Keresés

Részletes keresés

Original Ganjaman Creative Commons License 2001.01.02 0 0 7
Aki keres az talál! :-))

Volt anno egy Czakó Gábor nevű osztályfőnököm, ezért úgy éreztem kötelességem ide benézni. :-)

1ébként igazad van, sok a semmitmondó topic.

Sőt, mihelyt kevésbé leszek lusta, azonnal elolvasom a műveket, most azonban erre nemigen van érkezésem.

Előzmény: andry (6)
andry Creative Commons License 2001.01.02 0 0 6
Ahogy mondod, jól elvagyok.
Csak tudod az Indexen elég sok jópofi fórum van, gondoltam nyitok egy értelmesebbet , egy elgondolkodtatót (lehet, h a Filozófiában kellett volna), de eddig senki nem (volt) vevő rá.

Szándékod nemes, s minden cinizmustól mentes, köszönöm néked, ó Eredeti Fűvesember!

Csak azt nem tudom, h a fenébe találtad meg ezt a topicot. :)

Előzmény: Original Ganjaman (4)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2001.01.02 0 0 5
Én jó darabig néztem a Beavatást, meg a neten is felkutattam az elérhető részeket, elolvastam Czakónak néhány esszékötetét, aztán szépen ráuntam. Első pillantásra csakugyan nagyon jó, de ha jobban megnézzük, nagyrészt csak önmagát ismétli a fickó, ugyanazt mondja el másként. Mindenesetre vannak remek megfogalmazásai. pl. hogy „Krisztus a vérét borrá változtatja, és kocsmát nyit” (a kapitalizmusról).
Original Ganjaman Creative Commons License 2001.01.02 0 0 4
És ehhez miért kell neked Fórum?

Éppen elég hozzá egy szövegszerkesztő :-)))

Nagyon jól elvagy ebben a topicban!

Még mielőtt lebunkóznál, igazából azért írok ide, hogy hátha még vki felfedezi ezt a topicot, ha felhozom, és megtalálod azokat, akiket szintén érdekel Cz. G.

Bocs a hozzászólásom elején található kötekedésért! :-)))

OG

andry Creative Commons License 2001.01.01 0 0 3

Fölösleges-e az emberiség?


"Az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosság húsz százaléka elég lesz ahhoz, hogy lendületben tartsa a világgazdaságot. Ez a húsz százalék lesz az, amely aktívan részt vesz az életben, a kenyérkeresésben és a fogyasztásban. Az alsó nyolcvan százaléknak rettenetes gondjai lesznek." Zbigniew Brzezinski szerint "a kábító szórakozás és az elégséges táplálék megfelelő adagolásával lehet majd elérni, hogy a világ frusztrált lakossága ne lázadjon föl." Cz. G.: Beavatás 83. o.
Boldog Új Évezredet!
andry Creative Commons License 2000.12.31 0 0 2
Nem reklám, se nem érdek, csak segítség, aki esetleg meg szeretné venni a könyvet, könyvesboltban 1300 Ft, de ha itt megrendeled (most találtam), akkor csak 1000 forintodba kerül és csekken kell fizetni.
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
andry Creative Commons License 2000.12.31 0 0 1
Még egy esszé:
Czakó Gábor:

A szűkös nemzeti naci

A nemzet kérdésével Gazdaságkor nem tud mit kezdeni. S amit a primitív ember nem ért, attól fél. Ezért aztán a globalizmus akaratos, vagy öntudatlan ügynökei azonnal heves kukorékolásban törnek ki már magának a nemzet szónak az emlegetésétől; a nemzeti jelleg, a nemzeti irodalom, a nemzeti politika vörös posztó a szemükben. Azonnal valami varázsigét keresnek, hogy megbűvöljék a tanácstalan érdeklődőt: vigyázz, ami nemzeti, az kirekesztő, az reakciós, az jobboldali, sőt rettenj meg, ha csak eszedbe jut, mert fa-sisz-ta!

