Ebben van igazság, tényleg vannak olyanok, akik szerint a specrel egyszerűen annyi, hogy a hosszakat csökkenteni, az időtartamokat növelni kell, a Lorentz-transzformáció meg nyilván valami etológiai dolog.
Régebben meg még mostanában is egyes képleteket szokás úgy eltorzítani, hogy bevezettek egy sebességfüggő "relativisztikus hosszt", aminek az a hátránya, hogy teljesen összezavarja az eredetileg normális embereket.
Mindez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a bot hossza függene a sebességtől,
mert ez az eltorzított relatimisztikus hossz a megfigyelőktől függ, az egyik megfigyelő így látja, a másik megfigyelő meg másképpen látja. Éljen a szubjektivitás, a fizika alappillére.
> Kérlek, mondd meg nekem, ha egy test sebessége v1-ről v2-re változik, és v1<v2, akkor a spec rel elv szerint nő-e a tömege?
Nem nő. Régebben egyes képleteket szokás volt úgy eltorzítani, hogy bevezettek egy sebességfüggő "relativisztikus tömeget", aminek az lett volna az előnye, hogy p=m'v; E=(1/2)m'v2 alakú képlet írható. Mindez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a gravitáló tömeg függene a sebességtől.
> Azt is mondd meg, hogy mi az a fizikai folyamat, amikor egy kisebb sebességről egy test nagyobb sebességre tér át. (Gyorsulásnak hívják, te hogy hívod?)
Ez valami találós kérdés? Lehet például az, hogy az egyik megfigyelő szerint balra megy a kérdéses test 100m/s sebességgel, a másik megfigyelő szerint meg jobbra megy 200m/s sebességgel, saját maga szerint meg semmi sem történt vele.
Összegezve, amikor a mozgó rakétának (vagy müonnak vagy mindegy minek) a távolsága szerintünk rövidül, két eset lehetséges. A távolság úgy rövidül, hogy az adott távolságban lévő m darab Planck-távolság mindegyike rövidül. Erre írtam, hogy nincs mivel mérni. A másik est, hogy a Planck-távolság nem rövidül, hanem n <m darab lesz a rövidülő távolságban.
Ez utóbbi akkor lehetséges, ha a térnek hullámai vannak, és azok hullámhossza nő. Azaz a Planck távolásg nemhogy nem csökken, hanme éppen ellenkezőleg, nő. Nincs semmilyen probléma, minden maradhat a rel elm-ben a régiben. A tér nézőpontja nagyon fontos nézőpont. A rel elvéből - jól tudjátok - teljesen hiányzik. Enélkül ez az egész nem érthető, ennek jó példája a dupla rel elm a Planck-távolság okán. Olvassátok már el, mit ír erről Lajtner! Beszélünk a semmiről, mert be vagytok fagyva a régi terminológiába. Abból pedig nem fog kijönni az idő definíciója.
Kérlek, mondd meg nekem, ha egy test sebessége v1-ről v2-re változik, és v1<v2, akkor a spec rel elv szerint nő-e a tömege? (Igen a válasz, de szerinted mi?)
Azt is mondd meg, hogy mi az a fizikai folyamat, amikor egy kisebb sebességről egy test nagyobb sebességre tér át. (Gyorsulásnak hívják, te hogy hívod?)
Ez nem halandzsa. Te valószínűleg jobban értesz a fizikához, mint én, mert én már elég régen tanultam, és így sokat felejtettem. Még az is lehet, hogy Te fizika-zseni vagy. Ez azonban nem jogosat fel arra, hogy egy könyvet (ami ráadásul nem is az enyém) olvasatlanul megítélj. Ha nem olvasod, ne olvasd, de miért kell leszólni azt, amit nem is ismersz?
A kérdést remekül kezeled számolással. Ennek bűvkörében a lényeget nem érted. Mindegy, hogy a vöröseltolódás nagy vagy kicsi. A lényeg, hogy van, létrejön. Ez tehát azt jelenti, hogy a térben és időben valóban történik változás, nemcsak a matematikai modellben.
Miért nem olvasod el figyelmesen a 71o1. hozzászólásomat?
