:-) hàt én is valahogy igy làttam ezt a "dolgot" a legelején, amikor csak leforditottam a francia szavakat magyarra - ez egy alapelvnek a neve, de hogy mit is kell rajta érteni? azon még ràgòdom...
A "belépés"-nek két mòdja közül inkàbb az elsô hasonlit a mi gyakorlatunkra. Tudod, én hat évig az üres fal elôtt gyakoroltam, mire sikerült megkapnom a Gohonzon-t (ez a Nicsiren àltal irt "mandala"-nak a màsolata). Ez egy "ràébredés a lényegre", annyi különbséggel, hogy a mantra szavalàsa àltal. Ugyanis (mint màr irtam több helyen), a kezdetekben nem tudunk semmit a tanitàsokròl, csak a mantràt és a Lotusz szutrànak két fejezetébôl részleteket szavaljuk, mint a "csecsemô issza az anyatejet", teljesen tudatlanul. A tanulàssal akkor kezdünk foglalkozni (legalàbbis a többségünknél igy volt), amikor az eredmények (jo hatàsok) megjelennek (szinte fantasztikus, nem vàrt modon) és hinni kezdünk. A màsodik mòdszerben emlitett dolgok (s még sok màs vàltozàs) jönnek maguktòl apròdonként, ahogy telnek a honapok és évek a gyakorlàsban, természetes mòdon. Bàr ez a "Dharmàval valo összhang gyakorlata"- dolog elég idegennek tünik nekem.
S a bökkenô abban van, amikor a vàgyakozàs megszüntetésérôl van szo. Mert elôször is különbséget kell tennünk: egoista vàgyakozàs és vàgyak, àlmok között.
Egoista vàgyakozàs, sovàrgàs NEM; de vàgyak és àlmok IGEN. Sôt, Nicsiren azt mondja nekünk, hogy: "..A vàgyak visznek el a megvilàgosodàshoz." Ez egy olyan koncepcio, melyre àltalàban mindenki, aki valamit is olvasott a buddhizmusrol, fölhördül... Részletesebben legközelebb.:-)
Hogy mindenki a buddha gyermeke, illetve a mahájána a legnagyobb, ez a már említett egyetemes buddha-természet tanításhoz tartozik, illetve az egy általános tanítása a mahájánának, hogy az a legnagyszerűbb tanítása a Buddhának (tovább lebontva, számos szútra kijelenti magáról, hogy az a legvégső tanítás).
Azért azt érdemes ide megjegyezni, hogy a Lótusz szútrának jelentős szerepe volt az egy jármű tanítás elfogadtatásában, s ez az egyik leggyakrabban idézett forrás is hozzá.
Az egy jármű (ékajána, 一乘) tanítása nem csak a Lótusz szútrában jelenik meg, hanem olyan szövegekben is, mint a Lankávatára szútra, vagy a Nagy Dharma dob szútra (Da fa gu jing 大法鼓經). De az csak egy dolog, hogy a szútrákban megtalálható a kifejezés, vagy valamilyen magyarázata. A kérdés, hogy miként értelmezzük ezeket, legalább annyira számít. S pont az egy jármű tanításának kapcsán több különböző nézet jelent meg, ahol mást képviselt a jógácsára, s mást a madhjamaka iskola (ez a kettő volt Indiában a mahájána fő magyarázó iskolái). Kínában először Zhu Daosheng (360?-434) volt, aki az egy jármű tanítást abban a formában hírdette, ahogyan az minden kínai iskolában elfogadottá vált. Elméletét arra alapozta, hogy minden lény kivétel nélkül rendelkezik a buddha-természettel. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem elég az, ha egy, vagy egy tucat szútra mond valamit, hanem kellenek hozzá Dharma tanítók is, akik azt kifejtik, illetve egyéb tényezők, hogy egy szemléletmód elfogadottá váljon nagyobb körben.
Kedves Astus! Van még egy fontos tantétel az elméleti részben, de ezt még nem tudtam teljesen fölfogni (talàn te segithetsz?)
Ez: Minden "fenomén"-nek (shohô jissô) az igazi entitàsa. A "fenomén"-t az értem: minden ami megtörténik, megmutatkozik, elôfordul és különbôzô alakban megjelenik a valos vilàgban. Az entitàs az lehet egység. De a kettô együtt?
