A szövetségesek Németország legyőzését tűzték ki célul. Ezért kellett kissé tovább menniük, No volt egy Jalta is, és Sztalin étvágya határtalannak bizonyult.
A fene látott olyan honvédő háborút, amelyik száz kilométerekre zajlik a szovjet határoktól. Meg aztán mit mondasz a lengyeleknek meg a baltikum országainak, a cseheknek?
Azok milyen csatlósai voltak a németeknek? Ugyanazt a sorsot kapták a "felszabadítóidtól" mint mi.
Magyarország, mint a hitleri Németország utolsó csatlósa, egy honvédő háború legyőzött országa volt.
Na csak az ilyen hülyeségek ismételgetéséről szoknának le az emberek. Miért kell még harminc év után is a Rákosi féle cumit szopogatni?
Azt hiszem, ha annak a korosztálynak tennéd fel ezt a kérdést, akik felnőttek voltak ebben az időszakban, többféle választ kapnál. Volt, akinek felszabadulást jelentett ,volt akinek megszabadulást a német fasisztáktól, és nyilasoktól, és sok olyan ember is volt, akiknek újabb szenvedést jelentett. Az országot tény és való, hogy megszállták, és sajnos az elkövetkezendő 40 év ennek a következménye volt, amit megint más és más módon éltek meg az emberek.
Egy idős rokonommal beszélgettem erről egyszer, Óbudán lakott, és házába orosz katonákat szállásoltak be 1945 februárjában. Elmondta, hogy volt köztük mindenféle jellemű embert. Volt aki valóban adott kenyeret, volt aki viszont mindent vitt amit látott. De azt is elmondta, hogy ezek a zömében fiatal fiuk, évek óta állandó életveszélyben, hazájuktól távol, rossz ellátással, rossz felszerelésben szinte gyalog jöttek Szovjetuniótól idáig. Nem mentség, de magyarázat némelyek viselkedésére. Nem szabad elfelejteni, Magyarország, mint a hitleri Németország utolsó csatlósa, egy honvédő háború legyőzött országa volt. A kérdés sokkal összetettebb annál, hogy pár mondatba erre válaszolni lehessen.
1.) Mire vonatkozik a („Tényleg.”)?
2.) Az alapkérdés a következő (ha nem olvastad volna): Április 4. Tényleg felszabadulás? Ehhez képest véleményed nem ehhez szól hozzá, hanem az 1945. elején a Szovjetunióban „tébláboló” magyar hadsereg partizánvadász tevékenységéről kezd el kérdéseket feltenni. Érdekes érvelési technika, egyelőre még szoknom kell, hogy ha felteszek egy kérdést, másra válaszolnak. Ennek ellenére megpróbálok válaszolni:
- a szovjet levéltárak bizonyára tele vannak olyan iratokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy a világháború idején a megszálló fasiszta hordák milyen atrocitásokat követtek el a polgári lakosságal szemben,
- ezzel szemben Magyarországon azt tanították egészen 1990-ig (nem tudom azóta változott-e az oktatás szerkezete), hogy a felszabadító szovjet hadsereg bevonulását az egész magyar népesség kitörő örömmel fogadta. Csak és kizárólag csokoládét osztogató szovjet katonát láttál.
- ezzel szemben szeretném felhívni figyelmedet arra, hogy nézd már meg az érem másik oldalát is: lehet, hogy nem csillog annyira, mint azt vártad az előlapja után,
- mielőtt demagógiával vádolnál meg bárkit is, szállj magadba: én pusztán annyit tettem, hogy megmutattam több, a korszakból származó iratot,
- nem hiszem, hogy bármilyen történelmi eseményt vizsgálhatunk pusztán az egyik oldalról nézve. Ha javasolhatom, elfogultságtól mentesen, hideg fejjel nézd az eseményeket,
- sohasem mondtam, hogy a szovjetek bevonulása egyértelműen negatív esemény volt, csakhogy annak jó oldalát már volt alkalmunk megvizsgálni az 1948-1990 között időszakban,
3.) A közölt (és nem közölt) forrásokban nem találtam arra utaló jeleket, hogy a szovjet és román csapatok jelentős, felszámolásra váró partizán-alakulatokkal találták volna szembe magukat.
