Pethor Donneck!
Ha valaki egyenirányított itt, akkor az te vagy kedvesem.
Egy Budapestet fikázó homepage-ről beszélünk.
Budapestről pedig - salynálatosan - Demisz Gábor jut az eszembe. (Hidd el én lennék a legboldogabb, ha nem ő jutna eszembe.)
De neked ez az egylépéses asszociáció már Móriczka effekt...
Maradjunk inkább annyiban, hogy kicsi szíved szakad bánatos molekulákra, ha bárki csak 1 rossz szót is szól a tettetett tettek emberére, aki BTW az utolsó, valamiféle reflektorfényt élvező SZDSZ-es.
Pedig, ha Budapestet fikázzák, akkor bezony a városvezetést is fikázzák, nem lehet mindig csak az (ön)dícséretek fényében feredőzni.
Esetleg cseszd le a TimeOut-ot, hogy mer így beszélni Demisz apu világvárosáról.
Hali,
Pirítós
Ajh, hát hogy is lenne neki mása, mint érdeme??? Fisztulás hangú fôbolgármesterünk csak a jóról tehet. Ha van ilyen, mind a kettô.
Meg én most amúgy is sauer vagyok, mer' épp most hívott föl a párom, hogy 24 órán belül ez a HARMADIK (kerék)defektje.
Szög, üveg.
Ehhez képest en csak egy hét alatt szedtem össze kettôtt, az smafu. Mer' hogy ebben a büdös, kutyaszaros világvárosában demcki putyinak az utakat se takarítják.
Először is kösz, hogy felhívtad a figyelmünket az oldalra. SZVSZ szerint kifejezetten turista csalogató az ami megjelent Budapestről. Eleve az, hogy ott van a 33 ismertetett város között (Varsó pl. nincs ott.) Másrészt tartalmilag is teljesen korrekt dolgokat írnak - egy fiatal angol szemszögéből - és rendkívül informatívak.
Ilyen a Time out.A régi változat is pont ebben a stílusban íródott.Amennyire emlékszem a többi városról is ebben a hangnemben ír.
De a ,,van benne némi igazság,,..hát.
Nem tom mi abban az újdonság, hogy a város legdrágább söre a Halászbástyán iható.(szvsz ez nem is igaz, de mindegy, hagyjuk a tényeket másra, a szerzőt vigyük fel a padlásra:-))
Én se az Oxford streeten akarok olcsó sört inni, ha Londonban járok..
,,japán videokamerák surrogása...,,
Phenjan külsőn kívül, hol nem hallatszik még ez a zaj?:-o
,,ezek után is elmerészkednek Budapestre..,, a Time out tele van praktikus infóval, nem azért olvassa a potenciális turista, hogy jöjjön-e, hanem, hogy hol vehet BKV jegyet, adott esetben.
Szerintünk valyon van-e bármi felelőssége évtizedes főpolgármesterünknek, Ajrópa csillagának abban, hogy Budapest így néz ki hangulatában?
A megfejtéseket a demszkyg@budapest.hu e-mail címre kérjük küldeni .;-)
A helyes megfejtők között 1 db nagyértékű ingatlanadókedvezményt sorsolunk ki!
Hali,
Pirítós
Hogy a bedekker író mégis hülye azt csak az bizonyítja, ahogy a Déli Pu.-ról és "telekommunikációs központ egy régi sci-fiből” ökörködik. Ezeknek az épületeknek semmi bajuk, stílustiszta épületek pont megfeleve a kornak amelyben épültek. Ami engem halálra irritál az a posztmodernnek nevezett kínépítészet. Egyébként mindenben igaza van az írónak. Ezt a várost elnyeli a csőcselék, és mindenki tehetetlen. Nem tudom nyugati szomszédaink nem-e ugyanezen perspektíva előtt állnak.
Szerintem a leírás nyugodtan tekinthető reálisnak. Feltéve, hogy más városokról is ilyen stílusban ír. Az általam többé-kevésbé ismert európai nagyvárosokról biztosan lehet ugyanilyen hangulatú elemzést (?) írni.
A hibája inkább az, hogy egy ilyen leírás alapján elég nehéz eldönteni, hogy érdemes-e megnézni az illető várost. Ha tehát más városokat is ugyanígy mutat be, akkor csak azoknak igazán hasznos, akiknek ideológiára van szükségük ahhoz, hogy miért töltötték újra otthon a szabadságukat.
Egy napilapban figyeltem fel rá, hogy irónikus hangú "bedekker" látott napvilágot a weben.