Nicsirennek megvan erre a magyaràzata, de ez több màs elvre épül föl (tehàt nem lehet a végén kezdeni a magyaràzatot)
A III fejezetben Shariputra örömmel mondja a Buddhànak: < ...hosszu idô ota töprengek ezeken éjjel, nappal, àllandoan. De most, hogy hallottam a Buddhàtol a dolgot, melyet idàig sosem hallottam, egy eddig teljesen ismeretlen Törvényt, ez véget vetett minden kétségemnek és sajnàlkozàsomnak. Testem és lelkem megpihent és egy csodàlatosan jo köz-és biztonsàgérzetet nyertem. Most jöttem rà, hogy igazàn a Buddha gyermeke vagyok... > Shakyamuni: <Shariputra, a multban ugy tanitottalak, hogy vàgyakozàst kapj a Buddha utjànak eléréséhez...De most mindent elfelejtettél és képzeld azt, hogy màr elérted a "kialvàst". S mivel most azt ohajtom, hogy emlékezz az utra, amelyet elôzôleg igéretet tettél követni és a Hallgatòk javàért, éppen a Nagy Jàrmû Szutràjàt prédikàlom, neve: a Csodàlatos Törvény Lotusza, egy Tan, mely a bodhisattvàkat oktatja...> Megjosolja neki,hogy a jövôben Viràgos-szilànk nevû buddha lesz - miutàn "àldozott" buddhàk szàzezreinek és terjesztette a Hibàtlan Törvényt. Végigjàrta a bodiszattvàk gyakorlatainak utjàt, hibàtlan és vilàgi tudàssal fog rendelkezni, tökéletes vilàgoslàtàssal, megértvén a vilàgot, az emberek oktatoja, égi és emberi lények mestere. Kiràlysàgànak neve: Folt-nélküli lesz, földje sima és lapos, tiszta és szépen diszitett, nyugalmas, termékeny és boldog. Ezt hallvàn a gyülekezet minden tagja nagy örömet érzett és tàncolni kezdett. Levetették tunikàjukat és a lehullt viràgokkal együtt a Buddhànak adomànyoztàk. Az égi lények zenélni kezdtek és viràgesôt hullajdottak. S ez a szozat hallatszott: <Varanasiban a multban a Buddha megforgatta a Törvény kerekét, ugy mint most a mindent felülmulo Törvény kerekét forgatta meg, az összes kôzül a legnagyobbét.>
[Sajnos nem sikerültek a vastagitàsok, az elôször leirt szövegben megvoltak, de mire ide àttetttem, màr nem...:-( Vàzlat: - egy eddig teljesen ismeretlen Törvény (Tan) - mindenki a Buddha gyermeke - "mindent felülmulo Törvény kereke" ]
Nem azt akartam mondani, hogy ne fordíts. Csak hogy az összehasonlításhoz egyszerűbb lenne egy vázlatot használni. Én örülök neki, hogy fordítasz, s eszembe nem jutott lebeszélni róla.
Megfelelö (alkalomszerû) modszerek (II. Fejezet), a Lotusz szutra teorikus részének legfontosabb fejezete.
<< Ebben a pillanatban a Vilàg-àltal-tisztelt derûsen kijött a meditàlàsbol (« samadhi ») és Shariputràhoz szolt: <A buddhàk bölcsessége végtelenül mély és megmérhetetlen. E bölcsességnek a küszöbét nehéz meglàtni és nehéz àtlépni rajta. Senki a Hallgatok (Tanulok) közül, sem a pratyekabuddhàk nem képesek ezt megfogni (felfogni). Miért van ez igy? Azért mert amire a Buddha eljutott, ezt a Törvényt a legnehezebb elcsipni (felfogni))...A minden jelenség valosàgos entitàsa nem érthetô meg csak a buddhàk àltal.> Késöbb: <Egy csodàlatos Törvény, mint ez, nincs tanitva csak bizonyos korokban....Shariputra, a buddhàk aszerint tanitanak, ami megfelelô, de a jelentést nehéz felfogni. Miért? Azért mert mindig a megfelelô modszereket hasznàljuk, melyeknek szàma jelentôs, megvitatvàn az okokat és a helyzeteket, parabolàkat és analogiàkat alkalmazunk a tanitàs bemutatàsàra...>>>
