Ja, közben rájöttem, 92-ben volt. Rá egy héttel volt Bob Dylan jubileumi koncertje, ott elég vegyesen fogadta a közönség. Az is érdekes volt, ahogy ô reagált rá. Eredeti egy nô, annyi szent.
És a 90-es berlini Wall-koncertet láttad, ahogy a Mother-t énekelte Waterssel meg a The Band-del? Ha egyszer erre jársz, odaadom videon mindkettôt.
Jujj, pont akkor indul be a topicom, amikor nem vagyok onlány.
Egyébként helyesbítek, és nekem is nagy tetszik az új album, és szerintem lesz is róla még pár sláger. Pl. a Jealous tuti az lesz a külföldi homepagek szerint, de szerintem a Hold Back The Nightot is kiadják.
Az afroamerikai zenével pedig nem Wyclef Jean köti össze, hanem Bob Marley, ő az egyik példaképe is, Bob Dylan mellett.
Az öngyilkosságot pedig nem azért kísérelte meg, meg a férje elvette tőle a gyerekét?
Egyébként észrevette valaki, hogy mi az új album utolsó mondata? "Build more free homepages!" Ez tetszik...
Egyébként nagyonsok együttműködése van a csajnak, van két tuti tippem: Sinead and Ashtar Command: Summers End, meg The Chieftains: Factory girl. Töltsétek le őket a Napsterrel!
Dr. Lecternek: A pápa képének széttépése asszem valamikor 90/91 környékén volt, és asszem nagyon szidta az akkor éppen nemzeti ügynek tekintett Öböl-háborút is, meg leszólta egész amerikát. Ezután akarták meglincselni. De ez az Izraelita dolog később jött asszem, legelőször a '97-es Gospel Oak EP borítóján láttam.
Peter Gabriellel elég hosszú kapcsolata volt Sineadnak, pl. a Blood of Eden c. Gabriel klippben mint szerelmespár szerepelnek, nagyon aranyosak, még csókóloznak is. Amikor véget ért a kapcsolat, Sinead öngyilkosságot kísérelt meg, annyira megviselte a szakítás.
A másik dologgal kapcsolatba: néhány évvel ezelőtt még a zsidókkal, illetve Izraellel érzett hatalmas szimpátiát Sinead, most kezd az afrikai kultúra és nép felé fordulni - ez az új klippjéből és a lemezborítón lévő köszönetekből, megjegyzésekből is kitűnik (ja, és Wyclef!)
hát igen az a jó a csajban, hogy olyan együttműködő
pl. a Peter Gabriellel...meg nem tudom láttátok-e a Stigmata című filmet, abban van egy kooperációja valami etno bandával (Afro Celt Sound System), nagyon húzós szám
A You do something to me valóban a Red Hot + Blue-n jelent meg, és előrevetítette a közvetlenül utána megjelenő Am I not Your Girl? albumot, amelyen csak ilyen 30-as, 40-es, 50-es évek beli sanzon féléket énekel. Saját bevallása szerint ezeken a dalokon nőtt fel, azért szentelt egy teljes albumot a feldolgozásoknak. A klippben természetesen korhű csillogó ezüst estélyit és platinaszőke hajzuhatagot visel, csak sajna nemtom, hogy kit imitál ezzel pontosan, azaz ki énekelte a dalt eredetileg. (nekem is megvan a klipp meg a lemez is - ez utóbbiról most hirtelen csak 3-4 dalra emlékszem: U2, Annie Lennox, the Pogues, hát nemigen hallgattam rongyosra:)))
Marcus Aurelius: nehéz a kérdés, de talán a 2.,3.,5. dalok azok, amelyek első hallgatásra megragadnak - ebben egyetértek wired-del.
Lion & Cobra ota kovetem a holgyet es eddig minden teccet, igaz valtozo mertekben
emlexik valaki annak a szamanak a videklipjere ahol hosszu szoke parokaval enekel es a RED-HOT-Blue (vagy mifene AIDS segelydolog) lemezen jelent meg a szam
Mindenképpen érdemes megvenned, ha az első 2+1 lemez tetszett. A színvonal a régi, sőt! ( Bár a Universal Mother és a Gospel Oak egy kicsit mégis átvezet az új lemez felé, szóval érdemes legalább meghallgatnod azokat előbb.