Mintha a fasizmus szellemi gyökere a nemzeti érzésből táplálkozott volna, s nem, miként közismert, az értékmentességből. A benső migráció áldozatai, akik elvesztették lelki biztonságukat, és lumpenproletárok meg lumpenértelmiségiek lettek, nos, ők csapódtak a Führerekhez. Ettől függetlenül persze igazuk van a globalistáknak: a vallás mellett a nemzet a legfőbb ellenségük. Más szavakkal már érintettük e kérdést: akkor személyt és közösséget mondtunk a globalizmus ellenségeként, de ezek a mélyben mind összefutnak és egyesülnek. Hamvas Béla ezt így fogalmazza meg:

"A nemzetben a lényeges nem a nagyság, hanem az arculat. Nem az, hogy kimagasló, hanem az, hogy lélek."

"A nép belső realitás. A népet az különbözteti meg minden egyéb társadalmi alakulattól, hogy vallásos. A nép gyökere nem a politikában, hanem a vallásban van. És a nép tudja, hogy a búzát a föld adja, de az eszme fölülről jön. Amikor a városi ember elkezdi a példát, az ízlést, az eszmét alulról venni, a nép szellemével éppen az ellenkező úton jár. Az ősök útja az alsó út, amely azt hiszi, hogy a lét eredete lent van; az istenek útja tudja, hogy fent van."

Azért ellenség a vallás, a nemzet és a bennük gyökerező személy, mert Gazdaságtársadalom embereszménye a gyökértelen egyén, a fehérpapír ember, a barbi, aki bármikor szerelemre lobbantható a legújabb fogkrém, politikai vagy művészeti izmus iránt, s fehérneműjével együtt váltja elkötelezettségeit. Aki népét szereti, az másmilyen. Az hűséges, az szelíd, az benső emelkedésre törekvő, tehát potenciális ellenálló.

A globalistát régebben kozmopolitának hívták. Neki sehol sem jó, mert mindenütt valahol lenni kényszerül, holott az ő hazája nem a valahol, hanem az egész világ. Legszívesebben külföldiül beszél, így nevezi el boltját és gyerekét. Ha tehetné, a Hiltonban lakna, ahol valamennyi szoba és bútor egyforma, Tokiótól-Tokióig mindben ugyanott található a cipőkefe. Lelkét jól megvilágítja Hamvasnak egy másik mondata: "A kozmopolita költészetből a nemzet és az emberiség egymást kizárta".

Ikertestvére a soviniszta, mintha egyetlen érem két oldala volnának: az ő költészetére is ugyanezt lehet megállapítani, csak éppen fordítva... Ikrek azért is, mert kizárásban gondolkodnak, továbbá absztrakt alakok, mint minden -ista, aki az életet valami elméletbe próbálja kényszeríteni. Igaz, ami igaz, a nemzeti önteltség gusztustalan, és kap is az orrára. Ha Patagónia olyan pártot juttat kormányra, mely azzal henceg, hogy az övé a legpompásabb ország, nemzeti piláfja ízletesebb a hamburgernél, akkor Patagóniát a nemzetközi életből kirekesztik, követségeit bezárják, áruit bojkottálják. Hanem miért volna kevésbé ízléstelen a globalisták barbi-légvára?

S miért kisebb vétek, ha valamely országnyi vállalat dicsérgeti magát? Ha egy bank fonja a farát, s úton-útfélen lobogtatja zászlaját? Ki merné bírálni a cégsovinizmust? A szabadságára oly kényes sajtó? No, az éppenséggel ebből az undorító öntömjénezésből él. A nemzeti alapon álló verseny tehát tilos, a gazdasági alapú ellenben kötelező és dicséretes.