A versbeli elôadàsban példànak hozza föl, hogy a gyenge képességû embereknek elegendô egy minimàlis Tan tanitàsa arra, hogy boldogok legyenek, mivel « bele vannak akadva » az élet és halàl ciklusaiba, nem képesek a mély és csodàlatos utat gyakorolni, zavartak és tétovàzok, ezért nekik a nirvànàt prédikàlja. <Ez a Törvény nem érthetô meg elmélkedés vagy elemzés àltal. Csak akik buddhàk, azok foghatjàk föl...Soha nem mondtam még neked Shariputra idàig, hogy kétségtelenül el fogsz jutni a Buddha utjàra. Ha soha nem tanitottam idàig ily modon, annak az volt az oka, hogy nem jött el ennek az ideje...Most azonban eljött az idô szàmomra, hogy hatàrozottan tanitsam a Nagy Jàrmüvet... Vannak tiszta elméjü buddha-gyermekek, szeretetreméltoak és élénk képességüek, akik szàmtalan buddha irànyitàsa alatt gyakoroltàk a mély és csodàlatos ösvényt, ezek szàmàra tanitom a Nagy Jàrmû szutràjàt és elôrejelzem, hogy mindnyàjan elérik majd jövôbeli létezésükben a Buddha utjàt.. Amikor a hallgatok és a bodhiszattvàk hallgatjàk ezt a Törvényt, melyet tanitok, mindjàrt az elsô vers hallatàra biztositva vannak arrol, hogy elérik a buddhasàgot... A 10 irànyban levô buddha-földeken nincs csak egy Törvény, az Egyetlen Jàrmûé. Nincs sem kettô, sem hàrom, kivéve, amikor a Buddha alkalomszerû modszerként alkalmazza ezeket és mint idôszakos kifejezéseket és neveket hasznàlja ôket arra, hogy az élôlényeket vezesse..Arra hasznàltam ezeket a modszereket, hogy fölfedjem és élôadjam a 3 Jàrmû tantételét, de mégis, a « Vilàg-àltal-tisztelt »-ek kivétel nélkül mindegyik, a Nagy Jàrmû utjàt tanitjàk. Ezért most, itt a nagy gyülekezet elôtt, « fölemelem a kétségek fàtylàt » , hogy eloszlassak minden zavartsàgot, nincs csak 1 jàrmû...>
Tehàt a Lotusz szutra elméleti tanitàsainak egyik alap fontossàgu elve a 3 jàrmûnek helyettesitése az Egyetlen jàrmüvel.. (làssad Az égô hàz parabolàjàt, 39.hsz- és 158.hsz.)
Astus, ez mind angolul van! S ha valaki érdeklôdne a Lotusz szutra irànt, de nem ért angolul, azzal mi lesz? En ôrà is gondolok, s ezért forditgatok, még ha néha ügyetlenül is.
S itt meg kell jegyezzem, hogy nem értek egyet az olyan tanitàsi modszerrel, amely csak egy kivàltsàgos elitnek szol. Az én buddhizmusom az egész emberiségnek szol, attol függetlenül, hogy mennyire müvelt az illetô, milyen nemzetiségû, fajtàju, nemü, vagy szociàlis helyzetû.
Egyébként folytatom a forditàst azért is, mert ez hasznosabb, mint ha csak olvasnàm a szövegeket, melyeket màsok irtak. Miért? Elôször azért, mert ezzel a francia nyelvben fejlesztem magam, a magyart pedig ujra elevenitem a feledés homàlyàbol; màsodszor pedig azért, mert a mindennapi életemet tàmogatom az ilyen akcioval (vagyis jòhatàsokat kapok cserébe). A részletek pedig azért fontosak, hogy az illetô, aki olvassa, buzditva legyen a keresésre, a megértésre, nem akarom a "megràgott ételt" a szàjàba adni. (de majd megprobàlom vastag betûvel szedni a fontosabb részeket, hogy ne kelljen végigolvasnod az egészet)
Vissza térve az ürességre. Amit lentebb mondtam, hogy akik az ürességről beszéltek azok mögött kőkemény tapasztalat van. Magukban valósították meg azért tudnak beszélni róla. Ma már azt tanítják az embernek ő nem létezik és csak pakolódik össze az üres semmiben lógva a karmának nincs hordozója és egyszerűen semmi nincs csak az üresség és a függő keletkezés sincs mert csak össze pakolódó részek vannak amik az ürességben lógnak és pakolódnak itt össze értelem nélkül. És erre annyira vágyik az ember mert teljesen félre érti a Tant, hogy már el sem tudja engedni ezt az üres semmit.
De a régi mesterek megvalósították azért tudtak róla beszélni. magukban. Meghaladták a formát, hogy előtudjon lépni valami más amit ők ürességnek neveztek. És ha az egyik oldalról nézem akkor tényleg üresség de ha a másikról akkor bizony nem. És ha a kettőt egyesítem akkor lesz teljes.
