Megdögleni talán még nem. Az álláspontok nem közeledtek, ez tipikusan olyan téma, olyan részvevőkkel, hogy ha nem unjuk meg, az ezret is elérjük simán.
"miért van az, hogy a sikeres emberek arrafelé a mégtöbbpénzt hajtják, a mégjobbéletet, a mégdrágábbnőt, a mégluxusabbkocsit-lakást ahelyett, hogy azt mondanák"
Vicces vagy :-)
A nyugati kultúrákban mindenki ezt csinálja. Ha neked nem tűnt fel, akkor elmondom, hogy a magyarok is.
"Ehelyett (a filmeken) olyasmit mondanak, hogy"
Na, ez meg a másik. Hogy megnézel pár filmet, aztán azt gondolod, hogy pont olyan is az ország.
Én nem is azt mondtam, hogy garantálom. Szerintem a gazdaságban nagyrészt fogolydilemma és gyáva nyúl típusú játékok vannak. Ezekre pedig igaz lehet amit írtam.
Ugy erzem vegre kezd megdogleni a tema.
Mindenesetre ezt sugja az IQ-m. Ha bar ha holnap
bealit a nagy ho vihar es itthon kell maradnom akor lehet hogy a kinomban kentelen leszek a marha
sagokba ujjra bele kapcsolodni.
.
Itthon titokban gyakorlom a szonyegrangatast! :-)))) Ugy erzem hogy ha elolvasod amit irtal magad is latod, hogy azokat amiket tipikusan amerikainak velsz, ugyanugy elofordulnak otthon is. Meg a vilagon mindenhol. Elgondolkoztam hogy miert tartjak ezt megis tipikusan amerikainak mindenhol... Talan azert, mert ahogy ezt mar leirtak masok is, a tortenelmi, foldrajzi, es gazdasagi tenyezok miatt itt tudott ez a fajta eletstilus eloszor megteremtodni.
Nem tudom, hogy ha egy amcsival kezdenel el beszelgetni az intelligenciajukrol milyen valaszt kapnal. Valoszinuleg eloszor jol meglepodnenek, hogy milyen alapon tamadod oket, de aztan elgondolkoznanak rajta. Nekem a legtobb tapasztalatom az "atlag" amerikaival (erts: nem az en barati korom, hanem az utca nepe) az volt hogy nagyon alazatos a megkozelitesuk, es ok az elsok akik beismerik, hogy mennyi mindent nem tudnak, viszont nagyon nyitottak az uj informaciora.
Nem tudom hogy mennyi a gog abban hogy kiallok valami mellett amiben hiszek. ez talan kicsit olyan Cyrano-s: magamat kigunyolom, de masnak nem nezem el... Szoval ha pl. valaki elkezdene szidni a magyarokat, biztos hogy ugyanigy elkezdenek neki ervelni mindenfele tortenelmi, politikai, gazdasagi hatterrel, es ramutatni a szamos ertekes magyar baratomra, akik nem felelnek meg semmilyen sablonnak. es az USA-val is igy vagyok. Persze hogy latom en is a visszasagokat, de azt elutasitom ha csak ugy ropteben, a hatter ismerete nelkul kopkodi valaki. Es az hogy a Cyrano is ilyen volt, azt mutatja hogy ez NEM CSAK magyar gog... :-))))
Istvan, persze hogy apolni kell. De ennek megvannak a hatarai, es nemcsak atvitt ertelemben is, hanem tenyleges hatarokrol beszelek. Mert asszem ez az egesz most abbol indult ki hogy milyen kulturat nyomatnak az amcsik a vilagnak. Szoval az egy dolog, hogy itt megprobaljak felkarolni, tamogatni, de hogy ugyanezt meg exportaljak is szerintem egy fogasabb kerdes, foleg mint mar elobb is irtam, arra sokkal kevesebb a kereslet.
Egyebkent sajnos beletalaltal - ugyanaz a parszaz ember jar ezekre az esemenyekre. Vajon ez mashol maskent van? Vedelmezem az amerikai kulturat es intelligenciat, mert en ilyen emberekkel vagyok korulveve, es a tobbiekkel szinte soha nem talalkozom, tehat ami hozzam itt elve eljut az nagyon pozitiv. De Ti nem ugyanigy vagytok vele? Feltetelezem hogy a barati korotok, melohelyetek hozzatok hasonlo emberekbol all.... Mikor vegyultok a Jozsefvaros surujebe, mikor beszelgettetek el utoljara pl. konzervgyari segedmunkasokkal? Hogy a plazacicakrol, macso izompolos ujgazdagokrol ne is beszeljek? Nekem volt mindkettoben reszem, mert hadd aruljam el szegyenkezve, hogy a magyar palyafutasom elejen ropke hat honapig biztositasi uzletkotokent dolgoztam anno 80-as evek kozepe, es a kobanyai gyarakban probaltam szegeny melosokat a CSEB oromeire rabeszelni. Azt a fajta eletet amit azok az emberek eltek senkinek nem kivanom, mert magamnak sem tudnam elkepzelni. De megis, a zome teljesen elegedett volt, csak hat penz lenne tobb, de felkeltek reggel 4-kor, ellattak a haztajit (mert a legtobb ingazott), bejottek hatra melozni, aztan miutan egesz nap az iszonyu buzben, szennyben robotoltak, haromkor hazamentek, megint a haztaji, es utana szepen leittak magukat a tv elott. Hol fert ebbe bele a kultura?
Bocs egy kicsit off lett ez is... Hozzatok hat a politikat! :-)))))
Azt hiszem bizonyítékot fogok szolgáltatni pre részére a jenkik kapzsiságáról és pénzt kérek az online közgazdászképzésért. :-) MrPete, felezünk? :-)
Addig is elteszem magam mára, mert ebben az elidegenedett társadalomban ilyenkor szoktuk a gyerekeket fürdetni, utána pedig Zelk Zoltánt és Benedek Eleket fogok nekik olvasni.
Hova jut a világ, ha már Boróval sem tudok vitatkozni... :)))
A magyar közgazdászokkal kapcsolatban annyira szűkíteném a sommás kijelentésedet, hogy kapitalista értelembe vett közgazdászképzés (manager képzés) össze-vissza 10 éve folyik Mo-on, ezért ha egy 20 éves diplomával rendelkező közgazdásszal beszélgetsz, akkor igen könnyen rájössz, hogy igaziból a tervhivatalban való ügyködésre, tervlebontásra és mutató teljesítésekre vannak kiképezve.
