A DNS, és gén az igen izgi számomra, megtért ateista részére.
Az a szellem, amit ideának is nevezhetünk akár - de ez csak emberi megkülönböztetés, szintén függ a vegyületek működésétől. Biztos tudod miről beszélek.
A mögöttes sem a semmiben lóg, az is Odaátról nézve egy elsődleges, Ideát érve pedig másodlagos következmény.
A közvetlen ok a vegyi élet, amelyet a biológia szintjén a DNS-ből felépülő gének indítanak útjukra.
Hiába TUDOM, hogy van Isten, nem értem, hogy van bennem, és rajtam kívül is egyszerre. Ez nem hit kérdése.
>>Elég gyakori, hogy valaki megindul a kételkedő emberré válás rögös útján, aztán egyszer csak elveszíti a türelmét, és inkább hinni kezd. <<
Igen ez szerintem is gyakori és jellemző dolog.
Hasonló jelenséget fedeztem föl a Hit Gyülekezetéseknél.
Igen gyakori, hogy egy-egy HGY-s hangoztatja, hogy o korábban foglakozott u.n. new-age-es dolgokkal, okkultizmussal, mágiával (agykontroll, buddhizmus stb.stb.) ilyesmikkel. De megtért és azóta tudja, hogy ezek sátáni dolgok.
Bennem - ki tudja miért - felmerült, hogy lehet, hogy egyszeruen feladták, mert nem könnyu út !
Az ezoterikus úton, nagy kitartás kell ahhoz, hogy eredményeket tapasztaljon az ember. Akár évek, évtizedek is eltelhetnek különösebb elorelépés nélkül. Persze a szellem fejlettségi szintjétol is függ, tehát vannak olyan szerencsések, kinek adottságuk miatt hamar sikerül minden.
A keresztény és a HGY-s út jóval könnyebb, mert - ha hivatalosan nem is de - van lehetoség a képmutatásra, a hazudozásra benne.
Az ezoteriában ÖNMAGUNKKAL álunk CSAK szemben és magunknak már nehezebb hazudni, mint egy közösségnek vagy egy pásztornak.
Önámítani persze lehet, de lelkünk mélyén közben tudjuk, érezzük a falsságot.
Bár azt hiszem ez a gondolatsor inkább Aranyviktor régi topicjába, a "Buddhista voltam, de megtértem" -címube ilenne.
Kedves Atyus !
>>Gyanakszom a DNS és a gének titkos világára,
hogy ott van valahol az esély az üzenetvételre. <<
A gének hatása MÖGÖTT IS ÁLL VALAMI.
A gén ugyanannyira okozója egy jellemzonek, mint ahogy a vírus egy betegségnek. Tehát sem a gén sem a kórokozó nem okoz semmit, hanem velejáró, társ-jelenségek. Az IGAZI ok nem bennük rejlik, hanem a láthatatlan ideák világában, szerintem.
Hívők részéről elég gyakoran elhangzó szöveg, hogy eddig, meg addig teljesen ateista volt, aztán valamiért nagy hirtelen hívő lett.
A nem hívők hasonló sztorijai inkább úgy hangzanak, hogy kezdetben hívő volt, aztán fokról fokra elveszítette a hitét.
Engem ez arra emlékeztet, hogy valamit fölépíteni csak hosszadalmasan, bezzeg ledönteni gyorsan is lehet. Ezért nem is a hit itt a főszereplő, hanem a kételkedni tudás. Ezt képességként fokozatosan tudjuk megszerezni, míg a hittel (mint a dolgok végletes leegyszerűsítésére) való hajlammal már talán születésünkkor rendelkezünk. Elég gyakori, hogy valaki megindul a kételkedő emberré válás rögös útján, aztán egyszer csak elveszíti a türelmét, és inkább hinni kezd.
Eltöprengtem a kérdéseden, de az a helyzet, hogy nem tudok válaszolni rá. Nem tudom, hogy a vakon született gyermek látja-e Istent.
Szerintem kérdezd meg Istent, ha van valaki a világon, akkor Ő biztosasn tud válaszolni a kérdésedre. Lehet, hogy nem egyből és nem abban a formában amiben várod, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb választ fogsz kapni.
Szia,
álomhajós
Totálisan kizárt, hogy én vártam volna bármit is. 1995-ig tökhülye ateista voltam, aztán események, "fantáziálások" történtek, és egyik reggel úgy ébredtem, hogy megtudtam, van Isten. Nincs kedved mesélni még erről, hogyan jöttél rá, hogy van Isten? Van egy rég elsülyedt topic, "Bizonyságok keresztényektől", abba is beírhatod, ha úgy érzed, hogy ezt megoszthatod másokkal is.
