A hangsulyt a tapasztalt (azaz nem ugrunk bele minden hülyeségbe) és az öreg róka (nehéz új trükköket mutatni nekünk) kifejezésekre tettem ! :-))
Mázlisták ! Anno decibel én csak a kies Cshszlovákiába jutottam el, azt is a szülökkel 1981-ben. Melnikben voltunk, egy amolyan jobb kempingben ! Persze ott is voltak mindenféle népek. A lényeg, a városka egyik terén betontalapzaton egy T-34 !! Húúú! Rögtön felmásztam és ráültem a toronytetejére. Szegény szülék nem győztek leparancsolni onnan !! :-))
Emlékeztek mág iskolaidőben az Iskolatévé adásaira ? A fizikát mindíg nagyon vártam ! Az nagyon izgalmas volt !!
Én egy Oleg nevű sráccal leveleztem egy ideig, jó sűrű, cca 3-6 hónapos levélfordultával. Ha jól emlékszem még egy jelvényt is küldött egyszer. De lehet, hogy csak ígérte :))
Én is voltam úttörővasutas, és én imádtam az úttörőtáborokat is. Lehet, hogy cocialista csökevény, de én nagyon sajnálom, hogy az én gyerekeimnek ez már nem adatik meg. Bár... Nagyobbik fiam most fog beiratkozni az úttörő - akarom mondani a gyermekvasutas tanfolyamra (hiába nem akar ráállni se a nyelvem, se a kezem), úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mennyire változtak meg a dolgok - persze a piros nyakkendőt és a 12 forintos menettérti jegyet leszámítva.
Mivel ez az 1970-es topic, én úgy vélem, bármit amit egy 1970-es gondol, vagy emlékeket idéz az ide tartozik. És hát úgy vettem észre a többieket nem zavarjuk! :)))
ezek a különbségek most is megvannak. Csak most az újonnan EU-ba belépett országok a gyűjtőnevünk, nem a szocialista blokk.
igen, a sors ironiaja - ugyanezek, vagy hasonlo kulonbsegek vannak meg mostanaban is. kivancsi lennek az en Lenamra- mi lehet vele. sajnos nincsenek mar meg a levelei.
sokat lehett tanulni abbol a bizonyos "nekem -ez-van,-neked meg az nincs" erzesbol.
nekem mostanaban az egyik legnagyobb vagyam, hogy Oroszorszagba, vagy a hajdani SZU valamely (kozelebbi) orszagaba eljussak. jelenleg szinte lehetetlen.
ket utlevelem nekem sohase volt. csak a a kek - asszem olyan volt.
de ezek mar mas dolgok --
a mostani enemmel mar nagyon vagynek oda, ahova akkoriban annyira nem akartam elmenni, mert ize..."ciki" volt...
nem jo, ha az emberre raeroltetik, mit szeressen, de
(...) amit irni akartam, mar nem ehhez a forumhoz tartozik.
Igen, igzad van. De szerintem nemigen kell emiatt szégyenkezned. Gyerekfejjel annyi mindent másképp lát az ember.
De ezek a különbségek most is megvannak. Csak most az újonnan EU-ba belépett országok a gyűjtőnevünk, nem a szocialista blokk.
És a két útlevél? A piros és a kék, meg a háromévenkénti nyugatra utazás lehetősége. És az évenkénti 50 USD keret? Most már az ember csak mosolyog rajta. Én azért hálás vagyok a szüleimnek mert én is voltam sokfelé, Csehszlovákiában, az NDK-ban, meg ugye a Szovjetunióban... Hogy csak a már nem létező országokat soroljam. Sok mindent láttam, bár az idő múlásával kopnak az emlékek. :(
errol a hosszaszolasodrol eszembe jutott valami, amit manapsag mar szegyellek.
szoval, leveleztem evekig egy szovjet lannyal - nem tudom, az akkori SZU melyik reszerol valo volt, de nem is ez a lenyeg. es igen, naluk nem csak a nejlonharisnya, hanem valoban a farmernadrag is nagyon "meno" volt, vagyis naluk szinte nem is lehetett beszerezni. es emlekszem, hogy 13-14 evesen elkepzeltem olyasmiket, hogy majd elutazom a Szovjetunioba, es farmerben leszek, - mert akkor volt nekem Trapper farmerem es Alfoldi papucsom is. es arra gondoltam, hogy milyen nagy fej leszek en ott, farmerben.
aztan persze nem jott ossze az egesz, de maig is szegyellem ezt a nevetseges indulatot...vagy akarmit magamban.
es manapsag mar azt is szegyellem, hogy akkoriban mi, magyarok voltunk az "elit" - persze nem a nyugati eletforma, de megis sokkal jobban eltunk, mint ok. persze nem ez a baj, hanem az, hogy egy oriasi kulturat birtoklo nepcsoportrol nekem egyedul az jott le, hogy nekem van farmerem, a Lenanak meg nincs. (es nejlonharisnyam is lehetne, ha akarnam)
es ehhez hozzajon az is, hogy a "jugoszlavokhoz" (idezojel!) kepest mi is mennyire elmaradottabbak voltunk. es akkor lehet gondolkozni...
en fiatal tizeneves koromban a Radio Belgrad(beograd?) adóját hallgattam, a zenek miatt, meg, ha jol emlekszem, az ujvideki radiot. ok sokkal jobb zeneket jatszottak, mint ami adoink.
es igen, volt egy kettos merce: az -idezojel- szovjetekhez kepest kiralyok voltunk, de az -idezojel- jugoszlavokhoz kepest senkik... ez is hozzatartozott a gyerek-es tizeneves korhoz.