Ez
"Az ürességnek nincs szüksége támaszra, a mahámudrá a semmin nyugszik. Habár a mahámudrá lényegét tekintve üresség, az mégis minden dolgot magában foglal és tartalmaz. " :) De ez nem az ember elpusztítása hanem a forma nélküli felemelkedés. ami magában foglalja a világot. Múltat jelent jövőt.
Én szivesen csinálom, hogy hasonlítsuk össze a Lótusz szútra tanításait más tanításokkal. Csak az úgy nagyon sokáig tartana, ha ezt bekezdésenként vennénk. Nincs véletlenül valami vázlatod, hogy mik a Lótusz szútra főbb tanításai, lényegi pontjai? Aztán ha akad olyan pont, amibe jobban bele kéne menni, akkor elővehetjük magát a szöveget.
Te igencsak több vagy minden szutrànàl, testvérem. Az Igazsàg te vagy magad és nem egy olvasmàny. Esetleg elöfordulhat, hogy annyiszor kell valamit elolvasnod és abban az igazsàgot keresned, mig ràébredsz erre.
Rendes Tôled Astus, majd belenézek ezekbe, s én nem is akarom az idôdet rabolni olyan szövegek olvasatàval, amiket esetleg màr olvastàl. (habàr, ki tudja hànyszor kell elolvasni valamit, hogy az igazsàgot meglàssuk benne?) Emlékeztetlek, hogy azért kezdtem el ezt az egészet, hogy közösen megvàlaszoljuk azt a kérdést, hogy vajon különbözik-e a Lotusz a többi szutràtol, vagy az is csak egy a sok közül? S ezt szàndékoztam neked bemutatni, de az elejérôl kellett kezdenem (ami Neked unalmasnak tünhetett), s majd csak utàna érek a lényegre és a konkluziora. De màr ebben az elsô fejezetben is fölfedeztem (én) valamit, azt, hogy a Lotusz szutra tanitàsai eredetileg a bodhiszattvàk oktatàsàra voltak hivatva. Este, vagy holnap jön a folytatàs, persze semmiképpen ne vedd kötelezônek az elolvasàsàt.
Rendben, itt a folytatása. De azt nem látom, hogy mit is kezdjek vele. Én örülök, hogy ilyeneket lefordítasz. Megjegyzem, van magyarul is egy kivonatos, vagyis versek nélküli fordítása a Lótusz szútrának, viszonylag kis számú elírással. Továbbá, bár ezt kevesen tudják, van magyarul egy rövidebb kifejtése is a Lótusz szútrának egy japán tendai papnőtől (Komacu Csikó: A békéhez vezető út, II. kötet, Szenzár Kiadó, Budapest, 2000.).
Ezeken kívül angolul fenn van legalább 4 fordítása is a Lótusz szútrának, illetve kapcsolódó anyagok.
Zhiyi (Chigi) kommentárja (Hokke mongu) pár fejezethez: http://www.tientai.net/lit/hkmg/hkmg-intro.htm
Xuanhua kommentárja egyes fejezetekhez: http://online.sfsu.edu/~rone/Buddhism/BTTStexts/Lotus.htm
S ínyencségnek Hakuin levele egy Nicsirenes papnőnek: http://www.terebess.hu/zen/hakuin1.html#8
Végül pedig Nicsiren írásai itt találhatóak meg angolul: http://www.sgilibrary.org/writings.php
Ezeket csak azért teszem ide, hátha valaki munkásságod hatására kedvet kapott a Lótusz szútrához. Illetve akinek kéne, annak oda tudom adni Daosheng kommentárját a szútrához, illetve egy tanulmányt Dan Leighton-től Dógen és a Lótusz szútra kapcsolatáról (ízelítő: http://www.mtsource.org/articles/dogen_lotsutra.html)
Személy szerint olvastam a Lótusz szútrát, többször is, s természetesen remek tanítások vannak benne. Próbálkoztam Nicsiren tanításaival is, azonban nem igazán nyerte meg a tetszésemet abban az értelemben, hogy a tanítási stílusa tőlem idegen. Ez feltehetőleg annak is köszönhető, hogy a Tendai iskola szövegeit nem ismerem, vagyis Szaicsó és követőinek írásait. Így aztán nehezemre esik a Nicsiren iskola jellegzetes gyakorlatait összekapcsolni a mahájána egészével.