További pontosítások: a kommunizmus még elméletben sem áll meg saját magában sem. Több szempontból sem. Íme egy: marxi alaptétel, hogy minden érték végső forrása a munka. Ebből vezetik le a kiszákmányolást, az osztályharcot, és egyébként is a dogma egyik sarokköve. Csakhogy: az értéktermelés során több tényezőnek kell járadékot fizetni, és ezek közül csak egyetlen egy tényező a munkabér. Mert ott van még a tőkejáradék, ami azért kell, hogy a munkás kezébe új kalapácsot lehessen adni, ha a régi már használhatatlanná vált, ott van az technológiai járadék ( innováció, K+F, royalty ), információ járadéka ( piacismeret, stb), és bizonyos szemlélet szerint a társ-i/gazd.-i keretnek is járadéka van, amit az állam szed be adó formájában, cserében pedig biztosítja a jog és létbiztonságot, többek között.
És tényleg, a szocialista rendszerekben leszarják a tőkeutánpótlást, magyarul szétmállik a gyár, és a garázsban rohad el a traktor, leszarják a technológiót, 20 évente megvesznek egy autólicencet, és azt gyártják a következő 20 évben, leszarják az információ szerepét, lásd a rengeteg eladhatatlan elfekvő készlet, ugyanakkor az egész országban nem lehet mondjuk borotvapengét kapni. Szóval elméletileg is egy kalap szar az egész.
Amit leírtál a tőzsdéről az tényleg úgy igaz, ahogy leírtad, de csak mikro szinten. Nem veszed figyelembe azt, hogy mi van akkor, ha a gazdaság egésze akar nettó pénzkivonást eszközölni. Nem Józsika, meg Pistike akar kiszállni, aki helyett majd jön Ubulka és Klotildka, hanem a nyugdíjas réteg hirtelen megnövekedése miatt a különböző alapok kénytelenek pénzt kivonni a tőzsdéről? Vagy mi van, ha bármilyen okból bizalmi válság alakul ki? Ha több ember gondolja úgy, hogy zuhanni fog a tőzsde, mint amennyi azt gondolja, hogy emelkedni fog, akkor ugye zuhanni fog a tőzsde. És mint te is már írtad, a kisbefektetők nagyon is rájátszhatnak a nagy alapok által alakítgatott trendekre, és simán kialakulhat olyan hisztéria, hogy a tőzsde szakadásának nincs alja, mert hiába alulértékelt fundamentálisan a részvény, ha a szegény szakértőkkel felvértezett alapoknak nincs elég szabad pénzük bevásárolni.
Az angolszász rendszerben a vállalatok fő forrásgyűjtési módja a tőzsdei részvénykibocsájtás, míg Japánban, és a kontinentális Európában a bankközpontú forrásgyűjtés jellemző. Az előbbi előnye/hátránya a flexibilitás/relatív befektetői alulinformáltság, az utóbbié pedig a szakértő, elemző háttérgárda/relatív rugalmatlanság ( A teljesség igénye nélkül). mindkettőnek megvan a létjogosultsága, meg amúgy is egymás felé tartanak, a dotcom-os alacsony tőkeigényű garázscégeknek alapvetően fontos a flexibilitás, ez speciel jó, de mondjuk ha egy acélműhöz akarok befektetőt keresni, akkor könnyebb 2-3 bankhoz elmenni és összeszedni a pénzt, mint országos marketinghadjáratot indítani, és TV reklámokkal kisbefektetőket toborozni. Csak azt akarom mondani, hogy egyik modell sem egyértelműen jobb a másiknál.
CsilladaKilla:
Ja, ez így van. Ami engem zavar, az az, hogy a kormányzati érdekeket nem a maguk eccerű valóságában mutatják, hanem mindig ráhúznak valamilyen populáris, jól eladható elvet, mint mondjuk a kuvaiti árvák védelme, vagy a vietnami demokrácia oltalma.
Csak ha már annyit törődnek a kuvaiti árvákkal, akkor ugyanekkora vehemenciával kellene törődni a csecsen árvákkal, meg azz etióp árvákkal is.
Sokkal jobb lenne, ha azt mondanák, hogy
Amerika érdeke az olcsó olaj, ezt pedig zavarja Irak, ezért jól lebombázzuk.
Amerika érdeke, hogy pilótáink elegendő harci tapasztalatot szerezzenek, Szerbia jó hely, jól lebombázzuk...
Jó, akkor beszéljünk a politikáról is. Csak nem akartam Csillát elriasztani. :-)
Kedves pre!
Mivel a Csillának címzett írásod jelentős része rólam is szól, ezért remélem, nem veszed zokon a választ.
"Ugyanis a következő kérdésem az lett volna, hogy miért van az, hogy a sikeres emberek arrafelé a mégtöbbpénzt hajtják, a mégjobbéletet, a mégdrágábbnőt, a mégluxusabbkocsit-lakást..."
Már megint belefűzöd, hogy ARRAFELÉ. Ez nem amerikai sajátosság, Te mégis úgy állítod be. Miért? Nézz körbe egy kicsit Magyarországon. Vagy úgy már nem annyira érdekes?
Én azért dolgozom, mert ÉLVEZEM A MUNKÁMAT. Nagyon sokat gazdagodtam ennek révén, rengeteg sikerélményben volt/van részem. És nem dolgozom többet, mint egy hivatalnok. A gyerekeimmel pedig kb. négyszer annyit foglalkozom, mint egy átlagmagyar családban szokás. A Feleségem besegít a családi vállalkozás dolgaiba, egyébként otthon van és nem kell dolgoznia (többek között az én munkám miatt), így a gyerekekre igen sok figyelmet tud fordítani. Emellett nem szenvedünk hiányt semmiben és nem kell aggódnunk a jövőnk miatt. Szerinted mi olyan borzalmas ebben?
Vagy azt hiszed, csak úgy lehet tisztes megélhetést biztosító jövedelemre szert tenni, hogy valaki feláldozza érte a családját? Esetleg úgy gondolod, hogy az amerikaiak ilyenek? Mert akkor szeretném, ha megmagyaráznád: miért áll olyan előkelő helyen Magyarország a válások számában? Lehet, hogy azért, mert éppen MAGYARORSZÁGON jellemző az az életforma, amelyet Te nekünk tulajdonítasz?