Azt állítod, hogy egy 0,1 kg tömegű test amikor c-hez közeli sebességgel halad, akkor a tömege megnő (ezt ki is számítottad). De ez nem igaz, merthogy a c-hez közeli sebesség a specrel területe, és meghatározás szerint a tömeg a energia-impulzus négyesvektor hossza.
Az a bajom, hogy nem olvasol figyelmesen, ami létezik az Univerzumban csak velünk létezhet, az Univerzum+érzékelés+tudat hármasságával, bármelyik hiányzik, nincs létezés.
A fogalmak egyike sem létezik a szervetlen, fizikai világban.
A fogalmak mindegyike a szerves agyadban/agyagban/anyagban fogalmazódik meg, csak a tudatodban jelenlévő, a gondolataidban létező mintázatok ezek. Elvégezhetsz millió kisérletet, a fogalmak akkor sem lesznek meg a szervetlen világban, mert ott nincsenek ilyenek.
Ha abból indulok ki, hogy minden, amiről fogalma alakult ki az emberiségnek, az hosszú "kisérletek", tapasztalás eredménye. A fizikában, ha egy állítást ellenőrizni akarnak, akkor többször megismétlik a kisérletet, és ha minduntalan ugyanazt az eredményt adja, akkor mondhatjuk, hogy az állítás igaz. Triviális példa : 1+1=2, akárhányszor végezzük el a kisérletet, itt összeadást, mindíg ugyanaz az eredménye. A világ is valahogy így épült fel, érzékeink ismételt kisérleteinek eredménye képpen. Amit meg már az anyatejjel - öröklődés- útján szívunk magunkba azt már triviálisnak is fogadjuk el. Természetesen ennek ellenére a világ nem állandó, mert mindíg új tapasztalatok merülnek fel, de az előző világképből mindíg marad "újrahasznosítható".
Az emberiség biológiai struktúrája mindíg változott és mindíg abba az irányba, hogy a rajta kívül eső, az érzékein kívüli világot minnél jobban "magáévá tegye". Mivel ez a változás ( fejlődés ?) nem egycsapásra történt, sok-sok generáción keresztül, elfogadhatjuk azt a tézist, hogy a világot a "nagy kisérleten" keresztül megismerhetjük, és olyan amilyennek az őseinktől kezdve a mai generációig mindenki az érzékein keresztül a tudatban megjelenik.
Tehát létezik egy " külső világ" + egy "érzékelés" ( a kapcsolat a világ és a tudat között ) + egy "tudás", ezen hármas egység jelenti a világot. Az " anyag a külvilágban van, a tudás pedig az "élő anyagban". Az élő anyag meghatározása, egy külön topikot is megérdemelne.
adott egy 0,1kg fényforrás, Ez 0,999c sebességen 2.2366 kg-ra nő a tömege
Szerintem a tömeg fogalmával körűltekintően kell bánni a specrelben.
Amikor azt állítjuk, hogy egy test tömege 0,1kg, hallgatólagosan feltételezzük, hogy egy álló inerciarendszerben mérve ennyi, amikoris az impulzusa zérus és az energiája E=o,1 kg * c2.
A Lorentz transzformáció az energia-impulzus négyesvektorokkal operál és a tömeg invariáns marad (mivel ez az energia-impulzus vektornak a hossza a téridőben), teljesen mindegy melyik IR nézzük.
Azaz mindegy, hogy az IR 0,000009c-vel vagy 0,999999c-vel száguld, a tömege a testnek akkor is 0,1kg marad. Ami változik, az a test energiája és impulzusa.
Csak szóltam. Örülök, hogy megint összállt a csapat.
Akkor hamar megírom, hogy az időt t-vel jelöltem egy Budó könyvben :)
És így van, jó irányban tapogatsz. Definiálunk egy csomó fogalmat, konkrétan minden fogalmat definiálunk, rosszabb esetben megpróbáljuk körülírni. A fogalmak egyike sem létezik a szervetlen, fizikai világban.
Egy kivétel sincs, az anyag fogalom sem létezik a valóságban, csak az a dolog amit jelölünk vele.
A számok, amiket hoztál, köszönőviszonyban sem állnak azokkal a számokkal, amik az égitesteket jellemzik. Nem rémlik, hogy bárki egy "2.2366 kg"-os tömegű csillag körül tanulmányozta volna a vöröseltolódást, bár lehetne, mert magad is kiszámoltad, itt is van. Mi a gond?
