Ja, és a macskám nem öreg, kb. 3 éves, és valóban nem mindig éhes, de ha éhes, akkor is tudja, hogy mit is jelent az, ha a gazdija azt mondja, hogy : nem.
A kutyáim nevelésénél is ezt a kulcsszót használom alapvetően... meg némi kis lelki "terrort"....
Leírtam a már beígért sztorit a "Telepatikus" gondolatok topicban.
Amúgy is örülnék, ha előállnátok egy-két telepátiagyanús esettel ott, mert biztos vagyok benne, hogy minden állattartónak vannak hasonló tapasztalatai.
Nos a macskám sajnos nem birta a várost, és mivel egy jó ismerősnek volt azonos koru, szinü fiumacsekja, és társaságot akart neki, odaadtuk, de sokáig élt velünk, és hamar megtanulta, hogy ne nyuljon más ételhez, mint ami a tányérján van... És nem kellett ütni, csak feltünően kint hagytam a nyitott konzervdobozt (tetejét levettem), amiben nem macskaeledel volt az asztalon, és feltünően kimentem a szobából, utána belestem a másik oldalon, és mikor lopni akart belőle, váratlanul beléptem, és rászóltam: Mit képzelsz Cili??? Ijedtében odaverte az orrát a doboz széléhez, és soha többet nem lopott... :o) MIkor elköltözött, az uj gazdi totál kiakadt, hogy semmit se vesz el a konyhából, ha bemegy... :o)))
Nem arról van szó, hogy én nem _merem_ megrugni bármelyik kutyámat. Inkább arról van szó, hogy nem is akarom.... mert azt, hogy jólnevelt legyen, meg betartsa az általam elvárt szabályokat más eszközökkel is el tudom érni....
Pl. hogyha a kertben felások egy részt, akkor el sem kell kerítenem, mert az összes kutyám "tudja", hogy oda nekik nem szabad lépni/menni....és ezt úgy tanulták meg, hogy semmi rugdosás....és nem tartott 50 évig....
A macska mellett ott hagyhatom akár a húst is, ha azt mondom neki, hogy: nem.... akkor nem fogja elvenni akkor sem, ha éppen kimegyek a konyhából....
Tehát szabályok betartására rá lehet venni az állatokat rugdosódás nélkül is....
A macskám meg nem néz le, "csak" csúnyán néz rám....:-))
A macskák komunikálnak, de nem velünk.
Legalábbis nem arra teremtetett, az arckifejezésük.
Egymás között biztos rengeteg módja van az aktuális "gondolatok" közvetítésének, és ebből mi is sokat megtanulhatunk, de hogy a macskád nem LENÉZ téged az biztos!
Nem teheti meg, mert ahhoz "feletted" kéne állnia, és ezt gondolni se pofája nincsen se agysejtje.
Az állatok betanítása a szabályokra eltérő lehet.
Nem vagyok benne biztos, hogy nekem kell elmagyaráznom miért "merem" megrúgni a kutyám.
Lehet épp nektek kéne megviálgosítani engem, miért is probléma ez...
Azzal, hogy a macskáknak nincs "arckifejezésük", na ezzel nagyon nem értek egyet....
ha gondolod ezzel kapcsolatban is tudok "szakirodalmat" ajánlani, mert szerintem én kevés lennék ahhoz, hogy meggyőzzelek ...:-((
De én spec. a pillantásáról beszéltem, bár lehet jelen esetben Neked ez most szinte mindegy...:-)
Az én kutyáimnak szintén elég sok szabályhoz kell igazodniuk, mert egyikük velünk lakik, a másik kettő meg ugyan kertben van, de vannak virágok, meg egyéb kultúrnövények is.....
Szabályok betartva, de még egyszer sem rúgtam bele egyik kutyámba se. Se kicsit, se nagyot....
Sok múlik azon, hogy a Te kutyáidnak milyen szabályrendszerhez kell/kellett igazodniuk, és milyen sebességgel. (Sokmindentől gyorsan el kellett tiltanom a kutyám, hogy maradhasson...)