Úgy kihúztad alólam a szőnyeget, hogy csak úgy koppant a fejem! Ugyanis a következő kérdésem az lett volna, hogy miért van az, hogy a sikeres emberek arrafelé a mégtöbbpénzt hajtják, a mégjobbéletet, a mégdrágábbnőt, a mégluxusabbkocsit-lakást ahelyett, hogy azt mondanák: "Van egy bazi jó állásom, napi két óra munkával megkeresem azt, amire szükségem van, és így több marad olvasásra, tanulásra, mozira, gondolkodásra." Ehelyett (a filmeken) olyasmit mondanak, hogy: most vettem..., most alakítjuk még nagyobbra..., most kaptuk meg a harmadikat..., most terjeszkedünk még távolabb... stb. Én nem vagyok sem vállalkozó, sem üzletember, a minimum szinten élek, szó szerint a kenyeret vonom el magamtól, hogy internetezhessek, és mégis, mikor előmenetelről lett volna szó elzárkóztam, amikor a több munka - több pénz (progresszíven SOKKAL több pénz!) választás elé kerültem, maradtam a kis pénz-kis munka mellett, mert ami nekem kell az nem a pénz, nem a siker, hanem az IDŐ! És éppen az amerikai kultúrában (és sajnos már majdnem minden "civilizált" kultúrában) váltják a méregdrága, megfizethetetlen emberélet-időt dollárra és centekre (még ha sok dollárra és sok centre is)! Amikor kifordult értékrendről beszélek, erre gondolok! És egy film értékét is, a színészekét is, millió dollárokban mérik, és nem a kreativitásban, katarzisban, emóciókban. Kivételek nyilván vannak. Amit a ti megélhetésetekről írtál, nagyon szimpatikus, de korántsem nevezhető tipikusnak. Szerintem a jellemzőbb, hogy babysitter, bejárónő, aki le is nyeli a többletjövedelmet, de mégis jobban hangzik, hogy az évi nettó keresetem ennyi és ennyi volt...
Én nagyon nem szeretem az embereket, mert semmi egyebet nem látok (még 15 évvel később battyogó kis hazánkban sem), mint hogy a nálam tehetségesebbek pénzkeresetre pazarolják el a tehetségüket! Amit én kigondolok 4 hónap alatt, arra más talán rátalálna 1 hét alatt, de nem teszi, mert ő inkább pénzt keres! Ez az, ami mélységesen felháborít!
Nem kell messzire menni, ha a topicban valaki meg akart sérteni valakit, akkor a saját sikerességét helyezte szembe a másik (vélt) sikertelenségével! Hogy "ennyi ember felett dirigálok", hogy "két kocsi", hogy "neked biztos nem jött be" stb. Ugyanez a magyar oldalról, csak ellenkező előjellel...
Egyébként roppant bizarr, hogy azok védelmezik legjobban az amerikai intellektust, akiknek magyar intellektusuk van. Jó, tudom, ez technikailag azért lehet, mert ők vannak itt a topicban, ők tudnak konverzálni velünk, magyarokkal, ők azok, akik tudják, mi az a magyar gőg! Tudják, mert nekik is van! Nem amerikai, MAGYAR gőgjük! És ha a saját bölcsességükről beszélnek (mint Te is, CsilladaKilla, azzal, hogy kevesebb pénz-több idő a gyerekkel), vagy a saját sikerességükről (vezetői állás, két kocsi stb), tulajdon képpen nekünk adnak igazat, akik "jenkifikázunk", hiszen nem őket (Téged) sajnálunk le messziről, hanem a tős-gyökeres, amerikai nevelési-oktatási rendszeren felnőtt honfitársaitokat.
Üdv: pre
Ui: Külön köszönet a higgadt hangért.
Ja, ami pedig a filmeket illeti, megnézem a szuperprodukciókat is, de amik igazán ülnek, azok az Art-mozikban landoló ún. bukott filmek. Egyébként érték-szembeállításnál kiváló példa a Matrix vs. StarWars. Az elsővel valamit akartak (talán pénzt is), a másodikkal csak pénzt! A különbség jól látható!
"Kedves Macisajt!
Mondtam már, hogy csak azt fogjuk vitatni, amit lehet és érdemes. A Te idézeteidet nem lehet és nem is érdemes, mert teljesen igazak."
Helyes, kedves Boró12.
Még (talán)az első topicbeli beirásomban közöltem, hogy nem okvetlenül azért irok be valamit, mert vitázni kellene vele.
De: sokan, akár beirók, akár még névtelenebb olvasók nem rendelkeznek megfelelő információkkal
( még a topicgazda is sokszor rákérdez...)
Szóval szerintem nem árt, ha ki-ki, tudása és lehetőségei szerint hozzájárulna, amolyan " battyúbál" rendszerben..
"Viszont ez ITT erősen offtopic. "
Ezzel viszont nem értek egyet. Az USA politikai doktrinája, cselekedetei, egyértelmüen nagy befolyást gyakorolnak az egész világra, másrészt akár az amerikai állampolgárok életére is.
Nézd meg a Kormány honlapján,pl. hány országba nem javasolják az amerikai állampolgárok utazását,
mivel ennek a poltikának egyik következménye, hogy
állandó veszlyeztetettségnek vannak kitéve a világ számos országában.
Tehát SZVSZ , bármi ami eszenciális az USA-val kapcsolatban ( politika, kultúra,oktatás, drog, kutatás stb.) nem off topic, vagy kizárható egy "jenki IQ.' cim alól.
Igen, nyilvánvaló, hogy vannak problémák. Viszont én azt gondolom, hogy a bele nem avatkozás kb. olyan, mintha nem művelné az ember a gyümölcsöst, ilyenkor igen sok satnya termésre jut néhány igazán szép példány. Ha viszont gondozzák, akkor több lehet az értékes. Nyilván, ha béna a kertész, akkor nincs mit tenni.
Mellesleg eszem ágában sem lenne olyan művészeket támogattatni, akiknek erre nincs szükségük. Ha szabad, akkor egy sportos példát hoznék. A foci Európában olyan, hogy általában meg tud állni a saját lábán, jobb helyeken jövedelmet termel. Más sportágaknál viszont ez nem mindig működik, ami nem jelenti azt, hogy nem értékesek, de fennmaradásukhoz szükség van segítségre. (Egyébként a foci a kedvencem, bár mostanában a kézilabdára is "vevő" vagyok.)
Amit a kulturális életről írtál, nagyon jól hangzik. Azon viszont elgondolkodtam, hogy a vezetőket azoknak a szavazata dönti-e el, akiknek "nincs késztetése". És hogy a 36 ezerből mindig ugyanaz a néhányszáz található a rendezvényeken, vagy szélesebb réteget érint?
Ne vezesd le, valamennyire beleártottam magam a témába, ismerem a Nash-elméletet is (gondolom, Te is erre hagyatkoznál). Nem akarom szétoffolni a topicot, már így is jó úton haladunk affelé... viszont a hegeli dialektika jegyében mondom, hogy ez csak egy megközelítése a dolognak. :-)
Kedves Macisajt!
Mondtam már, hogy csak azt fogjuk vitatni, amit lehet és érdemes. A Te idézeteidet nem lehet és nem is érdemes, mert teljesen igazak. Aki rendelkezik némi talmudista műveltséggel, az könnyen megértheti, miért folyt olyan kegyetlen küzdelem az elnöki szék és az ezzel járó hatalom birtoklásáért a közelmúltban. Azt sem fogja senki vitatni, hogy milyen komoly ellentmondás feszül az Egyesült Államok kormánya által deklarált elvek és a politikai gyakorlat között.