Az általános iskolából, több más kőbányai iskolással együtt, mert jó tanuló voltam és jó úttörő. Az orosz is megyegetett...
Az egyik fiúról a farmernadrágját akarták több helyen is leszedni. A szappant az asszonyoknak adtuk, akik a szálló emeletén voltak, olyan szobalány-félék. Ott csücsültek egész nap az emeleten egy széken. Moszkvából hálókocsis vonattal mentünk át Leningrádba, és reggel jöttek az asszonykák a szamovárral és teát osztogattak.
Én hatodikos koromban jelentkeztem Úttörővasutasnak és nyolcadik végéig voltam ott. Felejthetetlen volt.
irigyellek Moszkva/Leningrád miatt... sajnos ott meg én nem voltam soha. (az az NDK-s út nagyon menő volt, úgy emlékszem, lehetett választani, hogy talán Szocsi?!?...nem tudom, valahol a SZU-ban...vagy pedig NDK. azóta is bánom a választásomat) te hogy jutottál el oda?
(AMO szappan meg rágó: nekem erről a szovjet levelezőtársam jutott eszembe, aki mindig nejlonharisnyát kért. valami iszonyat nagy luxus volt ez akkoriban náluk. de nem küldtem, igazából nem tudom, miért. tőle jó kis békebeli szovjet leáztatós matricákat kaptam, máig se lehetett őket levakarni a csempéről.)
úttörővasút: nem voltam soha úttörővasutas, ha erre gondolsz. talán egyszer utaztam rajta. e téren kihagynak az emlékeim. pedig biztosan jó lehetett.
(ehh, ebben a fórumban egyedül én voltam rajtitkár?)
Na ezzel a rajtitkársággal übereltél... De én meg Moszkvában és Leningrádban voltam. Vinnünk kellett Amo szappant és rágógumit, mert arra voltak bepörögve!:))) Az Úttörővasúttal hogy álltál?
én is nagyon büszke voltam a kisdobos-avatáson, sőt még akkor is, amikor úttörő lettem. végig rajtitkár voltam, főként azért, mert asszem, más nem vállata.:) de ennek köszönhetem, hogy 6-os koromban egy hónapot töltöttem iskolaidő alatt a zánkai táborban, meg később az NDK-ba is kimehettem kiváló munkám elismeréseként.
Nos a fagyi valóban nem volt kellemetlen, és most bevallom, én a kisdobos avatáson is örömködő gyermek voltam és nagyon büszke. (Csak vegyesen hoztam fel az emlékeimet). Sőt kiváló kisdobos és úttörő is voltam. Bebebe...:))
az az 50 filléres fagyi azért nem volt annyira kellemetlen! ha jól emlékszem, az én időmben (hehe) az csak fél adagnyi volt, és elég hamar meg is szüntették. asszem, akkoriban fagyiztam utoljára nagyokat. a két forintos áremelkedésnél elveszítettem a fonalat.
a hétfői adászünet meg egyenesen áldás volt:))
még a tévéhez (nem olvastam végig még a topikot, ezért lehet, hogy volt róla szó). valamelyik nap a frissen bevezetett kábeltévénk egyik adásában megjelent az a jeleség, amit anno csak "átjátszásnak" hívtunk. igazi nevét nem tudom: arról van szó, amikor az egyik adásban tisztán látszódnak egy másik képei, a háttérben kísértetiesen elsuhanva. na, akkor kapott el az igazi nosztalgikus feeling. gyerekkoromban mindig izgalommal töltött el, amikor a magyar tv - más nem volt - egy-egy műsorának képei közben szlovák vagy mittudomén-milyen adásfoszlányok játszottak át. olyan izgalmas volt: Európa jelenléte:)
Valamivel dobjuk fel a topicot!:)) Emlékezzünk, ne csak a jóra, a kellemetlenekre is. Például álltatok-e sorba télen banánért és narancsért, szereztetek-e be pult alól zselés szaloncukrot? Emlékeztek-e a hétfői adásszünetekre? És Mosó Masa mosodájára? Vagy a kisdobos-úttörő avatásokra? Gyűjtöttetek-e újságpapírt? És mennyi 50 filléres fagyit tudtatok megenni?
Én a határőrségnél voltam Ferihegyen, állandóan fellröppentek a leszerelésünkkel kapcsolatos különböző időpontok, de végül mégiscsak május 16.-a lett belőle.
Én, mivel viszonylag későn - majdnem 20 évesen, '90. februárban - vonultam be, így már csak 1 évet kellett a honvédség vendégszeretetét élveznem. Jómagam csak bajtársoztam, és uraztam. De van egy ,,elvtársi" emlékem is ! Egyik hétvégén a napostisztünk egy kicsit lazított a kőkemény szolgálaton, természetesen némi alkohol segítségével. Estefelé kereste telefonon az üti, a napostiszt pedig (a nevére sajnos már nem emlékszem) magától értetődően leelvtársazta. Akkora röhögést sem előtte, sem utána nem hallottam a századnál.