A nemzeti szocializmus és a nemzeti kommunizmus a gazdaságkori szétválasztás tipikus termékei. Éppen a honszerelem szakadt le róluk. Úgy aránylanak hozzá, mint a tömeg a közösséghez. Mint a nemzeti érzés a sovinizmushoz. Illyés Gyula úgy különbözteti meg a kettőt, hogy az előbbi jogot véd, az utóbbi jogot sért. Hamvas gondolatát átfordítva: ha népnek lenni vallás, sovinisztának lenni annyi, mint elveszteni a szellemi megalapozottságot; a nemzeti érzülettel leváltani a vallást. Tudniillik vallástalan ember nincsen. Ha elveszti kapcsolatát Istennel, akkor kitalálja helyettesét. Tessék utánanézni, hogy a sovinizmus mindig együtt jár az újpogánysággal. Azon kívül, hogy a vezér maga az isten, megpróbálja föléleszteni, például az ősgermán vallást, miként azt Hitler tette.

Egy barátomat meghívta egy ősmagyar társaság. Éppen lóáldozatra készültek, és sopánkodtak, hogy milyen nehéz beszerezni manapság olyan hibátlan fehér csődört, amely még nem hágott, s nem ült rajta senki. Ekkor betoppant valaki, hogy talált végre lovat, s mondta az árát... Erre az újpogányok szépen eloldalogtak.

Mélyebbre kell mennünk: a hazafi alapállása a szeretet, a sovinisztáé a gyűlölet. Az előbbi szereti a mieinket, a népet, a földet, a tájat, az ott élő vendéget, s végül az egész gyönyörű világot, mely hazájának otthona. Az utóbbi eleinte csak nem szeret, és miután sem a természetben, sem a lélekben nincs űr, előbb-utóbb gyűlölködni kezd. Ahelyett, hogy emelné, gyarapítaná hazáját, a másikét pocskolja, abban a hiszemben, hogy minél mélyebb gödröt ás a szomszédnak, ő annál magasabbra kerül. Engedjék meg, hogy mutassak egy típus-sovinisztát a napisajtóból. “Az informális nyilvánosságban számtalanszor hangzik föl a nemzetállami ukáz: “Döntsék már el a zsidók, hogy zsidók, vagy magyarok akarnak-e lenni. Ami fajmagyarra lefordítva azt akarja jelenteni, hogy ha tényleg magyarok szeretnének lenni, akkor fogadják el a magyar társadalom ítéleteit és előítéleteit, legyenek antiszemiták, de ha zsidók akarnának maradni, akaratukat a magyarság respektálja és megengedi, hogy visszatérjenek Izraelbe. A románoknak, a szerbeknek, a szlovákoknak azonban ez a kérdés sem jár ki, nekik, ha itt telepedtek le, magyarrá kell válniok, azaz mindenben igazodniuk kell a magyar többség román, szerb, szlovákellenes előítéleteihez.” (Bíró Béla: Második Trianon. Magyar H. 99. Karácsony.)

Az idézett soviniszta történetesen magyargyűlölő, de nem ez a legfontosabb vonása, hanem az, hogy indulatának rabja. Az a téveszméje, hogy mindenki mániákus, akárcsak ő, és folyton számolgatja a buszon a zsidókat meg a szerbeket, és sztrapacskája fölött nem egy jó pohár hűvös rizlingre gondol, hanem gyalázza a tótokat. A magyar soviniszta leginkább egy gyászruhás, búval bélelt paprikajancsi. Összeszorítja öklét, s átkozza Istent, hogy magyarnak teremtette, de ha már így esett, akkor helytáll, ha mindenki beledöglik, akkor is. Állandóan bőszült, a reggeli kávéjában is ellenséget szimatol, s aki nevetni mer ebben a vérzivataros világban, arra már rá is mutat: áruló. A hazát kihalt háznak, múzeumnak tekinti, ahol egy széket sem szabad odébb tenni. A jövő pedig annyi, hogy könnyes szemmel mesélünk a múltról.

Pálffy János írja le a Magyarországi és erdélyi urakban ennek a tragikomikus alaknak az őstípusát. Egy bizonyos Haller gróf 1849-ben elfoglalt szabadcsapatával egy puszta oláh falucskát. Azonnal táviratozott Debrecenbe a kormánynak: Hezsdád a magyaré!

"A különféle nemzetek létének értelme nem önmagában van, hanem az egész emberiség egyetemességében. Ha valamely nemzet saját magát önmaga felé fordítja, olyan, mint az öntelt némber, aki nem tud elviselni mást, mint bókot."