De egyszer volt szerencsém megtudni egy Nicsiren követőtől, hogy miként is épül fel bővebben a gyakorlat, így nem kételkedem abban, hogy Nicsiren tanításai hűen követik a Buddhadharmát. A kandzsin (szemlélni a tudatot) gyakorlata számomra megmutatta, hogyan lehetséges a megvilágosodás Nicsiren magyarázatában. Erről bővebben is ír "Az odaadás tárgya a tudat megfigyeléséhez" (http://www.sgilibrary.org/pdf/039_0354.pdf) művében, ha valaki esetleg utána szeretne olvasni.
Mindezt azért mondtam el, hogy világosabb legyen az, miként viszonyulok a Lótusz szútrához és a Hokkesú tanokhoz.
Bocsàss meg az ügyetlen fogalmazàsért: nem elméletet akartam irni, hanem elvet.
Nem örülök neki én sem, ha egymàst piszkàlgatjàk az olvtàrsak, azt hittem, ha àthivlak ide, majd nyugtod lesz, de tévedtem.:-(
Bon, sebaj! Végül is semmi sem történik véletlenül. Annak is megvan a magyaràzata, hogy egyesek miért viselkednek igy (valami belsô gyengeségbôl vagy szenvedés àltal), meg annak is, hogy miért Te (vagy én, vagy màs) ennek a célpontja. Legelöször mindig magunkban kell keresnünk az okot, s ha semmit nem talàlunk, akkor lehet karmikus is. A màsik ember felé igyekezzünk megértéssel fordulni, mert nem ismerjük életét, lelkivilàgàt, tehàt nem tudhatjuk mibôl ered a helytelen viselkedése.S amig ezt nem tudjuk, segiteni sem tudunk rajta. Engem igy tanitottak.:-) Ha velem igazsàgtalansàg történik (legalàbbis én azt hiszem, hogy az), akkor mindig Fukyô bodhiszattvàra gondolok. (lejjebb megtalàlhato, hogy ki volt ez)
A Lotusz Szutra elsô fejezetében még folytatodik ez, amikor Shakyamuni elmeséli Maitreya bodiszattvànak vàlaszolva, hogy: <<Egy nagyon régi multban, megszàmlàlhatatlan kalpàkkal ezelôtt, élt egy buddha, neve: Nap-Hold-Szilànk volt. Hibàtlan és vilàgmeretû tudàssal, tökéletes tisztànlàtàssal rendelkezett, mestere volt égi és emberi lényeknek. Egy buddha, aki a Hibàtlan Törvényt tanitotta. Azok javàra, akik Tanulokkà òhajtottak vàlni a Négy Nemes igazsàg alapelvét mutatta be, hogy lehetôvé tegye szàmukra a Négy szenvedés àtlépését és a Nirvànàba juthatàst. Azok javàra akik pratyekabuddhàkkà ohajtottak vàlni, a Tizenkét-làncszembôlàllo-oksàgi alapelvet. A bodiszattvàknak pedig a Hat Paramitàt, miàltal lehetôvé tette nekik mindenben a bölcsességet és az « annuttara-samyak-sambodhi » -ba valo jutàst.>>
Utàna azzal folytatja Shakyamuni, hogy ezutàn a buddha utàn volt még 20ezer ugyanilyen nevû buddha. Ezek közül az utolsò « Nam-Hold-Szilànk buddha a Végtelen-értelmû szutràt tanitotta abban az idôben (amikor az eset történik), amely a bodiszattvàknak szolt. Amikor befejezte a tanitàst, elmélyült a « samadhi »-ba (=végtelen-értelem-eredete, amikor test és elme tökéletesen mozdulatlan). S ekkor az égbôl négyféle viràg-esô (mandarava, manjushaka..stb) hullt, s ràtelepedett a gyülekezetre (itt is hasonlo, irdatlan tömeg-rôl van szo)és a Buddha vilàga hatféleképpen megremegett. A következô pillanatban pedig a szerzetesek, apàcàk, laikus hivôk, égi lények, sàrkànyok, yaksha, gadharra...stb., emberi és nem emberi lények a hallgatoközönségben, minden résztvevô <<..elérték azt, amit egyikük sem azelôtt – tele lettek örömmel, összetett kezekkel, tökéletes lelki egyensulyban szemlélték a Buddhàt. Ö pedig szemöldökébôl kihuzott egy fénysugarat, amely bevilàgitott 18ezer vilàgot. A legkisebb zug sem maradt àrnyékben, Avichi-poklàtol kezdve Akanishtha egéig. Innen làthatovà vàltak a létezés 6 utjàn jàròk mindenfelé. Làthattuk a jelenbeli