A közreműködők között ott va Dave Stewart - gitár, dalszerző - továbbá Wyclef is mixelt egy dalt, Brian Eno pedig többet is, ha jól emlékszem.
A szövegek minden korábbinál szókimondóbbak, őszintébbek, szóval szintén megérnek egy misét.
Az In the name of the Father betétdalát BONO írta. Láttad tegnap a filmet a tv2-n?
Meséljetek még az új albumáról, gondolkodom, hogy megvegyem-e. Az "I do Not Want what I Haven't Got" szerintem ragyogó album volt, a kedvenc számom Sinéadtől a "Troy", és az "Am I Not Your Girl" lemez is tetszett, de az újabb lemezei nincsenek meg. (Az "In The Name of the Father" betétdala is remekmű) Mérhető-e ezekhez a gyöngyszemekhez az ír leány mostani alkotása?
Persze, de aztán gyorsan rájött, hogy milyen hülyeséget mondott, és helyesbített: alapvetően a férfiakat szereti, de ha megtetszik neki valaki, akkor nem probléma, ha az illető nő.
Sinead-nak becslések szerint eddig 30 férfi partnere volt, hát elhiszi róla valaki tényleg, hogy...?
Na jó, várható volt, hogy szóbakerül ez a dolog, elég friss még, meg aztán botrányban sohasem szűkölködött a kedves:-)
szia wired, szóval itt is találkozunk:-)
Választásod kitűnő, ráadásul ennek a két dalnak különösen jó a szövege, pláne mikor aszongya, hogy:
I get sexy underneath the lights
Like I wanna fuck every man in sight
Baby come home with me tonight
Make you feel good make you feel all right
És mi uyge tudjuk, hogy ez a valóságban is így van, egy rosszindulatú? pletyka szerint ugyanis Sinead kissé fehérmájú nőszemély.
Jut eszembe wired, OFF: szombaton nézzed Patsy-t az Angyalok és Rovarokban!
mingyá padlózok
nekem meg tök jó ez az új lemez, a 3. (ebben úgy tekergeti a hangját, hogy noné...bár a taptarapos ritmizálás valahol a közepefelé nem jön be annyira) és 5. szám (ez meg olyan szép bársonyos, ritmikus indítás) különösen, de úgy az egész is meg minden
mondjuk nem hallgatom rogyásig, mármint a korábbiakat...nem mintha nem lenne meg, csak úgy, mert hüle vagyok, de ez nekem jó, jó, jó
miért kell valakinek progresszívnak lennie, azért hogy jó legyen? és mi az a progresszív?
érdekes, hogy a No Man's Woman-re én annyira nem figyeltem föl (vigyeoklipszeket meg nem igazán nézegetem, így nem is tudtam róla), szóval én alapvetően a 3. meg 5. miatt vettem meg a lemezt
Először is: Sinead O'Connor a kedvenc énekesnőm. Bevallom, hogy a Nothing Compares 2 U idején figyeltem fel rá, de aztán az akkor létező két lemeze megvétele után rájöttem, mennyire jobbak a saját dalai. Már az első album fantasztikusan jól szól, a második egyszerűen tökéletes, a harmadik a legszebb lemez a világon, a negyedik pedig most érlelődik bennem. (Az Am I not Your Girl-t szándékosan hagytam ki, hiszen az egy feldolgozáslemez.)
A No Man's Woman valóban a zenei rádiók és TV csatornák számára is elfogadható, de valszeg nem lesz több ilyen "sikerszám" a lemezről. Nem is azért készült. Azért készült, hogy az olyan megrögzött rajongók, mint én, már egy dal alapján, sőt nélkül is megvegyék a lemezt. Ami soha nem okoz csalódást.
Szerintem is jó a szám, meg az album is, de valahogy nem tűnik olyan nagy dobásnak, mint pl. a Fire on Babylon volt annak idején. Persze ez igaz mostanában mindenre, de akkor is...
Asszittem továbblép a funk felől máshová is, de nem.
Asszem ez ugyanaz az album, ami 6 év ezelőtt volt, csak a technikával (és a divattal) együtt modernebb lett. Nagyon jók a számok, de nincs benne semmi progresszív.
