"Magyarország bemutatkozik
Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy Európa ma és holnap címu nagyalakú, igényes kivitel? brosúrát. A füzet több nyelven 28 mai és jövendo EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sot három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Muvelt Nyugat.
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az eloszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelosséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejto részbol állnak.. Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
A 28 ország bemutatkozása három minoségi kategóriába sorolható.
A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvo ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába).
A harmadik és egyben döbbenetes - felfogás a magyar.
Lássuk eloször az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedo idoszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak utána fogom elemezni - megjegyzem, a románoknak erre az idoszakra 34 (!) megemlítendo történelmi eseményük akad!
Fontos dátumok Magyarország történelmében.
1000 a magyar állam megalapítása az ország elso királya, István alatt.
1308 - 1437 A központi hatalom megerosítése.
1541 a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középso része a törökök közvetlen ellenorzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levo
részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711 - 1848 osztrák uralom.
1867 a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 szövetség Nácinémetországgal.
1941 hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és eluzi a németeket.
1949 a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 népfelkelés, a szovjetek eroszakosan leverik, az akkori államfot, Nagyot halálra ítélik.
1989 Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 az elso szabad választások
Elso, futó áttekintésre is hiányosnak tunik. Nézzük csak alaposabban! Feltuno, hogy 1000 elott nem volt magyar történelem, sot a Kárpát-medencében sem történt semmi! Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az elso Árpádok ugyan mit is csináltak 895-tol? A többi 27 ország természetesen élt a lehetoséggel. Lássuk eloször a fentebb említett elso kategóriát, a tényszeru adatközloket.
Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetoségét: osi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik. Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava elso nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.
Románia tovább megy. Idézem:
Kr. e. VI. sz. a románok oseinek, a dákoknak elso említése Homérosz és a
nagy antik mesélok által. (Finom elszólás: mesélok .)
Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal késobb történik.)
És így tovább.
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettos honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi gyoztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor eloforduló Hungarus nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét?
A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-bol Muagerisz hún királyt említo bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint vagy 889-bol Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy? A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk oseiként az asszírokat, hettitákat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás! Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála elott maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait! A Nestor-krónika nem oláhokat, hanem
frankokat ír. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az osrománnak titulált Dridu-muveltség bulgárjai az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit. A többit nem sorolom. Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi hazugságokat.
No, haladjunk tovább szépen, sorban.
Úgy tunik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet.
Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!
Újabb ur: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végzodo keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük.
Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationum-ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el, de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán. A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemzo módon hézagos volt: az ígért 80.000 fos sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze, de nagyon szép európai gondolat. Élnünk kellett volna vele!
Szemezgessünk tovább!
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó. Hol marad sok évszázados, a magyarságot orlo keresztyénség pajzsa küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány
évszázad, ok tudják, miért szégyellik, mi miért nem vagyunk rá büszkék? Mohács viszont elég jelentos csata lehetett hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi nem!
A Habsburgok dehogy foglalják el a nyugati részt: kettos királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettszelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekintheto törzsökös, kizárólagos erdélyinek!
Nem találom a vallásszabadságot világels?ként deklaráló tordai országgyulést sem! (1568). Ennek a feltunoen eurokonform, korát messze megelozo intézkedésnek a mellozése egyenesen megdöbbento! Természetes
módon tolakodik elo egy lehetoség. A kereszténység felvétele, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyulés együttes elhallgatása egy kereszténység utáni Európának tett ostoba
gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus, a reformáció a szlovákoknál a huszitizmus minden ország önjellemzésében megtalálható! Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szuz Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst! Szégyen.
Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tolünk a török kiuzetése (1686 Buda, 1697 Zenta). Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem! Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.
1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is, bár ok meghagyták nekünk.
Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik. Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a kifejto rész megismétli, megerosíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejto részben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el.
