Az adatlapodon megadott emilcímről visszapattant a levél. Esetleg dobj meg egy jó emillel a rollei@vipmail.hu-n.
A .pdf 3,67 mb, szóval nem kezelhetetlenül nagy. Közben eszembe jutott: magyar nyelvűt nagy valószínűséggel nem fogsz találni, mert ha jól tudom, akkor nálunk nem forgalmazták.
Bármilyen P30 leírás jó hozzá. Volt valami három altípus, a T az asszem a titánt jelentené, a mi a színére utal, hogy passzoljon az akkoriban gyártott szürkés színű cuccokhoz. Ebben különbözik az alap P30-tól, meg talán valami minimális dologban. Tényleg nem bonyolult, sokkal többre mentek, ha szóban magyarázod meg neki.
Egy valamire viszont elég háklis az automata filmbefűzője: nem szereti, ha gyűrött a filmvég. Ekkor hajlamos egy, vagy két továbbítás után megszorulni. Amúgy meg tök egyszerű, csak a jelig kell húzni és passzintani a film végét.
De majd mindjárt megnézem a ládafiában, szerintem angol nyelvű van, ha megtalálom elküldöm.
Szóval Pentax P30T-hez keresnék magyar nyelvű kezelési útmutatót. Ha esetleg valakinek volna a fiók mélyén megmaradt példány, vagy esetleg tudna egy elérhető, működő linket ahonnan letölthető, megköszönném!
Köszönöm,de ahogy írtam 24-70/2,8-m az van. Abban is igazad van hogy képben gondokodjam ,de mivel még ilyen versenyt nem fotóztam ,pláne hogy nincs akkreditációóm nem tudom hogy mik a lehetőségek. Motocross,meg Enduro, Salakmotor versenyeken otthon vagyok , ebben sajnos nem.
Az Ilfordtól kb. mindent próbáltam, legtöbbször szegény megboldogult Jakab Anti bácsi jóvoltából.
(valamiféle amatőr tesztelőjük volt - valamiért a cég kíváncsi volt a hokedli-labor által elérhető eredményekre és folyamatosan kapta a vegyszereken át a papírig mindenféle nyersanyagot)
A PanF-et csak kisfilmen használtam, FP4-et pedig a 645-ön is, szóval a fene tudja miben különböztek, viszont arra határozottan emlékszem, hogy az Agfa 25-nél a magasabb érzékenység ellenére is jobban karcolt.
Próbáltam a PanF-et néhány tekercs erejéig, merhogy a felbontás, az élesség, meg a tájfényképezés. Nekem nem volt egy hűha érzésem tőle, egyszerűen csak kemény volt. Az FP4 Plus viszont olyan finom cucc, hogy más nem is kell az emberfiának.
Beszélgettem egyszer a Brezivel (Brezina Zoltán), és említette, hogy az USA-ban használt PanF Plust, és szerinte érezhetően eltér az amerikai, és az európai piacra szánt PanF, az amcsiban kapható jobb. Márpedig ő egyrészt ért is hozzá, másrészt ki is próbált mindenféle eszközt meg anyagot amihez csak hozzáfért, amikor az USA-ban járt valamilyen felsőfokú fotósképzésre.
Szevasz :-) FB -n már kitárgyaltuk. Ha el tudod intézni, hogy beengedjenek a pást mellé, akkor jó lesz a 24-70, ha nem akkor kérj kölcsön egy 50-135 -öt vagy inkább egy 70-200 -at. Anno nekem a Tamron 70-200 is jobban bevált mint gondoltam, pedig tartottam tőle.
Páran itt már belefutottunk, aztán mikor nálam a K10D 3200as ISO mellett kiadott /40es zár környékét, akkor mindig kiderül, hogy nem értek hozzá. Nehéz ügy na. Mckmester meg csak szép csendben faszán csinálja az ilyen kickboxos meg mindenféléket és tojik a világra.
Attól is függ, hogy milyen közel tudsz menni. A K70-re az 55-300 plm-nél gyorsabb AF-et nem találsz. Ha nem túl kevés a fény, akkor felesleges egy 70-200/2.8-al bírkózni. Szerintem.
Sziasztok! Egy kis tanácsot kérnék . Beltéri ,diák birkózó verseny fotózásra kért fel egy ismerősöm . Nekem a fix , manuális obikon kívül egy 24-70/2,8 obim van. Ez szerintetek kevés oda és próbáljak bérelni egy hosszabb 70-200/2,8-t ,vagy elég lehet oda?? A váz egy K70 .( Körbe néztem ,de pentaxra nem igazán találtam bérlési helyet Pesten) Köszönöm.
