Bátor film, és tartok tőle, hogy ma már ezt így ebben formában nem lehetne bemutatni Svédországban. (A rendező is inkább a sznoboknak szólogat be azóta, végül is esetükben kisebb a veszély, hogy megtámadják.)
Pedig szó sincs rasszizmusról. Tapasztalatról van szó.
És egyébként a három szívatott gyerekből is van egy bevándorló. Csak éppen az ázsiaiaknak (távol-keletieknek) jellemzően jobban megy az integráció, mivel jellemzően szorgalmas és szabálykövető a többségük, és nincs az a kulturális szakadék sem, mint másoknál.
És szó nincs arról, hogy itt a többségi társadalom fel lenne mentve.
Inkább félrenéznek, észre sem veszik, mindenki magába merül, nem tud, nem akar vagy nem mer beavatkozni.
Persze ezt is megértem: képzeljünk el egy randalírozó, adott kisebbséghez tartozó társaságot a villamoson: ki az, aki merne nekik szólni? Valószínűleg a többség a jármű másik részére orientálódna, közelebb a vezetőhöz (ha ez még számít valamit), és kerülné a szemkontaktust (ahogy én is).
A szülők melóznak, utol sem lehet érni őket, a gyerekeik pedig egyszerűen mimózák, balf@szok.
És nem lehet mindenhová rendőrt állítani (bizonyos helyekre lehet, de akkor felbukkannak máshol...), így jobb híján apuka az, aki igazságot szolgáltat, ha már a rendőrség nem.
Megjelenik egy nő is, egy másik nézőponttal, ő már csak az okozatot látja, és persze, hogy a női energiák ilyenkor a gyereket védik, de ahogy az apa elmondja, nem ő választotta ki a gyereke rablóját.
Az egy kulcs párbeszéd, már majdnem didaktikus, de még pont jókor van elvágva (az én ízlésemnek).
Ejnye, ez nincs a tékák kínálatában? (jó, elég hülye címe van, ami miatt főként horror a találat, de pusztán "play" vagy "gyerek" keresésre sem találom)
Nagy bátorság kellett a rendezőtől hogy a tomboló PC láz idején megcsinálja ezt a filmet, ami felemelt mutatóujj akart lenni... de persze nem tanultak belőle a svédek.
De mi lett a bölcsővel? Avagy a puzzle darabok a helyükre kerülnek.
Itt jól egyensúlyoz a rendező: valós eseményt dolgoz fel, elhangzanak érvek, enyhítő körülmények, de nem tolja át pc-skedésbe. Aki már találkozott telepi gyerekekkel, valamit át tud ebből érezni. Persze el lehet barikádozni magunkat, ha van elég pénzünk, de a falakon túl utolér a valóság.
És tényleg ez a legjobb filmje Östlundnak.
Azóta egyre rosszabb filmeket csinál, és közben egyre nagyobb sztár.
A héten megnéztem a Számos pasas (angolul: Any other name) című filmet, és összességében egy egyszer nézhető limonádé filmnek tartom. Bár a története helyenként lapos és kiszámítható, a főszereplők között jól működik a kémia, ami elviszi a hátán a filmet. A cselekmény nem tartogat nagy meglepetéseket, mégis szórakoztató, és ideális választás lehet egy könnyed, kikapcsolódós estéhez.
Nem akar több lenni, mint ami. A film nem forradalmasítja a műfajt, de a célközönségének tökéletesen megfelel. A karakterek fejlődése sekélyes, és a mellékszálak kidolgozatlanok. Egy felejthető, de kellemes darab, ami a műfaj kedvelőinek érdemes lehet megnézni, de a filmtörténetbe valószínűleg nem fog bekerülni.
Igen, sokaknak bejött, tippem szerint antisznob sznobizmusból. :-) Ilyenkor a díjátadók vajon magukon röhögnek, vagy mindig a másikat gondolják sznobnak?
Az első rész nekem borzalmasan unalmas, főleg amikor a hotelben beszélget a két "influenszer" - majdnem elaludtam rajta, annyira közhelyes és üres volt számomra. Szerencsére viszonylag gyorsan vége lett.
A jachtos rész valamivel jobb, de az a jelenet, ami amellett, hogy cseppet naturalisztikus - gondolom - csúcspontnak volt szánva, számomra az östlundi életmű mélypontja. Ömlik a szar, nagyon eredeti, nevessünk együtt...
Ha már őrület, belemehetett volna egy Bong Joon Ho-féle hentelésbe, mint ami az Élősködőkben volt, de annyira azért nem volt bátor a rendező...
A harmadik rész befejezése pedig kifejezetten megúszós...
Sokat akar markolni a rendező: ez egy sztori, aminek van egy főhőse, akinek ellopják a cuccait, a végére talán fejlődik, és megért valamit a (lépcsőházi) körökről? (Ez mondjuk elég erőltetett volt.)
Vagy görbe tükör a felső tízezernek? - Vagy százezernek, nem tudom, Svédországban mennyien vannak a szupergazdagok, de nyilván többen, mint itt.
Szatíra vagy komédia, nyomozás vagy sötét dráma, korrajz vagy társadalomkritika?
Ez mind? Ez így kicsit sok lesz.
Vannak ötletes jelenetek, a színészek jók és a zeneválasztás is.
Van egy jelenet, ami nagyon bizarr, nekem nem jött be.
Nagyon megosztó film, ámbár szerintem érdemes végignézni, mert zseniális ez a kreatív baromságcunami, amit vászonra vittek, nem egyszer követhetetlen tempóval. Gyanítom, hogy akik valaha átéltek valamiféle pszichedelikus élményt, azok nyitottabban állnak hozzá, de nem egyedi a negyedénél vagy hamarabb feladó nézők esete. Besorolni is nehéz lenne, Mátrix szerű feeling de ázsiai tálalásban, vígjátékszerű, de sokszor mélyebb/filozófikus rétegű. Nehezen emészthető, de részemről értékelem az egyediségét, a melót, amit beleraktak. Ja és Jamie Lee Curtis is emlékezetes :)
Oslo, képek, hangulatok - elmosódó arcok és egy sodródó srác, aki éppen most tér vissza a rehabról.
Az életbe? Vagy csak búcsúzni?
Kit keres? Barátokat? Egy lányt, aki vigyáz rá?
De közben a lányok nővé értek, a barátok elpolgárosodtak, élik a szaros kis életüket, ő meg csak megy át a városon éjszaka, és keresi a kapcsolódási pontokat - másokkal, önmagával -, persze nem találja.
A végén a zongora mindig működik.
Joachim Trier (és Eskil Vogt) filmnézésem fontos állomása.