Az írás kicsit gonosz - több ilyen van ugyanitt, nem csak mi kaptuk meg a magunkét - de azért van benne némi igazság. Nem érzem magam sértve tőle - pláne, hogy látom az angolok magukkal sem kevésbé kritikusak (gondolok itt a BBC riportjára az angol focihuligánokról) - de azért.....
Persze még mindig jobb, mint amikor egy dán turista egymillió forintért vacsizott meg a Felszab téren.... :-(
Ha a világ angolul tudó fele nem látogat Budapestre az elkövetkező néhány esztendőben, az nagymértékben köszönhető a TimeOut nevű, világhírű városi útikönyvsorozat és magazin internetes változatának. A Timeout.comszubjektív hangú cikkeket, leírásokat, emellett pedig sok-sok adatot közöl európai és amerikai nagyvárosokról turistáknak. Befolyásos intézmény, sok angol turista innen tájékozódik kirándulásai lehetséges célpontjairól.
Nos, Budapestet igen nehéz lesz megkedvelni a TimeOut-bemutatás alapján: a honlap írásai fukarkodnak dicsérő szavakban, bár a rövid bevezetőben „az utolsó olcsó, civilizált európai városnak” nevezik. (A budapesti tudósító Peterjon Cresswel). Még egy pozitívumot jegyez meg a szerző, amely szerint az éjszakai, kivilágított Lánchíd „a világ legvarázslatosabb városi látképeinek egyike”.
Ezenkívül azonban a magyarok, budapestiek furcsa szerzetként tűnnek fel, akik „vezetéknevüket a keresztnevük elé teszik, csöndben állnak a Himnusz alatt, és nem koccintanak sörrel”. Ez utóbbit gunyorosan „a magyar függetlenség nagy álmára emlékeztető” cselekedetként említi, ami alkalmat ad arra, hogy borongva rövid beszédet adjunk elő külföldieknek hazánk szomorú sorsáról. Bár a 150 éves moratórium lejárt, a TimeOut úgy véli, „sokan cinikus magyarellenes összeesküvésnek” tartják a sörrel való koccintás megengedését.
Kemény kritikában részesül mindaz, amit budapesti idegenforgalmi látványosságnak gondolunk. A Vár csöndjéről: „csak a turistacsoportok trappolása és a japán videokamerák surrogása hallatszik”. A Halászbástya környékéről: „a legrosszabb és a legdrágább sört itt isszuk Budapesten (...), és hallgatjuk az egymással versenyző hegedűsöket és a teraszról zongorát a Hilton üvegépületéből, amely valahogyan befurakodott az UNESCO által védetté nyilvánított területre”. A kilátást a Tóth Árpád sétányról a „ronda Déli pályaudvar” és egy „telekommunikációs központ egy régi sci-fiből” jellemzi, a Várnegyed házai „nem igaziak”. Megkapja a magáét a provinciálisnak tartott Váci utca is: „(A magyarok) azt hiszik, ez kell a turistáknak.” „... csak antropológiai okokból érdekes: üljünk le egy asztalnál a Gerbeaud-ban, a Cyranóban vagy az Anna kávézóban, készüljünk fel a város más részeinél jóval testesebb számlára, és hátradőlve tanulmányozzuk a gyengén eleresztett osztrák hátizsákos turisták nyaralási szokásait.”
Nem kíméli a város zenei életét sem, hiszen a színvonalasnak ítélt júliusi World Music Festival fellépőinek névsora a lap tolmácsolásában „zsákbamacska aszerint, éppen ki turnézik Kelet-Európában”. Igazat kell adnunk viszont abban, hogy „a magyar popzene ugyanolyan mint a nyugati – görbe tükörben (...) A piacot kommersz sztárok uralják, olyanok mint a nyálkás Jimmy Zámbó (...) és a Spice Girls nem kevesebb, mint négy helyi változata.”
A Hungaroringet „a vendéglátók és a sztriptízbárfőnökök” hét végi üzletének, az éttermek kínálatát zsírosnak, a szovjet hadsereg kivonulásának megünneplését furcsának tartja a TimeOut. Finom iróniával emlékezik meg viszont a józsefvárosi piacról („az abszurd márkanevek legjobb lelőhelye”) a főzelékbárokról („zöldségragu rántással és tejföllel ... gyakran állati zsírból) és az Unicumról („sötétbarna folyadék kórházi folyosó illatával, úgy üt, mint Koko Kovács”).
Sok hasznot tehát nem hajt a fővárosi idegenforgalomnak a TimeOut, bár kritikája néha telibe talál, és kétségtelenül hasznos aktualizált programajánlója. Ám csak azoknak, akik ezek után is elmerészkednek Budapestre.
Hmmm.. azért ebben az Unicumban van valami, bár akik langyosan isznak holmi málnasört... bwuahh !