A hozzászólásoddal egyetértek. Azonban egy dologra fel szeretném hívni a figyelmedet:
"Elméletben a kommunista társadalom sokkal jobb az egyénnek, mint a kapitalista "
Ez nem igaz. Még elméletben sem. A hosszú magyarázatot most mellőzöm, de ha érdekel, leírhatom részletesen is. Az ember azt gondolná, hogy egy csoport akkor éri el a legnagyobb összpontszámot, ha minden tagja kooperál egymással. Figyelem, összpontszámról van szó! Azonban ez nem így van. A játékelmélet szerint (bizonyos esetekben) egy csoport által elért eredmény, összpontszám kisebb, ha minden résztvevő együttműködik egymással ( pl. kommunizmus ), mintha a csoportban lennének olyan egyedek is, akik versengenek a többiekkel, megpróbálják kihasználni őket. Ez elsőre hihetetlennek hangozhat, aki nem hiszi el, annak levezetem :-)
Egyénként a játékelmélet (bár matematikai tudomány) egy tök jó dolog, sokmindent megmagyaráz az életből, például az agressziót is.
Boro, amit irtal az korrekt, csak nem ertem hogy miben ellenkezik azzal amit en irtam. Csak egy tenyt allitottam, mindenfele magyarazat nelkul. En meg mindig abban a (tev?)hitben vagyok hogy ez a topik az amerikaiak gondolkodasmodjarol szol es nem az amerikai kormanyrol, uzletrol, politikarol. De tegyuk fel hogy az amerikai kormanynak erdeke lenne a nepet agymosni hogy itelje el a Talibant: akkor is mi baj van vele? Vagy azt akarod mondani hogy azok a dolgok amikrol irnak valojaban nem tortennek meg csak valamilyen hatso okbol igy lettek elferditve?
Koszi! :-) A hozzaszolasod tobbi reszevel kapcsolatban: elmeletileg igazad is lehetne... bar nem szaz szazalekosan ertek magaval az elvvel sem egyutt. (marmint hogy a kultura terjesztese az allam feladata kell hogy legyen.) De tegyuk fel hogy ez igy van. Akkor felmerul a kerdes, hogy kinek is van joga arra hogy eldontse mi az ami meg beletartozik abba a kulturaba ami tamogatva van, amit terjeszteni akarnak. A legtobb muvesz akit en ismerek nagyon buszke arra hogy mennyire szuverenek, hogy az onkifejezesi jogaikba senki se avatkozzek bele. Szerintem abban a pillanatban ahogy barki is dontest hozna arrol hogy mi az ami allamilag tamogathato, ez a jog komprommittalva lenne. A szocializmusban sem volt minden stilus es mondanivalo elfogadhato. Tehat amit Te javasolsz az egy olyan ketelu fegyver lenne amit nagyon konnyen tudna az allam manipulalni. Es azert azt se felejtsuk el, hogy anno atkosban Magyarorszagon is az volt a legizgalmasabb ami allamilag nem volt tamogatva (titkos URH, Europa Kiado koncertek pl.)
Ahogy mar talan emlitettem: itt is meg lehet mindent talalni ha kesztetesed van ra. Ami az itteni helyzet hibaja, az az hogy ha valakinek nincs kesztetese, es otthonrol sem hozza magaval az igenyt akkor remekul el lehet lenni kulonosebb vilagra nyitottsag, kulturalis fejlodes nelkul. Viszont a Discovery Channel nepszeru (ugye nemregiben a Bloodhound Gang meg is enekelte :-))), a konyvtarak remekul felszereltek es valahanyszor en megyek mindig jol latogatottak, a gyerekeimet az iskola (is)rendszeresen hordja szinhazba, muzeumba, az altalanosban is eventek ketszer egy turnezo tarsulat, az Opera For The Young, eloadast tart az iskolaban, legutobb a Sevillai Borbelyt adtak elo.
A mi egyetemunkon is allandoan tortenik valami, sokkal tobbszor mint amennyire idom van sajnos. Van egy szinhazunk evi negy eloadassal, evente kb. 6-szor a Nemzetkozi Eloado Sorozat kereteben nemzetkozileg elismert enekesek, muveszek lepnek fel, van egy szimfonikus zenekara a varosnak, akik szinten vagy negyszer eloadnak, de ezen kivul a diakok aki zene szakosan is allandoan fellepnek. Minden evben meghivunk valamilyen politikai jelentoseggel biro embert, tavaly pl. Hanan Ashrawi volt itt, aki a palesztinok egyok legismertebb szoszoloja, iden pedig Carlos Alzugaray, kubai diplomata, es a havannai nemzetkozi kapcsolatok intezetenek alapitoja es vezetoje. ( Eleg kontroverzalis, nem? :-))) Es mindez csak egy 36 ezres kis varos egyetemen...
Mai sajtóbonbonunk arra a kérdésre próbál
lehetséges válaszokat találni, miért is gyűlölik Amerikát világszerte politikája miatt :
"A Bush-kormány életének első hónapjában megszületett az első példa, mégpedig a Közel-Kelet. Powell külügyminisztert közel-keleti körútra küldték. Egyiptom után Szaúd-Arábiában, Jordániában és Izraelben járt, február végén pedig Kuvaitban részt vett az öbölháború (és Kuvait
megmenekülésének) tizedik évfordulóján rendezett megemlékezésen. A megbeszélések formális tartalmától függetlenül két feladata volt. Az
amerikai politikai presztízs helyreállítása a régióban és az izraeli–palesztin konfliktus helyett Irakot állítani Washington regionális törekvéseinek középpontjába.
Az időpont kedvezőnek tűnt. Az izraeli választások szinte törvényszerűen Saront, az izraeli nagy jobboldali gyűjtőpárt radikális vezetőjét
emelték a miniszterelnöki székbe, mert a voksolók többsége magának az államnak a létét látta veszélyeztetve. Elődje, a munkáspárti Barak olyan
nagyszabású engedményeket tett Arafatnak, mint izraeli kormányfő még soha. A palesztin vezető, akit bekerítettek saját radikálisai, még ezt
sem fogadta el, és követelte a „visszatérés jogát”: a több mint harminc éve táborokban élő palesztin menekültek és családjuk befogadását.
Macisajt kommentár: micsoda pofátlan követelés, nem is érti az ember.. (Akkor nyolcszázezer palesztin menekült el. Most majdnem négymilliónyian élnek a táborokban.)