Már nem azért mondom, de a macskák arckifejezése SEMMIT SEM JELENT!!!
Ezt már korábban is mondtam, hogy amit mi ennek vagy annak titulálunk semmit sem számít.
Hogy a macskesz feje "lenéző", nem jelenti azt, hogy le is néz.
Semmi köze hozzá.
Olyankor csak ott ül, és néz. De a macska BIZTOS nem sértődik meg. (Pici ahhoz az agya.)
Eredményességből???
Na, ezt most akkor jól nem értem.....(pedig 3 kutya + macsek gazdija vagyok...)
És hogy sértődöttség szerinted a félelem.... hááát, nem hiszem... elég nehéz félelként értelmezni, amikor pl. leül tőlem max. másfél méterre, baromi ronda sanda pillantásokat vet rám és sugárzik belőle a rosszallás.....
Valahogy nem ilyennek képzelek egy félős macskát....
Azt nem tudhatod, hogy az előző gazdi nevelési stílusából mennyit tapasztalsz ma. (Tudhatnád, de ismerni kellett volna az előző gazdit.)
Már mondtam, hogy ha a sértődés hasztalan, akkor nem alakuhat ki egy állatban mint ösztönös viselkedésforma! (Természetes szelekció.)
A kutya rugdosása számomra természetes, mivel tudom, hogy a megoldás célratörő, és tudom, hogy a kutyám még csak nem is emlékszik a fájdalomra. (A nevelő hatásra annál inkább.)
De nem voltak akkorák azok a rúgások, hogy ekkora ügy legyen belőle.
A kutyámat nem úgy rugdostam, ahogy azt itt többen gondolom gondolják.
Kapott egyet kettőt, de nem szadizmusból, hanem eredményességből...
Éppen a macskák vadsága miatt gondolom, hogy nem megsértődik, hanem fél!
Túl vad még ahhoz, hogy minden emberi szokást toleráljon. Mikor erre képtelen, elvonul.
A kutyám a sértődöttsége után sem nyerte el a kívánt nassot. Már 9 éve van nálunk, az alatt az előző gazdi szokásai talán háttérbe szorulhattak.
A hiszti és a sértődés között azért van különbség megnyilvánulási formában. Az előző látványos, "akciódús" jelenet, az utóbbi sokkal passzívabb.
És egyáltalán nem hiszem, hogy el akarna érni valamit bármely állat a sértődésével.
Egyébként visszaolvastam a kutyarugást (eddig elkerülte a figyelmemet) nem elirás volt részedről? Vagy valami rosszul értelmezett teszt lenne? Mert azért azt nem hiszem, hogy ez természetes viselkedésed lenne bármilyen állattal.
Thoughts, Thougths!
Azon a kutya-rugdosáson én is eléggé nagyot néztem..:-((
Miért kell egy kutyát (vagy bármilyen egyéb érző élőlényt) rugdosni???!!!
"A macsekok két tappanccsal még mindig a vadonban állnak. :) "
ebben egyetértek Maminti topictárssal. Többek közt éppen ezért is szeretem a macskákat: mert valahol nagyon megmaradtak vadállatnak.... Az én macskám pl. ha talál vadásznivalót (egeret, sajnos néha madarat is), akkor a készen kapott kaját (még a csirkehúst is!) otthagyja....Tehát nagy butaság lenne részemről azt hinnem akár egy percig is, hogy rám van utalva (hajrá magyarok!)
És azt hiszem nagyon sok kutyának is inkább mentális megrázkódtatás, ha gazda nélkül marad...falka-állat lévén, hiányzik neki a társaság...
És hogy miért is sértődne meg egy állat?
Hát amiért egy ember pl. (gondolom én, mert nem vagyok sértődős, szóval csak sejtem), hogy talán azért, hogy jelezze, hogy valami olyan történt vele, ami nem tetszik neki... és valahol ezzel a viselkedéssel próbálja "kiharcolni", hogy a dolgok másképp alakuljanak....