buddhàkat is ugyanabban a pillanatban màs földken, s hallhattuk a szutràkat, melyeket tanitottak. Egyidôben làthattuk a szerzeteseket, apàcàkat, vilàgi hivôket, akiknek a rendszeres gyakorlàs lehetôvé tette elérni az utat. A bodhiszattvàkat a mahaszattvàkat is, akik hàla a különbözô okoknak és helyzetekenek, valamint annak, hogy különbözô féle hit és megértés àltal, különbözô formàban és kinézetben gyakoroltàk a bodhiszattvàk utjàt. - Meg kell értened Maitreya, hogy ebben a gyülekezetben 2 millio bodhiszattva volt, boldogan és türelmetlenül vàrva a Törvény hallàsàt. Amikor ezek meglàttàk a Buddha földjeit megvilàgito fényes sugarat, megszerezték azt, amit soha azelôtt. S tudni akartàk, hogy mi okozta ezt a fényt. Abban az idôben élt egy bodiszattva, Csodàlatos-Szilànk névvel (és 800 tanitvànnyal). A Nam-Hold-szilànk Buddha kijövén a « samadhi »-bol, Csodàlatos-Szilànk figyelmébe ajànlva, tanitani kezdte a Csodàlatos Törvény Lotusz nevû Nagy Jàrmüvet, amely a bodhiszattvàk oktatàsàra hivatott.>> Amikor a Nap-Hold-Szilànk Buddha befejezte ennek a szutrànak a tanitàsàt (60 kiskalpa folyamàn), eltàvozott a « kialvàsba ». Ettôl fogva Csodàlatos-szilànk bodhiszattva a Csodàlatos Törvénynek a Lotusz szutràjàt gyakorolta és prédikàlta, 80 kicsi kalpa folyamàn.A 800 tanitvànya között volt egy Dicsôségre-vàgyo nevû, aki csak a gazdagsàgot és hirnevet kereste. Nagy mennyiségû szutràt elolvasott és recitàlt, de nem tudta megérteni és nagyrészt el is felejtette ôket. De miutàn màr « elültetett néhàny jo gyökeret », talàlkozhatott megszàmlàlhatatlan buddhàval, akiket megadomànyozhatott és dicsérhetett. -Meg kell értened Maitreya, hogy a Csodàlatos-szilànk bodiszattva én voltam, a Diocsôségre-vàgyò tanitvàny pedig te. A jelenben semmi sem különbözik attol amit a multban làttam. Ezért ugy vélem, hogy az « Illy-modon-jött » [a Buddha jelenlegi egyik neve, vagyis Shakyamunié] kész azon Nagy Jàrmû tanitàsàra, melyet ugy hivnak: Csodàlatos Törvény Lotusz Szutràja; egy Törvény a budhiszattvàk oktatàsàra, akiket a buddhàk örökre a szivükbe zàrtak és öriznek.>>
Nagyon jo az összefoglalo. Elsô olvasàsra is van sok dolog, ami megragadott benne (Nicsiren tanitàsai alapjàn), meg olyan is, ami kevésbé. Majd részletesebben tanulmànyozom, de most benne vagyok egy nagy munkàban, melyet Astus "adott", szeretném ezt befejezni elôször. Remélem megérted.:-)
A GYAKORLÁS KÖRVONALAI BODHIDHARMÁNAK TULAJDONÍTOTT GONDOLATOK
Az alábbi szöveget a Bodhidharmának tulajdonított gondolatokat Vörös Fenyő fordította. Az ő önzetlen és szolgálatkész munkájának köszönhető, hogy e könyv napvilágot láthatott.
Számos módon lehet az Ösvényre [1] lépni, de a belépésnek valójában két módja létezik: belépés az Alapelv és belépés a Gyakorlat által. A "Belépés az Alapelv által" nem más, mint ráébredés a lényegre a Tanítások által. Ez feltételezi azt a legalapvetőbb meggyőződést, hogy minden élőlény, legyen az megvilágosodott, avagy közönséges, ugyanazt az igaz természetet birtokolja, melyet csak téves érzékelésünk tesz homályossá, vagy láthatatlanná. Ha a hamistól az igaz felé fordulsz, és a fal [2] felé fordulva szilárdan összpontosítasz, akkor megszűnik az én s a más, és a közönséges s a bölcs egy és ugyanazzá válik. Mozdulatlanná és eltéríthetetlenné válsz, és soha többé nem zavarnak meg az írott tanítások. És a legkisebb erőfeszítés nélkül létrejön a teljes és megrendíthetetlen összhang az Alapelvvel. Ez az, amit "Alapelv általi belépés"-nek hívunk.
