nincs több időm. :-(
Az időzítés is sokat számít. Mi a krumplit azért ültetjük májusban, mert akkor már kevesebb krumplibogár petézik rá, le tudom kézzel is szedni (igaz, tudunk öntözni, különben jobb lenne korábban). A karórépát lehetne tavasszal is vetni, az ismerősök, akiktől kaptam a magot, akkor szokták, de akkor ellepik a káposztapoloskák és a tetvek, permetezés nélkül nem maradna meg. Júliusban másodvetésként viszont már nem jelentkeznek ezek a kártevők, és még van ideje megnőni.
Szerencsére ha valamelyik zöldségnek nem kedvez az időjárás, egy másik fajnak általában pont ideális, úgyhogy valami mindig terem bőségesen. Ha nincs elég paradicsom, eszünk pl. több uborkát.
Ja, a fajtaválasztás a másik alappilér (a munka mellett), de arra is figyelj, hogy nem mindíg a régi fajták a megfelelőek!
Ne felejtsd el: a most "régi magyar fajtának" nevezett zöldségek jelentős része a cocialista mezőgazdaság részére lett ki(át)alakítva, akkoriban pedig a vegyszermentesség nem volt szempont! Természetesen ezek közt is vannak kevésbé érzékenyek, az élvezeti értékük meg általában magasan veri a "modern" fajtákét.
Érdemes a környéken is körülnézni: nagyon jól be szoktak válni azok a helyi változatok, amelyeknek a magját a szomszéd évek óta visszaveti.
Azt már csak lábujjhegyen merem súgni, hogy a biokertészet nem vegyszermentességet jelent...
Mi vegyszermentesen termeljük a zöldséget, de bizonyos kártevőket, kórokozókat a nekik ideális évjáratokban semmiféle munkával vagy társítással nem lehet teljesen kivédeni. Egyszerűen be kell kalkulálni, hogy lesz olyan év, amikor pl. nem lesz elegendő paradicsom. De a következő év majd kárpótol. (Amiből lehet, érdemes több, különböző tenyészidejű fajtát vetni, valamelyik hátha megússza...)
Ilyenkor már felmagzottak a gyomok. Kaszálás után azonnal hordd le, hogy minél kevesebb mag kerüljön a földbe.
A beszántott gyommagok évekig csíraképesek maradnak, és a talajmunkák sorá a felszínre kerülve évekig biztosítják az utánpótlást...
A másik ok technikai: ekkora területet csak kistraktorral lehet normálisan felszántani, az meg a lekaszált, szikkadt gyomszőnyeget nem tudja rendesen leforgatni. Egyenetlen és szőrös lesz a szántás, és az eke is sűrűn el fog tömődni.
Amúgy a teljesen vegyszermentes zöldségtermesztésnek egy titka van: rengeteg kézi munka! :o) De megéri!
A különféle társítások nem mindegyike, és nem mindíg hozzák a nekik tulajdonított eredményeket, de tény, hogy szép látvány egy ilyen kert. (De még több munkát jelent.)
Ha van időd és kedved kísérletezni, akkor a kerted egyik felében állíts be társított ágyásokat, a másik felében ugyanazokat a növényeket vesd hagyományosan, fajonként elkülönítve. (Csak ilyen módon kapsz reális, évjárattól független eredményt.) Két-három év alatt ki tudod választani, hogy a Te kertedben melyik növényre melyik módszer a jó "ár-érték" arányú!
Én tavaly kezdtem a vegyszermentes gazdálkodást nagyobb területen, szintén 1000 nm-en, mindent megtermelünk, amire szükségünk van, szívesen segítek, ha tudok.
Kb 1 hónapja költöztünk kertes házba. Szeretnénk minden olyan zöldséget és gyümölcsöt mi magunk megtermelni, amit elfogyasztunk. Szeretném a segítségeteket kérni abban, hogyan induljak el a vegyszermentes úton. A terület amin szeretnénk gazdálkodni az kb 1000 m3. Régóta nem használják, derékig ér a gaz. A segítséget hasznos könyvek ajánlására értem, nem a kert lekaszálására. :-)
A barna hajtás tavasszal nő, olyankor csak az van. A zöld hajtás csak később jelenik meg, mire az gyűjthető, a barna már elszárad, nem nagyon lehet megtalálni. Van bővem alkalmam megfigyelni, tele van vele a kert.