... akkor azt magyarázd meg, hogy az embernél miért alakul ki a sértődés.
A sértődéssel pedig nem ér el semmit, csak levezet egy érzelmi reakciót. Szerintem az embeernél is ez történik.
>"Nem, azt, hogy viszonylagos tudatossága ellenére is képes haszontalan cselekedetre."
Én tudatosságra haljalmosságnak nevezném ezt az állapotot, mert nem folyamatosan viszonylagosan tudatosak, hanem nagy ritkán akad egy két tudatos gondolatuk.
>"lehet, hogy előző gazdájánál együtt él egy ilyen "ellenséggel""
Szvsz ez tökéletes magyarázat.
>"A hátat fordításnál pedig látszik rajta, hogy éppen utálja az egész világot, de ezt feltételnül a szemünk láttára kell tennie."
Még egyszer megkérdezem:
Elért vele valaha valamit???
(Bár igazából nem számít, mert lehet, hogy az előző gazdájánál igen, és akkor az nem sértődés, hanem tanult viselkedés...)
>"Az érzelem nem tudatos, nem irányított, hanem létrejön."
De kell kiváltó ok, és a megfelelő mechanizmus az agyban!
Az pedig pikk pakk nem alakul ki, csak úgy!
Szvsz mivel a sértődés hasztalan cselekedet, nem is alakulhatott ki.
"Dehát épp ezzel bizonyítod, hogy mennyire a körülményektől függ a gondolkodása!!"
Nem, azt, hogy viszonylagos tudatossága ellenére is képes haszontalan cselekedetre.
Egyébként a kutyám viselkedése tényleg hasonlít a macskára. (lehet, hogy előző gazdájánál együtt él egy ilyen "ellenséggel", nem tudom, mert kóborkutya múltja van) Pl. esős időben úgy kapkodja a lábát, mint a macska, dörgölődzve tud hízelegni, ugyanakkor csak azt teszi, amihez kedve van. Ha magányra: nem lehet zavarni, ha társaságra: nem lehet lerázni. Még a járása is macskaszerüen ruganyos és nagyon halk. :-)
A hátat fordításnál pedig látszik rajta, hogy éppen utálja az egész világot, de ezt feltételnül a szemünk láttára kell tennie.
"valaki mondja meg nekem, mire megy egy állat a "sértődéssel" egy a sértődést csillapítani akaró ember nélkül!!!"
Off.
Akárcsak a filozofiai topicnál. :-))) Amíg az ember a saját érzelmeinek a miértjével, milyenségével sincs tisztába, mit akar egy állaton letesztelni???
ON
Az érzelem nem tudatos, nem irányított, hanem létrejön.
>"Az állat is tud "csak úgy" jólérezni magát, "csak úgy" bánatos lenni és megsértődni is."
Attól tartok, ez félreértés, mert erre akkor lenne képes, ha tudatos lenne. Mivel nem az, erre nem is képes.
>"az egyik kutyám angol szetter keverék, de meggyőződésem, hogy valahol keresztezték a macskával, annyira sokban hasonlít a viselkedése"
Ezt ugye nem mondod komolyan?
>"Említettem már korábban, ha nem kap nasit és még meg is szidom, úgy fekszik le nekem háttal, hogy a lehető legjobban az orrom előtt legyen, tehát lássam, hogy ő most hátat fordít nekem."
És akkor kap nasit???
Egyébként, meg még mindíg bőven belefér, hogy egyszerűen ott akar maradni a közeledben, de persze sajnálja, hogy nem kap kaját...
>"És ezt "csak úgy" teszi,"
Nos ha így értetted a "csak úgy"-t akkor nincs gond, mert kapásból látszik, hogy ennek a viselkedésnek nagyonis vannak okai...
>"Amit említesz talán még a vadon élő állatok között sem igaz, hogy az életbenmaradás veszélye lenne, de az ember között felnőtt, a megszokott jólét és biztonság körülménye között aztán végképp nincs ilyen félelme."