"A Gyakorlat általi belépés" négy mindent-magába foglaló gyakorlatot [3] jelent:
(1) az igazságtalanság elviselésének gyakorlatát,
(2) a feltételek elfogadásának gyakorlatát,
(3) a semmi után sem vágyakozás gyakorlatát, és
(4) a Dharma-val való összhang gyakorlatát.
Mit jelent az igazságtalanság elviselésének gyakorlata? Amikor az Út gyakorlója szenvedést tapasztal, így kell, hogy szóljon: Megszámlálhatatlan korszakon keresztül előnyben részesítettem a felszínest az alapvetővel szemben, hányódtam a lét különböző állapotain keresztül, számos ellenségeskedést és gyűlöletet szítottam, határtalan kárt és boldogtalanságot okoztam. Bár mostani életemben semmi rosszat nem tettem, a múlt sérelmeinek, pokoli karmámnak magától értetődő termését aratom. Mindez nem egy égi hatalom rám szabott büntetése, elfogadom tehát türelemmel, és megelégedéssel minden ellenállás és panasz nélkül. Ne keserítsen el, mikor szenvedéssel találkozol! Miért? Mert tudatod megnyílik az alapvető irányába. Mindezt elfogadva összhangba kerülsz az Alapelvvel, s az ellenségeskedés elszenvedése által előrébb jutsz az Úton . Ezt a gyakorlatot hívjuk az igazságtalanság elviselése gyakorlatának.
A második, a feltételek elfogadásának gyakorlata. Az élőlények, mivel nincs állandó énjük, teljes mértékig a feltételek által meghatározottak. A szenvedést és a boldogságot is a feltételeink határozzák meg. Ha még olyan adományokat is kapunk, mint gazdagság vagy hírnév, ezeknek gyökere egyaránt a múltban van. Mikor pedig a körülmények megváltoznak szerencsénk egy csapásra megszűnhet. Miért hát, hogy mégis benne keresünk örömet? Siker és bukás egyaránt a körülmények függvénye, míg a Tudat semmit nem nyer, vagy veszít a feltételek által. Ha az Úton jársz, elkerülhetetlen, hogy rendíthetetlen maradj, akár szerencsésre fordult sorsod hatásai ellenére is. Ezt a gyakorlatot hívjuk a feltételek elfogadásának.
A harmadik, a semmi után sem vágyakozás gyakorlata. Az ember - végtelen tudatlansága révén - kialakított sóvárgásait és kötöttségeit nevezzük együttesen vágyakozásnak. A bölcs ráébred az igazságra. A közönségesen elfogadott elképzelésekkel szemben őt az Alapelv elfogadása ébreszti rá az igazságra. Szívében nyugalommal, vágyak nélkül, együtt változik az évszakokkal. Minden jelenség üres. Valójában semmit nem tartalmaznak, ami kiérdemelné vágyakozásunkat. Tudvalevő, hogy jó és rossz sorsunk [4] istennői együtt utaznak, s az is hogy a Három Világ, [5] melyben eddig éltél, olyan, mint egy égő ház. Testben létezve sorsunk óhatatlanul szenvedéssel teli. Hol találhat az ember így megnyugvást? E gondolat tökéletes elfogadásával a létezés minden egyéb formájával kapcsolatos gondolataidat elhagyod, azok iránti vágyaid megszűnnek. Az egyik szutra azt mondja: "Vágyakozni annyi, mint szenvedni."
Az egyetlen áldás "semminek sem az akarása".
S így értjük meg tisztán, hogy a semmi után sem vágyakozás gyakorlása az Igazi Út gyakorlata.
A negyedik, a Dharmaval [6] való összhang gyakorlata. A Dharma a lényegi tisztaság alapelve. Összhangban ezzel az alapelvvel, minden forma lényeg nélkül való, meghatározhatatlan, kötöttségek nélküli, sem "ilyen", sem "olyan".
A Vimalakirti szutra azt mondja: A Dharmában nincsenek élőlények, mert az az élőlények tagadásának eszméjéből való, mert az tagadja az élőlények létezését. A Dharmabán nincs én, mert az tagadja az én létezését. Amikor a bölcs megérti, és magáévá teszi ezt a gondolatot, akkor a Dharmát gyakorolja. Miután a Dharmában semmi nincs, amit visszatarthatna, a bölcs bőkezűen gyakorol, átadva testét, életét, minden birtokát anélkül, hogy tudatában a legkisebb megbánás lenne. Mivel a Dharmában semmi nincs, amihez ragaszkodhatna, a bölcs tökéletesen megérti az ajándékot adó, az ajándék és az ajándékot elfogadó ürességét, és nem esik a vágyakozás, vagy kötöttség hibájába.