Egyes emberek fiziológiailag képesek kapcsolatokra, míg mások nem. Az okok belül találhatók, és mindig materiális, az anyagok és az anyagból összállott életből fakadnak.
Ez így volt a csodatételekkel is, mindig megvolt a látszólagos logikus, materialista magyarázata.
Azt, hogy hol, mely részekben rejtezik az adottság, amely képességgé válik a kontaktus folyamán, meg nem mondom. Gyanakszom a DNS és a gének titkos világára, hogy ott van valahol az esély az üzenetvételre.
Totálisan kizárt, hogy én vártam volna bármit is. 1995-ig tökhülye ateista voltam, aztán események, "fantáziálások" történtek, és egyik reggel úgy ébredtem, hogy megtudtam, van Isten. Közben azzal is tisztában voltam, hogy mindig is volt, csak én valahol kábultan másfelé kóvályogtam, nem voltam értője. Azóta folyamatosan kutatom, keresem az információkat, azóta követeltem ki feleségemtől, hogy ajándékozzon meg egy Bibliával, és most olvasgatok, és egyre tudatlanabbá válok. Méricskélem a tapasztalataimat, keresgélem a jeleket. Nem őrültem bele, inkább harmonikusabb lett az életem.
És azt is megértettem, hogy Én nem ismerem föl senkiről, hogy vele van-e Isten, vagy sem. Minden embernek egyéni sorsa a találkozás, vagy a találkozás elmaradása.
Nagyon az út elején járok, távol áll tőlem, hogy azt higgyem, részemre minden ok.
Ennek a keresésnek része a topic, amelyben most mindketten eszem cserélünk.
Ez könnyen előfordulhat. De nem merném bizton állítani, több okból sem. Először is az ítélkezést szégyenleném, hisz nem vagyok az, ki ezt jogosan megtehetné. Másrészt, mivel annyira szubjektív dolgokról írunk itt, pontosan, sőt még körvonalakban sem tudhatom, hogy mi zajlik le benned.
>>látom, ebben nincs benne, hogy babonaság mindössze. <<
Igen. Alapállás, hogy LÉTEZIK az, amiről/akiről e sok szubjektív elképzelés vagy ha úgytetszik: hit tapasztalható. Így értendő amit írtam. (Ugye milyen érdekes, hogy egy mondatot is ily sokféleképpen lehet értelmezni; hát még egy vastag könyvet...)
>>azt is hiheti az olvasó, hogy szerinted Isten az nem egy fölöttünk álló, létező valaki. <<
Hogyne. Mivel az értelmezés már egy teljesen szubjektív dolog.
Ritka az, hogy egy kimondott szó, meghallgatva ugyanazt az érzést váltsa ki, mely a kimondóban volt jelen a kimondáskor.
Az, hogy Isten fölöttünk álló létező valaki-e, vagy sem, is jó néhány újabb kérdést és dilemmát vet föl.
Pl. Attól is függ, hogy ki az a "mi" ill., ki az az "én" ? Ugyanis ez nagyon sok mindent, úgymond "rétegeket" jelent a lekünkön. És véleményem szerint létezik egy olyan mélysége is lelkünknek (ami ugyanúgy részünk ill. mi vagyunk az ő része), mely fölött már nem áll Isten, hanem EGYLÉNYEGŰ, azaz egy vele.
Természetesen gyarló énünk, azaz egónk JÓVAL alatta áll, tehát ha az egót értjük "sajátmagunk" alatt (és végülis mi mást értenénk, hisz az egót képzeljük önmagunknak), ezesetben én azt állítom, hogy: igen, Isten egy fölöttünk álló, létező valaki.
>>csak az tudja, hogy van, akinek kontaktusa volt vele. <<
Ez ismét egy igen összetett kérdés (ugyan, melyik nem az e témában...?).
Ugyanis KI AZ, aki bizton állíthatja, hogy "márpedig nekem BIZTOSAN Istennel volt kontaktusom !" ? Szerény véleményem szerint igaz ember ezt nem teheti és nem is teszi meg. Nem veheti a bátorságot, hogy naív nagyképűséggel ilyet állítson. Mert NEM TUDHATJA biztosan.
És a kulcsszót magad is leírtad:
>>mintha agyában a saját fantáziái működnének, pedig nem... <<
Tehát a SAJÁT FANTÁZIÁJA ! Az is fontos, hogy "MINTHA".
Nagyon lényeges dolgok ezek e témában.