Nem feltétlen a fenyegetésről van szó. (Bár a sértődés veszélyes is lehet.)
Arról van szó, hogy tökéletesen HASZTALAN!
Ha nem az, valaki mondja meg nekem, mire megy egy állat a "sértődéssel" egy a sértődést csillapítani akaró ember nélkül!!!
>"Sokszor előfordul a kutyámnál olyan viselkedés is, hogy besétál abba a szobába, ahol vagyok és ott megáll teljesen tanácstalanul, kifejezéstelen pofával, a farka vizszintesen áll (!) tehát még nem döntötte el, hogy milyen hangulata legyen: bánatos, jókedvű, vagy kunyerálós. Egyszerüen látszik rajta, hogy döntésre vár, mit kezdünk vele, találjuk mi ki, hogy mit akar. "Csak úgy", minden tudatos életösztönre emlékeztető cselekvéssorozat nélkül."
Dehát épp ezzel bizonyítod, hogy mennyire a körülményektől függ a gondolkodása!!!
(Azt, hogy a kutyák kérdeznek már nem kétlem. (Bár ezt sohasem tettem.))
"Az ég világon semmi haszna nincsen, és csak az ember olyan okos és tudatos, hogy hülye legyen!!! (-;"
Ez nagyképűség az ember részéről! :-)
Az állat is tud "csak úgy" jólérezni magát, "csak úgy" bánatos lenni és megsértődni is.
Nekem ugyan az egyik kutyám angol szetter keverék, de meggyőződésem, hogy valahol keresztezték a macskával, annyira sokban hasonlít a viselkedése.
Említettem már korábban, ha nem kap nasit és még meg is szidom, úgy fekszik le nekem háttal, hogy a lehető legjobban az orrom előtt legyen, tehát lássam, hogy ő most hátat fordít nekem. És ezt "csak úgy" teszi, és egyáltalán nem félti az életbenmaradás esélyeit.
Amit említesz talán még a vadon élő állatok között sem igaz, hogy az életbenmaradás veszélye lenne, de az ember között felnőtt, a megszokott jólét és biztonság körülménye között aztán végképp nincs ilyen félelme.
Sokszor előfordul a kutyámnál olyan viselkedés is, hogy besétál abba a szobába, ahol vagyok és ott megáll teljesen tanácstalanul, kifejezéstelen pofával, a farka vizszintesen áll (!) tehát még nem döntötte el, hogy milyen hangulata legyen: bánatos, jókedvű, vagy kunyerálós. Egyszerüen látszik rajta, hogy döntésre vár, mit kezdünk vele, találjuk mi ki, hogy mit akar. "Csak úgy", minden tudatos életösztönre emlékeztető cselekvéssorozat nélkül.
Csak remélhetem, hogy egyszer tacskósok is bekukkantanak ide.
A macskások véleményére szintúgy kíváncsi vagyok, bár az szinte biztos, hogy a macskák nem bírnak megsértődni. (A kutyák még esetleg kérdés.)
Az ösztönök léte és az ebből fakadó viselkedések terén tökéletesen egyetértünk!!!
Csak egyvalamit fűznék hozzá (és asszem ez a legkomolyabb érvem):
SZERINTEM ÉPPEN EZÉRT NEM TUDNAK AZ ÁLLATOK MEGSÉTŐDNI!!!
Értem ezt úgy, hogy az ösztönök mind azért alakultak ki, hogy az állat életbenmaradását szolgálják.
Ez tiszta sor.
Viszont a sértődés HÜLYESÉG!!!
Az ég világon semmi haszna nincsen, és csak az ember olyan okos és tudatos, hogy hülye legyen!!! (-;
Ösztöneiben lévő tulajdonságról nem nagyon eshet szó, mert képzeld véletlen túlságosan megsértődik, és éhenhal... (-:
Bár itt remélem, egy tacskós is csatlakozik.