Minden ürességét vallva, káprázatok, vonzalmak és elutasítások érintése nélkül segédkezik az élőlények felszabadításában. Így, a Megvilágosodás Útjának dicsőítésével önmagára s másokra egyaránt jótékony hatással van. Ugyanakkor gyakorolja a másik öt tökéletességet is. A hat tökéletesség [7] gyakorlatában megnyilatkozható hamis gondolkodás elkerülése nem más, mint a gyakorlásukrara való nem gondolás. Ezt hívjuk a Dharma-val való összhang gyakorlatának.
[1] Ösvény, Út: a buddhizmus Kínába érkezését követő kezdeti időkben a Dharma illetve a Bodhi fogalmak fordítására a Tao-t használták. Ennek részben az volt az oka, hogy a buddhizmust a Taoizmus idegen eredetű változatának tartották. "Véráram" beszédében Bodhidharma azt mondja: "Az ösvény a zen." [2] Fal: Kínába való érkezését követően Bodhidharma kilenc évig meditált a Shaolin Templom közelében arccal egy kőfal felé fordulva. Az üresség Bodhidharma féle falai kapcsolatot jelentenek az ellentétek között, beleértve az ént és a mást, valamint a halandót és a bölcset. [3] A négy, mindent-magába-foglaló tapasztalás: a Négy Nemes Igazság változatai, miszerint minden létezés szenvedés, a szenvedésnek oka van, az ok felszámolható s a felszámolás módja a Nyolcrétű Nemes Ösvény. A Nyolcrétű Nemes Ösvény: a helyes nézet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes tett, a helyes létfenntartás, a helyes odaadás, a helyes gondoskodás és a helyes zen. [4) Balszerencse és Jósors: a két istenasszony, aki felelős rossz és jó sorsunkért. [5] A Hármas Világ, a Három Világ: a brahmanikus kozmológia hármas világának - a bhur, bhuvah és a svar, vagyis a föld, a légtér és a mennyország világának - buddhista megfelelője. A buddhista hármas világ tartalmazza egyrészt a kamadhatut, vagyis a vágyak birodalmát - a poklokat, az emberek és állatok világának négy kontinensét és az örömök hat mennyországát, másrészt a rupadhatu-t, vagyis a formák birodalmát, a meditáció négy mennyországát, s végül az arupadhatu-t, vagyis a tiszta szellem forma nélküli birodalmát, a négy üres, anyag nélküli állapotot. Összességében e három sík határolja be a létezést. A Lótusz Szutra harmadik fejezete e három létsíkot égő házhoz hasonlítja.
[6] A szanszkrit dharma szó a dhri-bol származik, melynek jelentése tartani, s vonatkozik minden átmeneti vagy végleges, igaznak tartott dologra. Így válik érthetové, hogy a szó jelenthet dolgot, tanítást és valóságot egyaránt. [7] A hat erény: a paramitas, vagyis a túlpartra jutás módjai: jótékonyság, erkölcsösség, türelem, odaadás, meditáció és bölcsesség. Mind a hat a cselekvore, a cselekvésre és a cselekvés kedvezményezettjére való tekintet nélkül gyakorolandó.
Azért tettem be ezt a szöveget mert ez a tanítás nagy hatással érvényesült japánban is. Ez még fokozottabban vonatkozik a Véráram c. beszédére, ahol kijelenti, hogy "az ösvény a zen"
Japánban Daruma Daishi, Kínában Da mo; Bodhidharma neve!
Szerinted a fentiekkel kapcsolatban mi Nicsiren tanítása?
Na ezért nem is vitázom többet. Maguk csak ne létezzenek. Én attól létezhetek és létezni is fogok. Most, hogy ezt megtárgyaltuk békén is hagyhatjuk egymást.
Igen de már kilométereket összeírtunk hogy csak bizonyos értelemben nem létezik, de az is épp arra jó hogy ha abban a bizonyos értelemben létezőnek van szokásosan tekintve akkor nem együttérző stb. hanem önző szenvedő, ha pedig nem tekintjük olyan bebetonozott léetző nagy fsz valakinek akkor van lehetőség az önzetlenségre ami = éntelenség.
és mivel ezt már annyiszor megbeszéltük mint égen a csillag egy élmény volt