Köszönöm ezt a hozzászólásod. Adtam volna rá egy pluszt, de a gépemen éppen nem működik ez az opció.
A honlapomon vannak fotótanfolyam szerű írásaim. Sok olyan is van, amely még nincs rendezve, nincs feltöltve. Ezt a hozzászólásod szívesen betenném a többi szöveg közé
(a neveddel vagy anélkül, ahogy hozza a sors) persze csak akkor ha megengeded.
No, itt van pld. 50mm-en is, szóval teljesen más. Általában a végleteket használom, mostanában a fix 12es is elég sokat megy, de a két kitobival teljesen jól el vagyok. Legtöbb fotózásom 7mm és bőven 200 felettiek.
Elég sok sorozatom van aztán én sem mindig tudom eldönteni, hogy melyik lenne a jó. Majd amit haverok meg valamelyik zsűri mond aztán kész is.
Az Ilfordék palettáján úgy a '90-es évektől két fő vonulat volt, már fekete-fehér filmekben.
A hagyományos szemcsézetű filmek: PANF Plus 50 ASA, FP4 Plus 125 ASA, HP5 Plus 400 ASA névleges érzékenységgel.
A delta kristályos filmek, ha jól emlékszem, bár mérget nem vennék rá, Delta 100, Delta 400 és Delta 3200, ahol a szám a névleges érzékenységet jelöli. A delta kristály abban tért el a hagyományos ezüsthalogenid kristálytól, hogy laposabb és vékonyabb lévén jobb volt a fényhasznosító (fényelnyelő) képessége, és kevésbé szóródott a felületéről a fény. Asszem kétféle ezüsthalogenidből növesztették egymásra, a felületén és a kristály belsejében más volt a halogenid. Lehet hogy keverem, és az Ilfordék csak a kristály alakjával játszottak, mert ilyen kísérleteket az Agfa és a Kodak is végzett. De az biztos, hogy a Delta filmek a delta kristályról kapták a nevüket.
Volt még egy C41-ben (a színesekkel együtt) hívható filmjük, meg talán SFX, SXF, vagy valami hasonló néven egy a közeli infravörös tartomány felé kiterjesztett érzékenységű filmjük is.
Filmhívóból párhuzamosan volt valami három-három por és törzsoldatos, nyilván más tulajdonságokkal. A hívóknál használhattad a film névleges érzékenységét de meg volt adva az optimális minőséghez ajánlott érzékenység ez úgy +/- 0,5 fényértékkel tért el. Általános célokra az ID11 volt a legpraktikusabb, ez gyakorlatilag (elméletileg is) tökélesen azonos a Kodak D76 hívóval. Ha az érzékenységre feküdtél rá, akkor a Microphen volt a jó megoldás, azzal meg lehetett tologatni a filmet (szépmagyarul: pusholni), ha jól emlékszem 1600 ASA-ig. Persze akkor szemcsésedett, meg keményedett.
Általános célra az FP4 Plus verhetetlen volt, hihetetlenül szép finom tónusokkal, és nagyon finom szemcsézettel. A HP5 Plus két fényértékkel érzékenyebb, de szintén nagyon szép tónusokkal, kicsivel karakteresebb szemcsézettel, viszont lehetett tologatni. Persze nagy csodák ebben sem léteztek, a névleges érzékenység a gyári hívóval és az ajánlott hőmérsékleten, meg hívási idővel adta a legszebb végeredményt. Minden más többé-kevésbé kompromisszumos volt. A Delta filmek kibaszottulkurvajók voltak, csak éppen arany áráért adták. Ezen kívül az FP4 Plus, meg HP5 Plus is annyira jó volt, hogy nem érte meg a Deltákra átállni, amatőr viszonylatban az első kettő határait is elég nehéz volt meghaladni.
Nekem marha mázlim volt abban a tekintetben, hogy a '90-es évektől ezek elég nagy változatosságban kaphatóak voltak már (még) Magyarországon, és volt akkora jövedelmem, hogy kipróbálgassam ezeket (is), amikről korábban csak olvashatott az ember. Mindamellett a digitális technológia nagyságrendekkel egyszerűbbé és kézbentarthatóbbá tette a fotózást. Már a képkészítést, merugye a végén mégiscsak az a lényeg.