Új impérium
Ezt a tömeget az óriási – részben fejlesztésre váró, részben dúsgazdag – arab világ meg sem kísérelte integrálni. Megjelenésük Izrael területén kormányozhatatlanná tette volna az országot, megindítva a végső bomlás
folyamatát. A Barak által ajánlott kompromisszumok visszautasítása után elemi erővel ébredt fel az izraeli választóban az a gyanú, hogy az arab
világ Izrael létezésének csupán a tényét ismerte el (azt is csak külső, elsősorban amerikai nyomásra), a legitimitását nem. Az állami lét
veszélyeztetettségének ezt az érzését az sem sodorhatta el, hogy február végén a győztes jobboldal egységkormányt alakított a vesztes
Munkáspárttal, átengedve nyolc minisztériumot, és így a békefolyamat nyolc évvel ezelőtti megindítója, a Nobel-békedíjas Peresz volt
miniszterelnök lett a külügyminiszter.
A Bush-csapat – és különösen a neokonzervatívok – számára ez egészen mást jelentett. Azt, hogy megjelent a fordulat létrehozásának
lehetősége. Kifejtették, hogy a Clinton-kurzus túlságosan is középpontba állította az izraeli problémát, felesleges részletességgel avatkozott be a békefolyamatba, és csak annak a prizmáján keresztül szemlélte az egész Közel-Kelet helyzetét, tudomásul sem véve Irak destabilizáló befolyását és a többi országgal fenntartott kapcsolatait. Ennek a következménye az
volt, hogy fokozatosan széthullott az öbölháborús koalíció arab része, amely a Kuvait elleni iraki támadás után a szaúdiak és az olajsejkségek
érdekeinek védelmében csatlakozott az amerikai visszacsapáshoz. A Powell-küldetés stratégiai célja az volt, hogy Bush II. kormányzata
megkísérelje visszaállítani az arab világban Bush I. öbölháborús koalícióját.
A módszert tekintve már szétváltak a neokonzervatívok és a jacksonisták.
Cheney alelnök és Rumsfeld hadügyminiszter az amerikai presztízs helyreállítására kemény Irak-ellenes fellépést követelt. Powell viszont
úgy vélte, hogy meg kell változtatni az Irak elleni (egyébként is jórészt csődöt mondott) szankciók jellegét, amelyek elsősorban a
lakosságot sújtják és növelik az arab világ rokonszenvét Bagdad és így Szaddám iraki diktátor iránt. Powell úgy véli, hogy „civil”
vonatkozásban enyhíteni kell a szankciókon. A katonai vagy kettősen (tehát civil és katonai célra egyaránt) alkalmazható áruk vonatkozásában
a tiltást meg kell szigorítani. Az eredmény az lett, hogy a neokonzervatívok gyakorlatilag szabotálták a Powell-küldetést: egy
héttel a Powell-misszió indulása előtt (amelyről természetesen tudtak), a Pentagon vezetésének, tehát Rumsfeldnek az utasítására amerikai gépek
(némi brit támogatással) olyan erejű légi csapást mértek Irakra, amelyre évek óta nem volt példa. Ezzel ugyan semlegesíteni tudták a Powell-missziót, de ugyanakkor nehezen helyrehozható csapást mértek Bush
II. egész csapatának stratégiai céljára: az 1991-es öbölháborús koalíció helyreállítására.
Hüha, ez aztána diplomácia. Még a saját
friss külügyminiszteredet is szabotálod.Hiába, egy páratlan kis bombázásnál nincs is jobb...
A taktikai hiba, amelyet tetéztek azzal, hogy nem értesítették előre a térségben Amerikához legközelebb álló országokat (Egyiptom, Jordánia,
Törökország), Szaddám számára hozott politikai és presztízsgyőzelmet.
Hát nem kellett nagy IQ ( ON TOPIC) hogy erre előre is rájöjjenek... Ez egyben jelzi, hogy a neokonzervatívokat még sok csapda várja. Mindenekelőtt az olaj csapdája. Az első öbölháborút azért vívták meg,
hogy megvédjék az amerikaiak számára is stratégiailag és gazdaságilag életbe vágó olajforrásokat Szaúd-Arábiában és az öböl sejkségeiben.
Ugyanakkor azonban hivatalos válasz még mindig nem érkezett arra a kérdésre, hogy 1991-ben miért álltak meg, és miért nem döntötték meg
Szaddám hatalmát. A hivatalos válasz helyett csak Scrowcroftnak, Bush I. nemzetbiztonsági főtanácsadójának emlékirata szolgál: „Azért nem
döntöttük meg Szaddám Huszeint, mert szükségünk volt rá, hogy kézben tartsuk a vele ellenséges szomszédos Szíriát, és megakadályozzuk, hogy
Irán – amellyel Irak többéves háborút vívott – magához ragadhassa a hegemóniát a Közel-Keleten.”
Nocsak. Emmá döfi. Itt a fényes magyarázat.
IQ a javából. Nesze neked magasztos dumák a "demokrácija védelméről" meg " felszabaditásról" meg erős bástya vagyunk mi nektek...
Azóta elmúlt egy évtized, s az alaphelyzet nem változott. Más okokból, de az izraeli–palesztin probléma és Irak ügye ugyanúgy a „nulla
kilométerkőnél” áll, mint akkor. Bármennyire átfutott is a prioritás reflektorának fénye az elsőről a másodikra.
Ha már a prioritások reflektorát emlegetjük, február még egy példát hozott arra, hogy mennyire nem a szándékok, hanem a tények határozzák
meg fényének mozgását. 1996-ban, a Clinton-kurzus delelőjén, amikor az amerikai politika egyre mélyebben merült el a balkáni problémában, két
amerikai politológus, Jacob Heilbrun és Michael Lind pontosan időzített cikket jelentetett meg a New York Timesban. A koncepció: „Amerikának el
kell vállalnia a Perzsa-öböltől a Balkánig a mohamedán nemzetek informális csoportosulásának vezetését. Az a régió, amely felett valaha
az ottomán török birodalom uralkodott, a történelem harmadik amerikai impériumának szíve lehet.” (Az első az 1898-as spanyol–amerikai háborút követte volna az elmélet szerint, a másodiknak két központja volt 1945
és 1989 között: Nyugat-Európa és a Távol-Kelet.)
Hú , csesszétek meg, ez azért durva, nem?
Valahol Dolfi is ilyenekről álmodozott...
Ebből a hipotézisből a Közel- és Közép-Kelet megkapta a reflektorfényt, a Balkán azonban nem. Már az amerikai választási harcban felvetődött,
hogy Washington vonuljon vissza és a Balkánon a NATO európai hatalmai tartsanak rendet, hiszen az nem közvetlen amerikai érdek. Ez ellentmondott a „harmadik amerikai birodalom” öt esztendő előtt közölt koncepciójának. S ami fontosabb: februárban bebizonyosodott, hogy nem is állja ki a valóság próbáját. Miközben Milosevics megbuktatása után az új kormány megkezdte a hajdani diktátor bizalmasainak letartóztatását és napról napra tágabbra nyílt a börtön ajtaja Milosevics előtt is, a válság új gócai lobbantak fel. Az első színhelyen a közvetlen kiváltó ok Koszovó, a főszereplők maguk az albánok. (Nemhiába mondotta egyszer Kissinger, hogy a gyújtózsinór Koszovó, de a bomba maga Albánia.)