Írod: „Oszt arról is kéne mondani valamit, hogy a korábbi tanulságok alapján, hogyan is jött az a következtetés, hogy itt egy újabb háború, be kéne szállni, mert sohasem fogunk különben megint a vesztes oldalon kikötni” – miről van szó?
Valóban Derek, nem tartozik.
Bár, ha qrva muszály látod a dolgok leegyszerűsithetők::))))
A genfi konvencióknak egyébként az az igazi előnye, hogy tisztán látszik mit nem szokás betartani, amely aztán a veszteseken mindig számonkérhetők.
"Most idézz valami orosz vagy ukrán forrást arról, hogy az ott tébláboló magyar hadsereg, hogyan oldotta meg a feladatát minden atrocitás nélkül, tekintettel a hátországi partizánvadász tevékenységre. "
Amennyire en tudom a partizanvadaszat es az elfogott partizanok kivegzese nem tartozik a haborus buncselekmenyek koze, mivel oket nem vedi a genfi konvencio, mert nem regularis egysegek. Mas dolog ha partizanvadaszat cimen tuszokat szednek es a polgari lakossag ellen kovetnek el megtorlasokat.
Tényleg.
Most idézz valami orosz vagy ukrán forrást arról, hogy az ott tébláboló magyar hadsereg, hogyan oldotta meg a feladatát minden atrocitás nélkül, tekintettel a hátországi partizánvadász tevékenységre.
Oszt arról is kéne mondani valamit, hogy a korábbi tanulságok alapján, hogyan is jött az a következtetés, hogy itt egy ujabb háború, be kéne szállni, mert sohasem fogunk különben megint a vesztes oldalon kikötni.
Na ennyit a demagógiáról, amit egyébként te is művelsz és én meg a kedvedért leszálltam ide.
"A Népszabadság átlagolvasója a hatvanéves, Horn-hívô, saját gondolattal nem bíró, középszinten vagy annál még alacsonyabban képzett nénike, aki minden MSZP- és Munkáspárt-gyűlésre elmegy. "
Tudod az a baj az ilyen atlagszamolasoknal, hogy lehet , hogy senki nem felel meg neki, mert ha egy kozossegben a tagok egyik fele 120 kilos a masik fele 60 akkor az atlagos sulyuk 90 kilo, de ilyen egy sincs kozottuk.
Az ujságírókon úgyse segítünk, de legalább az a sok nép, aki olvassa, legalább eltöpreng egy kicsit.
A Népszabadság olvasói? Na ne. Közismert, hogy a Népszabadság éppenséggel nem a legmagasabban kvalifikáltak lapja (az a Magyar Hírlap a bal-, és a Magyar Nemzet a jobboldalon). A Népszabadság átlagolvasója a hatvanéves, Horn-hívô, saját gondolattal nem bíró, középszinten vagy annál még alacsonyabban képzett nénike, aki minden MSZP- és Munkáspárt-gyűlésre elmegy.
Ezeknek akarsz te bármit is elmagyarázni? Kutyából nem lesz szalonna...
Tárgy: L. községben történt túlkapások megakadályozása
9/1944. szám
Főszolgabíró Úrnak,
Sz.
Jelenetem, hogy a körjegyzőségemhez tartozó L. községben a román hadsereg által nap mint nap megjelennek a csapatuktól elmaradt katonák, akik a lakosságot állandóan félemlítik és tőlük a még megmaradt kis szegénységeiket erőszakkal elviszik. Mindezek megakadályozása végett tisztelettel előterjesztem a következőket:
1.) Tudomásom szerint a körjegyzőség községeinek határában, ahol a harcok lezajlottak, fegyver és lőszer maradt, miért is jó volna ezekkel a fegyverekkel a községbeli polgárőrség felfegyverzése.