Ha ez az építmény nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes eroszakos, mi több: bunös nép maradtunk még a XX.. században is, akkor jöhet a dönto érv: 1938 - Szövetség Nácinémetországgal. A második világháborúban a környékünkön mindenki a rossz oldalon vett részt.
Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:
Ausztria:
1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia:
1939-45 rövid függetlenség Náciémetország uralma alatt. Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet: ez bizony elhatárolódás,
sot nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízu szövetség, mint a mienk.
Románia:
1940. nov. 23. Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevoi az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során. De ez a tévedés elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését. Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is
kötözködöm. Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez idokbol: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését, vagy akár a favágó tokén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát etcetera
Mi pedig 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal.
Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.). Ausztria német megszállása tette szükségessé. Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal. Emlékeztetoül két esetet hoznék fel. Az elso németországi látogatásáról hazatéro Horthy így jellemezte Hitleréket: Túl sok bennük a vörös! Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német gyozelem a mi pusztulásunk!
Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes horizontális tengelyrol tárgyal Varsóban. A történeti huség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkbol ) A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttmuködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt eredményeznének! Augusztusban két németellenes élu magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentos enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar Gentlemen's agreement a szoros együttmuködésünkrol. November az elso bécsi döntés voltaképpen Németország engedett! Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldolt.
1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a magyar-lengyel határ. Szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, ez közismert, de a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem, ez kevésbé közismert. A szlovák változat persze érthetoen elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták, mi pedig:
1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak.
Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezoi stb. bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelozve már 1941 június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak. Írják? NEM.
Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicso Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül! Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek errol a jogintézményrol Finnország, a balti államok, Lengyelország, de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak.
1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak
Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekbol igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok muködtették Auschwitzot? Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendorpuccsot (és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönheto, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság és a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bun a legaljasabb rágalomnál!
1956. Eufemisztikusan, reformkommunista módra népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy csillagóra, amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely elokészítette a kommunista rendszerek bukását és amely rövid idore visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését. Nagy (illendoen, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfo volt, hanem miniszterelnök. A kifejto részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerzo.
Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel.
1991. jún. 19. az utolsó szovjet katonák elvonulása. Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: 1989 a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre már nincs mit mondani!
E befejezo életrajz-részbol tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába szorosan illo esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet
bevezeto, kedvcsináló dekoratív képes bevezetojébol is, ezt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták.
Most pedig záró fejezetként lássunk néhány gyöngyszemet az általam kifejtonek nevezett részbol.
Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvueket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.
No, kezdjük.
Magyarország sokszínu, kevert népességu , soknemzetisgu.
Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban többnemzetiségu Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelore még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk, az
egyszeru újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különbözo hazai források alapján, hogy 1985-tol máig a Kárpát-medence oshonos magyarsága több, mint 2 millióval fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni! Az önbemutatkozás írója vélhetoleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat
Van itt más baj is, rosszabb, mint az egyszeru ostobaság.
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztobb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerzo oket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészok Lübbenau környékén találhatják meg oket. Népi kultúráját büszkén muvelo százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzonek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe.
A nagy kérdojel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma és egy kivételesen nevetséges finomkodás: utazó népesség, travellers, illetve gens du voyage.
Vagyis a szerzo a sznob (és muveletlen) "campingtábor" típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen. És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat, óh bocsánat! A romákat és a romákat!
Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az osztrákok a XVIII-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerzodéssel államának területe 1/3-ával (sicc!) lett redukálva.
Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e. Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelso volt vasútközlekedésében (Baross Gábor eloterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2.. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelso oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is. Nem sorolom.
A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.
A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételrol, egy levesrol van szó, amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg. Ezt Jókai már leírta: - Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt
Összegezve: hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bunös, hol szánalomra
méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekello országot. Fuszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkuséggel. Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.
Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely könyvesboltban, vagy akár EU-s munkahelyükön, hivatásszeruen ) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.
A hazaárulás minosített esete.
Forrás: Magyarok Világszövetsége"