A kettős – először az albánokat, majd bosszúként a szerbeket sújtó – etnikai tisztogatást követően immár csaknem teljesen albán lakosságú
Koszovó keleti határának külső szegélyén van egy ütközőövezet: a Presevo-völgy. Itt a jogilag még mindig szerb tartománynak minősített
Koszovó függetlenségét követelő szélsőséges albán gerillák és a helyi szerb rendőrség között hetek óta tűzharc folyik, amelyet egyelőre szinte
tehetetlenül szemlélnek a Koszovót megszállva tartó NATO-egységek és maga Amerika is.
Szóval akkor mi is a Koszovoi katonai akciónak az eredménye? Netán béke lett és barátság a térségben?
A másik színhely Montenegró, amelynek mai vezetése le akar szakadni a maradék Jugoszláviától, amelynek Szerbia mellett Montenegró az egyetlen
megmaradt köztársasága. Döntést végül egy nyári népszavazás hozhat.A hatalmi viszonyok valóságának kegyetlen tréfája, hogy a Szerbiát a
clintoni „humanitárius intervenció” jegyében szétzúzó amerikai hatalom új birtokosai most mindkét ügyben Szerbia oldalára kényszerültek. Két
okból. Először azért, mert Koszovó és Montenegró elszakadása tovább töredezné a Balkánt, és új etnikai tűzfészkeket teremtene. A másik ok: a
Presevo-völgyben harcoló albán gerillák át-átcsapnak a negyedrészt albán
kisebbségű Macedónia területére. Ez pedig már Görögország északi határa, amelyről még a legnagyvonalúbb és legkeményebb amerikai neo-konzervatív sem mondhatja, hogy nem Amerika elsőrendű érdekterületének része.
Komolyra fordítva a szót, Huntington harvardi professzornak A civilizációk összecsapása és a
világrend megújítása című könyvéhez lehet fordulni, amely a civilizációk töréshatárain kirobbanó háborúk különleges tulajdonságait elemzi: „A törésvonalakon kirobbanó konfliktusok célja egy adott terület meghódítása után a civilizációs törésvonal másik oldalához tartozó
emberek elűzése. Ezek a konfliktusok ezért rendszerint erőszakosak, és mindkét oldal alkalmaz gyilkosságot, terrort, erőszakot és kínzást. A
vitatott terület rendszerint történelmi és etnikai szimbólum, szent föld, amelyre a harc egy vagy több résztvevője elidegeníthetetlen jogot
formál.”
Íme a külső kör, a Közel-Kelet: az iszlám és a Nyugat törésvonala. Ezen belül Izrael és a palesztinok: a nagy törésvonal egyik szelete. A
Balkán: a Nyugat, az ortodoxia és az iszlám törésvonalainak bonyolult hálója. És végül Huntington: „A civilizációs törésvonalakon kitörő
konfliktusok igen hosszúak, és miután a küzdő csoportok identitásának alapvető értékeit érintik, ritkán lehet őket tárgyalásokkal és
kompromisszumokkal megoldani.”
-----
No szóval: van itt kérem ideológia, meg koncepció , már csak a végrehajtás körül vannak némi zavarok..Szerintem vérfagyasztó még olvasni is...
"Kedves Boró, teljes pénzügyi analfabétizmusod -ne ijedj meg- teljesen általános, ezért most pár apró dologra felhívnám a figyelmedet"
Azt hiszem, Te kissé el vagy tévedve velem kapcsolatban. Túl azon, hogy évfolyamelsőként szereztem GAZDASÁGI területen (amerikai) diplomát, jelenleg egy helyi vállalat European Business Unitját vezetem (138 főállású munkatárs, 12 M dollárt meghaladó volt a tavalyi profitrészünk a cég tevékenységéből). Valamit talán konyítok a kérdéshez... Persze nem is olyan régen hívtak már engem ebben a topicban alacsony IQ-jú, műveletlen amerikainak is - biztos úgy van, ha Ti mondjátok...
Szakmai analfabétizmussal én inkább a magyar közgazdászok esetében találkoztam. Legalább 15-20 évvel el van maradva a magyar képzés a kor színvonalától, ami persze nem csoda és még kevésbé véletlen. Csak egy ilyen elbutított közgazdászállomány képes a puszta restrikción alapuló Bokros-csomagot és társait szakmailag elfogadni, sőt, alternatíva nélküli megoldásként üdvözölni. Ez pedig sajnálkozással vegyes bosszúságot vált ki belőlem.
A közelmúltban egy másik fórumon meglepve tapasztaltam, hogy a magyar közgazdászoknak halvány fogalmuk sincs olyan alapvető dolgokról, mint a profitnemek különbözősége. A vállalatok angolul közzétett Annual Reportjait teljesen félremagyarázzák, az Operating Profit fogalmát egyértelműen azonosítják az adózott nyereségével(!) stb... Egyszerűen hihetetlen! A Mi vállalatunknál ilyen "szakmai felkészültséggel" még kifutófiúknak sem lennének alkalmasak. Ennek fényében tökéletesen érthető, hogy a külföldi tulajdonú nagyvállalatok Magyarországon megtelepedett egységei miért vannak olyan szembeötlő és nyomasztó struktúrális elmaradottságban nyugati társaikhoz képest. A mellét féltéglával verő, elképesztően alulképzett magyar közgazdász egyszerűen meg sem érti, miről beszél külföldi főnöke, nemhogy önállóan oldaná meg a felmerülő problémákat. És ezek az érdemi munkára teljesen alkalmatlan emberek beszélnek a sz@r amerikai oktatásról és a jenkik dilettantizmusáról.
Röhej.
És most az offtopic részéről. :-)
Éppen a közelmúltban beszélgettem erről a kérdésről a hazaiakkal egy másik fórumon. Amikor a tőzsde működését elemeztem, a legtöbb dologban én is Hozzád többé-kevésbé hasonló következtetésre jutottam. Kettőnk között inkább az elvek gyakorlatba történő átültetésén és az arányokon folyhat a vita - a lényeg viszont ebben lakozik, nem az elméleti szintű közgazdasági felfogásaink esetleges különbözőségeiben.