2.) A 18. román hegyivadász divízió élelmező oszlopa L. községből H. Zs. földbirtokostól 250 q búzát fizetés és nyugta nélkül B-re szállított. Intézkedést kérek az irányban, hogy a 250 q búza ára megtéríttessék.
3.) Folyó hó 29-én R. községből szintén a román hadsereg nyugta és fizetés nélkül 500 q búza szállítását kezdte meg, miért is intézkedést kérek errenézve is, hogy a búzának az árát fizessék meg.
4.) A körjegyzőség községeiben megjelennek nap-nap után román katonák minden parancs nélkül és a községekben leginkább a nőkkel szemben erőszakoskodnak és minden fizetés nélkül a szegénység ingóságait elviszik.
Kilgoretrout
Nosza rajta, irjuk meg akkor! Ha leadják annál jobb! Az ujságírókon úgyse segítünk, de legalább az a sok nép, aki olvassa, legalább eltöpreng egy kicsit.
ne felejtsd el, hogy a Népsz. újságírói nemcsak terjesztői, hanem élharcosai voltak a kommunista (szocialista?) eszméknek. Emlékszel, Berecz elvt. volt a főszerkesztője tán a nyolcvanas években. Oda bekerülni azért bizalmi állás volt.
Kíváncsi vagyok, hogy a régi (kommunista) rendszert kiszolgáló újságírók közül most mennyien vannak? Tényleg nem tudom.
Leadnák, mert ezek megfelelő jelzettel ellátott eredeti dokumentumok. Leadnák.
Jelentem, hogy K. B. 62 éves h-i lakos uradalmi ispán f(olyó) hó 3-ról 4-re virradó éjjelen éjfél körül súlyos lövési sérülést szenvedett. A golyó a bal comb fölső részén a csípőizület közelében hatolt be, és a combcsontot, valószínűleg a medencecsontot is, összezúzta. Kilövési seb nincsen. Combcsonttörés kétségtelenül megállapítható. Elsősegélyben részesítettem, és kórházba szállítását ajánlottam.
Elbeszélése szerint éjfél körül zörgettek az ispánlakás (ahol egyedül lakik, mert családja K-n van) ajtaján. Kiszólt, orosz beszédet és igen erélyes zörgetést hallott. A hátsó (a református templom felé eső) ablakhoz ment, és segítségért kiabált a polgárőröknek. Megfordult és ismét az ajtóhoz akart menni, mikor lövés dördült, és ő összeesett. A bezárt ajtón keresztül érte a lövés.
A polgárőrök állítása szerint 7 orosz tartózkodik a községben, akik a lakosságot állandó rettegésben tartják, és állításuk szerint a K-ról menekülőktől pénzt, stb. elvesznek. Ebben az időpontban más orosz nem volt a községben.
Mondjuk arról, hogy ízléstelennek találjuk, hogy a legolvasottabb napilap élenjár a régi kommunista sztereotípiák terjesztésében.
Ha nem adnák le, akkor nem az MSZP miatt nem adnák le, hanem amiatt, hogy itt látványosan kilóg a lóláb a profi, független, pártatlan ujságírás álcája alól.
Írni, írni, oszt’ miről szóljon az a levél kedves bátyám?
Szerintem leközölnék, hiszen ha megfigyelted, az MSZP már régen nem vállalja fel az MKP, az MDP meg az MSZMP viselt dolgait. Ezzel is demostrálnák, hogy itt aztán szabad a szólástér mindenkinek...
Ej, öcsém, de nagy kár, ...hogy ez nem időben jutott eszedbe. Elküldhettük volna a Népszabinak. De lehet, még most se késő. Írni kellene egy olvasói levelet. Kíváncsi vagyok leadnák-e?
Múlt hó 12-én az itteni polgárok felkérésére K-ra mentem, hogy előadjam a h-i lakosok panaszát, tekintettel arra, hogy az orosz nyelvet úgy szóban, mint írásban bírom. A parancsnok egy ezredes azonnal fogadott, s panaszomat írásban felvette.