Egy mintha-élményből hogy vonhatunk le olyan alapvető következtetéseket, melyek egész életünket, világnézetünket és hozzáállásunkat nagymértékben, sőt gyakran teljesen befolyásolják ???
Persze majdnem teljesen kétségtelen számomra, hogy NEM MINDEN spirituális élmény fantázia. Nagyon valószínűnek tartom, hogy vannak "igazi" Isten-kapcsolatok is.
Sőt, más megvilágításból nyugodtan állíthatom, hogy minden misztikus belső élmény végeredményben Istentől származik, csak ehhez egy egész más istenfogalomra van szükség, mint amilyen a klasszikus és elterjedt szabvány-Isten kép.
De ez egy újabb bonyolult témát vetne föl.
Lényeg, hogy hiába jön az ige Istentől, ha NEM ÉRTEM ill. NEM JÓL ÉRTEM vagy ha NEM AZ ÁLTALAM ELKÉPZELT ÉS ELVÁRT (SAJNOS NEM LÉTEZŐ) ISTENTŐL JÖN, HANEM AZ IGAZITÓL, CSAK ÉN AZT HISZEM HOGY EZ NEM TŐLE VAN, MERT ÉN MÁSHONNAN VÁROM, TEHÁT HAGYOM HOGY ELVÁRÁSAIM, ELKÉPZELÉSEIM, VÁGYAIM ELHOMÁJOSÍTSÁK A VALÓSÁGOT.
A problémám az, hogy HONNAN TUDHATÁM, akár más élményéről, akár a sajátoméról, hogy "na ez BIZTOSAN Istentől jött" ?
Szerintem nincs ember (akárhogy is hangoztatják egyesek), aki biztosan tudhatná ezt. Aki ezt valóban tudhatja, annak Jézusi szinten kell lennie. Megjegyzem, szerintem voltak és vannak is ilyen "emberek".
Viszont, amikor ez a biztos tudás eljön, az már NEM HIT !
Jézus soha nem mondta, hogy ő hisz Istenben, mert TUDTA Őt.
Ezért, jól megfigyelhető, hogy kiknek biztos az Isten-tapasztalatuk ill kontaktusuk. Akik azt mondják: "hiszek Istenben", akaratukon kívül (de tudatalattról szándékosan) belátják, hogy bizonyságuk NEM TELJES, sőt gyakran FALS. Aki biztosan tudja Istent, annak bizonyságát már hajlamosabb vagyok elfogadni.
Bár !
Az emberi psziché (sőt itt azt is írhatom nyugodtan, hogy: sátán, bizony ám) képes TELJESEN félrevezetni ez egót.
A diliházban ülő x, y -is BIZTOSAN TUDJA, hogy Ő Napóleon vagy Cézár.
Tehát tárgyilagos kivülálló, még a teljesen biztosnak látszó Isten-tudást (tehát már NEM HIT) is jogosan fogadja fenntartásokkal.
Úgyhogy végül azt kell mondjam, NEM LEHET mások vélt vagy valós hite és bizonyságai által Istenhez közelebb kerülni. CSAK a sajátmagunké által. (egyébként ezt nem magamtól találtam ki ám)
Szóval nem könnyű kérdések ezek. (legalábbis számomra)
"Szóval NEM TUDUNK mást tenni, mint "emberi találmányokat" gyártunk, sorozatban futószalagon !
MINDEN, ismétlem: minden meghatározás, megközelítés: EMBERI elképzelés, elvárás, de nyugodtan mondhatjuk: fantáziálás Istenről. Ő emberi elmével felfoghatatlan és mi ennek megfelelően cselekszünk: nem tudjuk felfogni." - engem ma már megvádoltak, hogy csak fikázok (nem itt), ezért idézem amit - lehet, - nem értettem meg?
Persze, ha még átrágom magam, látom, ebben nincs benne, hogy babonaság mindössze. Azért arra oldalaz. Ugye, így kiemelve azt is hiheti az olvasó, hogy szerinted Isten az nem egy fölöttünk álló, létező valaki.
Amúgy mondhatunk róla akármit, csak az tudja, hogy van, akinek kontaktusa volt vele. Persze az is érdekes jelenség, közben úgy érzi az ember, mintha ura volna saját gondolatainak, mintha agyában a saját fantáziái működnének, pedig nem...
Az Isten igéit, gondolatait, nem az ember találja ki, csak közvetíti.
Az Isten semmiképpen sem emberi találmány. Az marxista megközelítés, hogy a régi babonás időkben, amikor a neandervölgyi körül csapkodott a villám, a szerencsétlen kitalálta Istent.
