Elkalandozot tekintetem. Irigylem érte.
Fontos semmiségek!Végre elintézlek titeket!
Igyekszem igyekezni. De itt és most: helytelen vagyok.
"Képes" vagy megtenni valamit? Az nem elég. Legyél "szíves".
Meg akarok felelni. Már a bolintásom is hamis.
Szívem ellenébe tenni: ügyességem fejlesztése, vagy lelkem sorvasztása?
Képes vagyok-e képessé válni?
Tud valaki segíteni?
Egy idézetet keresek, ha minden igaz, Voltaire.
Valami olyasmi a lényege, hogy a szerelem egyik felét Isten adja, a másikat neked kell megszerezned. De nem tudom, hogy van pontosan!
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti honokon, ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, az ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett. „Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!”
Ismeretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet ford.
Ez egy kulcscsomó.
Nem minden kulcs nyit meg minden ajtót.
Beadtad a kulcsot?
Az már más kulccsal nyílik.
Kulcsát szívednek másra ne bízd.
Ezt az ......... sose kapta meg más.
A kulcs lyukán is kirepül a szó.
Kulcs a lábtörlő alatt?
Úgy tűnik beleillik...
"Az *R*SZL*N nem sokat teketóriázott, fenékig ürítette a csuprot.
-No, mit érzel?- érdeklődött OZ?
-Bátornak érzem magam!-jelentette ki az *R*SZL*N, és boldogan sietett vissza barátaihoz, hogy elújságolja nekik szerencséjét."