Szerintem az állatokat azért nem értjük, mert vagy nem akarjuk, vagy "túl sokat" akarunk érteni. (-;
Azért a tacskós gazdikat tanácsolom, mert ők egyöntetűen állítják, hogy kedvencük hajlamos a sértődésre. Gondolom, ez fajta jelleg lehet.
Nem biztos, hogy ideszóltak volna, lehet, hogy nem vették észre ezt a topikot. Nagyon sokan csak a kedvenceket nézik.
"Egy állat sohasem lesz képes a kajára gondolni, ha épp nem éhes, vagy épp nem lát/érez meg valami ínycsiklandozót. (Ez itt a fő gond.)"
Ebben egyetértünk, bár akkor miért ássák el az állatok a zsákmány felesleget "ínségesebb" időkre? Miért gyűjtögetnek a mókusok télire? Miért raknak fészket a madarak? Miért épít mesterséges tavat a hód? Gondolom, benne van az ösztöneikben, és nem tudatosan tervezik meg, de mégis megcsinálják...
"Mivel az ember áll "magasabb" szinten, az "alacsonyabb" szintekre könnyen beleképzelheti magát..."
>"Kutyasértődés esetén a tacskós gazdikat tanácsolom"
Tanácsolni sokmindenkit tanácsolhatnál, de itt épp az a lényeg, hogy szerintem aki azt állítja megsértődik kedvence, téved.
(Szerintem az nem sértődés, és örülnék, ha valaki végre érdemileg elmagyarázná miért az.)
>"macskasértődés esetén érdeklődj a Matskák2 topikban"
Bízom benne, hogy már hozzászóltak volna itt is.
>"emberi tervekhez, gondolatokhoz is kell kiváltó inger"
Ez tévedés.
Természetesen kell valami alapinformáció, hogy legyen min gondolkodni, de ha leülök egy sötét szobába, akkor képes vagyok az asszociációimat tudatosan irányítani, méghozzá arra amerre én akarom.
Egy állat sohasem lesz képes a kajára gondolni, ha épp nem éhes, vagy épp nem lát/érez meg valami ínycsiklandozót. (Ez itt a fő gond.)
>"A doromboláshoz annyit azért hozzátennék, hogy láttak macskát fájdalmában, sőt, a halálakor is dorombolni..."
OK!
Még nem volt szerencsém.
>"Valóban meg lehet magyarázni a viselkedésüket, aztán, hogy valóban az-e a valóság..."
Nos mivel az állatok nem tudatos lények, a valós gondolataikat is képesek vagyunk kifundálni pusztán azt figyelembevéve, hogy milyen inger hatására idnult meg valamiféle asszociációs sorozat.
Ha eléggé ismered az állatot, és eléggé ismered a számára fontos ingereket, nem lesz gond vele... (Ezért tartotam jó ötletnek, hogy szedjük össze kinek mire reagál az állata...)
De ezt tényleg bármely állattartó el tudja mondani. (Csak valószínűleg úgy mondaná, mintha az állat is képes lenne szavakban gondolkodni.)
Mivel az ember áll "magasabb" szinten, az "alacsonyabb" szintekre könnyen beleképzelheti magát...
Kutyasértődés esetén a tacskós gazdikat tanácsolom, macskasértődés esetén érdeklődj a Matskák2 topikban, biztos többen is a segítségedre sietnek, hogy mit csinál egy macska, ha megsértődik, és hogyan fejezi ezt ki. :)
"A bizalmat rövid időre is elveszítheti. Ezt tanúsítom. Régen sokszor rúgtam a kutyámba, és mindíg elvunult, de hamar vissza is tért. Semmi fennakadás nem volt."
Ejnye! Kutyát rugdosni? :(((
"Szvsz egy állat nem veszítheti el a bizalmát, mert mi tartjuk életben, és akár tudatosan akár nem ezt Ő is tudja."