>>Engem megszólított az Úr, nem értem ellenvetéseidet. <<
Én nem vetettem ellen semmit. Mind három állításoddal egyetértettem, csak leírtam, hogy én hogy értelmezem azokat, mert bizony másképp is lehet...
Téged megszólított az Úr ? Szívből örülök neki !
De engedd meg, hogy ehhez is csatoljam észrevételemet:
Az Úr MINDENKIT megszólít, KIVÉTEL NÉLKÜL.
Van , aki ezt meghallja, van aki nem. Te meghallottad, ez szép és jó. De ne hidd, hogy veled kivételezik Isten, mert az nem igazán üdvös dolog(szerintem).
Eredetileg azért indítottam a topicot, mert az a sugallatom támadt egyszer, hogy aki soha nem látott, csak a beszéd által ismeri meg az Istent,
azt, hogy az van, lehet hogy...
... nem a (példák jönnek a hozzászólásokból) borban, a körülöttünk élő tájban, hc-ben, stb. látja Őt.
Eljátszik velem a gondolat, hogy ha egyáltalán keletkezik asszociáció az agyában a szóra: Isten, - az lehet, hogy tényleg Isten maga. A benne lévő Isten képe. Ha pdig tud rajzolni, nyilván plasztikus képet, akkor stílussal viaszba karcolhatja, azt ki tudja tapintani, össze tudja hasonlítani, olyan-e, mint amit belül lát.
Azután már mi is látnánk... személyesen.
Lehet, hogy most is látjuk, csak nem fogjuk fel, hogy Ő az.
Engem megszólított az Úr, nem értem ellenvetéseidet.
>>ez megszemélyesítés. Úgy fest, mint egy emberi találmány. <<
Tekintettel arra, hogy emberek vagyunk.
Vagy van itt köztünk valaki netán ki túllépte e szintet...?
Szóval NEM TUDUNK mást tenni, mint "emberi találmányokat" gyártunk, sorozatban futószalagon !
MINDEN, ismétlem: minden meghatározás, megközelítés: EMBERI elképzelés, elvárás, de nyugodtan mondhatjuk: fantáziálás Istenről. Ő emberi elmével felfoghatatlan és mi ennek megfelelően cselekszünk: nem tudjuk felfogni.
Róla szóló elképzeléseink, elvárásaink közül van néhány, ami évek során standardá vált. Mivel ezeket tömegek, szinkronban HISZIK (tehát nem biztosak benne), ezért sokan hajlamosak elfelejteni, hogy ó számunkra is felfoghatatlan, és beszélni kezdenek róla, mintha ők már felfogták volna...
>>Istent, munkáját nézve csak elképzelni tudod, <<
Pontosan így van! Épp erről írok, most.
Amit korábban írtam róla (hogy mindenben, mindenütt őt látom, még hc-ben is), az az én elképzelésem volt, amit más ír vagy mond, az az ő elképzelése és NEM MÁS. Még ha a pápáról van szó AKKOR IS ! SZVSZ
>>látni őt esetleg magadba nézve, ha tudatodat ki tudod tisztítani, és minden sallangot elvetsz. <<
Ez is igaz. Csak ezesetben már NEM SZEMMEL látnám. Amíg viszont a szememre hagytkozom, addig én szmély szerint, mindenben igyekszem felfedezni és ez nem is olyan nehéz. Számomra (és elárulom, hogy igyen-igen sok más ember számára is, tudtommal) MINDEN ISTEN - ISTEN MINDEN !
Hát nem is hiszem, hogy antropomorf, ezért nem azonos szenteletlen hc-nk Istennel. Isten létezik, Önmagával azonos. És mi van a sugallatokkal, erre miért nem gondolsz, amikor az ember kizárólagosságát feltételezed az Isten jelenlétében?
Khaosmage:
Pontosítalak: a hc szobor - Buddhával ellentétben - nem a köldökét nézi, csak az elmúlt két évben hízott vagy 8-10 kilót! :-)) A kis szobor javasolt mérete 6 méter. Az ennél kisebb hamisítvány, ami nem tudja kifejteni varázserejét, így kifejezetten káros lehet. A tömjén helyett a csülkös bableves, a vörösboros vaddisznópörkölt, a házi szilvapálinka és a friss meleg kávé illatát javallom és a csend helyett pedig az élet vidám zaját, mert a szobor csak így érzi jól magát - no meg Te is.
Ha ezek után is szeretnél hc-szobrot, akkor szólj Michelangelónak és a két ünnep között modelt ülök neki! :-)
Mivel végre kevésbé belterjes a topic, ismét hozzászólok.