Panaszom a következő pontokból állott:
T.K. itteni lakoshoz beállított 2 orosz katona, akik még most is itt teljesítenek szolgálatot, s a híradós osztályhoz tartoznak, s minden előzetes beszéd nélkül a motozáshoz fogtak. A nála talált 400 cseh-szlovák koronát, s 390 magyar Pengőt vették el. Azonkívül nejéről pedig szőrme ködmönét lehúzta, s csendben mindkettő elvonult.
K.B. itteni lakoshoz ugyanaz a két katona ment be, s tőle készpénzt és fehérneműt vittek el.
K.J. itteni római katolikus plébánostól ugyanaz a két katona élelmiszert és kegyszereket rabolt el.
Azonkívül a község nyugalmát is háborgatják napról-napra folytonos lövöldözésekkel, nemcsak a levegőbe, hanem az ablakba lövöldöznek, az asszonyokat és lányokat sokminden dologra kényszerítik.
Erre a panaszomra a parancsnok azonnal intézkedett, hogy egy őrnagy vezetése alatt 6 katonával szálljon ki H-ba azzal a kijelentéssel, hogy én is velük tartozom kimenni.
Az autó után 3 napon keresztül vártam, s minden nap más-más kifogás miatt az mégsem mehetett ki, mire én harmadnap bejelentettem magam újból a parancsnoknál, ki azonnal fogadott is, s angolul szólított meg – ezen a nyelven folyt a tárgyalás – kijelentette: nagyon sajnálja, hogy autót nem kaphatott, hanem nyugodtam menjek haza, 3-4 napon belül az a katonai bizottság kiszáll H-ba, s engem fog keresni. Azóta eltelt már 14 nap s a bizottság a mai napig nem érkezett meg.
Ezelőtt 5 nappal az itteni plébános úr értesített arról, hogy egy juhász, kitől ugyanezen katonák 18.000 Pengő készpénzt, 6 drb. juhot, 1 drb. 3 éves csikót, 2 női kabátot, férfi fehérneműt, 2 pár fülbevalót, s 1 arany nyakláncot raboltak el, panasztételre K-ra utazik. Azonnal írtam a parancsnoknak egy angol nyelvű levelet, melyben kértem panaszom végleges elintézését, ellenben ha nem kapok választ, úgy kénytelen leszek úgy az angol, mind az amerikai parancsnokságnak a kellő kivizsgálatot és teljes elégtétel megadását kérni.
Kérem eme jelentésemnek a március hó 6-án összeülő katonai bizottság elé terjeszteni, mert ezek a katonák jelenleg is itt teljesítenek szolgálatot, s az egész vidéknek átkai.
H., 1945. évi márc(ius) hó 2-án.
Tisztelettel:
dr. L.B.
nyug(almazott) fősz(olga)bíró
Tárgy: Orosz rendőrség által letartóztatott és elszállított egyének ügye
35/1945. sz.
Külügyminiszter Úrnak
D e b r e c z e n
Jelentem, hogy járásom területéről az orosz rendőrség 173 egyént tartóztatott le és szállított el a községekből. A letartóztatottak mind 45 éven aluli egyének. A letartóztatás a legtöbb esetben olyan módon történt, hogy a község lakosai közmunkára való igénybevétel céljából dobszó útján felhívattak arra, hogy a községi bírónál jelentkezzenek. Az így jelentkező községi lakosok közül 20-30 egyént az orosz parancsnokság kiválasztott, s azokat azon a címen, hogy a szomszédos községek határában végzendő munkák elvégzésére veszi igénybe, elszállította. Megállapítás szerint ezen egyének a csörgői, perecsenyi gyűjtőtáborokon át Sztomborig jutottak, a legutolsó életjelt innen adták. Ezen elhurcolások a járás lakosságát állandó nyugtalanságban tartják, miért is azon előterjesztéssel élek a Külügyminiszter Úrhoz, szíveskedjék megállapítani, hogy ezen elhurcoltatások milyen rendelkezés alapján történtek, mi lett a sorsuk az elhurcolt embereknek és mikorra várható ezeknek szabadon bocsátása és hazaszállítása.