Te azt mondod, hogy az IDEÁLIS TŐZSDÉN a befektető a részvények árfolyamához méri az egy részvényre jutó osztalékot (DPS - Dividend Per Share), majd ennek alapján dönt a portfóliójának összetételéről. Ebben ELMÉLETBEN egyetértünk, de ez csak ELMÉLETI SÍKON működik így, a GYAKORLATBAN egyetlen olyan tőzsdét nem tudsz mutatni a világon, amely ilyen volna. Ha ebben az értelemben beszélsz lufiról, akkor igazad van, csupán az a bökkenő, hogy ez a teljes kapitalista világrendszert jellemzője, nem csak az amerikaié. A BUX is ugyanígy működik. Márpedig a New Yorkból érkező rossz hírek MINDEN tőzsdét magukkal rántanak, ezért a bukás (elmélet szintjén beszélek) minden más, ebbe a rendszerbe integrált nemzetgazdaságot magával fog rántani, hiszen a modell mindenütt ugyanez. Éppen ezért, aki az amerikaiak bukását kívánja, azzal saját magával is alaposan kib@szik. Gondolom ezt nem nehéz belátni.
Egy kicsit hasonlít a dolog a kommunizmus és a kapitalizmus kapcsolatára. Elméletben a kommunista társadalom sokkal jobb az egyénnek, mint a kapitalista (ahol kizsákmányolják a szegény dolgozót :-)), a gyakorlatban azonban ez mégsem így működik, hiszen a kapitalista országok polgárai sokkal nagyobb jólétben élnek. Elvileg a kommunizmus a működőképesebb - más kérdés, hogy az ideális tőzsdéhez hasonlóan a megvalósítása gyakorlatilag lehetetlen.
Mi a helyzet manapság? A tőzsdézésnek nevezett össznépi játékban az investment fundokkal együtt részt vesz az amerikai lakosság többsége. Mondhatnám azt is, hogy egészében véve komoly érdekazonosság áll fenn az intézményi befektetők és a magánemberek között. Ez persze nem zárja ki, hogy egyes esetekben az érdekellentétről beszéljünk.
Előfordul, hogy egy-egy jól szervezett, kellően erős befektetői csoport a ballooning eszközeivel él: híreket röppent fel arról, hogy akvizícióra készül X vállalatnál, célja az absolute majority (abszolút többség) megszerzése. A kisbefektetők megrohanják a tőzsdét, felvásárolják a részvényeket, ezáltal alaposan felverik az árakat. Eközben a befektetői csoport a saját részvényeit piacra dobva, tisztes (de nem tisztességes!) árfolyamnyereséggel kiszállt a buliból és emelt áron eladta a saját részvényeit.
Ugyanez előfordulhat fordítva is, én például idén ez utóbbin kerestem a legtöbbet. A Ford részvényei az emlékezetes Firestone-botrány (és a sajtó) hatására augusztusban nagyot zuhantak a tőzsdén. Amikor napvilágot látott a négyévi folyamatos növekedés megszakadásáról tudósító Q3-jelentés, ismét hasonló áresés következett be - a sajtó ezúttal is elősegítette ezt. Az elnökválasztás körüli huzavona is csak növelte a befektetők bizalmatlanságát (mint az lenni szokott), ezért a részvények feleannyit(!) értek, mint fél évvel korábban. Ebben a (számomra) kellemes helyzetben, november 22-én a műanyagos családi vállalkozásom teljes évi jövedelmét beletettem nem egészen $24 árfolyamon Ford-részvényekbe, így mára ($28 feletti árfolyam) egészen tisztes summát kerestem a dolgon.
Szóval előfordulnak ilyen esetek is, de korántsem ez az általános . Ha az lenne és a lakosság ezen rendszeresen veszítene, akkor ki vinné tőzsdére a pénzét? Arról nem is szólva, hogy ez sem kizárólag amerikai jelenség, hiszen a világon MINDEN tőzsdén előfordulnak hasonló példák. Ennél lényegesen erősebb az az érdekazonosság, amely éppen az amerikai gazdaság korábban emlegetett extenzív jellegéből adódik. Tedd félre az előítéleteidet és gondold végig: az amerikai nagybefektetők a lakossággal érdekszövetségben, annak MŰKÖDŐ TŐKÉBE fektetett megtakarításaival megerősödve lépnek fel a külföldi piacokon. Egy olyan ország, amely NEM vonja be a lakossági megtakarításokat KÖZVETLENÜL (nem a bankok által!) a gazdaság vérkeringésébe, egyértelműen elvérzik a versenyben, hiszen az országban rendelkezésre álló anyagi források jelentős részének mellőzésével kell(ene) harcba szállnia. Ez pedig nem fog menni. Többek között ezért fejlődik Amerika: a lakosság és a nagyvállalatok egy irányba húznak. Ezt minden amerikai látja és érzi, csupán azok nem hajlandóak tudomásul venni, akik mindenáron veszteseket akarnak látni ebben a sikeres országban... Velük viszont nem foglalkozunk. :-)
Természetesen nem tagadom el az egyes részvények túlértékeléséből származó veszélyt sem, amely - még egyszer hangsúlyozom - NEM amerikai specialitás. Tény, hogy a robbanóágazatként számontartott internetes cégek papírjai igen sokszor JÓVAL a valós érték felett cserélnek gazdát. És az is tény, hogy a befektetői bizalom esetleges megingásával elég sokan veszítenek ezeken a túlértékelt papírokon (mint tudjuk, ennek minimalizálására szolgál a portfólió). Nagyon fontos tisztában lenni azonban az amerikai polgár "too big to fail" felfogásával. Ez az amerikai gazdaságba helyezett bizalom a legerősebb tőke ebben az országban. És az amerikai gazdaság vezetői - bármilyen hihetetlen - vannak annyira képzettek, hogy felismerjék ennek jelentőségét. Olyannyira felismerik, hogy éppen ezt a számítástechnikába és internetbe vetett bizalmat meglovagolva tett szert az Egyesült Államok VEZETŐ SZEREPRE ezen a területen, ugyanis a lakosság megtakarításainak egy része az igen nagy fejlődés előtt álló ágazatok cégeibe vándorolt (nézd csak meg az AOL részvényindexeinek változásait az elmúlt 2 évben!). Ugyanezt a sikert próbálja lemásolni az erős lemaradásban levő EU azzal, hogy a magánbefektetők ágazatból hiányzó tőkéjét a központi költségvetés pénzeszközeiből pótolja. Nem hiszem, hogy ezt bárkinek nehéz volna elismerni.
Igen durva csúsztatás úgy ábrázolni Greenspant és engem, mintha homlokegyenest mást állítanánk. Teljesen világosan leírtam, hogy SZERINTEM IS előfordulhat a GDP első negyedévi esése. Én pusztán annyit jegyeztem meg, hogy ha ez bekövetkezik, akkor is bőven van honnét visszaesnünk. Ráadásul ez az egész - ha egyáltalán bekövetkezik - igen rövid, 2-3 hónapos lefolyású fejlődésbeli megtorpanást jelent. Erre Te elkezdesz véleménykülönbségről beszélni, hülyét és alulképzettet emlegetni. Választási lehetőség sem sok van: vagy Greenspan vagy én...
Gratulálok.
