---Helyette ui. csak a lelki jelensegeket kepes vizsgalni, ami nagyon szep, csak ados marad a lenyeggel... Az ugyneevezett materializmus is ezt teszi ,hiszen mindmaig nincs tisztazva az , hogy mi is aaz anyag . Emberi felfogokepessegunk be van hatarolva .Minden , amirol azt hiszem ,hogy tudom , az idoben es terben altalam (es masok altal )elfogadott alapokon ervenyes . es ez bizony nem mas mint hit .Elfodadom , hogy van jozan eszem , hogy ket pont kozott a legrovidebb ut az egyenes , a vilagur vegtelen ....de mindezt csak az altalam elfogadott megnyilvanulasaiban tapasztalom . Mivel minden , amit tapasztalok bizonyos ido es terbeli korulmenyek kozott ervenyes , igaz , univerzalis igazsagok csak az ido es a ter kizarasaval lehetsegesek . Ha megprobaljuk megkozeliteni a valaszt arra , hogy mi a lelek ,akkor el kell fogadjuk (hinnunk kell) azt ,hogy van lelek . Mindaddig , mig valamit hiszunk , addig azt bizonyitani akarjuk , addig ketelkedunk . Ha valamit tudunk , azt nem kell es nem is lehet bizonyitani , hisz ez a TUDAS .
"Én már megkaptam többhelyt, sőt voltam szarjankó is pld. darwinistától."
:) Azert nem csak ilyen szinten erdemes a dologgal foglalkozni...:)
Nem valt ki mindig ilyen reakciokat a tema. Valahogy a (barmiben is) hivöknek is kellene tudni alkalmazkodni egy kisse masokhoz: ha a hitem, bizonysagom, "barmim" valoban kiallta a probakat (idö probaja, "megiteltetes", stb.) akkor igazabol egy olyan plusz töltest kellene tudnom adni, amiböl alkalmasint taplalkozhat az is, akihez szolok...
Nemtom ez erthetö volt-e? Arra gondolok, hogy ha csak filozofiailag elbeszelünk egymas mellett, az eletben nem jutunk közös nevezöre: mindenkinek igaza lesz, mert mindenki mas prekoncepcioval inditott, s a sajat ervei alapjan a sajat tezisehez visszajutni (mintha az bizonyitast nyert volna), hat az nem nagy dicsöseg...:)
Uroboros - a sajat farkaba harapo kigyo: csodas pelda erre ez az ösi hermetikus kep.
Ez az önmagaba visszaterö, elörekondicionalt, ugyanazon motivumokbol epitkezö gondolkodasunk, melyre jol illik e kigyonak a kepe is.
A hit kapcsan "eröröl" is szoktak beszelni...nos hat akkor "igazsag szerint"
abbol az eröböl (ha valoban birnak vele) kapniuk kellene azoknak is, akik meg csak keresik az utjukat. Adni valamit, ami mar bennük van, nemcsak szamonkerni a többiektöl, akikben meg esetleg nincs. Ez az "erö" segithetne fellebbenteni olyan fatylakat, melyeket puszta intellektualis magyarazattal nem lehet. Kicsit olyan ez, mint amikor erzelmileg oldjuk a feszültseget, es a jobb hangulat elösegiti a megertest. De erröl nem is irok többet, csak valahogy probaltam erzekeltetni, hogy MINDENKIVEL meg kell tudni keresni a közös hangot, a lelkünkhöz kell vezessen ut...felteve ha van lelkünk...:) Üdv!
Nekik ennél sokkal több megválaszolhatatlan kérdésük van, és erre van kitalálva az oknélküliség elve. Ha bármely ilyen kérdésre rávilágítasz: kétféle lehetsz, bunkó, vagy tapló (:esetleg ostoba vagy tudatlan) Így vigyázz ! Én már megkaptam többhelyt, sőt voltam szarjankó is pld. darwinistától.
"lélek: a szellem fizikaiban való megnyilvánulása"
Tetszetös gondolat. Latszik, hogy aki irta tisztaban van a fogalmakkal.
Marmint spiritualis ertelemben. Materialistakent persze ez is csak amolyan üres beszed:)
Felesleges atpszichologizalni a kerdest, amikor - mint irtam mar - a lelektan a sajat diszciplinajanak a targyat sem tudja megfejteni: mi a lelek maga? Helyette ui. csak a lelki jelensegeket kepes vizsgalni, ami nagyon szep, csak ados marad a lenyeggel...