A háziasított állatokat valóban az ember tartja életben: lásd szarvasmarha, baromfi, juh. A lovak vissza tudnak vadulni, az életrevalóbb kutyusok is túlélhetik ha kidobják őket, a macskáknál viszont az az érzésem, hogy nekünk nagyobb szükségünk van rájuk, mint nekünk... :) Arisz cicám sajnos valóban nem igazán életrevaló, mert szegényke nem egy IQ-fenomén, de a másik macsekom nem nagyon esne kétségbe, ha egyedül kellene megállnia a lábán. A macsekok két tappanccsal még mindig a vadonban állnak. :)
Inger: Nem vagyok szakértő a témában, de szerintem az emberi tervekhez, gondolatokhoz is kell kiváltó inger. A sztori szerint Newton is úgy fedezte fel a gravitációt, hogy a fejére esett egy alma... :)
Ja, nem vártam különösebb választ a macskáimmal kapcsolatban, csak példaként hoztam fel. :) A doromboláshoz annyit azért hozzátennék, hogy láttak macskát fájdalmában, sőt, a halálakor is dorombolni...
Valóban meg lehet magyarázni a viselkedésüket, aztán, hogy valóban az-e a valóság... :)))
Azt hiszem, maradjunk ennyiben a hálószobánkról való további információközlés terén. :)
Csak akkor érzi meg a homlokán a valamit, ha megérzi. Lehet azt úgy is csinálni, hogy ne érezze.
Tán egy kis liszt...
(Tudom is én, ki lehet valamit fundálni...)
Szerintem ki van zárva, hogy egy macska megsértődjön. (A kutya már más tészta, de az is biztos csak NAGYON RITKÁN teszi... Az enyém biztos sohasem tette.)
Én sokat figyeltem egy "sértődékeny" maccsot, és hosszú idő után jöttem rá, hogy az nem megsértődik, hanem nem érti, hogy MIVAN. Kiderült az nem egy duzzogós típus, hanem neurotikus, és komoly lelki bajai vanna. (Megyjegyzem, csak ezután lehetett igazán belekezdeni a terápiába.)
Definiáld kérlek mit jelent számodra a sértődés!
A bizalmat rövid időre is elveszítheti. Ezt tanúsítom. Régen sokszor rúgtam a kutyámba, és mindíg elvunult, de hamar vissza is tért. Semmi fennakadás nem volt.
Szvsz egy állat nem veszítheti el a bizalmát, mert mi tartjuk életben, és akár tudatosan akár nem ezt Ő is tudja.
Az eltervezéssel kapcsolatban épp az a poen, hogy mindíg kell a terv megszületéséhez egy kiváltó inger. Nem tud leülni, és csak úgy máson gondolkodni, mint ami ingerli, mert erre nem képes...
Nem tudatosak.
A Te macskáiddal kapcsolatos viselkedésekre neked kell tudnod a választ, vagy neked kell kiokumulálni azt. Így hirtelen keveset tudok róluk, hogy bármit állítani merjek.
Az tuti, hogy azért dorombol, mert jó neki.
Mindemellett, szerintem egy macska minden viselkedését meg lehet magyarázni, kellő elővigyázatossággal...
A hálószobátokat ugyan nem láttam, de azért egy igen komoly információt sikerült megosztanod velünk!!! (-;
Homlokraragasztás. Az vele a gond, hogy ha megérzi, hogy valamit a homlokára tettünk, kapásból le fogja onnan szedni, nem kell ahhoz tükör.
Megsértődés: nem félelemből teszi. Elég könnyű felismerni a félelem jeleit az állatokon. Pl. a kutyákok behuzzák a farkukat, hátrasúnyják a fülüket, behódolóan a hátukra fekszenek stb. A macsekoknál nincsenek _ennyire_ egyértelmű jelzések, hiszen ők nem is élnek falkában, bár ők is társas lények. Ráadásul, ha ők félnek, akkor egyben agresszívabbak is, lásd a már korábban említett támadó-védekező pozitúrát. Vagy pedig elszaladnak sprintben. De ilyenkor tényleg bajban vannak függönytépkedés mián például. :) Ha megsértődnek, akkor nem tudom másképp fogalmazni, de _elvonulnak_. Remélem, jól fogalmaztam meg a különbséget.