Mellesleg ideje volna észrevennetek, hogy Mi soha nem védjük elvtelenül Amerikát és soha nem akarjuk elleplezni a negatív jelenségeket. Csupán az a célunk, hogy a topicban zajló párbeszéd révén hitelesebb képetek legyen erről az országról és annak népéről. És teljesen hülyék sem vagyunk, amiért elsőre nem írunk minden gazdasági okfejtésünkhöz egy egész litániát.
Boró
ui: Reggelizem, utána itt vagyok, Macisajtnak is adós vagyok a válasszal.
Annyira mélyen még nem kellett belemennem, hogy határozott véleményt mondhassak a tűzfalakról, úgyhogy csak kis elgondolkodnivalóval szeretnék szolgálni.
Egy fal addig tekinthető falnak, amíg nem mehet át rajta semmi. Ha már valami átmegy, akkor nem tudom, meri-e valaki garantálni, hogy mi ment át. Én például eléggé bizalmatlanul nézegetem a szövegfájlok és levelek méretét, mert a betűim mellett igen sok információ van bennük. Tisztában vagyok vele, hogy a többségük mire szolgál, de azért biztosnak lenni abban, hogy nem kerülhet át más...
Különösebben nem félek, ilyen téren is igyekszem bizalommal lenni, de azért nem nevezném őrültnek, akinek más a véleménye.
Bocs CsilladaKilla, én tényleg szeretem olvasni a hozzászólásaidat, mert bár van, amiben nem értünk egyet, de azért értelmesen, érvekkel vitatkozol, de:
Az egy dolog, hogy az amerikai közvéleménynek mi az álláspontja egy ügyben, és az megint más, hogy mi Washington érdeke. Az előbbit -szerintem te is elismered- nagyon könnyű befolyásolni, marketing kérdése az egész. Pl. az Elian ügy ragyogó példája volt annak, hogy hogyan kell hírt "gyártani". Az utóbbit pedig vagy a szavazatmaximalizálás mentén alakítják (ez még a jobbik eset, mert ekkor az előbbivel egybeesik), vagy gazdasági érdekcsoportok alakítgatják.
Asszem Wag the Dog volt annak a filmnek a címe, ami arról szólt, hogy Washington hogyan marketingel le egy komplett fiktív háborút a médiában. Én ugyan csak a werk filmet láttam, de döbbenetes volt.
Kedves Boró, teljes pénzügyi analfabétizmusod -ne ijedj meg- teljesen általános, ezért most pár apró dologra felhívnám a figyelmedet:
- Az általad vázolt esetben ugye nem történik más, minthogy a bank rajtad keresztül hitelezi meg a részvényt kibocsájtó vállalatodat, igaz? És ebből persze te is leszeded a sápot, ezt hívják tőkeáttételnek (leverage). Szerinted a bank akkor miért nem egyenesen a vállalatnak hitelez? Néhány válaszlehetőség:
a, Azért mert a banknak nincs pénze megfelelő elemzői apparátusra, amely eldönti, hogy mibe kellene fektetni, míg mögötted, kisbefektető mögött egy profi csapat dolgozik.
b, Azért, mert a bank szeretné a megbízhatatlan vállalat helyett, akinek jó eséllyel kevés fedezete van, egy magánszemélyt a hitelezettnek, lévén egy kisbefektető mégiscsak jobb hitelfizetési mutatóval és fedezettel rendelkezik, mint a tőzsdei cégek általában.
c, Azért mert az USA-ban bank nem adhat pénzt vállalatnak.
d, Nem tudod, de nem is érdekel.
Szóval, ha csak az osztalékfizetésre spekulálva vásárolnál részvényt, akkor a bank/befektetési alap, tök mindegy, simán jobb információkkal rendelkezik, és nem lesz hülye neked adni a zsét.
Viszont: ha a fundamentalista alapoktól elrugaszkodva a sok kis buta kisbefektető fel-, és ledobálja a papírokat mindenféle hír hallatára, azt a kockázatot komolyabb alapok nem vállalják fel. És itt jössz be Te a képbe sok hasonszőrű kisrészvényessel egyetemben, akik arra spekulálnak, hogy az árfolyamemelkedés nem a gazdasági mutatók miatt fog bekövetkezni, hanem eccerűen azért mert a tőzsdére való pénzbeáramlás folytán egységnyi értékpapírra nagyobb pénzösszeg jut.
Csakhogy, mint jól látszik, emögött nincs gazdasági teljesítmény, ezért a klasszikus "A szart is meg kell enni valakinek" elv miatt, amikor megindul a pénzek kiáramlása bármi miatt - akár bizalmatlanság, jobb lehetőségek miatt, de akár amiatt is, mert a nyugdíjalapoknak el kell kezdeniük perkálni-, akkor az ilyenek, mint Te szophatják be a legjobban. Persze ha elég gyors vagy, akkor megúszhatod. De ha netán nem menne, akkor nem csak a tőkédet veszítenéd el, hanem, mint igen agyafúrt hitelből tőzsdéző a hiteled alapjául szolgáló fedezetet is.
Ezt egyébként kedvenc országod már megjátszotta 1929-ben, akkor hozták a Glass-Steagall Act-et, amely megtiltja a bankoknak, hogy tőzsdei befektetéseket finanszírozzanak. Ugyanis akkor is az volt a gáz, mint most veled, hogy tudniillik, a bank adott Joe-nak 100$ hitelt, aki azt rögtön be is fektette a bank brókercégénél részvénybe, és szépen osztoztak a hasznon. Csakhogy amikor a tőzsdének elkezdett szarul menni, akkor Joe már egyre kevesebbet nyert a bulin, és amikor a részvényei már csak 80-at értek megpróbált túladni rajta, de már csak 50-en sikerült, és a tőzsdekirály Joe végül ott maradt 50 $ adóssággal. Ez persze nem túl drámai, de ha a végére írsz pár nullát, és hozzáveszed, hogy akkoriban (is) igen sok tőzsdekirály Joe szaladgált a Wall Streeten, akkor már elég drámai.
És a poén az, hogy a Glass-Steagall megszorításait Clinton alatt gyakorlatilag kiiktatták... :)))
Szóval, ha Greenspan aggódik, Boró pedig bizakodik, akkor az egyik vagy hülye, vagy alulinformált.
Macisajt, nem a vilagsajto a fo erv, hanem az, hogy nem mukodik a dolog a tuzfalak miatt.
A Win forraskodot pedig szamos egyetem es nehany nagyobb ceg is megkapta. Ugyhogy ez a fele sem all a dolognak.
Az amerikai kozvelemeny teljesen eliteli a Talibant. Szinte nem talalkozol olyan magazinnal ahol nem lenne valamilyen felhivas, hogy hogyan lehet ellene tiltakozni, hogyan lehet segiteni, stb.