Egyebkent nemtom materialistakent miert elkepzelhetetlen a lelek lete?
Ha vannak lelki jelensegek, hatasok, LELKIISMERET, hogy mast ne mondjak...
ezen az alapon gondolat sem letezik, mert materialisan hasonlokeppen nem lehet megragadni... Üdv!
Köszöntők mindenkit ebbe a topikban.Hogy mi a lélék valojában az én sem tudom,de lenne egykét elgondolkodásra késztető gondolatom.Pár évvel ezelött olvastam,igaz nem tudományos lapban a következőt.Francia ágykutatók ujszülőtt csecsemőket vizsgáltak és a kővetkezőt állapitottak meg.Az ujszülőttek a világ összes nyelvét söt mitöbb az összes nyelvjárását felismerik.ezt a képességüket pár hónap utánn elvesztik, amiután csak az anyanelvüket halják magukkörül.A másik dolog pedig, több nagyszülő, szülő elbeszélése szerint unokájuk vagy gyermekük pl.séta közben megtudja mondani hogy modjuk anyu vagy apu otthon van e már.Vagy nyáron a fákról felszálló pára szivárványt hoz létre és megkérdezik váratlanul a nagymamát hogy te is látod azt a szépet fent a fa tetején.Ez a képesség is eltünik négy öt éves korban.Ezekböl én arra következtetek hogy egy közös tudatunk vagy lelkünk van,ami aztán születésünk után a halálunkig betokozodik a testünkbe.
Mostani tudásom és ismereteim alapján írom le hogy mit gondolok a kérdésről.
Lehet , hogy tévedek... de sajnos jelenleg nincs jobb ötletem.:))
Szerintem a lélek az a szemlélő, végrehajtó erő bennünk, ami tökéletes.
Lehet Isteni résznek is nevezni, vagy Teremtő erőnek. Körülbelül hét éves korunkra foglalja el a helyet a testben, vagyis akkorára adja át az irányítást teljesen az elmének. Beazonosul az anyagba.
Ez az a kor, amikorra kialakul az Én tudatunk az egonk.
Mivel Isten a saját maga tökéletes képmására teremtette az embert, így amit tesz, az minden tökéletes, akár jó, akár rossz ez, az a személyiség számára .
Mindazt, amit az elme kitalál, Ő végrehajtja szó nélkül, még akkor is ha nem értene vele egyet, hiszen szolgálni jött ide és tapasztalni. Amikor meg már végképp nem boldogul az elmével, mert eltért attól az úttól, ami neki tapasztalásként volt kitűzve, akkor fogja magát és elmegy (halál).
Lehetne egy áldozatkész sofőrhöz is hasonlítani, aki a gazdája (elme) utasításait szó nélkül végrehajtja, még akkor is azon az úton vezeti a kocsit (test) amikor sokkal rövidebb utat, vagy biztonságosabbat ismer. Nem szól, mert nem szólhat, hiszen nem az a feladata,(és amúgy is el van nyomva), hanem az, hogy az utasításokat végrehajtsa.
Közben azért figyeli az utat, és ha jó az utasítás, ha jobban ráhagyatkozunk, akkor kikerüli az akadályokat, ha olyat észlel ami veszélyeztetné az autó (test) épségét, a célja elérésében akkor figyelmeztet.
De ha süketek vagyunk a belső hang meghallására, és vakok a jelek látására, nem vesszük észre ezeket a figyelmeztetéseket.
És akkor a sofőr (lélek) is végrehajtja szó szerint az utasításokat. Lesz, ami lesz alapon!
Hiszen nem az övé az autó (test) Ő nem ragaszkodik hozzá! Tudja, hogy bármikor levetheti, kereshet magának másik autót (testet) és másik gazdát (elmét).
Egy definíció technikailag akkor "jó", ha az alapján el tudjuk dönteni, hogy mi felel meg neki, és mi nem ... jelen esetben bármiről (vagy a legtöbbről) el tudjuk dönteni, hogy az "lélek" vagy nem lélek (esetleg: "kicsit lélek" vagy "nagyon lélek" ... ha úri dolgunkban spektrum-szemléletű besorolásra vágyunk).