"Ha egy népnél vallásos, tudományos, és művészeti igazságok nincsenek, onnan veszik őket, ahol vannak. Ha egy népnél az élet kritikája hiányzik, onnan veszik, ahol megvan. Ha egy népnél a hősies életeszmény hiányzik, onnan veszik, ahol megvan. Amely nép az istenek útjáról letér, isteneit onnan veszi, ahol megvannak."

A globalizmus az emberiség egyetemessége helyett a piac, az áruk és szolgáltatások, a pénz egyetemességében gondolkodik. És úgy intézi, hogy az igazságok, az életeszmények, az istenek a piacon forgalmazódjanak. Az emberi személynek ebben a rendszerben nincs helye, akárcsak a közösségnek. Ezért a nemzet helyén, a József Attila-i "közös ihlet" helyén a bolti identitás művirág-kertje virul. A Sony-identitás, a Pepsi-érzés.

Vélemények?

andry Creative Commons License 2000.12.31 0 0 0
Aki esetleg nem olvasta volna, így indul a könyv (is) (a Dunán vasárnap de. van a műsora, amit kedd késő este megismétélnek):
Beavatás – Cz. G. mûsora

(kiavatás)

Fõcím: Michelangelo: Dávid ébresztésébõl (Sixtusi kápolna) a két csaknem érintkezõ kéz óriásira kinagyítva. Eleinte az egész képet látjuk, ezen jelenik meg a Beavatás (Kiavatás) Cz. G. mûsora szöveg. A kamera folyamatosan közeledik, végezetül már csak a z Úr és Ádám keze látható. Ekkor tûnik el a szöveg. A kamera tovább közelít: a két ujj közti hézag kitágul, mintegy átbújunk egy másik világba. A két ujjat "elhagyjuk". Utunk – a nézõ számára észrevehetetlenül – az Ádám keze fölötti repedés felé kanyarodik . A repedés feketéjében áttûnés. Megjelenik Cz. G. A kamera tovább fahrtol Cz. G. közelijéig és a fény fokozatosan jön föl.
Helyszín : Meghitt, vöröses-barnás tónusú, otthonos sziget fotellel, állólámpával, könyvekkel egy nagy térben, melyben messze távol ajtó, rajta háttérvetítésre alkalmas anyag. Ezen jelennek meg az illusztrációk.
Szöveg: Cz. G. szeretettel üdvözli a Beavatás nézõit. Dörrenések, csatazaj.
Kép: Számítógép képernyõn interaktív csata. Robbannak és halnak. A játékos gyermeket hátulról látjuk. Mögötte Cz. G., szintén hátulról.
Cz. G.: Hányat öltél meg?
Kisfiú: Húszat.
Cz. G.: Ebben a játékban?
Kisfiú: Ebben.
Cz. G.: És amióta játszol?
Kisfiú: Nem számoltam.
Cz. G. Az eredeti térben.
Szöveg : Számtalan kérdés merül föl: beavatást végez-e a kisfiú, vagy kiavatást? Netán rajta végeznek ilyesmit? Kik? Hogyan? A hogyan meglehetõsen jól látszik. A beavatás voltaképpen a teljes tudás megszerzése, megértése, pontosabban fölébresztése volna. Mûködésbe hozni azt, ami születéstõl szunnyad bennünk. Például a helyes és helytelen különbségét és ellentétét. A kiavatás pedig éppen az ellenkezõje: elaltatni, amit tudunk.
Aligha kétséges, hogy nem a kisfiú a folyamat, vagy mélyebben: a szertartás ura, hanem inkább tárgya. Ez következik játékának az arányából és erejébõl.
Vegyük például ezt a fadarabot.
Vesszük a fadarabot.
Ebbõl a fadarabból lehet hajó, mely egy pocsolyán lebeghet, hajóvá változhat, úszhat ismeretlen tengerekre, lányokhoz, harcokba, kalandokba. Faragható, szerelhetõ, szögelhetõ, bevezetheti/beavathatja a játékost különféle fölnõtt- szerepekbe. Ugyanez a fadarab egy kislány kezében lehet baba. És õ anyává változhat általa.
A klasszikus játékban az eszköz szinte semmi, a kiegészítés a játékos/ok/ból, képzeletükbõl, közösségükbõl= csapatukból, stb. tevõdik össze. A gyermek a játék ura. A játék által fölébred benne a teljes tudás: az anya, a munka, az alkotás, a közösség stb.
Az interaktív gyilkolós a játszásnak túlnyomó részét adja. Százalékban: a fadarab, a baba, a focilabda egy százalék, ez kilencvenkilenc. Kiiktatja a közösséget, megtakarítja a fizikai cselekvés lehetõségét, megkímél az alkotástól, hisz a gép által szabott pályán zajlanak az események, nyugdíjazza a képzeletet, hiszen a hõs és az ellenfelek készen érkeznek a harcterekkel, csapdákkal, miegyebekkel együtt.
Cz. G. könyvet vesz elõ, olvas, közben áttûnés: Michael B. Rothenberg (1975): egy amerikai gyerek, mire elvégzi a középiskolát, addigra 15 ezer órát tölt a képernyõ elõtt, mialatt 18 ezer gyilkosságot lát, nem beszélve a rablásokról, üldözésekrõl, lövöldözésekrõl, kínzásokról, gyújtogatásokról stb. Percenként egy ilyen jelenet van a tíz év alattiak számára készült rajzfilmekben.
Tehát 1975! Azóta jelentek meg a számítógépes játékok új nemzedékei, melyekben a gyerek aktívan is ölhet .
Ezalatt Tom és Jerry. Rajzfilmgyilkosságok.