HC: most már semmi nem ment meg attól, hogfy kicsi, köldökét néző HC szobrot imádjak tömjén szagolgatása közben szobám csendjében:))
big4: Örülök, hogy legalább Te érted, miről bezélek.
Atyus: Isten látása nem Istenen, hanem az emberen múlik. Ott és abban látod meg, amiben akarod, mert mindenhol van. Ha azt várod, hogy bárki, akár vak, akár látó fantomképet készítsen, akkor hiába. Isten nem antropomorf.
Ulysses: A probléma kicsit hasonlatos a sokat emlegetett Galaxis Útikalauz Stopposoknak című Douglas Adams könyvben felvetetthez. Aki nem ismerné: egy hatalmas tudású faj elkészíti a legtökéletesebb számítógépet, és beletáplálja a kérdést: az élet, a világmindenség, meg minden...
A gép pár ezer évig gondolkozik, majd kiböki a Választ: 42. Mikor értetlenkedve állnak, azt mondja: ha majd pontosan tudjátok, mi a kérdés, megértitek a választ is.
Üdv.
atyus:
Látom, hogy megsértődtél, amikor nem hagytam, hogy szentté avass :-)
Most haragvó lelkedet a keresztapai cím megszerzésével próbálod csitítani.Sajnos ezt sem jött be, mert a nickem szigorúan kis betűvel íródott és semmi köze a nevemhez.
hc
Ui: Ha mindenáron be akarsz vágódni, akkor kérdezz meg nyiltan és majd adok egy-két ötletet.
"A kunszt MEGLÁTNI ISTEN MNDEN MUNKÁJÁBAN ŐT MAGÁT... (ugyanis bizony ott van)" -, ez megszemélyesítés. Úgy fest, mint egy emberi találmány.
Istent, munkáját nézve csak elképzelni tudod,
- kivéve Hans Castorpot(HC) akinek ez nem fantáziajáték -, látni őt esetleg magadba nézve, ha tudatodat ki tudod tisztítani, és minden sallangot elvetsz.
atyus:
Ma reggel elég borzalmasan nézett ki. Karikásak a szemei, kócos, kialvatlan. Tele van a töke a karácsony előtti hajtással és az egész cécóval, legszívesebben elmenne egy pálmafás szigetre, ahol meleg van és fürdeni lehet a tengerben.
Uly, köszönöm. Kérlek lapozz a topic elejére, kövesd végig. Nekem nincs problémám Istennel, én tudom, hogy velem van, és bennem van. De amikor a tükörbe nézek nem őt látom, maximum, és csak nagyon rátartással és ódzkodva mondom, legfeljebb egy gyöszös másolatát.
És ez HC-nek is szól, aki önvallomása szerint jelenleg ateista. Számára Isten, csak egy fogalom, egy ismeretlen tartalmú kifejezés.
Én úgy érzem itt inkább a megértésröl van szó. Nem arról, hogy ki látja istent. Erröl érdemben csak akkor lehetne beszélni, ha választ tudnál önmagadnak adni olyan kérdésekre, mint például: Ki vagyok én? Kicsoda, vagy micsoda Isten? Mit jelent számomra és stb...
Ha majd mindezeket tisztáztad magadban, akkor megérted Big4 hozzászólását is.
Próbálj meg benne élni mindenben, vagy engedd hogy minden benned éljen. Felejtsd el a szimbólumokban való gondolkodást...törekedj a mégértésre, átérzésre..., ha van kedved hozzá...
Kedves Big4!!!
"Ha ezt megérted, és megéled, akkor nincs több feladatod e földön..."
...nagyon biztos vagy te ebben?:)
u.i.: emlékszel még a szimbólumrendszerek címü topicra, nagyon elhallgattatok...
big4:
Amikor én a monitorra nézek én a monitort látom. Ha a tükörbe nézek én egy olyan lényt látok amilyeneket a hívők istenként tisztelnek. Ha isten létezne az csak én lehetnék a magam számára és senki más, de hogy a tökéletes megoldás nem én vagyok - sajnos - azt már tudom, de törekszem fejleszteni magam!!
hc
Utóirat: akinek szimpatikus lennék, mint háziistenség az ne kövessen, hanem próbálja saját magában megtalálni azt, akit én is megtaláltam. Ha már sokan leszünk, akkor pedig nem lesz szükség egyházakra és megspórolhatjuk az állam által erre pocsékolt pénzeket. Bár azt ők más haszontalan dolgokra fogják pocsékolni. :-(