Alább az "egyéni jellemzője" kifejezést több mint homályosnak érzem ... kb olyan, mintha a "tömeg" definíciójára azt mondanám, hogy az egy "mennyiség".
Szvsz egy definíció jóságához nem kritérium az egymondatos megfogalmazás, lehet felsorolásos, vagy akár kizárásos megközelítésű (azaz: mi nem az?) is .. esetleg ezek kombinációja. Az alapvető kérdés: tudunk-e alapján besorolni?
Sokan gondolják úgy, hogy a nyelvi konstrukciók (mint pl "lélek", "harag", "tudat", "harmónia", vagy "az élet nagy kérdései") valóban létező entitások, és az explicit (megfogalmazott) vagy implicit (nyelvhasználati) definíciónkkal azt nem megalkotjuk, hanem meggpróbáljuk lefedni, eltalálni, felfedezni ... ezáltal a megalkotott definíció a lefedés sikerességétől függően lehet "igaz" vagy "hamis" esetleg "részben igaz".
Magam inkább azokhoz húzok, akik a funkcionálisan "igaz" definíció hívei ... azaz a definíció akkor "igaz", ha a velem kommunikáló partner saját definíciója azonos az enyémmel, vagy nagyon jól lefedi azt. Ebben az értelemben tekinthetjük "igaz"-nak vagy "leginkább igaznak" azt a definíciót is, amely az adott nyelvi közegben a legelterjedtebb értelmezés - a definíciókat ekkor nem "felfedezzük", hanem "feltaláljuk", illetve "megismerjük" ... a másokét.
Nos, abban tokeletesen biztos vagyok, hogyha folynak is ilyen kutatasok, akkor azok nem a lelek fejlodeset, nemhivok meggyozeset/hivok kizokkenteset celozzak. (Mellesleg, pont ez lenne az irasom egyik alapmotivuma, hogyha megiscsak kiderulne valami, azt az emberiseg rogton haszonszerzesre, stb. hasznalna, es nem a szukseges kovetkeztetesek levonasara...)
Azonban ha elvi lehetoseg van ra (megvilagosodott bolcsek, stb) hogy barmikor is korabbi testben toltott eletekrol barmilyen emlek alljon rendlkezesre, akkor mar csak ido kerdese, hogy mikor all rendelkezesre az az ember/gep interfesz, amivel mindez "visszaolvashato". Es ott a racionalis informacio. Hmm?
A reinkarnáció tana szerint az alapszabály az, hogy nem emlékszünk előző életeinkre, mert az emlékezet az elme tulajdonsága, ami időleges. Az előző életeinkre vonatkozó emlék vagy elvétve, vagy csak a legnagyobb megvilágosodott bölcseknél fordul elő (legalábbis így hallottam). Amit a "lélek" visz magával, az a "karma". Mivel ez hit és érzelmi meggyőződés, nemigen van értelme kutatni, mert se a pozitív se a negatív eredmény nem változtat se a hívők hitén se a nemhívők nemhitén. Szó sincs arról, hogy "elvileg cáfolható" jelenségekről van szó - tehát nem is "tudományos állítások" ... legalábbis tudományfilozófiai értelemben. Ezért a kutyát sem érdekli - a scientológusokat kivéve:-) (bocs)
Hmm, lehet hogy nem pontosan erre a topicra kene ezt a kerdest feltennem - ha el vagyok tevedve, iranyitsatok at pliz!
Egy kis kozvelem kutat szeretnek asni :)
Mostanaban egy alternativ vilagban jatszodo irassal foglalkozom. A kulonbseg a jelen vilagtol egyetlen pontban osszefoglalva annyi, hogy a reinkarnacio teljesen hetkoznapi es kozismert dolog (persze ez rengeteg valtozast indukal).
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy valik ez lehetove. Pl. ha valakinek tortenelmileg ellenorzik az elozo eletrol szolo emlekeit. Ezek "olvasasanak" lehetosegerol tobbszor is felreppentek hirek (hipnozis, blabla).
Azonban : ha ez lehetseges, miert nem tortent mar meg? Vagy megtortent, csak senkit nem erdekel, mint annyi dolog?
Lehetséges. Egy ateista lehet ugyanúgy erkölcsös, talán tudatalatti valláshajlamosságából kifolyólag, vagy öröklődött az egymással szembeni kedveskedés (persze tudatalatti önzésből, hogy fajunk fennmaradjon.
