Napok óta jártok a fejemben :-))) Itten van egy "sztarbaksz" kávézó, ahol nap mint nap veszem a "szkinni latte"-mat :-))) És mindig egy ázsiai fiú szolgál ki aki nagyon mufurc... Minden nap meg szeretném mondani neki, hogy ezt meg ezt elvitelre és egy mosolyt itt fogyasztásra, de nem merem, mert nem tudom itten hogyan reagálnának rá :-))) De holnapra összeszedem magam :-)
Viszont a csirkésemnél ahol szerintem pakisztániak dolgoznak (nem vagyok jó ezekben a nemzetiségekben) ottan mindig mosolyog a srác és szabályellenesen csak csirkecombot kapok a darabos csomagolásba :-)))
Na ja, de talán hihetünk abban, hogy ha vagyunk páran, normális állapotokat teremthetünk e téren, legalább közvelten környzetünkben. Midig egy kcisit fellelkesedek az ilyen epizódokon: van egy tök mufurc nő abban a boltban, ahova vásárolni járok. Elhiszem, hogy vasárnap este 8-kor már a hócipője tele van az egésszel, de mindig mondunk neki vicces dolgokat (ugyanis pasim is kommandózik rendesen :-)) és már nevetni szokott, amikor elköszönünk tőle :-))))
Tudod, épp mostanában gondoltam erre a topicra, hogy már ahhoz is szeretetkommandó kell, hogy olyanokat halljak, miközben fellöknek a buszon, hogy "Bocsánat", "Elnézést kérek", "Lesz szives", "Legyen kedves arrébb állni", meg ilyenek.
Szóval tegyünk idén is szent fogadalmat, hogy rombolni, pusztítani fogunk.
Minden túlzásba vitt, halálosan fárasztó görcsös túlpörgést a túlspilázott karácsonyi előkészületek, az utolsó napi nagybevásárlások, a hülye nagytakarítás, a monstre, halálosan kifárasztó főzések, a mértéktelen ajándékgörcsölési kényszer ön- és közveszélyes, pusztító, frusztráló kényszeres viselkedései nélkül.
Szándékosan tegyük tönkre az autós és gyalogos közlekedésben tapasztalható idegbajt azáltal, hogy azért sem vesszük fel az idétlen rángatódzást, rohanást és mindenkit széles vigyorral beengedünk magunk elé, a buszon mosolyogva, nyugodtan közlekedünk, és egyáltalán - sokkal inkább élvezzük a karácsonyi időszakot, mint végigszenvedjük.
Ehelyett betesszük a kedvenc karácsonyi zenénket, jóillatú kis sütiket sütünk, amiket aztán apró dobozkákba, zacskókba vagy kis celofánba téve adunk szomszédainknak (igen, leginkább annak, akit úgy utáltál egész évben), meg a kollégáknak (igen, még neki is) :))), hadd robbanjanak ezek a kis szeretetbombák.
Társulnék a szeretetkommandóhoz.
Bevallom, olyan helyen dolgozom, ahol elvárják, hogy kedves legyek az emberekkel (nem ám rosszra gondolni!:-))), s nem egyszer megfigyeltem már, hogy pár kedves szó, és sok türelem csodákra képes. Attól meg, hogy "minden jót kívánok" nem térnek magukhoz az meberek.