Ha a bizalmat elveszti egy állat, akkor nem egy percre teszi, hanem nagyon-nagyon hoszzú időre. S nagyon nehéz visszapedáloznia magát az elkövetőnek. De ez megint más.
Gondolkoztam még az előre eltervezésről, előre gondolkodásról is. Erre sem tudnék határozott igennel vagy nemmel felelni. Az biztos, hogy nagyon meglepődnék, ha a valamelyik macskám el kezdene beszélgetni velem Einstein relativitáselméletéről, márcsak azért is, mert én sem értek ebből egy kukkot sem. :) De meg lehet figyelni, ahogy megtervezik a másik közelébe való osonást és a váratlan támadást. :) Mintha moziban lennénk. :) Persze nem másnapra terveznek, hanem arra amit éppen meg akarnak csinálni. Ez szerintem jobban észrevehető falkában élő állatoknál. Pl. valamelyik nap láttam a National Geographicon egy oroszlános filmet, ahol bemutatták, hogy az egyik vadászó nőstény egy bokor mögé kuporodva elengedte maga mellett az itatóhoz vonuló antilopokat, ahol a társai rájuk támadtak, visszafelé kergették őket egyenesen a várakozó oroszlánhoz! Ha valamihez kellett tervezés, kommunikácó és összhang, akkor ehhez biztosan!
Írtad:
"Ne feledkezz meg arról, hogy csak a rájuk vonatkozó szándékainkat értik meg.
Arról semmiképpen sem lehet fogalmuk sem, hogy valaki épp el akar olvasni egy könyvet. (Azt sem nagyon sejthetik, hogy mi az a könyv.)"
Természetesen. Elvégre számukra az a legfontosabb! Azt akartam kifejezni, hogy az ember és az állat (jelen esetben kedvenc) kapcsolatában, az állat sokkal jobban, pontosabban és gyorsabban meg tudja fejteni az ember szándékát, mint fordítva. Például bár tudnám, hogy miért fogadnak este kitörő örömmel, amikor hazaérek? Persze, éhesek és várják a kaját. Oké, de a reggeli kaját félig otthagyták, és a száraz ropihoz sem nyúltak. Friss kaja kéne a kényes gyomrukba. Na jó. Csakhogy ezek után az egyik nyakig beleesik a vacsorába, a másik udvariasan megszagolgatja, majd otthagyja! S miért van az, hogy bár az idősebb cica a csapatvezető, mégis nyugodtan hagyja, hogy a kisebbik pofátlanul beleegyen az ő tálkájába, amikor ő is eszik? Miért dorombol? Hogyan dorombol? Miért kuporodik le a szőnyeg közepén és bámul hosszú ideig a híg levegő egy pontjára? Dacára annak, hogy általában távolságtartó, miért szerelmes őrülten a gázóraleolvasóba, miközben a másik ciccnek teljesen levegő a hölgy?
Arról egyébként nekünk sem lehet fogalmunk, hogy más valaki éppen el akar olvasni egy könyvet. Max. ha odaáll a könyvespolc elé redőkkel a homlokán. :) Ha viszont az illető leül a könyvvel a kanapéra vagy a fotelbe, akkor számára ez azt jelenti, hogy a gazdi éppen nem akar elrohanni sehova, nyugodtan oda lehet menni, elheveredni mellette (vagy rajta) és a menetrendszerű mosakodást megejteni, mert most az ejtőzés ideje következett el. Lehet várni a gazdi simogatását. :) A könyv még jelenhet számára szimatolni való új dolgot, amire rá lehet ülni vagy elaludni rajta, sőt játszani vele, vagyis levadászni a lapjait. Illetve még egy felesleges, leküzdeni való akadály is lehet, ha a gazdi mégsem akarja, hogy a hasán ejtőzzön. :)
Örülök, hogy látatlanban is tetszik a hálószobánk. :)