Szöveg: Nos, kedves nézõk, a bébihorror beavató-e vagy kiavató? Mibõl avat ki? És mibe be? Egyszerûen csak arról van-e szó, hogy az alapoknál kezdi: a gyermekeinket kell piaccá tenni, hogy fölnõve szeressék Drakulát? Vegyék a jegyet a Terminátorra, Schwarzeneggerre?
Vagy komolyabb a helyzet?
A lényeg a kiavatás a bûntudatból? Hogy a bûn nem ügy. Lám, millió gyilkosság történik, mégsincs semmi következménye. Ölni poén, izgalom, akár a híradóban. Az ölés nem az én ügyem. Nem rám tartozik. A véleményem, vagyis a gondolatom, a szavam és a tettem három különbözõ dolog. Gondolatban ölök, egész gyermekkoromban reggeltõl estig, de ez nem hat ki rám, a cselekedeteimre. Nézem, csinálom, izgulok és kész. Kikapcsolódom. Voltaképpen nincs is bûn.
Divatos költõ a rádióban: nem tudható, mi a helyes és mi a helytelen. Ha orrbavágnánk, tudná-e, hogy helytelen, s édesanyja megsimogatná kopaszodó fejét?

A kiavatás következménye, hogy kiavatódom. A kiavatottság persze nem ürességet jelent, mert sem a természet, sem a lélek nem ismer vákuumot. Észre sem veszem, a bébihorrorban bizonyos õsrégi sátánjelképek mély és állandó propagandáját. Az európai kultúrkörben a patkány, a sárkány, a denevér a gonosz jelképei. A modern baba, a barbi sem az anyaságba való beavatás eszköze, hanem, de hallgassuk meg szakértõnket:
Kislány : a barbikkal úgy kell játszani, hogy levetkõztetjük õket és a fiúbarbit ráfektetjük a lánybarbira.

Vége fõcím. A beszélõrõl elfahrtol a kamera. A kép fokozatosan elsötétül. Feketébe vágunk át, s innen térünk vissza Az Úr és Ádám két ujja mögül.
A szöveg és a stáblista az eredeti képre íródik.

Babos Tamás és Czakó Gábor

andry Creative Commons License 2000.12.31 0 0 topiknyitó
Most olvasom és nagyon tetszik.
Van, aki hasonlóan gondolja, vagy esetleg másképp?
Hajrá nullások, avassatok be!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!